Borsodi Vegyész, 1983. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1983-06-23 / 25. szám

­gyész Zárás után BEFEJEZŐDÖTT a borsodi műszaki és közgazdasági he­tek idei rendezvénysorozata. Az idén huszonegyedik al­kalommal került sor erre az akcióra, amely a Műszaki és Természettudományi Egye­sületek Borsod megyei szer­vezetének elnöksége, intéző bizottsága és egyesületei, a Magyar Tudományos Aka­démia Miskolci Akadémiai ..Bizottságának közgazdaság­tudományi szakbizottsága, a Magyar Közgazdasági Társa­ság Borsod megyei szerve­zete és ifjúsági bizottsága, valamint a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat Bor­sod megyei szervezetének közgazdasági szakosztálya szervezésében zajlott le. A május negyedikei ünne­pi megnyitó után előadások sorozatára került sor szerte a megyében, különböző vál­lalatoknál, intézményeknél. Egy-egy szakterület legjobb ismerői jöttek el ebben az időben megyénkbe, országos,­s. Európa-hírű tudósokkal találkozhattak a programok­­ résztvevői. Az elméleti elő­adások mellett több, gya­korlatból leszűrt ismeret tolmácsolására is sor került e hetek alatt. Szó volt ter­mészetesen a vegyiparról is, melyről lapunk hasábjain többször is hírt adtunk. Minden vegyipari nagyválla­lat képviselői részt vettek az előadásokon, hol mint hallgatók, hol mint előadók. Ezen kívül számos más he­lyen, tehát nemcsak a vegyi gyárak kapcsán volt szó ezen iparágról. AZ ELŐADÁSOK méltán bizonyították, hogy az élet, s az ipar minden területe felhasználja, alkalmazza azo­kat a termékeket, anyago­kat, melyeket megyénk vegyipari vállalatai állíta­nak elő. Brigádok kirúdultak Talán a legszebb pillanatai a brigádéletnek, mikor az a kol­lektíva, amely együtt dolgozik a munkahelyén, együtt vesz részt a társadalmi munkában, a gaz­dasági célok megvalósításában, félretéve a mindennapok meg­szokott életét, a szórakozásnak szentelve egy napot, kirándulni­­ megy, s felkeresi az ország va­lamelyik szép vidékét. Most ugyan már kevesebb ki­lométer áll rendelkezésre az ilyen jellegű események lebonyo­lítására, azaz jobban meg kell gondolni milyen útra veszi igény­be a vállalati autóbuszt, egy-egy kollektíva. Talán ez a gazdasá­gossági tényező is motiválta a Tiszai Kőolajipari Vállalat igaz­gatási osztályának két brigádját, hogy közös kirándulást szervez­zenek. Mindenekelőtt azonban az, hogy jobban megismerjék egy­mást, azok, akik egy osztály dol­gozói. A két kollektíva pedig: a Sis­­tem 8. és az Éberség volt. És természetesen a családtagok. A kirándulásra június 11-én, szom­baton került sor, az útvonal Sí­rokon keresztül vezetett Parád­­sasvárra. Az első állomás, a si­­roki vár megtekintése után Pa­rádra, majd Parádsasvárra utaz­tak. Először a kocsimúzeumba lá­togattak el, majd Parádsasvár híres termékének, a csiszolt üveg készítésének módjával ismerked­tek meg egy csiszolómesternél. Hazafelé Gyöngyösön keresz­tül vezetett a két brigád útja. o­m­­n F3 n *­sa ' f* • T». r ■-"$*. -V ÄD Br « 'éji fi"-. W»!i‘ • I ^\Jfcr 'ívjjaJr' .1 dge SS ^ÉKP^ Ql miMi II jjp' & Hé# jg Befejeződött a Napjaink \'etélkedősorozat, amelyen Leninváros több brigádja vett részt. Ahhoz, hogy egy