Borsodi Bányász, 1969. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1969-11-19 / 46. szám

2 borsóim B HsrAsv Pártnap Szuhavölgyön a­ reform társadalompolitikai hatásáról . Az aktívaértekezletek min­dig fontos eseményei az üze­mi pártéletnek. A felsőbb pártszervek által kiküldött előadók általában olyan kér­désekről tájékoztatják a kommunistákat, amelyek a dolgozók érdeklődésének kö­zéppontjában állnak. A közérdeklődés tárgya a gazdasági életünkben gyöke­res változásokat hozó ese­mény, a gazdasági mechaniz­mus reformja is. A reform társadalmunk legszélesebb rétegeiben keltett élénk fi­gyelmet. Az új gazdasági mechanizmusról szóló elő­adások éppen ezért szinte minden esetben nagy közön­séget vonzanak. így volt ez Szuhavölgyön is, ahol november­ 13-án,­ csü­törtökön a hivatalház tanács­kozótermében Deme Lászlót, a megyei pártbizottság titká­rát látták vendégül az üzem kommunistái. Az aktívaérte­kezleten Deme elvtárs „A re­form társadalompolitikai ha­tása” címmel tartott előadást Az előadó bevezetőben vá­zolta azt a hatalmas előké­szítő munkát amelyet a szakemberek a reform sikere érdekében végeztek. Alapos, körültekintő, munkájuknak tudható be, hogy a reform a kezdeti időszakban sem oko­zott nagyobb megrázkódta­­tást gazdasági életünkben. Deme elvtárs ezután azt a kérdést vizsgálta meg, hogy mit adott a reform az egyes osztályoknak. Megállapítot­ta, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetése jól szolgálta pártunk politikájá­nak azt az elvét, mely szerint a két alapvető osztály — a munkásság és parasztság — életszínvonalát közelíteni kell egymáshoz. Hangoztat­ta: a reform a dolgozó töme­gek életnívójának további javítása érdekében került be­vezetésre.­ Az új gazdasági mechanizmus keretei között fokozottan érvényre jut a szocializmus egyik alapelve: a végzett munka arányában való részesedés. Az előadás­nak ebben a részében Deme elvtárs elemezte a még meg­levő kispolgárság — a „ma­szekok” — szerepét is, s érzékletes példákban bizo­nyította, hogy a szocializmus építésének jelenlegi szaka­szában még szükség van a kisiparosok tevékenységére. A bérek és árak alakulá­sát természetesen minden dolgozó figyelemmel kíséri. Az anyagi ösztönzés elvei napjainkban mindinkább ér­­­vényre jutnak. A „Jobb mun­káért magasabb bért!”­­jel­szóval egyetértenek a dolgo­zók is. A vállalatok, üzemek tudatosan törekszenek az egyenlősdi felszámolására. Deme elvtárs beszélt arról a jelenségről, hogy némely vál­lalatnál a fiatal dolgozók pár esztendős munkaviszony után máris elérték a munkakö­rükre megállapított maximá­lis kárt. Ez gátolja a fiatal munkások szakmai tovább­fejlődését — állapította meg a szónok —, ugyanis a kere­seti lehetőség felső határát elért fiatalok könnyen pers­­pektívátlanokká válhatnak, mivel az előbbre jutás „moz­gatórugója” náluk nem mű­ködik kellően. A hasznos, útmutató elő­adást Kovács Ferenc üzem­igazgató köszönte meg Deme elvtársnak. Hangoztatta: a tanácsokat szeretnék átültet­ni a gyakorlatba, beépíteni abba a munkába, amelyet az üzem vezetősége a dolgozók és az üzem javára végez. Dem­e László, a megyei párt­­bizottság titkára előadását tartja, 100 méteren felül Több Szuhakálló II-es ak­nai elővájó brigád jubileumi felajánlásai között szerepelt a 100 méteres vágathajtási mozgalomba való bekapcso­lódás. A brigádok egyike, Kovács László 9 tagú csa­pata már a verseny első hó­napjában bizonyított.