Brassói Lapok, 1923. augusztus (29. évfolyam, 170-195. szám)

1923-08-01 / 170. szám

1923. augusztás 1. Pillanatfölvételek a sportünnepen A példát adó trónörökös — Egy kis politika a sportpályán — A Brassói Lapok munkatársától. — BRASSÓ, július 30. Milyen szlép do­log a szabadság. Ennek a szellője len­gede­zett a Cenk mögötti­­Völgyben, meg­tartott sportünnepélyen. Beszéltek ott románul, németül, magyarul. Román teztek uniformisban, a román trónörö­­k­ jelenlétében, magyarul értekeztek a versenyzőkkel, akiknek nagy része még nem tudta elsajátítani a román nedvet. A királyi fenség­ németül tár­gyalt velük. Németül magyarázta nekik a verseny szabályait, és milyen feszte­len, milyen barátságos hangulat uralko­dott a verseny egész­ tartam­a alatt. Iga­zán felemelő érzés fogta el az embert, amint a mozgékony, mindenütt jelen­levő fenséget figyelte: hol a pályát iga­­zíttatta, hol a tornaszereket pótoltatta; egyik pillanatban a startot ellenőrizte, a másban már a pálya túlsó rész­én tűnt fel, hogy egy-egy kétes versenyben mondjon döntő ítéletet, ösztönözte a versenyzőket. Valósággal lelket öntött az amúgy is lelkes fiatalemberekbe, s nem egyszer belőle is kitört a lelkese­dés.­­­ — Igazán lelkesen dolgoznak ’ *** Elismerésre méltó erők tűntek fel a magasugrásban. Amikor már befeje­zéshez közeledett a verseny, s a trón­örökös látta ezt az edzett, életerős if­júságot, melynek javarésze a magyar sport­egyesületek fegyelmezettségében nevelkedett fel, kiadta a jelszót: — Ezekkel az ifjakkal muszáj re­kordot elérnünk! Tiz perc múlva meg volt a rekord1... S hogy mennyire nem­ vette figye­lembe a királyi herceg a nemzetisé­g­et, elegendő lesz megjegyezni, amikor Péternek, ennek a jónevű magyar baj­noknak a negyedik rendjelt is " kez­ébe n­yomta, külön is megdicsérte, s még eg­y ötödik kitüntetést helyezett kilátás­ba. Ennyi jellem­, ennyi' pártatlanság nem maradhatott szó nélkül. A trón­örököstől kissé jobbra elhangzik a tisz­tán csengő vezényszó, magyar nyel­ven: V.: —­ Egy háromszoros «Éljen!»~t a ki­rályi fenségnek! És erre mint egy jól vezényelt sor­­tűz, eldördült az a rég nem hallott, az a hatalmas, az a gyönyörűen őszinte «Éljen», melyet a körülövező hegyor­mok ezerszeresen visszhangoztattak. Mennyi szeretet, mennyi becsülés, meny­n­yi lelkiismeretfelébredés volt ebben a kiáltásban. Szólott ez a román trón vá­rományosának, s annak a szabadságá­nak, melyet azt a jelenlétével annyi ma­gyar lélekben felébresztett Valamelyik bukaresti sportklub al­­elnöke, a belga származású Delcour úr vetődik a pályára. A trónörökös gúnyo­san s­zel hozzá: — Hát maguk bukarestiek, m­­kor fognak ilyen nagyszerű munkát végez­ni? Deb­our úr mondott valamit, de nem­ hallottam­, csak azt láttam, hogy nagyon vörös lett. Megkérdeztem a trónörököst, hogy mi lenne, ha ezt meg­írnám­ a Brassói Lapokban? — Csak tessék megírni — mondotta nevetve. — Nem először dicsérem meg azokat, akik megérdemlik. *** Hogy hogy nem­, a trónörökös mögé kerül egy temesvári közcsendőr, Stan­­coiu, a Bánátul Sportklub tagja. A trón­örökös megpillantja, hozzáfordul, meg­ismeri s barátságosan kezet szorít a közkatonával. Ilyen és ehez­ hasonló eset gyakran fordult elő a sportpályán. Volt a győz­tesek között munkásember is, akiknek kérges tenyerét barátságosan megszorí­totta. S ami legbámulatosabb volt, a­mint látta,hogy nem román származású versenyzővel beszél, rögtön német nyel­ven i­ntézte hozzá a kérdéseket. — Azt hiszem, fenség, — bátorkod­tam megjegyezni — hogy a sporttal ha­marább