Brassói Lapok, 1970 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1970-01-08 / 1. szám
ERŐNKBEN BÍZVA Leperegtek a hatvanas évek, s most, hogy az utolsótól is elbúcsúztunk, örömmel nyugtázhatjuk : erősebben, edzettebben, érettebben léptük át az új esztendő küszöbét. Szocialista gazdaságunk az elmúlt évben is dinamikusan fejlődött, pártvezette dolgozó népünk egységes erőfeszítéssel küzdött a kitűzött célok eléréséért, újabb csúcsok meghódításáért, s ha a gyorsuló ütemben olykor el is vétettük a lépést, megtaláltuk a módját, hogy a helyes úton felzárkózva haladjunk tovább. Szép, élménydús, eseményteljes esztendőt hagytunk magunk mögött. Olyan évet, amely népünk életében örökre emlékezetes marad. Azzá teszi a haza felszabadulásának negyedszázados ünnepe és pártunk történelmi jelentőségű tizedik kongreszszusa, amely meghatározta a hetedik évtized közeli és távlati tennivalóit, felvázolta előrehaladásunk pontos körvonalait. Ennek jegyében kezdtük meg újesztendei munkálkodásunkat, és annak tudatában, hogy az 1970. év döntő fontosságú az ötéves terv célkitűzéseinek teljesítésében és túlszárnyalásában, olyan esztendő, amely összekötő láncszemet képez a soron lévő és az elkövetkező ötéves terv között, hidat, amelyen bátran menetelhetünk a jövő felé. Az idén sokkal több dolgunk lesz, mint amennyi a tavaly volt, de amit el akarunk végezni, azt jól megfontoltuk, reális lehetőségeinkre alapoztuk. „Az a feladat áll előttünk — mondotta Nicolae Ceauşescu elvtárs újévi köszöntőjében —, hogy még magasabb szinten hasznosítsuk a társadalom anyagi és emberi erőforrásait, s még nagyobb odaadással dolgozva tovább vigyük a szocialista építés művét a nép jólétének emelése, a haza sokoldalú felvirágoztatása érdekében. Előrehaladásunk a fejlődés és a civilizáció útján nagy erőfeszítéseket igényel minden egyes honpolgárunk részéről. A legcsekélyebb kétség sem férhet azonban hozzá, hogy hősies munkásosztályunk, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, nemzetiségre való különbség nélkül valamennyi dolgozó — mély hazafiasságtól, a szocializmus ügye iránti határtalan odaadástól fűtve — újabb győzelmeket vív ki a párt vezetésével folytatott nagyszerű műben, teljesíti és túlszárnyalja 1970-nek — az ötéves terv utolsó esztendejének — tervét, megteremtve ezzel a feltételeket a X. kongresszuson kijelölt program valóra váltásához“. Dolgozó népünk mélységesen tudatában van e szavak jelentőségének, a rá háruló felelősségteljes feladatok értékének. A párt Központi Bizottságának HL (Folytatása a 2. oldalon) II. SOROZAT II. ÉVFOLYAM 1970. JANUÁR 8. 12 OLDAL, ARA 50 BAN 1 (372) NAGY JÓZSEF felvétele AZ RKP BRASSÓ MÉGYfi BIZOTTSÁGA ÉS A MÉGYfit NÉPTANÁCS LAPJAI Viták proletárjai, egyesüljetek ! . A fák már ilyenkor, tél derekán, fénylő torkú madarak énekes emlékével új tavasz-rügyek fogadására készülődnek. Öreg és fiatal fák, szépszál növésű és göcsörtös fák egyaránt. Dehát a fák téli csontváz-sorsa, ha nem egészen a halál, mégcsak nem is rokona a halálnak ?! Esetleg olyannyira, amennyire az élet is rokona. Mert a fák tele : lélegzetvétel. Belefáradtak ugyan tavasz-virágzásba, nyár-zöldellésbe, őszi színorgiákba , és most hóval virágzik meztelen ágaikon a magasság, a mindenség. Természetesen élnek : örökes etilek. Ezerévek óta embert és emberséget építő versek eleven jelképei. Apáthy Géza