Borsodi Bányász, 1970. január-június (13. évfolyam, 3-25. szám)

1970-01-21 / 3. szám

•ж0. január n. ЯНМПЯ^’.' "!ЗДе IBORSODI BÁNYÁSZ Aknáról—aknára Berentén is halad az idő Alig több mint két éve, feladták a leckét Berenté­­nek. Ezen az aknán is majd­nem be kellett zárni a kapu­kat, mert drágán termeltek, nem volt gazdaságos a bá­nyaművelés. De nyomban hozzátették azt is: kijutni eb­ből a helyzetből van lehető­ség. Bizonyítsa be az akna, hogy tud másként is dolgozni. S tudott... A helyzet nem egyik napról a másikra változott meg. Fokozatosan, lépésről lépésre hódítottak és csatát nyertek. Ma egyetlen mon­datban summázható a meg­tett út: Az eredmények megduplázódtak Ezt az állítást legjobban a számok illusztrálják még­pedig úgy, hogy az összüzemi teljesítményeket hívjuk se­­gítségül. Négy év átlagának tükrében jól nyomon követ­hetők azok a lépcsőfokok, amelyek egyben azt is jelzik, hogy a múlt esztendőben már nyereséggel zárt az akna. Négy évvel ezelőtt, 1966- ban az összüzemi teljesítmény 0.675 torna volt műszakon­ként. 1967-ben már 0.769, 1968-ban 0.932, míg 1969-ben 1250 tonna volt a műszakon­kénti átlagteljesítmény. Ke­reken a duplája, önként adódik a kérdés: hogyan csinálták?... Kényszerű száműzetés Mindenekelőtt jól szétnéz­tek a terepen és a kísérlete­zésektől sem riadtak vissza. A rossz geológiai viszonyok el­lenére önjáró biztosítással, maróhengeres műveléshez kezdtek. Nem vált be. Ma már azt mondják, kínlódás volt ez a próbálkozás, mert a munkát, a kísérlet sikerét rajtuk kívülálló okok gá­tolták. Az átlagosnál kemé­nyebb szén és a homokot rej­tő főtő szólt közbe. A leg­nagyobb erőfeszítések árán sem tudtak elfogadható ered­ményeket produkálni. Abba­hagyták. A gépeket pedig ilyen kényszerűségből szám­űzve, más lehetőségeket ke­restek. Ez a lehetőség azt jelentet­te, hogy különösebb műszaki fejlesztés nélkül kell ma­gukra találniuk. Éppen ezért­­ a munka jó megszervezésére, a koncentrált munkahelyek kialakítására fordítottak fi­gyelmet, időt és energiát. A szenet a hagyományos, rése­­léses jövesztés helyett betörő lövéses jövesztéssel termel­ték. A frontok kialakításánál az volt a cél, hogy a munka­erő elaprózását kiiktassák, a telepítéseknél ezáltal nyere­séghez jussanak. Míg ezt megszervezték, el­telt néhány hónap. De meg­érte. A különféle gazdasági mutatók fokról fokra kedve­zőbb képet jeleztek. Amellett, hogy javult a műszakonkénti átlagteljesítmény, a minőségi eredményeket illetően is előre léptek. A darabos szemhul­lásban a terv szerint előírt 63 százalékot egy-két tized híján elérték. Ebben is szigo­rúan követték az önmaguk szabta előírásokat. Megszab­ták a felhasználható rob­banóanyag mennyiségét, pon­tos technológiát dolgoztak ki a robbantólyukak telepítésé­re, ettől eltérni csak rendkí­vül indokolt esetben volt sza­bad. Az akna m­ég 1968-ban is állami dotációval dolgozott. A múlt év —­ 1969 — meghoz­­ta a régen várt eredményt: lemondhatnak erről a támo­gatásról, miután az önköltség alakulása és az árbevétel kedvező, tehát a múlt eszten­dő nyereségesnek mondható. Akit ígér a jövő , beretten? Nem vagyunk elbizakodot­­tak, de a jövő biztos alapo­kon sokat ígér — mondják az akna vezetői. Az alapot az eddig végzett munka adja. Még nincsenek meg a végleges számítások, de az előzetes szerint, az ön­költség 315 forint, míg az ár­bevétel 339 forint körül ala­kul. S ez egy korábban vesz­teséges aknánál nagy teljesít­mény. A további sikerekhez veze­tő utat sok egyéb intézkedés­sel és ténykedéssel is igye­keznek biztosítani. Már javá­ban folynak a kutató fúrások — természetesen kísérleti jelleggel — új szénmező fel­tárására. A feladott leckét tehát jól megtanulták és megoldották Berentén, ami elsősorban a megduplázott eredmények­ben, a felfelé ívelő grafiko­nokban, az