Borsodi Szemle, 1964 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1964 / 1. szám - Megyénk életéből - Tervek gondok, feladatok
MEGYÉNK ÉLETÉBŐL Tervek, gondok, feladatok Az országgyűlés ez évi ülésszakán az 1964. évi költségvetéssel foglalkozott. Megállapította, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt helyes gazdaságpolitikája újabb értékes eredményeket hozott. Második ötéves tervünk a megvalósulás útján halad. A nemzeti jövedelem 1963-ban 17 százalékkal szárnyalta túl az 1960. évit és ezzel megközelítette az eredeti előirányzatot. Nőtt a fogyasztás és a felhasználás is. A költségvetés bevételeinek fő összege 92,9 milliárd forint, az előző évi teljesítésnél 8,5 milliárd forinttal több. Hasonló mértékben nőnek a költségvetés kiadásai is. Az országgyűlés sorra vette azokat a problémákat, amelyeknek megoldása elengedhetetlenül szükséges az 1964. évi tervek sikeres teljesítéséhez, az ötéves terv útján való egyenletes továbbhaladáshoz. Borsod megye és Miskolc népgazdasági jelentőségéből következik hogy megyénk ipari üzemeire, vállalataira, közlekedésére és szocialista mezőgazdaságára jelentős feladatok hárulnak ezeknek a terveknek a megvalósításában. Ami a borsodi üzemeket illeti, az elmúlt esztendőben nőtt a termelés és a termelékenység. A minisztériumi üzemek többsége, a tanácsi és szövetkezeti ipar is eleget tett, sőt több helyütt túl is szárnyalta 1963. évi tervét. A számadatok mögött, amelyek 1963-ról tudósítanak, értékes törekvések és előrehaladás rejtőzik, örvendetes, hogy javultak a műszaki színvonal emelésére és a gazdaságosabb termelésre vonatkozó műszaki-gazdasági mutatók. Számos üzemben behatóan foglalkoztak az exporttal és a kooperációs kötelezettségekkel. Úgy tűnik, hogy a szemlélet változóban van: sok olyan esetre lehetne hivatkozni, amikor akár a kohászati üzemek, akár a gépgyárak vezetői bizonyos helyi szempontokat háttérbe szorítva, a népgazdasági érdekek mellett foglaltak állást. Mindjárt hozzá kell tenni, hogy a gazdaságosság javításához rendelkezésre álló lehetőségeket még csak részben sikerült kihasználni. A Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod megyei Bizottsága, amely külön ülésén vitatta meg az ez évi tervprogramot, kifejezte, hogy nagyra értékeli az iparban, az építőiparban, a közlekedésben és a kereskedelemben dolgozóik helytállását, a párt és a tömegszervezetek tevékenységét, amelyek lehetővé tették a fő feladatok teljesítését. Az elmúlt esztendő értékelése, tanulságainak levonása feltétlenül szükséges, hiszen ebben az esztendőben is nagyon komoly feladatokat kell megoldani. A nemzeti jövedelem 6—7 százalékos növeléséről, ezen belül a fogyasztói alap 4,5 százalékos növeléséről van szó. Ennek érdekében ipari termelésünket 7, ezen belül a vegyiparét 8,2, a villamosenergia iparét 9,8, a gépiparét 10,6, az exporttermelést 5,8, a mezőgazdasági termelés értékét pedig 4,5 százalékkal kell emelni. A munka termelékenységét az iparban átlagosan 3,6 százalékkal kell javítani. Hogy mindez valósággá is váljék, különös figyelmet kell fordítani az egyenletes munka biztosítására. Az export és kooperációs kötelezettségek teljesítése még inkább előtérbe kerül. Világos, hogy ehhez korszerű értékesíthető gyártmányokra van szükség, más szóval: az eddiginél nagyobb hangsúly jut a gyártmány- és gyártásfejlesztésre. Olyan üzemektől, mint az egyesített Diósgyőri Gépgyár, különösen sokat vár népgazdaságunk, hiszen termelési értékének csaknem egynegyedét exportálja. A kooperáción, vagyis az üzemek együttműködésén is nagyon sok múlik. Ha ez csorbát szenved, zavarok támadnának, szállítási késedelmek és milliós károk. Olyan jelentős objektumok, mint a Tiszai Vegyikombinát műtrágyagyárának előzetes üzempróbája is a jó kooperáción múlik. Érdemes lenne még jobban megmagyarázni a munkásoknak, hogy a kezükből kikerülő gyártmányoknak mi a további útja, mi minden függ tőlük. Hogy például a Lenin Kohászati Művekben készülő acél hogyan hat ki a gépek, berendezések gyártására. Nagyon fontos, hogy az üzemi szemlélet, amely természetszerűen egészséges és szükségszerű, hiszen a szűkebb közösség összetartozandóságát és becsületérzését fejezi ki, az üzemi határokon túl is néző, a népgazdasági távlatokat is jól látó szemlélettel