Borsodi Bányász, 1973. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-31 / 5. szám
2 J Szervezésből: jeles Az év végi beszámoló taggyűlések tapasztalataiból anuárban a BSZ csaknem valamennyi pártalapszervezeténél megtartották az 1972. évet értékelő taggyűléseket. Az alapos előkészítő munka, a jó szervezés eredményeként a tagságnak több mint 90 százaléka megjelent,s a résztvevők hozzászólásaikban mindenütt értékes kiegészítőket mondottak. A tartalmas beszámolók tehát egy év mérlegelését jelentik. S egy esztendei munka összegezése, értékelése nem kis feladat. Különösen akkor, ha szerteágazó, az élet minden területét felölelő munkáról van szó. Márpedig a pártmunka ilyen. Hogyan, milyen eredményeket felmutatva tudtak dolgozni az elmúlt évben a kommunista bányászok? S tapasztalataik alapján milyen új célokat tűztek maguk elé? Ilyen kérdésekre kaptunk rá az elmúlt héten azokon a lveken részt vettünk. pártfaggyűléseken, ame lárd maradt, cselekvési képessége az év folyamán megnőtt. A beszámolót követően kilenc őszinte, kritikus hangvételű hozzászólás hangzott el. Többen foglalkoztak azzal, hogyan lehetne növelni az akna termelését. Lukács Béla bányamester azokra a hibákra hívta fel a kommunisták figyelmét, amelyek gátolják az eredményesebb munkát. Felvetődött, hogy a törzsgárdatagok nagyobb megbecsülést érdemelnének, és több kérdés hangzott el az ez évi bérfejlesztésre vonatkozóan is. Kristók Gyula üszb-titkár a tagdíjfizetések terén mutatkozó hiányosságokról és a szocialista munkaversenyben rejlő lehetőségek jobb kiaknázásáról beszélt. Többen szóvá tették a föld alatti és külszíni szállítás problémáit, majd javaslatok hangzottak el azok megoldására. Viszóczki György igazgató hangsúlyozta: a jövőben körültekintőbben kell élni a dicséret és elmarasztalás lehetőségével. Újlaki Miklós, vágathajtó szocialista brigádvezető az elővájás fontosságáról beszélt, és kérte az akna vezetőit, hogy adjanak meg minden segítséget az alsópadi feltárások minél előbbi befejezéséhez. Latorczai János főosztályvezető azt hangoztatta, hogy az Ella-aknai szénre mindenkor szükség lesz. Felhívta a jelenlevők figyelmét a biztonsági helyzet megszilárdítására. Szeles-акпа: Sok sond köze A Szuhavölgyi Bányaüzem Szeles-aknájának 130 tagú alapszervezete is az MSZMP X. kongresszusának határozatait igyekezett megvalósítani mindennapi munkájában. Elsődleges feladatuknak tehát a gazdasági munka, a termelés segítését tartották. A termelésben pedig az elmúlt esztendőben olyan sok nehézségük adódott, hogy a tervezettől 5565 tonnával kevesebbet tudtak csak adni. Pásztor István, az alapszervezet titkára részletesen ismertette a főbb gondolatot: — Az R 1-es és az R/2-es frontokon az elmúlt év elején a Dobson-egységek rossz állapota miatt a tervteljesítéssel nagyon lemaradtunk. A februári átszervezéstől kezdve azonban már kiemelkedő munkasikerek is születtek ... — Ezt igyekeztünk ellensúlyozni a gazdaságosság tekintetében: árbevételünk 30 forinttal növekedett. Jelentős javulást értünk el a minőségi mutatók vonatkozásában és is helytálltak ugyanez mondható a baleseti helyzetünkre is. Vállalati viszonylatban legjobb mutatóink vannak ezen a téren. Ebben pedig sok érdemük van a munkában élen járó kommunista bányászoknak, az itteni pártalapszervezet termelésirányító, segítő és ellenőrző tevékenységének. A beszámoló ezt konkrét példákkal bizonyította. Pásztor István részletesen ismertette továbbá a pártoktatás, a pártépítés helyzetét, kapcsolatukat a szakszervezettel, a