eredményesen zárt esztendő sikereiben mér­hető le. <—b­) A bányaművelés fontos „kelléke” a bányamező pontos feltér­képezése. Ilyen precizitással végzi feladatát Csontos Pál bá­nyamérti technikus a Berente-akna mérnökségén. \ 30 brigád köztudott, milyen erős, nagy múltra visszatekintő Alberttelep I-es aknán a brigádmozgalom. A szocialista munkacsapatoknak igen nagy szerepük volt abban, hogy a nehéz geológiai viszonyok ellenére az akna tavaly sem val­lott szégyent, s 8400 tonna szenet adott az országnak terven felül. A brigádok múlt évi munkáját január 15-én, csütörtökön érté­kelték az akna és az üzem ve­zetői. Az értekezlet célja annak megállapítása volt, hogy mely brigádok tettek eleget szerződés­ben vállalt kötelezettségeiknek. A szocialista címért 1968-ben 30 alberttelepi brigád vetélkedett. Ezek közül 12 a műhelyekben tevékenykedett, a többi pedig bányabeli munkacsapat volt. Ala­pos és szigorú értékelő munka után a tanácskozáson úgy dön­töttek: valamennyi brigád eleget tett a mozgalom hármas jelsza­vának. A cím odaítéléséről a ja­nuár 30-i termelési tanácskozás dönt. Elméleti konferencia Január 7-én, szerdán a vállalati pártbizottság ren­dezésében elméleti konfe­renciát tartottak az OSZ igazgatóságán. A konferen­cián részt vettek az üze­mek gazdasági és műszaki vezetői, valamint az igaz­gatóság vezető beosztású dol­gozói. A konferencia két témát foglalt magában. Az egyik a fogyasztói árak alakulása, a változékonyság és ennek gyakorlati hatásai, a másik pedig a munkaidő csökkentés tapasztalatai. A vitaindító előadásokat Gál Gyula és Fábri László elvtársak tartották, a vitave­zető Varga Lajos, az ÓSZ kereskedelmi osztályának vezetője volt A gazdaságirányítás új rendszere szabadabb kezet adott a kereskedelemnek — hangzott el a megállapítás. Sajnos a tapasztalat az, hogy gyakran találkozunk olyan esetekkel, melyek csaknem vagy teljesen kimerítik a visszaélés fogalmát Ennek természetesen káros hangu­lati befolyása lehet. Épp ezért a vállalat szűk eszkö­zeivel és a NER keretén be­lül minden energiával har­colni kell a nyerészkedés és a hasonló magatartás ellen. A mindennapi élet keres­kedelmének ilyen irányú hi­bái mellett szó esett még ar­ról az igen fontos tényről, hogy a bányagépek belföldi árai magasak. Sajnos, így a bányavállalatoknak nagy erő­feszítést jelent egy korszerű gépi berendezést megvásá­rolni. Ez pedig kerékkötője a műszaki fejlesztésnek. A másik témával kapcso­latban az igények és a lehető­ségek egymásra gyakorolt hatását tárgyalták. Lépést kell tartani a fejlődéssel — még ha az provinciális vis­­­szafejlesztést is jelent Egyik legfontosabb feladat hogy minimálisra csökkenjen a tűzműs­zakók aránya. 9 Napirenden Legutóbbi, január 15-i ülé­sén több fontos kérdés meg­tárgyalását tűzte napirendre a BSZ párt-végrehajtó bizott­sága. A témák közül különö­sen az önálló munkásőr század felállításával kapcso­latos feladatok megvitatása és a szakszervezetben dolgo­zó kommunisták munkájának értékelése érdemel figyel­­met. Mindkét napirendi pont megtárgyalása tartalmas, írá­sos jelentés alapján történt. Bizonyítottak munkásőreink! A megyei párt-végrehajtó­bizottság határozata értel­mében február 1-től a borso­di bányász munkásőröket ön­álló századba tömörítik. A századot többek között sajó­­szentpéteri, herbolyai, beren­­tei, ormosbányai, sajókazai és kurityáni szakaszok alkot­ják. A megyei párt-vb határo­zata a bányász munkásőrök eddigi áldozatos tevékenysé­gének, hatékony és eredmé­nyes munkájának elismeré­sét jelenti. A BSZ munkás­­őr-szakaszai már eddig is bebizonyították, hogy magas harckészültségi fokot értek el; az önálló század létreho­zásával még inkább arra kell törekedniük, hogy rá­szolgáljanak a bizalomra. Ennek érdekében a vb irányelveket dolgozott ki a