Brassói Lapok, 1928. november (34. évfolyam, 250-274. szám)

1928-11-21 / 266. szám

II». oldal. 266. arám. iTSSw BRASSÓ! LA-’HR KÖZGAZDASÁG B rési rezsim legnagyobb bű­nei közé tartozik az erdélyi bányászat kivégzése Írta: Dr. Schuster Ödön, Temesvár A régi remim külföldi kölcsöntárgyalásaival kap­csolatban vetődött fel a külföldi tőke elsőrendű kö­­vetelésekép a bányatörvény módosítása. Ez a körül­mény némikép feltárta a "közvélemény előtt azt a tényt, hogy a külföld Románia gazdasági kincsei ki­használásának mily fontosságot tulajdonít. Románia, de még Erdély közönségének túlnyomó része azon­ban még mindig nincs tisztában azzal, hogy a romá­niai és főleg erdélyi bércek, hegyek mily óriási ér­téket képviselő gazdasági javakat, nemes és közön­séges fémeket, hasznos kőzeteket stb. rejtenek ma­gukban s az ország gazdasági fejlődése, fellendülése, haladása szempontjából mit jelentene e kincsek gaz­daságos kihasználása. A belföldi tőkének a bányászattal szembeni ér­deklődése jelenleg a nullával egyenlő. Való, hogy in­tenzív bányászat űzéséhez nagy tőke és szakértelem szükségeltetik, már­pedig ez a tőke az országban ma rendelkezésre nem áll, illetve a regáti tőke csakis petróleumban van invesztálva. Viszont vannak a bá­nyászatnak oly ágai is, melyek nem is igényelnek túl nagy befektetést (mangán), de még sem művel­tetnek nálunk, annak dacára, hogy nem létezik sehol és semmiféle körülmények között oly iparág, mely oly magas hozamot biztosítana, mint a bányászat, el­tekintve attól, hogy a bányászatnak azon ország ha­tárain belül való kifejlesztése, melyben bányászati ér­tékek vannak, nemcsak általános közgazdasági szem­pontból szükséges a legnagyobb mértékben, de hon­védelmi szempontból is óriási fontossággal bír. A szakkörök már régen tisztában vannak azzal, hogy mily kolosszális értékek rejlenek fémekben, ne­mes és nem nemesekben az erdélyi hegyekben (Bi­­horlat Gutin, Érchegység, stb.). E sorok írójának alkalma volt ez év elején egy világcég szakértőjé­vel beszélgetést folytatni, ki a Nagybánya és vidéki állami bányákat tekintette meg. Csak 3 telep látható fémmennyiségét vizsgálva és becsülve meg, tehát az állami bányák telepeinek cirka felét, az azokban fog­lalt garantálható ércmennyiséget 6 millió angol font értékre becsülte, mely összeg egyenértéke körülbelül 5 milliárd lej. Persze, az üzem berendezése elavult, el­hanyagolt és kicsinyes, úgy, hogy a telep modernizá­lására több száz millió lej értékű berendezés volna szükséges, viszont az állami bányaterület csak cse­kély részét képezi az ércet tartalmazó erupciós hegy­ségnek (Vihorlat-Gutin), mely három vármegyén vo­nul keresztül. A fémbányászatnak az államgazdaság szempont­jából való fontosságát mutatja az alábbi statisztika is: 1927 évben Romániában az állami és magánosok által cirka kettőezer kgr arany termeltetett, körülbelül 21­5,000000 lej értékben. Ebből 36 magánbányatársaság a Mica kivételével mindössze 398 kgr-t termelt, körül­belül 40 millió lej értékben. Ámde kellő technikai be­rendezéssel és a gazdaságpolitikai intézkedésekkel az aranybányászat-termelés mennyisége meghatvá­­nyozható, hiszen a régi rezsim haszontalan és okta­lan intézkedései következtében több mint 300 kisebb bányatársaság szüntette be működését. Intenzív aranybányászatot csak a Mica üz az országiján s a lenti 36 bányatársaság közül egy kivételével, min­­degyik­ 20 kg-nál kevesebbet termel évente, sok közülök (szám szerint 19) még egy kiló aranyat sem termelt 1927-ben. Ilyen a bányászat helyzete Romániában, hol Eu­rópa leggazdagabb aranytelepei vannak, hol nemes­fém ősidők óta kihasználatlanul hever helytelen gaz­dasági politika, nemtörődömség és hozzá nem értés következtében. A régi rezsim legnagyobb bű­nei közé tartozik az erdélyi bányászat kivégzése. A nemes fémbányá­szat fejlesztése a valuta kérdés megoldását is óriási mértékben segítené elő. Az aranybányászat