Borsodi Bányász, 1970. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-25 / 47. szám
2 BORSODI BÁNYÁSZ Elvtársi segítség El a holtpontról! Együttes párt-vb ülés Mákvölgyén Ш VAN MÁKVÖLGYÉVEL? Miért akadozik itt a termelés? Ezek a kérdések már hosszú idő óta foglalkoztatják a megye bányásztársadalmát. Jogos az aggodalom, hiszen a Mákvölgyi Bányaüzem az élvonalba tartozott. Kezdeményezője volt az újnak, a szocialista munkaversenynek, a korszerű technika alkalmazásának. Éveken át olyan eredményeket produkált, amelyek alapján méltán érdemelte ki többször is az Élüzem címet. A szocialista munka üzeme megtisztelő kitüntetést. És most? Hátul kullog az üzemek között folyó versenyben, nem teljesíti tervfeladatát, sőt az év eddig eltelt szakaszában 65 614 tonna szén adósságot halmozott fel. Mi az oka ennek a nagyfokú visszaesésnek? Erre keresett választ és kért elfogadható magyarázatot a BSZ párt-végrehajtó bizottsága az elmúlt héten. A vb rendhagyó módon fogott hozzá a felelősségteljes munka elvégzéséhez. Nem készített írásos jelentést az ülés elé. Már korábban úgy határozott, hogy felülvizsgálja a gyengélkedő üzemeket, s alapos, mindenre kiterjedő elemző munkával tárja fel a meglevő hibákat, hogy az adott üzem minél előbb elkerüljön a holtpontról. Ennek alapján került sor először a Mákvölgyi Bányaüzemre. A vb tagjai gyakorlati bányajáráson vettek részt a helyi elvtársakkal közösen. Meglátogattak csaknem valamennyi munkahelyet. Szót váltottak az aknák vezetőivel, műszaki középkádereivel, a kommunista bányászokkal, s igen sok egyszerű dolgozóval. Az így szerzett tapasztalatok alapján kezdődött el az együttes tanácskozás. BEVEZETŐÜL tömör szóbeli tájékoztatók hangzottak el. Az üzem igazgatója, főmérnöke, pb-titkára, szakszervezeti és KISZ-bizottságának titkárai mondtak helyzetjelentést sajátos munkájukról. Ezt követően szinte záporoztak a kérdések. Nem maradt rés: a termeléssel, a műszaki feltételek biztosításával, a bérezéssel, az anyagellátással, szociális és kommunális dolgokkal kapcsolatban hangzottak el kérdések. Hogy mennyire részletesen és sokoldalúan tájékozódott a vb, bizonyítja az a tény, hogy még a késő délutáni órákban is válaszoltak az illetékesek a feltett kérdésekre. Milyen alapvető tanulságul szolgált a tanácskozás? Az együttes vb-ülés célja: elvtársi segítségadás volt. Ez meghatározta a tanácskozás őszinte, nyílt légkörét, ahol mindenki a valóságos helyzetnek megfelelően, kendőzetlenül mondott véleményt a munkáról. A vita abból indult ki: megvoltak és megvannak-e a termelés objektív és szubjektív feltételei, reálisak voltak-e a tervek? Az üzemben lényegében ugyanazok az emberek dolgoznak, mint a korábbi években, az a kollektíva, amely oly sok szép eredménnyel örvendeztette meg az üzemet és a vállalatot. Igazi ugyan, hogy jelenleg mintegy 200 fős létszámhiánnyal küzd az üzem, ez kétségkívül súlyosan esik latba az okok között, de nem csupán ez, és nem is elsődlegesen a meghatározó. Mi hát a baj oka? AZ ÜZEM VEZETŐINEK egyértelmű véleménye szerint a tervek túlfeszítettek, amelyeket teljesíteni a jelenlegi körülmények között lehetetlen. Ám nem így nyilatkoztak annak idején a tervtárgyaláson, amikor realizálták a feladatokat. Persze, nem számoltak a létszámhiánnyal, noha már akkor is több mint 100 fővel volt kevesebb a tervezett létszám. Hiba volt tehát a nem létező létszámra alapozni, mint ahogyan elmulasztani a fejtés-előkészítést és feltárást. Igen. Ez az alapvető oka a gyenge szereplésnek. Sajnos, az üzem mindmáig nem fordított kellő gondot arra, hogy biztosítsa a gépek folyamatos