KISZ-szel. Az őszinte — nem kritikamentes — taggyűlés számos felszólalására Sztermen Gusztáv, az üzem főmérnöke, mint az üzemi párt-végrehajtó bizottság tagja adott választ, majd Pásztor István összegezte azokat a tanulságokat, amelyek alapján az idén még értékesebb pártmunkát szeretnének végezni Szeles-akna kommunista bányászai. Rudolftelep: Együttműködés A Rudolftelep IV-es aknán megtartott taggyűlésen többek között részt vett a vállalati pártbizottság képviseletében Kovács Gábor és Kotán Sándor, az üzemi pártbizottság titkára is. A pártvezetőség nevében Kulcsár János alapszervezeti titkár számolt be az elmúlt esztendőben végzett munkáról. Az üzem gazdasági eredményeit értékelve elmondta, hogy az akna december 11-re teljesítette éves tervét és december 31-ig mintegy 20 ezer tonna szenet adott terven felül. Sikerült stabilizálni az önköltséget, s így mintegy tizenötmillió forint megtakarítást értek el. A pártépítő tevékenység jól érvényesült az elmúlt évben. Míg 1971 végén 109 volt a párttagok száma, addig 1972-re már 148 kommunistája volt az alapszervezetnek. Igaz negyvenöten az átszervezés alkalmával kerültek az alapszervezethez és év közben 5 új tagot vettek fel, az ifjúsággal de 12 kommunistát más alapszervezethez kellett átjelenteni. Hiányosságként említette a beszámoló, hogy néhány párttag, olyanok, akik szocialista brigádvállalásban tették önmagukra nézve kötelezővé a politikai oktatásokon való részvételt — esetenként távolmaradnak az előadásokról. Pedig az akna gazdasági vezetősége minden segítséget megad az oktatások megtartásához. A beszámoló következő részében a reszortfelelősök munkáját ismertette Kulcsár János, majd a párt és a KISZ kapcsolatát értékelte. Elmondotta, hasznosnak bizonyult az a kezdeményezés, amit a KISZ-fiatalok marxista-leninista nevelése érdekében tettek. Végezetül az 1973-as évi feladatokat vázolta az alapszervezet párttitkára, majd hat hozzászóló fejtette ki véleményét a vezetőség beszámolójáról. Ella-akna: Tartani kell termelést A délelőttös és délutános szak kommunistái előtt Veres László, az akna párttitkára értékelte az alapszervezet 1972. évi munkáját. A taggyűlésen részt vett Latorczai János főosztályvezető, a BSZPB tagja és Viszóczki György, az Ormosi Bányaüzem igazgatója is. A beszámolóban megállapítást nyert, hogy az alap a jelenlegi szintet szervezet az elmúlt évben is igyekezett a X. pártkongresszus irányelvei szerint tevékenykedni. Az akna kommunistái tavaly is nagy részt vállaltak a különböző feladatokból és kedvező hatást gyakoroltak a pártonkívüliekre. A 115 tagot számláló alapszervezet belső élete — a kisebb fogyatékosságok ellenére is — szi BORSODI BÁNYÁSZ Edelény I —IV. akna: Tájékoztatni kell a pártonkívülieket is A kommunisták szűkösen fértek el az orvosi rendelő helyiségeiben megrendezett taggyűlésen. Lóránt János párttitkár ismertette a vezetőség beszámolóját a végzett munkáról. Megtudhattuk, hogy az edelényi párttagok éltek a szervezeti szabályzatban biztosított jogukkal. Folyamatosan ellenőrizték, számonkérték a vezetőség munkáját. A fontosabb határozatokat a taggyűléseken vitatták meg és itt fejtették ki véleményüket a végrehajtás módjáról. Így történt — többek között — a novemberi КВ-határozat feldolgozásakor, amelyen a tagság vállalta, hogy — a helyes értelmezés miatt — az akna pártonkívüli dolgozóival is megismerteti a fontos döntést. Kritikai jelleggel szólt a párttitkár a taggyűlések aktivitásáról. Az elmúlt évben átlagosan 3 hozzászóló fejtette ki véleményét a taggyűléseken. A pártcsoport bizalmiak tevékenységéről elismeréssel szólt a beszámoló. Sokat tettek például azért, hogy a párt politikáját ne csak a párttagok ismerjék meg, de tájékoztatva legyenek a pártonkívüliek is a fontos döntésekről, határozatokról. Az 1972-es év gazdasági munkájáról szólva Lóránt János hangoztatta, hogy a mennyiségi tervet csak 98,8 százalékra teljesítette az akna, ám a vágathajtási előírást 586 folyóméterrel túlteljesítette. 