Brassói Lapok, 1930. november (36. évfolyam, 242-266. szám)

1930-11-06 / 245. szám

ÚJ cső ÚJ ERŐ ? "MINI WATT" A zsilvölgyi nyomorgó bányászoktól már nem fonnak le kényszer­betétet A B. L. hasábjain feltárt erőszakos betétgyűjtés megszűnt. Tízezer bányász üdvrivalgással fogadta a B. L. akciójának eredményét Déva, november 4. Még egy hónapja sincs annak, hogy lapunk hasábjain szóvá tettük a zsilvölgyi bányáknál bevezetett úgynevezett kényszer-takarékossá­got. Cikkünknek úgy látszik megvolt a hatása, mert már­is megszűnt a kényszerbetét levo­nás. A hetenkint 2—3 napot dolgozó bányá­szoktól már nem vonják le a kényszerbetétet a bányabank részére. Nem tudjuk, a jobb belátás győzött-e, a vagy felsőbb helyről jövő rendelkezés mon­dott vétót az erőszakos betétgyűjtésnek, de tény az, hogy teljesen beszüntették a kény­szer­betét levonását. A bányászok, amíg az éhségtől szédelegtek, testüket szakadozott rongyok takargatják, a bánya hasznának és jövedelmének növelésére, — amint annak ide­jén részletesen megírtuk, — öt százalékos be­tétkamatért kellett keresetük egy részét visz­­szahagyni. Az eredmény, amiként azt velünk közük, osztatlan örömet és lelkesedést váltott ki a bányászokból. Negatív öröm ez is, de már régen elszoktat­ták őket a tejgyűjtésnek, de tare őket a pozitív örömöktől, sasa «9Sw»*«c, eaaeseaeseaesaaaaaaai November 15-én fog megalakulni az országos korcsolya­szövetség Brassó, november hó 4. Az egyik kolozsvári lapban olyan értelmű tudósítás jelent meg, hogy a román korcsolya­­szövetség megalakult Brassóban. Ezzel a kér­déssel kapcsolatban beszélgetést folytattunk dr. G­abritius Hermannal, a brassói korcsolyaegy­­let elnökével, aki a következőkben informált: — Az országos korcsolyaszövetség végleges megalakulásáról még korai beszélni. Mindössze az történt, hogy­ szeptember hó végén szű­kkörű megbeszélést folytattunk Brassóban, melyen az autonóm szövetség kereteit kíván­tuk előkészíteni. Előzetesen még a nyár folya­mán a brassói Korcsolya Egylet magához ra­gadta a kezdeményezést és körlevélben hívta meg az ország összes testvéregyleteit egy meg­beszélésre. A körlevélre az egyletek zöme nem is vála­szolt, csak a kolozsváriak és a szebiniek küldték el megbízottaikat, Csernovic táviratilag mentette ki magát és előzetesen hozzájárult a hozandó határozatokhoz. Ilyen körülmények között a szeptemberi ülés arra szorítkozott, hogy előkészítse a november 15-re összehívott országos alakuló gyűlést. Az országos korcsolyaszövetség alapszabály­ G B. L. tervezetét a Brassói Korcsolya­egylet klszHctt®­el, melyet a kolozsváriak mést lényegesen ki­bővíteni és módosítani akarnak. Az idő rövidségére való tekintettel nem­ vár­hattuk meg a novemberi alakuló közgyűlést és elvben már megállapodtunk, hogy a gyorskor­csolyázó bajnokságokat Kolozsváron, a korcsolyázó bajnokságokat pedig Brassóban fogjuk megrendezni. A brassói versenyre kedvező alkalom, hogy ez évben ünnepli ötvenéves fennállását a Bras­sói Korcsolyaegylet­ . A továbbiakban azon reményének adott ki­fejezést dr. Fabritius, hogy a 15-iki alakuló gyűlés az összes romániai korcsolyaegyletek delegátusainak imponáló részvételével fog le­folyni. __________ A vizsgálóbíró drámája (Az igazságszolgáltatás a színpad boncasztalán) Berlin, november 3. Az utóbbi években az aktuális szociális kritika mind erősebben pódiumává avatja a színpadot: íme az első már megtett lépés a szociális színpad irányá­ban. A­ berlini színpadok repertoárját ha végignéz­zük, nem beszélve a tisztán szórakoztatást célzó ope­rett és revü-színdarabokról, meg kell állapítanunk, hogy alig van ma már hosszabb ideig játszott darab, amely a régi individualista levegőben mozogna, apró egyéni lelki problémácskákat oldogatna, sőt arány­lag a szerelem örök kérdése