üzemeléséhez az előkészített szénmezőt. A vágathajtásban jelentős lemaradás tapasztalható. Az elmúlt 10 hónap alatt 2364 folyóméterrel kevesebb vágatot hajtottak ki a tervezettnél. A feltárással kapcsolatosan találóan mondott egy hasonlatot a főmérnök: „Az évek során megettük a húst, s most már csak a csont maradt.” Vagyis az eddig feltárt szénmezőket lefejtették, s jelenleg csak a pillérek vannak. Következésképp olyan üzemi légkör alakult ki, ahol az emberek, a középszintű vezetők is, idegesek, kapkodnak, s nyugtalanok, mert nincsenek biztosítva számukra sok esetben a munka feltételei, a megfelelő kereset. Ez az oka annak, hogy sokan elkívánkoznak az üzemből. Szuhakálló II-es aknán az egyik régi dolgozó írásban beadott felmondásában például ez áll: „Szeretnék könnyebb munkával több pénzt keresni.” Egyértelmű, világos ez a kifejezés, mégis takar valamit. Nevezetesen azt, hogy vannak üzemek, tsz-ek, ahol könnyebb munkával többet lehet keresni. Mákvölgyön most valóban nehéz helyzetben vannak a dolgozók. De volt jobb, és minden bizonnyal lesz is. Volt idő, amikor könnyebben dolgoztak és jól kerestek az emberek. Még bottal sem lehetett volna őket elzavarni az üzemből. Ebben a súlyos helyzetben a törzsgárdára, a kommunisták helytállására most is lehet számítani. De számít az üzem minden becsületes dolgozóra is. Éppen ezért érthetetlen, hogy többen most megtorpannak a nehézségek láttán, s kommunista bányászok nemegyszer emberfeletti munkát végeztek. Nem rajtuk múlott, hogy ilyen hangulat alakult ki. Az üzemi pártbizottság és az alapszervezetek azonban többet is tehettek volna. A gazdasági vezetők beszámoltatásánál nem voltak elég következetesek. Csak az eredményt vagy eredménytelenséget vették tudomásul, de az előkészítő munkát, konkrétan a vágathajtást nem követelték meg, egyszerűen elsiklottak felette. Az üzem felelős vezetői pedig tudták, hol szorít a cipő. Azt is tudták, miként lehetne kivezetni az üzemet a kátyúból. A problémát azonban nem jelezték idejében a vállalat illetékesei felé. Nem voltak elég bátrak és határozottak. Ebben ludas a vállalat vezetése is, mert nem adott kellő önállóságot, bátorítást az üzem vezetőinek. Ezért ők tovább erőltették a gépek „bevetését”, amivel hamarosan csődbe jutottak. Egy hónap sem telt el, ki kellett szerelniük a Dobsont, mert csak kínlódtak vele a dolgozók. E tekintetben sem voltak elég körültekintők, s rugalmasak. Nem ismerték fel a súlyos geológiai adottságokat. Egy műszak alatt több mint fél métert süllyedt a talp és csaknem ennyit szállt a főte. Így nem volt csoda, hogy „beragadtak” a gépek, a biztosító berendezések. A dolgozók pedig idejében szóltak, s figyelmeztettek. Javaslatuk azonban sokszor nem talált meghallgatásra. RÁNYOMTA BÉLYEGÉT a zökkenőkkel tarkított termelésre a bosszantóan szervezetlen anyag- és alkatrészellátás is. Jelentéktelen, bagatell szelepek, gyűrűk és más miatt drága órákat állt egy egész front. S ezek beszerzése oly bonyodalommal járt, hogy átfésülték értük az egész országot. És nem találtak, így hát maguk voltak kénytelenek, házilag legyártani őket. Igen ám, de ezért plusz műszakot kellett feláldozniuk az egyébként fogytán levő létszámból. A vállalat illetékes osztályai részéről történt ellenőrzések során is tapasztalták ezeket a hiányosságokat. Meg is történt nyomban az intézkedés. Kapott az üzem a hiányolt alkatrészből 15—20 darabot is. Azután pedig megint semmit. Maradt minden a régiben. Ezeket és más jelentős fogyatékosságokat az együttes vb-ülés őszintén feltárta. De nemcsak feltárta, hanem javaslatokat, tanácsokat adott