kollektíva a döntőig, illetve a döntőbe bejusson, folya­matos, körültekintő felké­szülésre volt szükség, így te­hát minden olyan brigád, amelyik aktív résztvevője volt a június tizenegyedikei döntőnek, egyértelműen az elismerés szavával illethető. A Tiszai Kőolajipari Vál­lalat dolgozóiból alakult csa­patok közül kettő jutott el a döntőig. A beruházási fő­osztály immáron patinásnak nevezhető társasága, a Zenit 77, és a pénzügyi és szám­viteli főosztály Mérleg szo­cialista brigádja. Valamikor, még a kezdet kezdetén csak a Teleki Blan­ka brigád létezett a főosz­tályon, s ez gyűjtötte össze az embereket. Azután, aho­gyan nőtt a TIFO, nőtt a főosztály, úgy gyarapodott a csoport létszáma. Egyre ne­hezebbé vált az emberek összefogása, olyan progra­mok szervezése,­ amely min­denki szájízének megfelelő volt, s vonzotta a tagokat. Úgy döntött tehát tizennégy tag, hogy új gárdát alakít. Ez 1978-ban volt, s a Mér­leg szocialista brigád törté­netét ez év február elsejé­től számítja a tagság. Azok az emberek tömörültek eb­be a társaságba, akik a számviteli osztályon végez­ték munkájukat. Ide tartoz­nak az anyagkönyvelők, a forgalmi könyvelők, az utó­kalkuláció, valamint az álló­eszköz-nyilvántartás dolgo­zói. Most összesen tizenhét nő és egy férfi. Miből áll a brigád közös élete, tevékenysége? Először is: rengeteg társadalmi mun­kát végeznek, patronálják a hatos és a hármas óvodát, ahol kézimunkák készítésé­vel, az udvar és a környe­zet rendbentartásával igye­keznek segíteni az óvoda dolgozóit. Gyakori látogatói a tiszalöki úttörőtábornak, s az , idén jelentkeztek­­ a vá­ros központi parkjának szé­pítésére is. Az említetteken túl majd minden tag aktívan vesz részt valamilyen társadalmi szervezetben. Jakab Miklós­­né munkásőr, Ruszkai Kál­mán a városi fotószakkört vezeti, Varga Zoltánná a szakszervezet központi pénz­tárát kezeli, Hajdú Zoltán­ná a Vöröskereszt növelelé­­se, Budai Éva az üzemi KISZ-bizottság tagja, s részt vesz a pénzügyi ellenőrző bizottság munkájában, Pető Béláné, Faragó Lajosné és Molnár Istvánná a TT tag­jai. Arról, mi előzte meg a döntőt, hogyan jutottak el ehhez a végső erőpróbáig, a brigád vezetője, Dobos Edit beszélt. " Kezdettől részt vettünk a Napjaink vetélkedősoro­zaton, az idén tehát har­madszor indultunk. Először nem sikerült bejutni a dön­tőbe, , másodszor ötödikek lettünk, s most a harmadi­kak. Egy TV­K-s és egy erő­műves csapat előzött meg bennünket. — Az­ írásbeli fordulók kérdéseit témakörönként osz­tották fel. Egy csoport, egy kérdéskör feldolgozását kap­ta feladatként. Az állóesz­köz-gazdálkodók a politikai, a könyvelők a történelmi, az anyagkönyvelők a zenei, az utókalkulátorok a sport kérdéseit dolgozták ki. So­kat­­segített a felkészülésben a brigád patronálója, Bine­­ná Csornai Edit is. Konkrét kérdések esetén hozott aján­lott irodalmat, de akkor is számíthattunk rá, ha­ egy­­egy vitás ügyben állást kel­lett foglalnunk. Ezek a mo­mentumok vezettek a dön­tőbe való eljutásig. Az utol­só, szóbeli fordulón négyen vettek részt a csoportunkból, Hajdú Jánosné, Jakab Mik­­lósné, Faragó Lajosné, és Molnár Istvánná. Felkészü­lésük során az elődöntők