Brassói Lapok, 1983 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1983-01-07 / 1. szám
Szeretett vezetőit köszönti az ország A vállalt úton — töretlenül előre mondják, és okkal-joggal, hogy az a jellemes, igaz ember, aki tettei aranyfedezetével áll szavai mögött. Ha egy közéleti személyiség — állanyvezető és tudós — nyilvánosság előtt megfogalmazott hirdetett igéi egyenes arányban ásnak tetteivel — a tétel sokszorozottan igaz. Elena Ceauşescu elvtársnő mondotta a következőket: „Kötelességünk oda hatni, hogy a tudomány, az emberi elme vívmányai mindenütt az embert szolgálják, a béke és az egész emberiség előrehaladásának szolgálatában álljanak. Napjainkban ez a tudósok legmagasabbrendű és legnemesebb kötelessége és felelőssége mindenütt“. Egész emberiség — mondja Ceauşescu elvtársnő az internacionalista gondolkodó mélységes humanizmusával. A béke ügyét — mondja Ceauşescu elvtársnő a lánglelkű békeharcos hittételeként. Legmagasabbrendű és legnemesebb — mondja Ceauşescu elvtársnő a tudós fokozott kötelezettségérzetéből fakadóan. Kötelessége és felelőssége — mondja Ceauşescu elvtársnő a nemzetirányító politikus kötelesség- és felelősségérzetével. Mondja, és ezeknek a nemes igéknek a jegyében fejti ki áldásos tevékenységét naponta — következésképpen tettei aranyfedezete áll minden szava mögött. Ami még felemelőbbé teszi a személyi példát, az a tény, miként rímel Ceauşescu elvtársnő minden szava és tette Ceauşescu elvtárs életművé lombosodó tetteire, s az ő nemzet- és országépítő ténykedéséhez mint kapcsolódik szervesen Elena Ceauşescu elvtársnő világszerte elismert tudományos tevékenysége. Ritka és szép példája ez a legmagasabb szintén — példaadóan — megvalósult összhangnak! Ennek országnyivá szélesítéséért fáradoznak mindketten, legnemesebb célkitűzéseiket valósítják meg az ország népével egyetemben, hiszen mind Ceauşescu elvtárs, mind Ceauşescu elvtársnő a nap minden egyes percében a köz érdekében, a köz javáért cselekszik fáradhatatlanul. Sorolhatnánk a kommunista humanizmus iskolapéldáit oldalnyi hosszan, de miért is tennék, hiszen kitörölhetetlenül él mindannyiunk emlékezetében az a számtalan — egész létünket meghatározó — cselekedet, amely mindkettőjüket a nemzetközi politikai, illetve tudományos élet élvonalába emeli. Január havát kettejük — karnyújtásnyira lévő — születésnapja emeli ünnepivé, emeli szívünk közelébe. Szóljon hát a szívünkből fakadó köszöntő ma, Ceauşescu elvtársnő születésnapján magyarul is: sokáig éljenek! BL Asszonyok jókívánságai *| Kora délután érkeztem a szecselevárosi Bácsfafaluba, s azon csodálkoztam volna, ha György Papp Margitot nem találom otthon. Otthon és a munka mellett. György Papp Margit neve nem ismeretlen Brassó megyében (de a megye, sőt az ország határain túl sem!): fest, korongod, farag, önt, sző, varr, elfelejtett balladákat „fedez fel“, verseket, színdarabokat ír, amin csodálkozni lehet (és látogatói-vendégei csodálkoznak is): hogyan jut mindenre ideje? A látogatók-vendégek a kérdést persze felteszik a házigazdának, akinek viszszatérő válasza: „A nap 24 órából áll... Meg aztán a munka az életem“. Első egyéni kiállítása György Papp Margitnak 1946- ban volt, ezt követte még 34, a közös kiállításokon való részvételét „százakban“ számolja; 25 díj, illetve diploma „fémjelzi“ tehetségét — ami ez