felfoko­­zása követelő szükségszerűsége a helyes valuta­po­litikának azon célból, hogy a bankjegy forgalom ré­szére arany fedezetet biztosítson. Az arany termelés fokozása a mai termelés ötszörösére évi 1 milliárd értékre azt jelenti, hogy 25 év alatt a valuta csaknem eléri az arany paritást. Az angol font értékének aranyparitását az adja meg többek között, hogy an­nak dacára, hogy Anglia is óriási menyiségű­ aranyat szállított át a világháború alatt az Egyesült Államok­ba, ma angol tőke dominál az aranytermelő bányatár­saságok legnagyobb részében, nemcsak Dél-Afriká­ban, Kanadában, hanem mindenütt a földön, sőt az Egyesült Államokban is. Hosszú volna elsorolni ama intézkedéseket, ame­lyekkel a régi rezsim megölte a Jobb jelenre és jövő­re hivatott erdélyi bányászatok Ezek közül csak egyet említünk meg: a robbanó anyagnak állami mo­nopolomba való vétele és szörnyű megdrágítása. Míg a pékeévekben a robbanó anyag é a munkabé aránya 1:3 volt, a munkabér javára, ma az arány meg­fordított: 3:1 a dynamit javára. A legfontosabb azon­ban az okok közül: Erről majd legközelebb a hírhedt bányatörvény. Lássuk egy kissé közelebbről, mit tartalmazott és mily intézkedésekkel rettentette el ez a törvény a külföldnek amúgy is nagyon lelohadt érdeklődését és bizalmát Romániával szemben? Szakszerű jogászi fejtegetés helyett egy példával fogom a helyzetet illusztrálni. Tegyük fel, hogy egy külföldi bányatársaság bányászatra alkalmas területeket keres. Ez esetben kettős út áll előtte: vagy már meglevő jogosítványo­kat vesz meg, vagy új koncessziót kell kérnie. Azon­ban a régi bányajogok a bányatörvény intézkedései folytán több, mint 80 százalékban elenyésztek, mert a törvény azok fenntartása tekintetében oly kompli­kált és költséges eljárást írt elő (validizálás), melyet a jogosultak, többnyire vidéki kis­emberek viselni képtelenek voltak. Nem marad más hátra, mint új koncessziót kérni. Ez az eljárás azonban oly bonyo­lult, költséges és a bürokratizmus és önkény oly akadályait és béklyóit tartalmazza, hogy nem csoda, miszerint a külföldi tőke elfordult attól az országtól, hol ilyesmit törvényerőre emelni lehetett Ennek a koncesszionálási eljárásnak legkevesebb 5 fázisa van, addig, míg a reflektáns bányakihaszná­lási engedélyhez jut Elsősorban csak oly területre kérhet engedélyt, mely az Institutul Geologic véle­ménye szerint arra alkalmas. (Nota bene ez az Insti­­tutul geologic 1900-ban alakult abból a petroleum­­bizottságból, melynek tagjai voltak Bratianu Vin­­tila és a híres Mrazek). Ennek az Institutul Geologic vélemény alapján deklarálja a kérdéses területet a Consiliul Superior de Mine bányászatra alkalmasnak. Ezek után azonban a boldog reflektánsnak kutatási engedélyt (prospecţiunea) majd kizárólagos kutatási engedélyt (permis exclusiv de explorare) kell szerez­nie, csak ezek után kérvényezheti a koncessziót az ipar- és kereskedelemügyi minisztériumtól. A kérvény az illetékes bányahatóságoknál nyújtandó be, mely felterjeszti a minisztériumba. A minisztérium vissza­küldi, a bányahatóság helyi szemlét tart stb. stb. Megjegyzendő, hogy ezen tortúra dacára sem lehet az illető társaság biztos abban, hogy a koncessziót megkapja-e, mert a törvény szerint az állam kizáró­lagos joga a bányászatra jogosítottat megválasztani. Ha tehát valamely társaság oly szerencsés, hogy el­jutott odáig, hogy kérelme koncesszionálás előtt áll, ha szakértői vizsgálatok, szemlék, próbák, tervek, kü­lönböző eljárásokra már kiadott jó pár százezer lejt, ki van téve annak (meg is történt a liberális éra alatt), hogy az engedélyt más kapta meg. Mindehez járulnak még a következő csekélysé­gek: az alaptőke 60­ százalékának román polgárok kezeiben kell lennie, a koncesszió iránti kérvények­hez bizonyíték csatolandó a tőke „eredetének“ kimu­tatása tekintetében, a legfőbb vezetőnek románnak kell lennie. Havi jelentések az üzem működéséről, a koncesszió megvonása mint bizonyos (de még csak körül sem irt) vétségek szankciója, a koncesszió ha­tározott időre szól (hogy mennyire a törvény elő nem írja), lejárta után az ü­zem egész berendezése kárté­rítés nélkül az állam tulajdonába megy át stb. stb.