­ A fiatal munkacsapat ok­tóber folyamán kézi jövesz­­téssel 102,5 méter vágatot hajtott ki, a ezzel az ered­ményével 2,5 méterrel túl­lépte a „bűvös határt”. A brigád az akna szempontjá­ból fontos és sürgős m­unkát végzett el. Jó munkájáért 3600 forint jutalomban ré­szesítette az üzem vezetősé­ge. Bányatűz Ormos aknán (Folytatás az I. oldalról) mentők hozzáláttak a lángok megfékezéséhez. Először az aktív tűzoltást kísérelték meg, vízzel és poroltóval kö­zelítették meg a tűzfészket. A lángok azonban fittyet­­hánytak a víznek, a tűz egy­re terjedt, mind nagyobb te­rületek váltak a lángok mar­talékává. Sőt, a már előzőleg lokalizált részeken is újra fellobbantak a lángok. A 38 bányamentő hősies küzdelme kevésnek bizonyult! Másnap, 14-én délelőtt a lángtengerrel birkózó bánya­mentőknek be kellett látniuk, hogy az aktív oltás nem hoz­za meg a remélt sikert. Ép­pen ezért a szakemberek konzultációja után Pot­orá­­nyi László, a Központi Bá­nyamentő Állomás vezetője kiadta az utasítást a passzív tűzvédelemre, vagyis a ve­szélyeztetett terület lezárásá­ra. Betonidomkő-gátak emelé­sével­­ lezárták a délkeleti II-es sikló felső egyharma­­dát, a főkihúzó légvágatával egyetemben, valamint a IV-es telepi frontot és a IIl/a front gyűjtővágatától kezdve az egész gumiszalag-főszállító­­vágatot. A mentési, lokalizálási mű­veletekkel egyidőben meg­kezdődött a tűz okainak ki­derítése. A szakemberek egye­lőre nem tudnak bizonyítha­tó magyarázatot adni a tűz okára. Az elektromos rend­szerben történt meghibáso­dásnak ellentmond az a tény, hogy a kiégett kábele­ken eddig nem találtak zár­latra utaló nyomokat. Való­színűleg az elektromos vé­delmi rendszer sem volt zár­latos. Az első pillanatban ön­gyulladásra is gyanakodtak. Csakhogy az öngyulladásból eredő tüzet jellegzetes szag előzi meg, amelyet a dolgo­zók közül senki sem észlelt. A legvalószínűbbnek az a feltevés látszik, amely a tűz kitörését mechanikai hatá­soknak — súrlódás stb. — tu­lajdonítja. De minden kétsé­get kizáróan ez a hipotézis sem bizonyítható még. A taláóspipe összehan­­­­golt mun­­kának csaknem négynapos küzdelem után érett be a gyü­mölcse. A lángok megfékezé­se 17-én, hétfőn reggel sike­rült. Ez azonban nem jelenti a védelmi munkálatok befe­jezését. A gátak megerősí­tése folyik, a tökéletes légel­zárás megteremtése még na­pokat vesz igénybe, s hetek szükségesek a lezárt mező újranyitásához is. Az úgy­nevezett másodlagos tűzvé­­­delmi munkák viszont már nem gátolják a termelés új­raszervezését. A tűztől men­tesített III. és III/a frontokon megindultak a szerelési mun­kálatok. A tervek szerint már 19-én az említett frontokra visszatelepíthetők az ott dol­gozó szocialista brigádok. A vállalat- és üzemvezetők azt remélik, hogy a VI-os akna termelési adósságát a többi termelőegység pótolni tudja majd, s az üzem tel­jesíti IV. negyedévi tervét.­ ­ Kiss Tibor Munkában a bányatűz elhárításának „parancsnoki” kara, élén Monos Jánossal, a BSZ igazgatójával. a Jó eredmények az első dekádban Az Edelényi Bányaüzem szocialista brigádjai kitettek magukért a jubileumi mun­kaverseny első heteiben, ör­vendetes, hogy a legszebb eredményeket valamennyi aknán a fejtéseken dolgozó munkacsapatok érték el Ugyancsak figyelmet érde­mel az ifjúsági brigádok len­dülete is, amelyek általában minden termelőegységnél ko­moly részt vállalnak ma­gukra az aknák feladataiból. A III-as aknán a kamrafej­tő szocialista brigádok büsz­kélkedhetnek a legszebb eredményekkel. November első dekádjában például Ba­csó Barna brigádja 112,3 szá­zalékra, Vígh Sándor csapa­ta pedig 104,2 százalékra tel­jesítette időarányos tervét. A II-es aknaiak talán még ki­­magaslóbb eredményekkel vétették észre magukat. Kü­lönösen Hajzer István 12 