alkalommal érdekelt, mivel foglalkozik jelen pillanatban? S György Papp Margitot e kérdés (mint mindig, most is) valósággal felvillanyozta, sorra vette elő s mutatta új munkáit: kerámia-plakettet Megéneklünk, Románia címmel, falikárpitokat, egyik címe: Üdv neked, hazám, a másiknak, A győzelem órája, gyönyörű szőttest is mutatott, ennek a címe: Együttélés... Aztán előkerült György Papp Margit népi motívumokkal kivarrt vászonba kötött füzete is, s ebben olvastam a legújabb versét: „Köszöntöm hazánk vezetőjét, Köszöntöm családját, feleségét, Köszöntöm az ország népét. Köszöntöm a világ népét. Köszöntöm legyen mindenkié, Ki őszintén kizárja érzelmeit. Boldog új esztendőt, szerencsét, Szeretetet és igaz békét.“ A brassói traktorüzem öntödéjét nem lehet az úgynevezett könnyű munkahelyek közé sorolni. Meglehetősen sok nő is dolgozik ezen a részlegen; egy gyorsmozgású asszonyt választok ki közülük beszélgetőpartneremül. Az öntöde egyik csendesebb sarkába húzódunk; időközben megtudom az asszony nevét. Maria Raileanunak hívják. Kérem, beszéljen munkájáról, életéről, családjáról. — A munkámról? Szeretem — mondja. — Különben három férfi a csoporttársam, ők inkább beszélhetnek arról, hogy mennyire szeretem... Azaz helyt tudok-e állni mellettük. Azt hiszem, igent mondanak... Tíz éve dolgozom itt, egy helyen a férjemmel. Egy Bacău melletti faluból jöttünk Brassóba, már két gyermekkel, itt még született két gyermekünk; négy lányunk van, a munkatársak szerint gazdagok vagyunk... S a szakmát itt tanultuk meg az üzemben; nemrég kaptunk új lakást, azt új bútorral is rendeztük be... Mit is mondhatnék még? Nagyon elégedettek vagyunk. — A gyermekek? — Azok már nagyok. Lăcrămioara 15 éves, Mariana 14, Mihaela 11, ők nagyon ügyesek, elrendezik a ház körüli teendőket, s az 5 éves Cristinára is vigyáznak... Ismétlem: nagyon elégedettek vagyunk, életünkkel-sorsunkkal. Különben, ha lehet, ezt az alkalmat, felhasználnám arra, hogy tolmácsolja az újság egész családunk meleg üdvözletét Elena Ceauşescu elvtársnő és Nicolae Ceauşescu elvtárs közelgő születésnapja alkalmából. Szívből köszöntjük őket, és mindkettőjüknek, hosszú életet kívánunk. Kindi Hilda kereken húsz éve dolgozik a nyomdaipari vállalatban laboránsként. A különböző nyomdai termékek előállításához elengedhetetlenül szükséges vegyületeket készíti el, másodmagával. — Mit jelent húsz évet egy vállalatban, egy munkahelyen dolgozni? — kérdem tőle. — Mindenekelőtt azt — válaszolta —, hogy az ember szereti a munkahelyét és a munkáját. A „hűség“ ennek a két tényezőnek a függvénye. — A munkahely szeretete... — Igen. Mert aztán ez kihat az ember úgynevezett magánéletére is... Jómagam például húsz évig voltam a vállalat dalárdájának tagja; munka után is (próbákon, előadások alkalmával) kerestem azoknak az embereknek a társaságát, akikkel együtt dolgoztam. S mindezt csak könnyítette az, hogy jól beszélem a román, magyar és német nyelvet is. — Különös elégtétele a munkáját illetően van? — Van. Közvetetten is... Hiszem például, hogy a fiam hozzáállása az élethez, a munkához, mindahhoz, amit „mának“ nevezünk, az én hozzáállásomnak is eredménye. A fiam kitűnő tanuló, ösztöndíjas a brassói műegyetem finommechanika szakán, ötödéves. — Öröm ez a szülőnek... — Nagy öröm, persze. S magam tudatában vagyok annak is, hogy