­­ Mintha e törvény direkt azon szellem által volna vezéreltetve, hogy külföldi tőke ne merjen az ország­ba jönni! Mert a petróleum értékben elsáncolódott li­berális tőket, mely a háború után a külföldi. Hitertü­­sen német érdekeltséget kis­om­lolta (Steaua Româ­nii, Deutsche Erdei Gesellschaft, etc.) jónak c­lja külföld előtt becsapni az ajtót, hogy nyugodtan ül­jön a zsákmányon. A gazdasági szükségszerűség azonban a mer­é­szetes törvény törhetetlen erejével keresztül vágja magát. A külföld: kölcsön tárgy­al sokkal kapcsolat­ban épp az a kormány volt kén­, léten a külföld jóin­dulatát kérve, Canossát járni, mely ezen nacionali­­zált,sea bürkeit, valóságban az. »b in liberális pana m­á( rpjffforefni­­u" *■■•** f' Elérkezett azonban az ideje annak, hogy az elkö­vetett hibák jóvátétessenek. Az al­kormány tudja azt, hogy az ország gazdasági helyreállításának el­engedhetetlen feltétele: a külföld segítsége, a meg­reformálandó törvények között szerepel elsősorban a bányatörvény. Mit jelent a bányászat fellendítése Romániának, elsősorban Erdélynek? Jelent munkaalkalmat a nép százezrei részére, fogyasztást a kereskedelemre, álla­mi jövedelmet adóban, vasúti fuvarban, állami része­sedésben (redevencában), elhelyezkedési lehetőséget jelent a közép és hivatalnok osztály részére és jelent, last not least a nemzeti bank részére aranytartalé­kot. Kívánjuk és reméljük, hogy Erdély fiai ezt az új korszakot fogják hozni, el fogják hozni Erdély aranykorát. - i 1928. november 21. Csak tavasszal várható a vámtarifa revíziója Bukaresti szerkesztőségünk telefonálja: Madgearu ipar- és kereskedelemügyi minisz­ter beható vizsgálat tárgyává tette a vámtari­fát s Cezar Popescuval, az iparügyek vezér­­igazgatójával folytatott megbeszélései után el­rendelte, hogy minél komolyabb és alaposabb tanulmányozással készítsék elő a vámpolitika revízióját. Evégből kiegészítik az eddig gyűj­tött adatokat s e hó 25-án országos értekezlet­re hívják egybe az iparügyi felügyelőket. Ezenkívül monográfiákat készítenek a papír­­cukor, cement, vas- és textilipar jelenlegi helyzetéről és lehetőségeiről, továbbá pontos jelentéseket kérnek be külföldi kereskedelmi attaséinktól a fontosabb ipari termékek világ­piaci árairól, hogy megállapítható legyen, mely külföldi iparcikkek verik mesterségesen, azaz dumpinggel a mieinket? Kikérik aztán még a Kereskedelmi és Iparkamarák, az Tlgir és a kereskedőszervezetek véleményét is és országok szerinti import-statisztikát készíttet­nek a Statisztikai Hivatallal. Ezek az előmun­kálatok legkésőbb február elsejéig befejeződ­nek s akkor kerül sor annak a megállapításá­ra, milyen fokú védelemre van szükségük az egyes belföldi iparágaknak és a végleges vám­­re­vízióra. — Urológia­, vese-, hólyag és végbélbeteg­ségeknél a természetes „Ferenc József" kese­­rűvíz gyorsan csökkenti a székelési zavarokat. Kórházi bizonyítványok elismerik, hogy a Ferenc József víz biztos és kellemes hatása kö­vetkeztében állandó használatra rendkívül al­kalmas. Kapható gyógyszertárakban, drogé­riákban és fűszerüzletekben. A­maro— 3 - kötőgépek ahUiaus (NbMEfORSZ46) védjegyű leg­­tőkés ki­sebb mo­­e­llek minden nat»y­­ságba árb­ól kaphatók, bámulatos olcsó áron s ín­y­á­r­i lerakatban . Manuel és Weissmann Bucuresti. Strada Sf. Wimeri 4. -- "RTOfAIV"1 V.18- és rézbutorgy.h­a ajánlja saját készitményű vas-és rézbútorait, kórház és szanatóriu­mok berendezését, műtőasztalokat és műszerszekrényeket, vas és fakerelű sodronybetétek . Ezi­é­rt a legolcsóbb gyári áron, dúsan felszerelt raktárjegyzéket kívánatra küldünk és r­em­tekágya L £­ l"- I. BPSS, SMail R 15. (AullOÜ L-11.) A,a$l*,oM

Next