anyagát­ vették át, felidézve azokat a kérdéseket, ame­lyekkel korábban találkoz­tak. Ezek alapján állt össze az utolsó forduló is. — Az elmondottakból ki­tűnik, hogy nem is olyan egyszerű dolog harmadik helyezettként végezni egy ilyen versenyen. Van-e va­lami elképzelésük a jövőre vonatkozóan? Indulnak-e legközelebb is a vetélkedőn? — Természetesen jövőre is megpróbáljuk, s ha már ta­valy az ötödik, az idén a harmadik­ helyet sikerült megszerezni, a következő esztendőben megpróbálunk az első helyen végezni. Háromszoros aranykoszo­rús kollektíva a TIFO Tele­ki Blanka, szocialista bri­gádja. Életükben hatalmas összetartó erő, " a közösen megszerzett élmények sora. Ez a vetélkedő, a családta­gokkal megtett csehszlová­kiai kirándulás, s a közös cél: a Vállalat Kiváló Bri­gádja cím elérése. Remél­jük, sikerül. Siedler Anna Mária. er * M f • e jF V •. F j j Józsi bácsi m umnss mi j . p ■ Még két évet kellett volna dolgoznia Irhás Józsefnek, a Tiszai Vegyi Kombinátban, és 25 éves törzsgárdatagságát ünnepelhette volna, így vi­szont vezetői és munkatársai, a polipropiléngyár raktárában június 16-án, 23 TVK-s év után búcsúztatták a nyugdíj­ba vonuló Józsi bácsit. Varga Istvánba gyár veze­tője köszöntötte a mindenki által szeretett, megbecsült segédmunkást, majd Nagy Béla raktárvezető a közvetlen kollégái nevében elbúcsúzott Józsi bácsitól, méltatva a pél­damutató munkásember élet­útját. " Irhás József az itt eltöltött 23 évből nagyobbrészt a mű­trágyagyár dolgozója volt. Sohasem végzett könnyű munkát, de panaszkodni még senki sem hallotta. Munka­társai szerint végtelenül tisz­tességtudó, csendes és sze­rény munkásnak ismerte meg mindenki. Olyannak, akit bátran lehet a fiatalok elé példaképül állítani. Szeretett dolgozni és igen lelkiismere­tesen látta el feladatait. Ez a véleménye a polipropilén­gyár raktárában dolgozó ket­tes műszak kollektívájának is. Eddig 35 évet és 129 napot dolgozott összesen, sohasem késett el és semmilyen mun­kafegyelmi vétséget, nem kö­vetett. Az utolsó napokban panaszai voltak. Többen mondták neki, menjen csak el orvoshoz, nyugodtan men­jen el táppénzre, ha beteg, hiszen éppen eleget dolgozott már... Ő azt mondta: a nyugdíjig csak kibírja, aztán majd kipiheni magát. Ám nyugdíjas napjaira tulajdon­képpen nagy tervei még nin­csenek. Nem is tudja, hogyan viseli majd el azokat a na­pokat, amelyeken nem kell korán reggel felkelnie és munkába indulnia. Az utolsó munkanapon a társadalmi szervektől pénzju­talmat, a munkatársaitól pedig további éveiben jól hasznosítható tárgyakat ka­pott emlékül. Józsi bácsi megígérte, hogy sohasem fe­lejti el a gyárat, az itt eltöl­tött sok-sok szép napot. S ha teheti, szívesen visszajön majd, és beszámol a volt munkatársaknak a békés nyugdíjas napjairól... (—s—r—) 'l*kfHf .../'/'v ‚ ■§‚’ í*| If É _ . §'•' : • .. . . . v t v » *• ’ AE aBIdlw. ii-éifi í- ni Bkw Si­ • 4. • * ty? vjjr-A­ S 4 ■■ ' 4.x . Jövőre lesz húsz éve annak, hogy a Tiszai Vegyi Kombi­nát villamos energia főosztá­lyán dolgozó Május 1. szocia­lista brigád megalakult. Fel­adatuk a műtrágyagyár 0,4 kV-os villamosenergia-ellátá­­sának folyamatos biztosítása, a