század munkáját segítő po­litikai feladatokra, s egyút­tal meghatározta az idei ki­képzési év fontosabb tenni­valóit is. A határozati javas­lat leglényegesebb pontja ki­mondja: „Az üzemi pártbi­zottságok, csúcsvezetőségek és alapszervezetek a hozzá­juk tartozó munkásőröket hazánk felszabadulásának 25. évfordulója jegyében készít­sék­ fel. Az évfordulót hasz­­n­álják fel arra, hogy az egy­­ség állományában erősödjék a párt és a haza szeretete, az áldozatvállalás, helytállás és proletár internacionaliz­mus eszméje.” A század parancsnokainak nem csupán a harckészült­ség állandó javítására, ha­nem a politikai nevelőmun­kára is nagy gondot kell for­dítaniuk. E munka tartalmát a párt határozatai, valamint a parancsnokokból, utasítá­sokból adódó feladatok szabják meg. A nevelési cé­lok realizálásához elenged­hetetlenül fontos az, hogy az egység egészséges, jó kap­csolatot építsen ki a párt­­szervezeteikkel. 730 kommunista munkája A vb ezután Rostás Dezső vállalati szb-titkár beszámo­lója alapján értékelte a szakszervezetben tevékeny­kedő kommunisták munká­ját. Különféle szakszervezeti funkciókban 730 párttag dolgozik. Munkájukra legin­kább az a jellemző, hogy a párt és a szakszervezet által hozott határozatokat egyfor­mán kötelező érvényűnek fo­gadják el, s végrehajtásukból aktívem kiveszik részüket. A BSZ párt-végrehajtó­bizottsága legutóbb 1960. augusztusában tárgyalta meg a szakszervezetek pártirá­­nyításának továbbfejleszté­sével kapcsolatos kérdéseket Rostás elvtárs hangoztatta, az elmúlt másfél esztendő­ben újabb nagy lépések történtek a Politikai Bizott­ság ide vonatkozó határoza­tainak megvalósítása felé. A párt- és szakszervezeti szer­vek helyesen értelmezik és gyakorlatban jól alkalmaz­zák az irányelveket. Fontos és alapvető tényező, hogy a szakszervezet válasz­tott testületeiben a párttagok részaránya megfelelő. A kom­munisták aktivitása, őszin­te és nyílt bírálata nagy se­gítséget ad,, a szakszervezet­nek. Ez elsősorban az érdek­­védelmi, érdekképviseleti jog­kör érvényesítésében érez­teti hatását. A tapasztalatok alapján megállapítható az is hogy az egyes szervek kap­csolata jó, s ez a vezetés szín­vonalának emelkedését, a munkastílus javítását ered­ményezte. Propaganda és agitáció A szakszervezeti tevékeny­ségben egyre nagyobb szere­pet kap a politikai, világné­zeti nevelőmunka. Ebben a munkában a szakszervezet szintén komoly támogatást kap a­ párttól. A párt minde­nekelőtt képzett előadókat biztosít a politikai tanfolya­mok levezetésére. A nevelő­munka eredményességét iga­zolja az a tény, hogy a vál­lalati létszám csökkenése el­lenére évről évre gyarapszik a politikai tanfolyamok hall­gatóinak száma, amely idén már elérte a 4100 főt. A jelentés meghallgatását követően a vb útmutató ja­vaslatokat tett a szakszerve­zeti munka további javítása érdekében. Munkájáról nyilatkozik A személyzeti vezető SZEMÉLYZETI vezetőnek lenni nem egyszerűen egy poszt betöltését jelenti. E megbízatás hivatás a javá­ból. Olyan hivatás, amely nagyfokú emberismeretet, bonyolult kérdésekben is tárgyilagos ítéletet, részre­hajlás nélküli gyakorlatot, sokrétű tapasztalatot, de mindenekelőtt bizalmat igé­nyel. A bizalom, alapelv. S két­oldalú. A személyzeti vezető bizalmat tanúsít a hatáskö­ribe tartozó dolgozók iránt, még a legjelentéktelenebb­nek látszó esetekben is he­lyesen differenciál, a dia­lektikus szemléletnek meg­felelően a vélemények ki­alakításánál az egész em­bert teszi mérlegre, hiszen munkája középpontjában az ember áll. S az ember, ha érzi, tudja, látja, hogy megértik, s a legnehezebb helyzetekben is segíteni akarnak neki, a bizalom az ő részéről is patinássá, tar­tóssá, olyanná válik, ami a jó közérzet, a helyes mun­kahelyi légkör kialakításá­nak elengedhetetlen feltéte­le. A TÖREKVÉS