is eléggé háttérbe került ezeken a színpadokon s amennyiben témaként szere­pel, ez is szociális beállításban keresi megoldását. A direkt társadalmi kritika erős fegyvert talált a­ színpadban, amely több embernek és nagyobb ered­ménnyel beszél, mint a könyv. Egyre-másra jönnek ki Berlinben az aktuális társadalmi kritikák, igaz, legtöbbször csak szcenírozott pamfletek, amelyek örök drámai értékekre nem tarthatnak, de nem is akarnak igényt tartani. S ami jellegüket s jelentősé­güket legjobban jellemzi, szerzőjük vagy legalább is társszerzőjük „szakember“. Nem író, nem irodal­már, hanem valaki, aki egy szakmában, amelynek nagy szociális aktuális jelentősége van, egy munkás életet élt le s annak fogja most össze egy nyilvános kritikában az eredményeit. A mult évben nagy szen­zációt jelentett a porosz fegyházak legfőbb igazgató­jának darabja a fegyházbüntetés ellen, melynek kon­klúziója kb. az volt, hogy börtönnel nem lehet célt érni. Itt a súlyt az adta meg a darabnak, hogy kinek a szájából hallja a közönség a fegyház­rendszert el­ítélő ítéletet. S­ime most megint egy „Justitz-Drama“. Ezúttal nem a börtön ellen, hanem a bíró ellen, aki a bör­tönbe küldi az embereket s a szerző, az egyik szerző Berlin egyik leghíresebb védőügyvédje, Max Alsberg. A darab egy nagyon elterjedt s eredményeiben félel­­metes előítélet ellen száll síkra­: az ellen, hogy a bí­róság automataszerű pontossággal működjék, tehát csalhatatlan. Mert az emberekben, sajnos, a bírák nagy részében is, megvan az a téves feltevés, hogy az ítélkező masinéria olyan tökéletesen meg van csi­nálva, hogy a tévedés igen ritka dolog s a bíró bírói tevékenységében gép s nem ember, aki ugyanolyan gyöngéknek van alávetve, mint mi mindnyájan. A szerzők az előzetes bűnügyi vizsgálat esetében mutatják meg annak ellenkezőjét: azt hogy a bírónak is vannak előítéletei, amelyeknek észrevétlenül en­ged s hatásuk alatt gyakran a vizsgálatot éppen a tényekkel ellenkező irányban folytatja le, így jön­nek létre azok a perek, amelyekben gyam­okok alap­ján kerülnek be ártatlan emberek hosszú évekre a f­egyházba. S a történet érdekesség szempontjából is nagyon ügyesen van megszerkesztve: az előadás olyan fe­­szü­lten érdekes, mint egy detektívregény, annyira, hogy szinte árt szociális tendenciájának, mert elvon­ja róla a figyelmet. A darab címe egyébként: „Vor­untersuchung i­s a Renaissance­ Thea­ter-ben játszik. Irma Kabiseh prostituáltat meggyilkolva találják lakásán. A házfelügyelő a gyanút egy diákra irányít­ja, aki barátja a leánynak s tegnap nagy jelenete volt vele. Megjelenik a vizsgálóbíró s a­ tény, hogy a diák­nak a leánnyal viszonya volt, a szigorú erkölcsi ala­pon álló vizsgálóbíróban előítéletet kelt a diák iránt s megadja az irányt, amelyben a vizsgálatot tovább vezeti. Olyan eredménnyel, hogy a közvetett bizonyí­tékok köre mind szorosabbra zárul a folyton tagadó diák körül. Aki azonban barátja a vizsgálóbíró­ fiá­nak s titkos vőlegénye a vizsgálóbíró leányának,­­ éppen az elmúlt éjszakára a diák odaadta a bíró fiá­nak a lakása kulcsát, hogy beszéljen vele viszonyuk megszüntetéséről. Mikor ez kitűnik s a gyanú az előbb öszegyűjtött közvetett bizonyítékok alapján most már a fia ellen irányul, egyszerre elvesztik a vizsgálóbíró előtt bizonyító erejüket, mert a „fia nem lehet gyilkos“. Tényleg nem is az, de a vizsgálóbíró­nak, ha tényleg olyan objektív gépszerűséggel mű­ködnie, mint hiszi, nem volna szabad most a másik előítélettel vezettetnie magát. A gyilkos a házfel­ügyelő, aki kirabolta a tegnap postán nagyobb ösz­­szeget kapott leányt. Senki sem szereti magát megha­zudtolva látni. S a bíró is ember, akinek szintén megvan az a gyengé­je, melynek sokan köszönhetik elítéltetésüket. Dienes László Novomfor 6

Next