meg­ lehetne teremteni a falképi egységet, mint politikával. — Bizony, én is azt hiszem. A verseny alkalmával megjelentek a pályán a népi iga kiküldö­ttei. Hoden francia, Gálban norvég és Accurate spa­nyol főtitkársági megbizottak, akikkel a trónörökös hosszasan társalgott. A versenyről beszélve elővesz egy pro­gram­mot s néhány ott levő nevet fel­olvasva, hozzáteszi: — EZ román, ez magyar, ez szász, ez sváb. S milyen szépen megférnek egymás mellett s milyen egyöntetűen dolgoznak! ! ! Nekem is sikerült hozzáférnem a népliga megbízottaihoz. De nem nyi­latkozhattak, mert szigorúan meg volt nekik tiltva a sajtó számára anyagot ad­ni. Hát elmondtam egyet-mást én. El­mondtam, hogy, ha mindenki olyan vol­na ebben az országban, mint a trónörö­kös, akkor éppen olyan egyetértés volna egész Romániában, mint ezen a verseny­pályán. Elmondtam, hogy milyen szé­pen haladt Erdély magyarsága a román nyelv elsajátításában s milyen szép egyetértés uralkodna, ha nem vennék el iskoláinkat, templomainkat, ha nem vonnák meg tőlünk nyelvünk szabad­ságát, s ha az alantas közegek­ nem­ za­varnák a népek békés hangulatát. Mind­ezeket elmondtam. S nem is vártam­ reá feleletet. Csak azt láttam, hogy az egyre mosolygó küldöttek arca komo­lyabb, csaknem szomorú lett Istenem­, várjon tudja mindezt Nagyrománia jövendő uralkodója? De hiszen sportról van szó. Milyen kár eh­hez a lélekemelő ünnepséghez, mely­ben egy nép és egy jövendő uralkodó szeretete forrad egybe, politikai méreg­­csöppeket keverni... BRASSÓI I­AP­OK Választási harc lesz Csikmegyében Megint fogtak a liberálisok egy magyart — A székelyek csak Görög Joachimra szavazhatnak — A Brassói Lapok munkatársától. — BRASSÓ, julius 30. Csikmegye ma­gyar népeinek kívánságát meghallgatva a Magyar Párt a Jósika Samu báró ha­lálával megüresedett csikmegyei szená­tor­ méltóságra Görög Joachim gyer­­gyószentm­iklósi kanonok-plébánost je­ T­te. Mikor e jelölés nyilvánosságr­a ker­ tült, bukaresti liberális lapok jelen tet­ték­, hogy a kormány nem kíván jelöl­tet állítani a magyarság jelöltjével szem­ben. Elnnek dacára a Csík megyében lap­pangó liberálisok most mégis állítot­tak j­elöltet, még­pedig egy magyarnak született embert, a gyergyószentmiklósi állami gimnázium igazgatóját, Szőcs Gézát. A csíki székely választók tisztában vannak az­zal, hogy kinek a zászlóját kötelességük diadalra vinni. A Görög Joachimi győzelmét nemcsak egyéni ki­válóságai és a népakarat, hanem­ a ma­gyarság érdeke is megköveteli. Szőcs uram egyéni érvényesülésére keressen más teret, de faja érdekének rovására ne akarjon emelkedni. A székely nép, melyet a liberális uralom annyi kese­rűség osztályosává tett, melynek kultur­­vagyonát a liberális uralom vette el, nem­ szegődhetik még a legádázabb­ ter­ror hatása alatt sem­ a liberális párt ér­dekeinek zsoldosává. Szőcs Gézát öntu­datos, gerinces, igaz székely jelöltjének nem tekintheti, reá nem adhatja sza­vazatát. Mi szentül meg is vagyunk győ­ződve, hogy Szőcs Géza jelöl­te­tése csú­fos kudarcba fullad. Persze csak az esetben, ha a nép minden terrortól és hatalmi túlkapástól mentesen, szabad akaratát és meggyőződését követve sza­vazhat. Ha azonban a liberális választá­si eszközök segítségével akar Szőcs úr az uborkafára felkapaszkodni, akkor le­gyen már eleve tisztában azzal, hogy ő nem lesz hivatott képviselője a szé­kelyeimé.., mert nem a székelyek vá­lasztják meg, hanem a kormány, s ez esetben továbbra is csak alkalmazott­ja lesz a liberális kormánynak, de sem­mi esetre sem a