villamos berendezések üze­meltetése és tervszerű kar­bantartása, az esetlegesen előforduló üzemzavarok gyors elhárítása. Ezen túlmenően törekednek a célszerű anyag- és energia­takarékosságra, a munkaidő teljesebb kihasználására. Az elmúlt évben például 442 ezer forint értékű energiát és kü­lönféle anyagokat takarítot­tak meg. A brigád munkájának — véleményük szerint — nem elhanyagolható szerepe van abban, hogy a műtrágyagyár eredményesen tudta teljesíte­ni exporttervét. Kimutatható módon járultak hozzá az ex­portminőséget előállító be­rendezések: a púderező, a zsiramin-adagoló a szalag­rendszer és a berakógépek szerelésével, felújításával. Ezeknek a munkáknak az eredményes és gyors befeje­zése érdekében a Május 1. brigád tagjai sok szabad ide­jüket, sőt még éjszakájukat is feláldozták. Tevékenységük a műtrágyagyári nagyjavítá­sok sikeres végrehajtásában is jelentős. A műtrágyagyár területén igen sok úgynevezett FIR-re­­lé üzemel, főleg a nagy gé­pek működtető köreiben. A relék szigetelése idővel úgy leromlott, hogy zárlatokat, gépkieséseket okozott. A szo­cialista kollektíva hatékony módszert dolgozott ki a ké­szülékek szigetelésének hely­reállítására, és így igyekezett ezeket lecserélve vagy fel­újítva még sokáig üzemképes­sé tenni. Ezáltal mentesítet­ték a vállalatot mintegy 200 ilyen relé beszerzésétől. A brigádot egyébként úgy ismerik, hogy ők állandóan figyelemmel kísérik a gyár területén végbemenő változá­sokat. A különböző termelési helyek megszüntetésével az ott beépített és már fölösle­gessé vált villamos anyagokat tervszerűen lebontják, fel­újítják és alkalmassá teszik azokat új létesítményekbe való újbóli alkalmazásra. Pél­dául 1982-ben megszűnt sav- és lúglefejtő szivattyúk kábe­leit visszabontották, s nyer­tek ezáltal közel 400 méter lézerű vezetéket. Hasonló­képpen a már hulladékba szánt fényesőarmatúrákból 50 foj­tót termeltek ki, amelyet a lúgregeneráló világítási be­rendezéseiben hasznosíthat­nak. Ilyen fajtákat ugyanis már nem gyártanak. A fel­újító és újrahasznosító tevé­kenységük kiterjed szinte va­lamennyi villamos berende­zésre, készülékre. Ezek között is jelentős tétel a fénycsőar­matúrák felújítása, köztük sok robbanásbiztos védettségű armatúrával. Az elmúlt há­rom évben 70 ilyen armatú­rát hoztak újra beépíthető ál­lapotba. Ennek a munkának az értéke meghaladja a 100 ezer forintot. Az energiatakarékosság je­gyében 1980-tól folyamatosan elvégezték az 502-es hideg és meleg oldal, majd a sávüzem­­ben a helyi világítás kiépíté­sét, a világítási hálózat átépí­tését. Ezzel évente már eddig is csaknem 70 ezer kilowatt­óra villamosenergia-megtaka­­rítással számolhatnak. Ugyancsak jelentős tevé­kenységet jelentett számukra az egyik brigádtag által el­képzelt és kidolgozott vészvi­lágítási automatikarendszer kiépítése. Ennek lényege: a 25 wattos izzókat 15 wattosokra cserélték ki, ami a 820 lám­patest esetében ötezer forint megtakarítást jelentett. (Ez nem százezrekről van szó, de gondoljunk csak a közmon­dásra: „Sok kicsi sokra megy.”) Sőt, ezen túlmenően az automatika biztosítja, hogy a vészvilágítási hálózat 110 volt váltakozó feszültség­ről