Borsszem Jankó, 1994 (1. évfolyam, 1-24. szám)

1994-04-01 / 1. szám

BORSSZEM JANKÓ POLITIKA3 Щ. Ш Ш V. . wmm WMÁ KEDVES OLVASOM! p IЩ H Щ Ц " HJ jlp I ||g ЩЩШЩж ЩШЩА. ~ í | Újraindítani egy »élclapot« manapság? Mégpedig egy olyan nagynevűt, mint az Ágai Adolf által 1868-ban alapított Borsszem Jankót? Beszállni ebbe a sokszor nemtelen tülekedésbe, ami manapság az újságosstandok környékén folyik? Ugyan kérem! Ahhoz megszállottság kell, és a megszállók elmentek... Méghozzá úgy mentek el, mint ahogy a jó megszállókhoz illik. Mert csak a jó megszálló tud úgy elmenni, mintha itt lenne még. Ki is volt ez a jellegzetes hajtincseivel megrajzolt aprócska figura, akit, ha kellett, magyaros mentébe, ha kellett, német dolmányba bújtatott a rajzolója? Akinek már a neve is az orr alá tört borsot, a bosszantást juttatja az ember eszébe? Erről »A politikai élclapok túlburjánzása« cím alatt Buzinkay Géza művelődéstörténész így ír a vicclapokról szóló könyvében... »1867 végére, az önkényuralom után helyreállított sajtószabadság lehetőségével és a különböző politikai pártok, csoportosulások anyagi támogatásával, mennyiségileg is, hangerejüket tekintve is túlsúlyra jutottak az ellenzéki lapok... Az élclapok sivár, olcsó és szűk látókörű ellenzéki politizálásából a Borsszem Jankó tört ki. Úgy is, hogy politizálásának volt eszmei alapja, távlata és látóköre, s úgy is, hogy a politikát csak mint a művelődés és társadalmi előrehaladás fokának jelzőjét tartotta fontosnak...« Súlyos szavak. Eléggé súlyosak ahhoz, hogy lobogóra kerüljenek. A helyére tenni a humorban is a politikát... Szép feladat. Remélem, a bors­­ jellegzetes íz lesz a hazai sajtóban. Persze csak akkor, ha önök, kedves olvasók, megtartanak bennünket... —*­ ­ Voltaképpen nézőpont kérdése; ahol állunk, az vagy lejtő, vagy emelkedő! Még a trónszéken is kifényesedik a nadrág - Nézd, legalább a választások idejére be kell látnunk, hogy azért ez az ország még magyar

Next