letéteményese a székely nép bizalmának. Minden csild székely készüljön a választási küzdelemre és szavazatával juttassa diadalra azt, aki a nép érde­keiért élt és kíván élni; az­l, aki a ma­gyarság szent céljaiért kíván a parla­mentben munkát vállalni, nem pedig felsőbb parancsszóra, vagy indokolatlan egyéni "törtetésből. Minden csíki szé­kelynek becsületbeli kötelessége Görög Joachimra szavazni és ezzel azt is meg­mutatni, hogy a székely népet nem­ le­het kinevezett vagy önjelölt érdeklova­­gok diadalszekere elé fogni. Új fantasztikus híresztelés Jugoszlávia területi engedményeiről Ausztria és Magyarország számára Az osztrák nagynémetek olasz-jugoszláv szövetségről beszélnek — Bácsi szerkesztőségünktől. — PÉCS, július Néhány ,'nétt«! előbbi többi ellenzéki képviselő a magyar n­em­­­zetgyűlésen beszámolt arról, hogy az ő tudomásuk szerint Jugoszlávia és Cseh­szlovákia Magyarország számára hajlan­dók lennének nagyobb kerület­ konceszt szi­ókat tenni abban az esetben, ha a m­agyar belpolitika terén a belgrádit és prága­i kormányokat kiel­égí­tő változá­sok történnek. A magyar ellenzéki kép­viselők felszólalásai az utódállamok­ sajtóját is foglalkoztatták és kiderült az, hogy Massaryk elnöke csak nagy általá­nosságban­ beszélt ilyen értelemben." Pályi Edével, a kiváló magyar publicis­tával, Panics jugoszláv miniszterelnök Viszont egy ízben­ Kondor Bernit volt népbiztos-helyettes, m­in­t a »Jövő«­­című azóta megszűnt bécsi lap B­elor­ám­ba kül­dött tudósítója előtt enyhítette azt, hogy esetleg erről is lehetne­­szó. Kiderült azonban az is, hogy sem Csehszlovákia, sem­ Jugoszlávia fe­lelős álhián férfias és mértékadó po­litikai tényezői nem­ gondolnak ar­ra, hogy Magyarországnak területi koncessziókai tegyenek, mivel ez a békeszerződések áttörését jelentené. A magyar ellenzéki képviselő felszó­lalásai tehát végre tisztázódtak, most azonban­ ismét felbukkan az a hír, hogy Jugoszlávia Magyarország számára haj­landó területi kon­­cessziókat adni. Ezt a hírt­­mostan az osztrák ,n­agyném­et nép­párt képviselői terjesztik és a kormány­ban hely­etfoglaló párt hivatalos lapjá­nak, a »Deutsche Zeit«u­ek legújabb számva is a megemlékezik erről, tfilég pedig Visszelőhelyen. Eszerint a horvátok forradalmi aspergiajá raai következtáblin m b­algrádi kormány lemon'd©!,!, a­rról, hogy Firrao a Baross-kikötő és a dalmániai­ szigetek miatt Olaszországgal feszült Viszonyba keveredjék. A belgrádi kormány szerint nem­ érdemes néhány ezer horvátért Olaszországgal ellenséges viszon­yt állan­dósítani. Éppen­ ezért, ezeket a területe­ket át kellene adni Olaszországnak és ezen az áron­ meg lehetne teremteni az olasz-jugo­szláv szövetséget, am­ely évszá­­zadokra biztosítaná Olaszországt és Ju­goszlávia hegemóniáját Délkel­eteurópá­­ban. Az olaszok így egy esetleges horvát fegyveres mozgalom esetén is a szerbek oldalára állnán­ak. Az osztrák nagynémeteki értesülés­ szerint ugyancsak a horvát forradalmi mozgalmak következtében Jugoszlávia hajlandó lenne Ausztriának és Magyar­­országnak­­is területi­ koncessziókat tenni, hogy h­ígiy a két ország semlegességét tó biztosítsa egy esetleges horvát lázadás­ esetén. A­ntalsy németek szerint a belgrádi­ kormány a kariim­b­iai határon mondana le bizonyos területekről Ausztria javára. Magyarország pedig Csáktornyát és vidékét kapná m­eg. Ezenkívül —­ a n­agynémetek szerint — a belgrádi kormány arra jó kész, hogy a Vajdaságban is bizonyos területi engedményeket­­ér a Magyarországnak illetőleg bizonyos vajdasági községeket és