üzemeljen, s csak vész­helyzetben kapcsoljon át a 220 voltos egyenáramú fe­szültségforrásra. (T- soltész­­) 1384. június 10. A tervezési főosztályon készül Megnyitása óta több, mint 16 ezer látogatót fogadott Leninvárosban a Tiszai Ve­gyi Kombinát impozáns mű­jégpályája. A létesítményt nemcsak a helyiek kedvelik, hanem nagyon sok miskol­ci és más városi fiatal is gyakran megtalálható itt. Különösen nyáron, amikor a kánikulában, fürdőruhában korcsolyázhatnak a látoga­tók, sőt utána a jelenlegi kis lazítómedencében füröd­hetnek is A város sportot szerető lakosainak azonban régi vá­gya egy igazi strand, ami mind ez ideig még nem való­sulhatott meg. Most viszont a TVK vezérigazgatóságá­nak döntése értelmében a műjégpálya mellé egy 50x21 méteres, temperált vizű strandmedencét építenek. Amint azt az elmúlt na­pokban megtudtuk Kiss László műszaki tervezési fő­osztályvezetőtől, az alapozá­si munkálatok már megkez­dődtek, s az­ építkezés, jó ütemben halad. Erre azért kerülhetett sor, mert a mű­jégpályához hasonlóan ezt is a vállalat szakemberei ter­vezik. Érdekesség, hogy a munkákat nem a komplett terv birtokában kezdték el, hanem folyamatosan törté­nik a tervszolgáltatás. Ami­kor az ütemezésnek megfe­lelően egy-egy rész elkészül­t­, annak a kivitelezését már meg is kezdik. Így a határidő nagymértékben le­rövidíthető. Viszont a kü­lönféle — villamos, építész, gépész, műszeres — terve­zőktől sokkal nagyobb oda­figyelést igényel a munka. A műjégpályát annak idején szintén így, egy jól összeko­­vácsolódott team tervezte, csak akkor még társadalmi munkában. A strandmeden­cét már a TVK tervezői munkahelyi feladatként ké­szítik el, a Vegyterv sta­tikus tervezőinek a segítsé­gével. Ők a medence sta­tikus terveihez járulnak hoz­zá tudásukkal. A medence vizének a tem­­perálását a vállalatnál ke­letkező hulladékhők haszno­sításával oldják majd meg. Az építés során a leggazdasá­gosabb megoldásokra töre­kednek, azaz felhasználnak minden használaton kívül helyezett anyagot úgy, hogy az nem megy majd az esz­tétikai szempontok rovására.­ A magyar fürdőmedencék vízminősége a közelmúlt­ban lezajlott tanácskozás megállapításai szerint, sok kívánnivalót hagynak ma­guk után. Kiss László fő­osztályvezetőtől azt is meg­tudtuk, hogy a TVK-s strand­medence vízforgató, vízke­zelő rendszere a legkorsze­rűbb megoldással készül, így a víz minősége eléri a ki­váló szintet. A tervezés az ütemnek megfelelően halad. Ez azért nem kis dolog, mert a ter­vezők nemcsak a medencén hanem egy háromszintes üzemi épületen és a sport­­komplexum új szolgáltató rendszerén is dolgoznak, ami a stranddal együtt épül majd fel. A leendő strandot ugyanis­ vállfás­, szekré­nyes és kabinos öltöző egé­szíti ki, természetesen a jégpályánál már megszokott kulturált vendéglátóegység­gel egyetemben. A tervek szerint ezután a strandnak és a jégpályának külön kis transzformátor szolgáltatja majd a villamos energiát, amely építésére szintén a közeljövőben kerül majd sor. Az illetékesek szerint nem lesz akadálya annak, hogy a kibővített sportkomplexum 1984 tavaszán már az újabb szolgáltatásaival fogadhassa látogatóit — soltész —

Next