Borsszem Jankó, 1931 (64. évfolyam, 1-24. (3167-3190.) szám)
1931-01-04 / 1. (3167.) szám
1. szám. BORSSZEM JANKÓ 3. oldal Pesti pénzbeszedő — Maga pénzbeszedő ? No, ez se lehet valami kellemes foglalkozás. Képzelem, milyen nem szívesen látják magát az emberek! — Nem mondhatnám. Sőt a legtöbb helyen arra kérnek, hogy jöjjek viszsza. Főkapitányság, Budapest 1931 néven egy nagystílű szélhámos jelenik meg az önök fővárosában is. Nemrég mint 1930 csapta be az embereket. Jó lesz szemmel tartani. EMBERVÉDŐ LIGA . Ezért érdemes volt izgulni!... ost már egészen nyugodt vagyok. Pedig jaj, de föl voltak dúlva az idegeim. Heteken keresztül alig aludtam néhány órát, úgy izgatott a dolog. Reszkettem, hogy rájönnek valamire. Tudniillik Budapest kétszáznyolcvanegynéhány ezer választói. De nem jöttek rá, hála annak a jóságos székesfővárosi atyaúristennek, aki fölöttünk lakozik a Duna jobb- és balpartján. És így boldogan, felszabadult lélekkel jelenthetem, hogy milliós városunk képviseletében Rotzenhardt János, Bednártz Róbert, Bitter Illés, Bieber József, Decker Albert, Deutsch Mór, Frankl Kornél, Kleiner Artúr, Knur Pálné, Paulheim Ferenc, Pekló József, Petracsek Antal, Popelka Béla, Schmarilla, Wirdos Géza stb., stb. szélsőjobb- és szélsőbaloldaliak meg középpártiak vegyesen bevonultak a törvényhatósági bizottságba. Éljen, vivát, hurrá, sőt: lebe hoch, zsívió és skajach! Ezért érdemes volt három hónapon keresztül száz meg százezer pengő ára plakátot az uccára önteni, millió meg millió levelet küldözni a polgárok nyakára, egyik oldalon raffinált választási fogásokat kieszelni, a másikon harsonás botrányokat rendezni, ezért igen, mélyen tisztelt és csodált polgártársaim, akik velem együtt elmentünk szavazni és contre coeur tettünk keresztet olyan listák fölé, amelyekben egy-egy jótékony asztaltársaság választmányi tagjainak neveit véltük fölfedezni, legjobb esetben valamely előttünk ismeretlen szakma művelőinek neveit, nem is biztos, hogy budapestiekét, mert a nevek után ítélve Olmützben vagy Brünnben éreztük magunkat mint átutazó idegenek. Sohasem hittem volna, huszonötéves fővárosi újságíró létemre, hogy ennyire nem ismerem Budapest szereplő embereit. Naivul abban a hitben éltem, hogy minden olyan férfit és nőt, aki a közélet valamely nevezetes terén huzamosabb ideig működött, legalább hírből ismerem, hogy nincs az a középszerű tudós, író, művész, közgazdász, politikus, akit valamelyik dolgáról, gesztusáról, ilyen vagy olyan szerepléséről ne tartanék nyilván az emlékezetemben. Úgy látszik, bennem van a hiba, újságolvasó és újságcsináló emberben, aki nem tartom számon a kulturális élet kitűnőségeit, alighanem figyelmetlen vagy nagyon feledékeny vagyok, esetleg az Sanyarú Vendel szilveszteri álma