legalábbis a számomra, a számunkra, mindez igazán csak a már említett „mában“, a mai társadalmi körülmények között válhatott valóra. Olyan nemzetiségi politika következményeként, melyet pártunk és államunk vezetője valósított meg a gyakorlatban... Szívbeli kötelességemnek érzem, hogy az alkalmat kihasználva Elena Ceauşescu elvtársnőnek és Nicolae Ceauşescu elvtársnak közelgő születésnapja alkalmából hosszú, boldog életet kívánjak. PATAI SÁNDOR „A régi... és az út” Modern tömbházak közt vezet az út az üzemig. Az úton színes táblák sora: munkába menet és jövet a dolgozók, napközben az arrajárók, esetleg odalátogatók ismerkedhetnek az egység tervfeladataival, láthatják grafikonokon az eddigi megvalósításokat, a közeljövő célkitűzéseit. A bejárat előtt a táblákon fényképek sorakoznak: pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs látogatása alkalmából készültek. Nicolae Ceauşescu elvtárs legutóbb 1981. február 5-én járt itt, a szecselevárosi Electroprecizie vállalatban. A kávédarálótól az esztergáig a termelésben vagy a háztartásban és még sok szakterületen a gépek zömét villanymotor hajtja. Villanymotorokat hazánkban — többek közt — itt gyártanak. És innen kerülnek ki a hazai gépjárművek elektromos berendezései is. Aki már ült volán mellett, méltányolni tudja a jelzőberendezés, az önindító vagy akár a gépkocsi áramfejlesztőjének minőségét is — például. Kérdéseimmel Valeriu Lustun mérnököt, a vállalat termelésszervezési osztályának vezetőjét kerestem fel. Vaskos iratcsomót tesz elém: — íme, a mélyen tisztelt és szeretett ,pártfőtitkár elvtárs látogatásakor nyújtott értékes útbaigazítások nyomán született intézkedések, határozatok. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy mielőbb maradéktalanul életbe léptessük őket. — Konkrétabban miről van szó? — Feladataink nagyon sokrétűek, a foganatosított intézkedések, bár egy egész sor részletkérdést érintenek, összességükben egységes egészet alkotnak. Nicolae Ceauşescu elvtárs útmutatásai nyomán fokozott figyelemmel kísérjük termékeink útját: konzultálunk a szállítóval a leszerződött alapanyagok minősége tekintetében,növekedett az önmagunkkal szemben támasztott igényességünk és végül nyomon követjük termékeink útját a felhasználónál: használtak-e intézkedéseink, mik a panaszok, hogyan, mivel lehetne még jobban kielégíteni megrendelőink igényeit. Ugyancsak a látogatáskor elhangzottak szellemében növeltük a munkatermelékenységet. Példaképp megemlíthetem, hogy átszerveztük a gépkocsik áramfejlesztőinek gyártását. A termelést koncentráltuk, a belső szállításokat a minimálisra csökkentettük. Egyik termékünket, a gépkocsik elektromos irányjelző szerkezetét modernebb és lényegesen kevesebb alapanyagot igénylő elektronikus szerkezettel helyettesítettük; hasonlóképp modernizáltuk más négy termékünket is. Sok még a tennivalónk, intézkedéseink (a fenti példák távolról sem merítenek ki mindent) elsősorban a behozatal korlátozását, a házigépgyártás további fejlesztését és természetesen a kivitel növelését célozzák. Termékeink számos országban — nyugaton is — keresletnek örvendenek. Meggyőződésünk viszont, hogy sokkal többre is képesek vagyunk. A vállalat fiatal mérnöke, Ioan Hupca végigkísért az üzemen. „A régi... és az új!