Kalapos Tibor (szerk.): Botanikai Közlemények, 110. kötet (2023)
2023 / 2. szám - Süveges K.: Adatok a Duna-Tisza köze flórájának ismeretéhez [elektronikus melléklettel]
Süveges K. ben közölt véleménye szerint: „Az élőhely tipikus páfránycsapda, sajnos a szükséges állapotok előre jelzik az állomány elpusztítását is.” Egyes védett növényfajok gyakorinak számítanak a Duna-Tisza közén, azonban az áttekintett térségben adathiányosak (vagy ténylegesen nem túl gyakoriak), így közlésüket védettségükön túlmenően is indokoltnak tartom. Ilyen fajok: Agrostemma githago, Cirsium brachycephalum, Silene multiflora, Astragalus asper, Anacamptis morio, A. palustris subsp. palustris, Gentiana pneumonanthe. Természetvédelmi szempontból értékes fajok közül kiemelendő továbbá a fokozottan védett pókbangó (Ophrys sphegodes), a védett télisás (Cladium mariscus), kúszó zeller {Apium repens) és szürke porcika (Hermaria incana) egy-egy újabb előfordulása. Védett fajok közül figyelemre méltó a vékony galaj (Galium tenuissimum) alföldi megjelenése. A faj alapvetően mészkerülő, így nem meglepő, hogy a Duna-Tisza közén vasúti töltésen, a kőzúzalék között bukkantam rá két ponton. A vonalas létesítmények, mint amilyenek a csatornák, a vasút- és úthálózat (Dorotovicová 2013, Galera et al. 2014, Fekete 2021 stb.) közvetett módon sokféleképpen hatnak egy táj vagy egy életközösség képére, fajösszetételére. Dolgozatomban ezek közül elsősorban vasúthoz köthető előfordulásokat mutatok be. A hazai irodalomban rendre jelennek meg florisztikai adatok vasutak, vasútállomások mellől, ugyanakkor a kifejezetten vasutakkal foglalkozó közlemények száma csekély (Schmidt 2019, Kis 2022). Közleményemben a vasúthoz köthetően összesen 24 faj előfordulásáról számolok be. Ebből 4 vasútállomás környéki épületeken vagy épület mellett jelent meg (az Asplénium Kiskunhalason és az Asperago procumbens Kiskőrösön). Mivel az élőhelyük nem kifejezetten vasúti struktúra, így ezek esetében nem beszélhetünk valódi vasúti kötődésről. 13 faj vasúti kőzúzalékon, vagy közvetlenül a sínek mentén jelentkezett, további 7 faj pedig a vasúti töltés oldalán (gyepes rézsűjén), vagy a vasúthoz közvetlenül kapcsolódó területeken jelent meg. Egy adott táj (vagy vasútvonal) esetében érdemes két kategóriára bontani a vasúti töltések növényeit: az elsődlegesen vasúthoz kötődő fajok a tájban egyébként nincsenek jelen, megjelenésük és fennmaradásuk kifejezetten a vasúthoz kötött, míg a másodlagosan kötődők a területen más élőhelyeken is megtalálhatók, s a vasút mentén csak másodlagosan jelennek meg és/vagy terjednek. Ilyen értelemben a már említett Galium tenuissimum elsődleges vasútkövető faj a Budapest-Kelebia vasútvonal mentén, míg pl. a Saxifraga tridactylites másodlagos. Fontos azonban megjegyezni, hogy adott faj esetében a tájban őshonos populációk genetikai állománya jelentősen eltérhet ugyanazon táj antropogén élőhelyein megjelenő populációkétól. A jelenséget a Saxifraga tridactylites-nél már bebizonyították (Reisch 2007). A vasútvonalon megjelenő, őshonosnak tekintett fajok közül a vékony galaj mellett a poloskagyom (Bifora radians) és a párizsi galas (Galium parisiense) előfordulását kell megemlítenünk. 144