AZ: senki ne lásson mumust a sze­mélyzetisben, a személyzeti osztályban. A személyzeti munka célja: úgy alakítani a vállalati munkát, hogy minden ember, minden dol­gozó a képességeinek meg­felelő beosztásban, vagy munkahelyen dolgozzék. S ezt csak kollektív munkával lehetséges elérni. A kollek­tív munka pedig állandó és rendszeres kapcsolatot igé­nyel a vezetők és a dolgo­zók között. Nagyon jól tud­ják ezt a bányagépjavítóban is, ahol messzemenően erre alapoznak. A vezetők tekin­télye nem abból fakad, hogy tartják az úgynevezett há­rom lépés távolságot, hanem abból, hogy­ nap mint nap az emberek között élve, gondjaikra, bajaikra figyel­ve teszik meg a legapróbb­nak látszó intézkedéseket is. A szem­élyezti vezető, Lacz­­kó Béla elvtérs is akkor ér­zi jól magát, ha minél több emberrel találkozhat, taná­csot adhat, vagy segíthet valamiben, a legsajátosabb probléma megoldásában is. EGY OLYAN­ üzemben, ahol kereken hatszáz ember él és dolgozik, mint a bá­nyagépjavítóban is, nem egyszerű feladat a személy­zeti vezető beosztása. Ahány ember, annyi sors, annyi gond, igény, probléma. Min­denkivel más szinten, más h­angnemben beszélni, érint­kezni rengeteg élettapaszta­latot, megértő figyelmet, pontos, precíz munkát igé­nyel. Mindez megállapítható Laczkó Béla elvtársnál, aki­nek 25 évi mozgalmi mun­kája a biztosíték ahhoz, hogy a rábízott feladatot maradéktalanul ellássa. — Az egyik legszebb, de nagyon nehéz munka sze­mélyzeti vezetőnek lenni — mondja. Arra törekszünk, hogy mindenkinek minden kérdésére, problémájára vá­laszoljunk. S ami igen lé­nyeges, a legőszintébb han­gon még akkor is, ha ked­vezőtlen az a válasz. MINDEBBŐL következik, hogy nem ígérhetnek fele­lőtlenül, de a mulasztást sem tűrik semmilyen vonat­kozásban. Egy alkalommal bekopogott a személyzeti osztályra a vállalat egyik női dolgozója. Közölte: le akar számolni, mert egy másik üzemben 300 forinttal nagyobb fizetést kaphat. — Szándéka elé nem gör­dítünk akadályt — válaszol­ták neki. Nézze, ebben az esztendőben nincs lehetőség arra, hogy a fizetésén javít­sunk, de jövőre már igen. Hogy milyen mértékben nö­velhetjük a bérét, azt nem tudjuk, de a fizetésrende­zésnél figyelemmel leszünk az ön mukájára is. S az addig távozni készü­lő dolgozó­­ maradt. A személyzeti osztály fel­adata az is, hogy törődjön az emberek előmenetelével, lehetőséget biztosítson a ta­nuláshoz, az előrelépéshez minden tekintetben. Amel­lett, hogy nagy gondot for­dítanak a nevelésre, gond­juk van az utánpótlás biz­tosítására is. Különféle tan­­folyamokat szerveznek, hogy egy ember több szakma bir­tokosa is lehessen. S a dol­gozók messzemenően élnek is az adott lehetőségekkel. SOKRÉTŰ TEHÁT a sze­mélyzetis munkája, aminek eleget tenni egész embert, felkészült vezetőt követel. Ilyen ember Laczkó Béla elvtárs, aki két esztendeje került ebbe a beosztásba a bányagépjavítóban. Most 44 éves. Egészen fiatalon került a mozgalomba, elsorolni is sok lenne, hány poszton, mennyi megbízatásban állt helyt derekasan, a legna­gyobb megelégedésre. Volt ifjúsági vezető, járási párt­­titkár, megyei pártbizottsági dolgozó, munkásőr-parancs­­nok. Időközönként iskolára küldték gyarapítani a tu­dást, a szakmai és politikai felkészültséget. S ha ehhez hozzáadjuk az élet iskolájá­ban tanultakat, akkor mond­ható el igazán: jelenlegi be­­osztásában, az eddig meg­­szerzett és elraktározott él­ményanyagot és tapasztala­tot gyümölcsözően tudja hasznosítani. TITKOLÓZÁS nélkül, nyíl­tan és őszintén beszélve az emberekkel, a vállalati és egyéni érdek összehangolá­sával a személyzeti vezető is sokat tehet és tesz, a nagy feladatok megoldásához,­­messzemenő segítséget nyújt ahhoz, hogy a bányagépja­vító dolgozójaként minden­ki megtalálja helyét az élet­ben. (fc) Laczkó Béla

Next