1971-hez viszonyítva az egy műszakra eső bér az elmúlt évben mintegy 10 forinttal emelkedett. Az önköltség és az árbevétel közötti különbség 76 forint volt, mintegy duplája az 1971. évinek. A tervteljesítés alakulásában döntő szerepet játszott az önjárós front elszerencsétlenedése. Az 1973-as év politikai és gazdasági feladatai sokkal nehezebbek lesznek. Szükséges, hogy mindenki tudása legjavát adja a munkához. A vitába nagy aktivitással kapcsolódtak be a bányászkommunisták. Üveges József szb-titkár a szakszervezeti tagdíjfizetés elmaradásáról szólt. Kresák János marógépkezelő és Bacsó Károly vájár a taggyűlések rendszerességét szorgalmazták. Juhász István vájár a politikai oktatások színvonalának emelését, s a megjelenési arány fokozását tette szóvá. Székely Lajos KISZ- titkár a fiatalok munkáját ismertette. Fontos és értékes javaslatot tett az alapszervezet politikai munkájának erősítésére, javítására Toma István és Fáklya Lajos is. 1973. január 31. Bemutatjuk pártmunkásainkat Változatos, sikerekben és balsikerekben bővelkedő események jellemzik Kovács Márton életútját. Már serdülő korában eljegyezte magát a bányával, s a szén bányászásának varázsából csak a pusztító háború ragadta ki. Rövid ideig harcolt, inkább a hadifogságot választotta, hogy munkájával segítse a fasizmus ellen küzdő Szovjetuniót. 1948-ig a korkovi bányában dolgozott, és így került közelebbi kapcsolatba a szovjet embereikkel. Megismerte a marxista—leninista eszméket, hazajövetele után már tudta, hol kell keresnie barátait, elvtársait. Idehaza Baross-aknán találta meg első munkahelyét, ahol már párttagként tevékenykedett. Egy év múlva fronti csapatvezetőnek választották, s szorgalmával, tudásával bizonyította, hogy méltó vezetői bizalmára. A legnehezebb időben, a történelemkönyvek lapjairól ismert széncsata idején, beosztottjaival együtt — soksok túlműszak árán — biztosította, hogy az ország, a gyárak, üzemek, lakások megkapják a nélkülözhetetlen szenet. Később pártbizalmi lett és a termelőmunka mellett az alapszervezet gazdasági ügyeit intézte. — A termelés érdeke úgyi kívánta, hogy a Bükkaljai Bányaüzem Kossuth-aknájában dolgozzak — mondja Kovács Márton. — Három hónapról volt szó csupán, de a sors úgy hozta, hogy végleg itt maradtam. Azóta csak az üzemen belül változott a munkahelyem, míg végül a berentei aknához kerültem. Fronti csapatvezető-helyettesként dolgoztam, de most, hogy nyugdíj előtt, állok — könnyítettek a munkámon —, a külszínre kerültem. Kovács Márton dolgos, szorgos munkával töltötte életét. Persze, a szénért folytatott mindennapos küzdelemben piros betűs ünnepek is akadtak: kétszeres sztahanovista, miniszteri és kiváló dolgozó kitüntetései vannak. Három gyermeket nevelt fel becsületben. Kovács Márton, a berentei pártszervezet aktívája Ha a sportolókról esik szó, általában az a vélemény, hogy az anyagiakon kívül más nem érdekli őket. Oravecz Lajos erenyőbányai lakatos személye élő cáfolat erre a felfogásra. Hosszú évek óta megbízható tagja a Perecesi Bányász