azok gyors megszüntetéséhez. Ahhoz, hogy Mákvölgy kilábaljon a hullámvölgyből és egyenletesen, jól termeljen, megvannak hozzá az objektív és személyi feltételek. Ehhez azonban rugalmasabb, következetesebb és felelősségteljesebb vezetésre, előrelátó tervezésre, s a dolgozók jobb megbecsülésére van szükség. A SZOKATLANUL hosszan tartó tanácskozás sok kérdésben állást foglalt és biztatást adott a helyi vezetésnek. Reméljük, hogy ennek az elvtársi segítségadásnak, biztatásnak hamarosan meg is lesz az eredménye. TÖRÖK ALFRÉD Liftgyártók A bányagépjavító üzem liftgyártó részlege december 1-én újabb, 22 darabból álló szériát ad át a megrendelőnek. Képünkön Korcsmáros Sándor és Kovács István II. a belföldre gyártott liftkabin tetőinek méretre való gyalulását végzi. 070. november 25. A kongresszusi verseny élenjárói BALOGH BÁLINT 18 fős lakatos ifjúsági szocialista brigádja 1965-ben alakult a Mákvölgyi Bányaüzem TMK- műhelyében. Azóta minden évben elnyerték a megtisztelő címet. Az elmúlt évben első helyen végeztek a BSZ ifjúsági brigádjainak versenyében. Ez évben a gazdasági vállalás teljesítésén kívül, az újításban és anyagmentésben jeleskedtek. PARÁDI JENŐ többszörösen kitüntetett szocialista brigádja 11 fővel tevékenykedik a Mákvölgyi Bányaüzem TMK műhelyében. Forgácsoló mintával látják el a szerelőrészlegeket, ezt kiválóan teljesítik. A kongresszusi vállalások közül, az anyagtakarékosságban értek el szép eredményeket. VADNAI JÓZSEF többszörösen kitüntetett szocialista brigádját a legjobbak között emlegetik a Mákvölgyi Bányaüzem TMK-műhelyében. A kovácsokból álló 15 fős brigád kaparóteknők javításában ért el szép sikert. A kollektíva ebben az évben 16 elfogadott újítást adott be. Népi ellenőrök Társadalmi életünkben kiterjedt szerepköre van a helyi népi ellenőrzési bizottságoknak. Munkájuk nehéz, hiszen az életben ezerszám fordulnak elő kisebb-nagyobb szabálytalanságok, melyek sértik a társadalmi együttélés írott és íratlan törvényeit. A lelkiismeretes népi ellenőr akkor boldog, ha nincs munkája, ami sajnos igen ritka. Nap mint nap előfordulnak szabálytalanságok, melyek megszüntetése a népi ellenőr legfontosabb feladata. Ezen felül számos problémát kell megoldaniuk, amik a lakosság gondtalanabb, könnyebb életét szolgálják. Feladatuk sokrétű, mindenre kiterjedő, ezért a népi ellenőrnek szinte mindenhez értenie kell, s mindenben tudnia kell a legcélszerűbb megoldást. Tizenkét fős csoport tevékenykedik az egyik legpatinásabb, s legnagyobb borsodi bányászközség területén. Mucsony, Alberttelep és Rudolftelep tartozik hatáskörükbe. Figyelmük kiterjed a község lakóinak szociális, kommunális körülményeinek ellenőrzésére, a sok gondot okozó kereskedelmi tevékenységre, a cigány lakosság életére és számtalan dologra, melyek a hétköznapokkal kapcsolatosak. A kis csoport mintegy ötezer ember érdekében emeli fel szavát az előforduló hiányosságok ellen. Becsülettel, és kitűnő eredménnyel végzik munkájukat. Ellenőrző szervük, az edelényi járás népi ellenőrzési bizottsága minden esetben a legnagyobb elismeréssel fogadja a tucatnyi ember munkáját. A legnagyobb és tényleges elismerés viszont nem az elöljáró szerv dicsérete, hanem a lakosság, a községben élő emberek megelégedett hangja, az ő dicséretük. A csoport előre meghatározott program szerint dolgozik. Negyedévenként készítenek munkatervet, melyben mindig a legégetőbb problémák játszanak főszerepet. A tizenkét ember részletesen és behatóan ismeri a község életét, gondjait, és ennek alapján állítják össze három hónap munkájának ütemtervét. Aprólékos és szerteágazó