Borsszem Jankó, 1873 (6. évfolyam, 262-313. szám)
1873-10-19 / 303. szám
Borsszem Jankó. Oktober 19. 1873. Mit csinált Csávolszky a Minta? T. Szerkesztő úr ! Miután az „Ellenőr“-ben és az úgynevezett „Minújság“-ban egy egy hadsereg tanú és ellentanu léptettetik föl azon rendkívüli fontos és hazánk jövőjének fejlesztésére nagy horderejű tény kiderítésére, hogy Csávolszky urat annak idején felszólították-e a Kommonban, a „Hazánk“ munkatársai közé leendő belépésre vagy sem, engedje meg. szerkesztő úr, hogy legjobb tudomásom szerint magam is hozzájáruljak e pártéleti nyomós adat kiderítéséhez. Mikor a „Hazánk“ keletkezett, Csávolszky úr napjában rendesen kétszer vagy háromszor szokott volt a hatvani utczán sétálni s nem egyszer tért be ilyenkor a Kaminonba. Rendesen czukrosvizet ivott czukor nélkül, ebéd után azonban kapuczinust, reggelire meg bőrös kanfehéret.*) Az tehát kétségtelen tény, hogy Csávolszky úr a Kammonban megfordult, de azt, hogy e megfordulás a „Hon“ politikájáról elfordulást vagy politikai pályájáról való lefordulást jelentene, bizton nem állíthatom. Ennyit az igazság érdekében. József, első pinczér. Tisztelt szerkesztő úr ! Hogy Csávolszky úr annak idején a „Hon“-tól ábrázolni akart s a „Hazánkéhoz per mopsz átcsapni, arra nekem slágeres adataim vannak. Cs. ur, midőn egy nap billiárdozott, már a párt-keletkezés azaz a párti elején két ízben is ezt dörmögte igen érthetőleg: „Delegátió — delegátio! Látom, nem látom!“ Aztán jó darabig hallgatott. Félóra múlva azonban lapdáját a középső lyuk felé irányozván elkiálta magát: „belemegyek . . . bumszti! belementem.“ A körülálló hallgatóság e kijelentést a játékra vélte, én azonban megértvén az előbb mondott „delegatio“ és a „belemegy“ közti összefüggést, azt ezennel a t. szerkesztőnek markírozni kötelességemnek tartom, hogy végleg eldöntsem azon nagy jelentőségű kégli-harczot, melybe Csernátoni úr a magyar nemzetet belefalsolva, per kálmántinel sodorni jónak látta.Fritz, marker. T. szerkesztő úr ! Én findzsa vagyok ugyan, egyszerű csésze, de engem is hazám véráztatta földjéből égettek s azért van bennem hazafindzsaság annyi, amennyi egy csészétől várható. Én belőlem itta Csávolszky úr rendesen kapuczinusait — erre jól emlékszem, de arra nem emlékszem, hogy e kapuczinusok csakugyan bőrösek lettek volna-e, mint József állítja. Arra azonban határzottan emlékszem, hogy e kapuczinusok kissé fehérek voltak és Cs. úr redszerint csak 4 darabka czukrot tett bele, egyet mindig a vizes pohárba ejtegetvén. Erre emlékszem, többre nem emlékszem. A ma findzsa, melyből Cs. ur kapuczinozgatott. T. szerkesztő ur! Dákó vagyok. Lehettem volna élet és vessző, érves gerundium, esernyő nyele — de hazám fiatalsága szórakoztatásának tekintetéből dákó lettem. Nyilatkozatom odavág, hogy Csávolszky úr — aki nagy fuser a billiárdban — velem szokott játszani. Egy ízben Tana Szamos úrral — aki rólam mint dáko románról Schmid Julián nyomán eredeti tanulmányt írt — szintén nagy fuser a bilirdalomban — egy partié kéglit játszván, rajta csúful elverte a port. A „Hazánk“ más munkatársával nem játszott soha. Ezalatt mit beszéltek, dákó létemre nem tudhatom, mert fülem nincsen. Ennyit mondhatok. De hogy Szamos úr szeretett bőrözni, azt tudom. A ma dákó. Herr Retakter! So füll i wáss, ist’s im Kammon ser warm, da hat der herfon Schafwollsky szi imer in dribringen winkl hinxezt und had imer nachdenkt. Da habimir denkt, wir er a so denkt, der herfon Schafwollsky, dasz er doh an gschaider man sein muss und alser gseider man wirt er si do nit gombramandiren, sag i. I kehne ihm knau und so weise ich auch, dasz er nie nicht beim Hasane war, weil dem sein Kaveh no szeirer war wi der unsrichte is, womit ih dehre habe mich bestens zump föllen, dero ghorschamer A loys Gsehladerer gebrifter Kafödieh und feierpursch. 4 ^ „jövő század vegénké'‘-hől ZST 37-iratlsozatos *) A kandlweiss e sikerült átültetéséért fogadja honfiúi kézszoritásomat. B. J.