városokat szívesen. Mcserélnie Siklós­sal, Villánnyal és Moháccsal, amelyekre Jugoszláviának stratégiai okokból szük­ség© van. A dagjintostele szerlnt a heh­ribáda koriaáno­k szalajai fehiwreacida, * isiaertöini flogja ezt & tervét. A k­rigy­­németek hír­esz lelé­sé­vel szemlbtai a Bras­sói t&pok feöyvei­tősége alfendens 8. old Sd. 178. szám. számbajöhető diplomáciai helyen feil* formálódott. ( Jugoszláv hőrök iyen fantasztikusnak­ minősítik a nagyném­etek híresztelé­sét, amelyből legfeljebb annyit is­m­ernek el, hogy a szelgrádi kW* »lánynak tényleg az a szándéka, hogy Olaszországgal műbél phh viszonyt teremtsen és minden­ esetleges é­rdekell­en­t­ét­eket b­a­­rátságos tárgyalások útján kiküs­z­öböln­jön. Arról azonban szó sincsen, hogy a belgrádi kormány a horvátokkal szem­ben Olaszországot akarná felhasználni. Ez a belgrádi kormánytól teljesen­ távol áll, m­int Jugoszlávia összes népein­ek­ kormánya n­em követh­eti Radii­cset, a horvát parasztvezért erre az­ útra. Ok­­nehárfy hét előtt a »Giornale dii Romia,« tudósítója előtt kijelentette azt, hogy Olaszországnak többet, kellen­e törődnie a horvátok sorsával, mivel az ő érdekei is azt parancsolják, hogy a horvát-szerb harcban a horvátok győzzenek. A bel­grádi kormány ilyen­" kalandos politikát ne­m" folytat, éppen­ ezért — noha Ma­gyarországgal és Ausztriával is is leg­ jobb viszonyt akarja — területi enged­ményekre n­em gondol. Valószínűtlen az, hogy komoly osztrák és magyar politi­kusok a jóviszony előfeltételeit területi engedményekben látnák. Ebben foglalhatjuk össze jugoszláv­ diplomáciai körökből származó infor­mációinkat. Magyar, osztrák — valamely,­ a kásán tanít révén szinte érdekes — csehszlovák és román diplomáciai kö­rökben sz­in­tén hitetlenkedve fogadj­ák a nagynémetek értesüléseit, amelyekre m­inden­esetre a legkompetensebb fóru­mok, a belgrádi kormány­n­ak is reflek­tálnia kellene, nehogy újabb izgalmak keletkezzenek felelőtlen­ híresztelásük folytán. Lendvai István — Cegléd képviselője BUDAPEST, július 30. A tramw politika világában érdeklődéssel kísért ceglédi képviselőválasztást szombat esti kilenc­­órakor befejezték­. A választási elnök tizenegy­­órakor hirdette ki egz eredményt, amely szerint Lendvai Ist­vánt, aki az EME­ prog­rammjával lépett fel, Pálffy Dániel, "Fsóthy "Vilmos, Di­ni­eh Viktor és Nagy László, jel­öl­tek­ ellenében 3521 szavazattal, tehát abszo­lút többséggé­ Cegléd város nemzetgyű­lési képviselőjévé választották. Valótlan hírek a magyar pénzü­gymiiniszter lemondásáról BUDAPEST, július 30. A magyar korona értékének aláesésésvel kapcso­­latban hírek terjedtek el a pénzügyimi­niszter távozásáról. Kállay Tibor pénz­ügyminiszter ma erről nyilatkozatot adott­ a Magyar Hírlap­ munkatársának, — "Vincis seaudaba*» elhagyni he­lyemet, és azonban korántsem jelezná azt, hogy­­je lennék, kénz levonni a kon­zekvenciát, ha va­lam­elyik illetékes té­nyező részéről a bizalom megszülnlsé­­n­ek jele mutatkoznék. Georgia és Franciaország közt megszakadt a diplomáciai összeköttetés PARIS, Julius 80. Georgia köztár­saság több francia polg­árt kiutasított az országból. A francia kormány erre a transkauk­­ztusi közljár­a­tóigfelül a diplo­máciai viszonyt megszakította. Törökország leszerel KONSTANTINÁPOLY, július 30. A Havas ügynökség­ jelenti­. Hir szerint a török hadügyminisztérium demiobili­­citós parancsot adott ki. Törökország csak három korosztályt tart zászló alatt SMYRNA-GYAPJU­B­Ó­L ‘ S­C­H­J­t­1­0 nél snb:i dm • * ’£•+' '¥k *• * HAVAS O1Zfcft n

Next