Borsszem Jankó, 1871 (4. évfolyam, 157-209. szám)

1871-06-11 / 180. szám

786 Borsszem Jankó Junius 11. 1871. 1­2 Hahahahahó egy kötetetben illustrátiókkal, föltálalva minden vendégnek. A „Grand Hotel Reclamia,“ mely az ókor modern epochájának mintájára a legizletesebb alaissance stylben „a szép szőke Duna mellett“ van épitve, az öt világrész central-közepén 24,192 □ talpalatnyi száraz földet (külön vízvezetékkel) foglal el s ezáltal, hogy a szár­nyalt szóval éljünk, minden élvezet dús arany koronájának kelyhét a világpolgárokra kifogy­­hatlan özönnel hinti. „A szép szőke Duna“, az ős Buda monu­mentális hegyei, a zöld Gellértnek szent hegye, a kies zugliget virányos hegysége s a halha­tatlan Széchenyi kevély sváb-hegye — szóval ezen egész gigantisch panocyclodiomelodrámát a vállalkozó t. ez. vendégei gyönyörködtetésére va­rázsolta elő. Méltón mondhatjuk tehát mi is, hogy a „Grand Hotel Reclamia“a legszebb kilá­tás Budapest összes planiglobjának hemisphae­­rájain, mint az ide mellőzött r­aj­z mutatis mu­tandis mutatja. Az egész colosseum egyetlenegy darabból nagy­szerű polytechnikával van kigondolva és concipiálva a hí­res Kochniczky és Szkal építész úrt­ól, és miután a pá­risi Grand Hotelt az insurgensek felgyújthatták volna, a bécsi Grand Hotel pedig drágasága által lehetetlenné tette magát, tehát mostan csak a pesti „Grand Hotel Reclamja“ existál meg. Az egész szálloda tartalmaz 302 szobát, mind a legczélszerűbb módon elegánsan kibútorozva és minden kényességgel belátva, hol megemlítendők „különösen a páratlan nagyságú és szélességű, kényelmes ágyak,“ mint alább láthatni. A mint a híd utczából belépünk, a „merészen és ele­­gantiával összeállított előcsarnokon akad meg bámuló tekintetünk, a honnan két márvány mű­­lépcső vezet föl a magasba, az egyik urak, a másik hölgyek számára, amaz kan­deláberekkel, emez zsir­ándolokkal világosítva föl, melyeket a világhírű Humplmeier bécspesti laka­­tosművész geniálisan szerkesztett. Magyarország és Erdély egyik fődísze a díszudvar, mely szoros értelmében a hazai szépségek „gyön­gye.“ A tapasztalt építészek az égalji viszonyok tekintetbe vételével e helyiségben nyáron meleg, télen hűvös tar­tózkodási helyet teremtettek a szabadságban. Mes­terileg alkalmazott conti­­m­b­licus léghuzam gondol­kozik a hűségről a vendégek számára, melyet a nagyhírű és szakadatlanul e­l­ő­r­e tö­­r­e­k­t­ő Krumpelbauer bu­­dabécsi mű­festő raphaeli keze lehelte be szines fehér árnyalatokkal a falakat, mig a magasban 24 grifmadár képez párkányzatot s szol­gál támaszul a derék Szand­­ház testvéreknek, keze által modellírozott 24 sült grif­­madártól tartott párkányzat­­nak. Az udvar teteje szabad ég alatti üvegtetőből áll, melyet az elismert hirű Wenzl Hlasnicek üveges mester­­művész készített 4г/2 hüvelyk vastag üveglemezből. „Vándor, állj meg utadon — bámulj és — élvezz!“ Innen az ünnepi terembe csak egy lépés lép. Ennek leírása oly leírhatatlan szép, hogy csak ünnepnapon lehet azt kellőleg élvezni, hol a hétköznap is ünneppé válik a szépség, elegantia és gazdag comfortább­ság miatt. Vagy ki ne örvendene, ha e titok teljes szentélybe lép, melyben borongó félhomály uralkodik s melyet senki sem hagy el jelentékeny megkönnyebbülés nélkül, valódi „renaissance“ f -j —ar~Г Тi "•vV alllH пД»ШндцШш., i/iilMDl 6 9 r i 1 £‡ ›Ρ ο e ›s& CV ci› 1 ------------»-S

Next