Doros Gábor és Melly József: A nemi betegségek kérdése Budapesten. 2. rész (Budapesti Statisztikai Közlemények 61/2, 1930)
XII. A prostitúció fejlődése és a leküzdésére hivatott rendszabályok kialakulása, különös tekintettel a budapesti viszonyokra. írta : dr. Doros Gábor
712 A tűrt házak búsás jövedelmű tulajdonosai az »üzlet« érdekében szorgalmasan gondoskodtak arról, hogy vendégeik állandóan »friss áru«-val legyenek ellátva, ami vagy a fentebb említett egyszerű kicserélés útján történt, melynek kapcsán rendszerint az idősödő vagy betegség és egészségtelen életmód miatt leromlott lányokat mindig közönségesebb és olcsóbb bordélyokba továbbították és helyükbe újakat és frisseket toboroztak. Szörnyű idők jártak azokra a könnyelmű vagy elhagyatott és tapasztalatlan fiatal lányokra, kik a kerítők karmaiba és onnan a bordélyok fogságába kerültek. A jó kereseti lehetőségek eredményeként ez időben gombamódra szaporodtak az országban a szexuális kapitalizmus ügynökei, a kerítők, kerítőnők, leánykereskedők, kik a hazai és külföldi bordélyokat tömegesen látták el finom és közönséges áruval egyaránt. A horogra került »eltűnt« nők — kikről hozzátartozóik, ismerőseik többnyire soha nem hallottak — hiába kerestek volna bárhol is védelmet és segítséget. A prostituáltakat már nem üldözték tovább, megtűrték őket! De a bordélyházi nőknek hatósági jogvédelem nem járt, a férfiközönség pedig csak élvezeti cikknek tekintette őket, egyébként sorsukkal szemben a legteljesebb közönnyel viseltetett. Igazi fehérrabszolgák voltak ezek s ahogy a XIV—XV. századot a magyarországi prostituáltak aranykorának, a XVI—XVIII. századot az üldöztetés és kínoztatás korszakának mondtuk, ugyanígy a jelenleg tárgyalt fél évszázadot a »bordélyházi rabszolgaság korszaká«-nak nevezhetjük el! Mindez a nagy átalakulás az idegen rendőrség rövid uralma alatt következett be. A Prottmann-féle rezsim alig 12 évig tartott, de ez elegendő idő volt ahhoz, hogy az addig tiszta és erélyes kezekben tartott erkölcsrendészet teljesen felboruljon, a szexuál-kapitalizmus és a korrupció megvesse lábát s a leánykereskedelem és bordély-prostitúció közerkölcsiségi és közegészségügyi fertője teljesen ellepte a fővárost és az országot. Az 1860. évben, mikor a »császár« szakítva az addig folytatott abszolutisztikus és beolvasztó politikával, Magyarország autonóm igényeit mérlegelés tárgyává tette, eltűnt a Prottmann-féle »k. k. Polizei«is a fővárosból s a főkapitányi pozícióba Thaiss Elek került.Sajnos azonban a közerkölcsiség és a prostitúció kérdésében a Thaiss-rezsim sem hozott javulást! Kemény leírása részletesen tudósít arról, hogy Pesten erkölcsrendészeti szempontból még tovább züllöttek a viszonyok. Thaiss eredetileg jóakaratú, de szerfölött ingadozó és katasztrofálisan befolyásolható ember volt. Közvetlen környezetében volt valaki, ki őt úgyszólván hatalmi bűvkörében tartotta és ha akart helyest, ha akart helytelent elért nála. Ez a káros befolyás (Kemény szerint maga a főkapitány felesége?) erkölcsrendészeti kérdésekben teljesen magához ragadta az iniciatívát, ami ugyancsak szomorú következményekkel járt. Így aztán mind jobban szaporodott azoknak a száma, kik vagyonokat gyűjtöttek a férfiak és nők szexuális zülléséből, az általános erkölcstelenségből és a prostitúció virágzásából. Hihetetlen gyorsasággal szaporodtak a külön