ta­gú brigádjának teljesítménye értékes, a fiatal­­ csapat ugyanis november 1—10. kö­zött 500 tonna szenet hozott felszínre, s ez 150,3 százalé­kos tervteljesítésnek felel meg. Nem sokkal marad mögöttük Győri Sándor bri­gádja sem, amely 145,9 szá­zalékot ért el. Említésre méltó az 57 tagú Baru-bri­­gád eredménye is, amely­ a XI-es siklói csoportos fejté­sen 421 tonna szenet termelt terven felül. Az üzem vezetőinek tájé­koztatása szerint a munka­helyek állapota megfelelő, a termelés feltételei biztosítot­tak, így a következő hetek­ben minden bizonnyal foly­tatódik majd a november elején megindult jó „sorozat”. Bányászatról, bányászokról A Mi Egyetemünk című Up november 3-i külön­kiadása érdekes interjút közöl dr. Richter Richárddal, a miskolci Nehézipari Műszak­i Egyetem bányamérnöki karának dékánjánál. A beszélgetést — mivel fontos megállapításokat tartalmaz a bányászatról — szükséges­nek tartjuk kivonatosan ismertetni olvasóinkkal. — Kérjük, vázolja bányá­szati iparunk jelenlegi hely­zetét. — Hazánk bányászatában az elmúlt évtizedben jelentős változás figyelhető meg. Ezt a következőkkel lehet jelle­mezni. A szénbányászat ko­moly erőfeszítéseket tesz munkafolyamatainak gépesí­tésére, sőt — annak ellené­re, hogy jelenlegi gazdasági mutatók miatt az energia­­termelésben való részesedése csökken — ugrásszerű fejlő­dése is várható. Ugyancsak számottevően fejlődik a kül­fejtéses szénbányászat is. A bányászatban felhalmo­zott szellemi tőke lehetővé tette, hogy az egyes bányá­szati vállalatok tevékenysé­güket a kapcsolódó, vagy egyenesen új ipari tevékeny­ségek területére is kiterj­es­­­szék. A karakterisztikus vál­tozások a bányamérnöki kar oktatásának jelentőségét nö­velik, noha azon belül a sza­kok képzési súlypontja, illet­ve iránya szükségszerűen módosul. — A bányamérnöki kar milyen követelményeket tá­maszt a jelentkezőkkel szem­ben? _ a karunkról kikerülő mérnökökre nem várnak nyugalmas, új feladatoktól és nehézségektől mentes állá­sok, sem a hagyományos szakterületeken, sem pedig azokon, ahol úttörőként kell kezdeniük. Részt fognak ven­ni abban a fejlesztési mun­kában, amelynek­ mind tech­nikai, mind gazdasági vonat­kozásban minőségi változást kell eredményeznie, tehát a lehetőségek teljes komplexu­mának uraivá kell válniuk. A hagyományos bányász szakterületek mellett — szé­les elméleti ismeretek birto­kában — alkalmasnak kell lenniük a rokon területeken jelentkező mérnöki feladatok megoldására is. A bányamér­nöki kar ezért felvételre je­lentkező hallgatóitól — a ter­mészettudományokban való átlagon felüli ismereteken és jártasságon kívül — kezde­ményezőkészséget tanulni vá­gyást és szilárd marxista— leninista világnézetet is kö­vetel. — Milyen képzésben része­sítik a bányamérnök-hallga­tókat? — A bányamérnök­ karon folyó oktatás igen szilárd és viszonylag széles alapképzési­re épül. Matematikai tanu­l­mányokat a teljes képzési idő alatt folytatnak hallga­­tóink; a stúdiumok kiterjed­nek a modern gyakorlati matematika minden ágára* megteremtvén a lehetőséget* hogy a számítógépek, az app­roximáció, az elvi komplex technikai és gazdasági opti­­mizáció minél szélesebben kerüljön alkalmazásra a bá­nyászati tudományokban. A bányamérnöki kar hall­gatói a geológiai stúdiumok során részletesen megismer­kednek földünkkel, valamint azokkal a geológiai­ folyama­tokkal, amelyek mai arcula­­­­tát kialakították, így válik lehetővé, hogy részletes ta­nulmányokat folytassanak a hasznosítható ásványelőfor­dulások szabályszerűségei­nek, kutatási módszereinek és termelési folyamatainak megismerése érdekében. Az áramlástan, a geofizika, a mélyfúrás, a talaj- és kőzet­mechanika, a rezervoárme­­chanika, a műszaki földtan tárgykörei mind a földkéreg technikai jellegű megismeré­sének és ipari, valamint egyéb célú felhasználásának érdekeit szolgálják.