Sportkör NB I. В-s kézilabdacsapatának. Hat éve végzi a pártcsoport bizalmi felelősségteljes munkáját, s emellett feladatát úgy látja el, hogy felettesei a legteljesebb elismerés hangján nyilatkoznak róla. — Már gyermekkoromban szerettem a sportot — mondja. — Különösen a kézilabda érdekelt, ahol gyors helyzetfelismerésre és azonnali cselekvésre van szükség. Különösen az utóbbi években gyorsult fel a játék tempója, más lett a védekezés technikája, és a csatároknak is új utakat kellett keresni, ha eredményt akartak elérni. — A pártmunka nem megterhelést, hanem kikapcsolódást jelent számomra — folytatja. — Jó dolog az emberekkel foglalkozni, elbeszélgetni, különösen jólesik, amikor egy-egy idősebb dolgozó fordul hozzám kérdéssel, mert ebben a megbecsülés jelét látom. Úgy érzem, a sportból lassan kiöregszem, már foglalkozom a visszavonulás gondolatával, de nem könnyű dolog otthagyni egy összeszokott csapatot. Sok kellemes emlék fűződik sportpályafutásomhoz, de az idő mindenki felett eljá. Mi kívánjuk, hogy a sportszerető közönség még sok sikeres mérkőzésen szurkoljon, neki és a csapatnak. Oravecz Lajos, pártcsoportbizalmi, Erenyőbánya. 4 jövőben is számítanak rájuk Szabad pártnap Erenyőn Január 25-én műszakváltáskor zsúfolásig megtelt a felolvasó helyiség a Miskolci Bányaüzem erenyői aknájánál. Több mint 300 bányász gyűlt össze, hogy a szabad pártnap alkalmából meghallgassa Monos János elvtársnak, a BSZ igazgatójának előadását. Az előadó két témával foglalkozott: ismertette az MSZMP Központi Bizottsága november 14—15-i kibővített ülésének határozatait, majd a bányaipar helyzetére térve az erenyői akna sorsáról beszélt. Miskolc szénelátásáért Ismeretes, hogy az erenyői akna Miskolc szénellátásának biztosítására hivatott. A város szénigénye azonban egyre kevesebb — a lakóházak széntüzelésű berendezéseit gáz- és központi fűtés váltja fel. Ez az ok is közrejátszott abban, hogy már évekkel ezelőtt szóba került az erenyői akna bezárása. A fő okot azonban az adta, hogy az itteni bánya telepei nem gépesíthetők, s a széntermelés tonnánként átlag 20 forint költségtöbblettel jár. Ezért volt olyan javaslat, hogy az aknát tavaly év végére zárják be. Az igények azonban még azt kívánják, hogy tovább termeljen a bánya. Meddig? — Terveink szerint 1974 tavaszán fejezzük be az erenyői fejtést — jelentette ki Monos János. — Addig is arra kérjük az itteni bányászokat, hogy tehetségük legjavát adva dolgozzanak a város szénellátásáért. Lyukóbányára települnek Erenyőn jelenleg több mint 400 ember dolgozik, s természetesen az egész vállalat számára sem közömbös, hogy a jövőben hol foglalkoztatja őket, mi lesz a sorsuk. Most, a szabad pártnapon erre is válaszolt az igazgató: — Létbizonytalanságtól senkinek sem kell tartania. Az aknaüzemet Lyukóbányára telepítjük át, ahol a gazdálkodás javítható. A szénvagyon, s egyéb adottság is olyan, hogy biztosítani líájuk azt a kereseti lehetőséget, amit az erenyőiek megszoktak. A részletkérdések ismertetése után Monos János hangsúlyozta: még véletlenül se gondoljanak az erenyőiek arra, hogy a bánya bezárását munkájuk bírálata váltotta volna ki, hiszen ha figyelembe vesszük az eddigi tevékenységüket, akkor arról csak a legnagyobb elismeréssel lehet beszélni. — Igazán becsületesen dolgoztak, sokszor nagyon rossz körülmények között — mondta az igazgató. — S jelenleg is igen szép teljesítményeket érnek el a kézi műveléssel, kamrafestésekben. Ilyen emberekre pedig mindenkor, a jöőben is számítunk. &. A,