*" mutatta majd minden csarnokban a változást. „És tennivalónk még van bőven" — sommázta távozáskor bizakodóan. SZILÁRD JÁNOS (Folytatás az első oldalról) van. Az energiatakarékosság nem merülhet ki csupán abban, hogy kicseréljük a nagy fogyasztású égőket kisebbekre vagy csökkentjük az utcai világítótestek számát — bár ezeken a területeken is van még tennivaló —, hanem főképp azt jelenti, mindenkiben tudatosodnia kell, hogy sem villamos áram, sem tüzelőanyag nem áll korlátlan mennyiségben a rendelkezésünkre, következésképpen össztársadalmi, vállalati, szinten, de személy szerint is meghatározott keretek közé kell szorítani igényeinket, különben az összhang megbomlásából a termelésben és az egyéni fogyasztásban is zavar keletkezik. A fogyasztás korlátozható, anélkül, hogy ezt tevékenységünk megsínylené. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt esztendőben a vállalatok zöme az 1980-as fogyasztási szinthez viszonyítva kevesebb energiaráfordítással nagyobb mennyiségű és jobb minőségű terméket tudott előállítani. Hogyan? A kérdés pontosabb megválaszolása érdekében két vállalatot kerestünk fel. A csavargyárban, bár az elmúlt években sem pazarolták a villamos energiát, 1982 utolsó negyedében azzal, hogy összekötötték a transzformátorállomásokat, hogy tökéletesítették a sűrített levegő vezetékek szigetelését és kisebb teljesítményű motorokat szereltek fel a kompresszorokra, hogy javították a hőkezelőkemencék terhelését, néhány ezer kilowattóra villamos energiát takarítottak meg. Tekintettel arra, hogy ebben az esztendőben még kisebb a villamosenergia- és a fűtőanyag-kiutalás, már hozzákezdtek a kovácsműhely földgázzal működő kemencéinek középfrekvenciás villamos kemencékkel való helyettesítéséhez és a termelőrészlegek önálló energiagazdálkodásos rendszerének általánosításához. Tervükben szerepel ugyanakkor, hogy a dolgozók bizottsága, a szakszervezet, az ifjúsági szervezet— a pártbizottság közvetlen irányításával — folytonos propagandamunkát fejtsen ki az egész dolgozó személyzet körében, hogy megszüntessék a pazarlást, hogy újabb lehetőségeket találjanak a fogyasztás további csökkentésére. A műszaki gumiáru-gyárban 1982-ben azzal, hogy a több száz wattos kőszálas villanyégőket mindössze 40 wattos gázkisüléses világítótestekkel helyettesítették, ésszerűbben hasznosították a pneumatikus befogó berendezéseket és egész sor műszaki újítást vezettek be a gyártási részlegeken, pontosan beilleszkedtek a megszabott kiutalások keretei közé. Bár 1983-ban egy új munkacsarnok átadására is készülnek, mintegy 9—10 százalékkal kevesebb villamos energiára és földgázra szól kiutalásuk. Hogy már az esztendő első hónapjaitól csak a megengedett mennyiségű energiát fogyasszák, megtették a megfelelő előkészületeket, javítják a vulkanizálóasztalok hőszigetelését, hasznosítják majd a fáradt gőzt, tovább tökéletesítik a technológiai folyamatokat. E két példával csupán érzékeltetni próbáltuk, hogy kivétel nélkül minden termelőegységben és munkahelyen körültekintéssel, odaadó munkával csökkenteni lehet az energiafogyasztást. 1983-ban is ez lesz valamennyi munkaközösség egyik legfontosabb feladata: megoldásokat találni, hogy hónapról hónapra beilleszkedjenek a megszabott kiutalási keretek szabta határokba, hogy megfelelő körülmények között valósíthassák meg feladataikat. Takarékosságról - év kezdetén 1933. I. 7. 1. SZÁM 3. OLDAL