­ A fel­szín, illetve a létesített üre­gek rendszerének kiképzése geodéziai és bányaméréstani ismeretek alapján történik, amelyek olyan széles körű­ek, hogy végzett bányamér­nökeink minden jellegű mé­­réstani feladat megoldására alkalmasak. Az elméleti előadásokat gyakorlati foglalkozások, konzultációk, laboratóriumi, mérési és műhelygyakorlatok egészítik ki az egyetem szék­helyén,­ illetve szakmai gya­korlatok során üzemeknél vagy terepen. , — Elfogadható-e az a né­zet, hogy a bányászat, vagy­­ a szénbányászat haldokló ipar­ág? — A bányászat előtt álló fejlesztési feladatok, a jelent­­­kező termelési igények, to­­­vábbá a bányamérnökökre váró igen szélesen kibonta­kozó problémák sora, s vé­gül az alkalmazási területek­ sokrétűsége a kérdésre a leghatározottabb nemmel fe­lel. De nemmel kell felelnünk akkor is, ha a kérdést a szénbányászatra szűkítjük le: az energiatermelés zöme a szénbányászok feladata ma­rad hosszú távon is, amelyre minden szén­term­elő nagyha­talom jelentős termelésfej­lesztést tervez. A „Szenet mindenáron!” jelszó helyett azonban „Szenet gazdaságo­san, fejlett műszaki technoló­giával!” jelszó lépett, amely­nek eleget tenni korunk tech­nikusaihoz valóban méltó mérnöki feladat. A zsid­ószámp­a­ készletei Még sok nemzedéknek nem kell tartania attól, hogy a világ ásványolaj-készletei ki­merülnek. A külföldi sajtó­ban nemrég közzétett reális becslések szerint a föld méhe több mint egybillió tonna ás­ványolajat rejteget Amen­­­nyiben az évi termelés nem haladja meg az 1,8 milliárd tonnát, ezek a készletek leg­alább 600 évre elegendők. 1969. november 11. Ünnepség Edelényben Megnyitották a politikai könyvheteket A politikai könyvek iránt állandóan növekszik az ér­deklődés, s a lelkes aktívák jóvoltából mind szélesebb tömegekhez jutnak el. Me­gyénkben 17«­­­ pártaktíva foglalkozik e kiadványok terjesztésével. Áldozatos munkájuknak tudható be, hogy Borsodban egy eszten­dő alatt 40 ezer forinttal nö­vekedett a politikai könyvek forgalma, amely tavaly már elérte a 330 ezer forintot. A politikai kiadványok ter­jesztőit köszöntötték novem­ber 15-én, szombaton az edelényi megnyitó ünnepsé­­­­gén. A bányászklub zsúfolá­sig megtelt nagytermében Fodor László elvtárs, a me­gyei pártbizottság tagja, az Észak-Magyarország főszer­kesztője méltatta a kiadvá­nyok felhasználásának jelen­tőségét. A pártszervezetek munká­jában fontos helyet foglal el a Kossuth Könyvkiadó által kibocsátott könyvek terjesz­tése — hangoztatta. — És ez nem véletlen: e könyvek ki­válóan beilleszthetők az agi­­tációs és propagandamunká­ba, jól szolgálják a dolgozók látókörének szélesítését. Fodor László elvtárs el­mondotta, hogy az edelényi járásban és a BSZ területén szép hagyományai és ered­ményei vannak a politikai irodalom népszerűsítésének. Ennek elismeréseként kapta Edelény a nyitóünnepség megrendezésének a jogát. Az ünnepi beszéd elhang­zását követően a Kossuth Könyvkiadó jelenlevő képvi­selője kitüntetéseket adott át a politikai könyvek terjesz­tésében élen járó aktívák­nak. A BSZ kommunistái közül kilencen részesültek ebben az elismerésben. Az ünnepség záróaktusa­ként az edelényi gimnázium és bányászklub közös irodal­mi színpada adott műsort, majd a résztvevők megte­kintették a politikai köny­vek kiállítását. A kiállítás első látogatói.

Next