ez a program A NEB tagjai szeretnék, ha az egész községet vagy kisebb embercsoportot érintő gondokra is teljes megoldást találnának. Az elmúlt időszakban is sok vitás kérdésre próbáltak megfelelő választ adni. Mucsonyban négy cigánycsalád lakik, akik lovat tartanak, s fuvarozásból tartják fenn magukat. E mögött azonban olyan dolgok rejlenek, melyeket nem lehet jóindulatú szemhunyással elintézni. A lovak takarmányának eredete bizonyíthatatlan. Minden valószínűség szerint a tsz vagyonát dézsmálják, hiszen az bizonyított, hogy gyakran a termelőszövetkezet területén legelnek az állatok. A négy családnak nem a fuvarozás lehetne az egyetlen megélhetési forrása. A bányaüzem megfelelő munkát tudna biztosítani számukra. De... az emberi mentalitás, a helytelen gondolkodásmód, életfelfogás eredménye, hogy ezek az emberek feladják a biztos, rendszeres munka lehetőségét, és inkább választják a szertelen, kisebb jövedelmet biztosító, „kötetlen” munkát. Sajnos jelen pillanatban mellettük szól az a tény, hogy a község lakóinak fuvarigénye egyáltalán nincs kielégítve. Ez sok visszaélésre, s lazaságra ad lehetőséget. Ha ezen az állapoton sikerülne változtatni, számos gondtól szabadulna meg a lakosság és a NER is, így viszont előfordul, hogy az élelmesebbek kiselejtezett vontatókat, kisebb teherautókat javítanak ki és borsos áron vállalnak fuvart, persze saját hasznukra. Határozott és egyértelmű megállapítás, hogy a községben nincsenek galerik, melyek egészségtelen csoportosulásukkal zavarnák a lakosság nyugalmát. Sajnos, hogy előfordul — bár nem túl gyakran — a társadalmi, illetve a személyi tulajdon rovására elkövetett garázdaság, rongálás. Igaz, ennek megakadályozása nem fő feladata a NEB tagjainak, de a hatósággal való szoros együttműködés során ilyen esetekben is határozottan állást foglalnak a népi ellenőrök. Egyik legfőbb gondot okozó munkaterületük a vendéglátóipar. Az országos viszonylatban is jelentős hiányosság, a csapolt sörrel történő visszaélés itt is foglalkoztatja a NER munkatársait. Előfordult, hogy a húsboltban lepleztek le szabálytalanságot, mely súlyosan károsította volna a vásárlókat. A kereskedelmi és vendéglátóipari tevékenység ellenőrzés, és az itt előforduló visszásságok kiküszöbölése a látványosabb dolgok közé tartozik. Ennek ellenére a NEB tagjai nem ezt tartják fő feladatuknak. Az előre elkészített munkaterv hűen tükrözi elképzeléseiket, melyek megvalósítása egyértelműen szolgálja az élet, a hétköznap zökkenőmentes folyamatának megteremtését. — csapó — eszélgetés — Megelégedett? — Igen. Munkámat megbecsülik, van három nagy lányom és egy kis unokám. Kis leány. — Vannak-e a munkahelyen nehézségek? — Voltak. Tudja, három hónapja itt, a tervzárói bányában, ahol dolgozom, nagy nyomást kaptunk, és ez lerontotta a teljesítményünket Sok bajunk volt vele, de kaptunk segítséget, és most mér a nehezén túl vagyunk. — Ön szocialista brigádot vezet. Milyen általában a brigád hangulata? Hamiskásan mosolyog. — Van egy jelszavunk: Egy mindenkiért, mindenki a bányáért! Vannak néha „viharos” brigádgyűléseink is, de ez így helyes. — További tervek? — Teljesíteni az évi vállalásunkat, aztán majd meglátjuk. — Van-e valami kívánsága? — Van. Nem látom biztosítva a bányászutánpótlást, ezért szeretnék mihamarabb még egy unokát, de fiút, aki majd jó bányász lesz. Az interjút Németh NI. Istvánnal készítettem, aki ez év április 4-én kapta meg jó munkájáért a Kiváló Bányász, és most, november 7-én a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést. Halász Zoltán ? /ЛЛЛПЛЛ«ЛЛ|ЛЛЛЛЛ\ЛЛ|УИЛЛ/ИЛЛЛ^VVV/WWWWV/'W