Brassói Lapok, 1930. november (36. évfolyam, 242-266. szám)
1930-11-06 / 245. szám
ÚJ cső ÚJ ERŐ ? "MINI WATT" A zsilvölgyi nyomorgó bányászoktól már nem fonnak le kényszerbetétet A B. L. hasábjain feltárt erőszakos betétgyűjtés megszűnt. Tízezer bányász üdvrivalgással fogadta a B. L. akciójának eredményét Déva, november 4. Még egy hónapja sincs annak, hogy lapunk hasábjain szóvá tettük a zsilvölgyi bányáknál bevezetett úgynevezett kényszer-takarékosságot. Cikkünknek úgy látszik megvolt a hatása, mert máris megszűnt a kényszerbetét levonás. A hetenkint 2—3 napot dolgozó bányászoktól már nem vonják le a kényszerbetétet a bányabank részére. Nem tudjuk, a jobb belátás győzött-e, a vagy felsőbb helyről jövő rendelkezés mondott vétót az erőszakos betétgyűjtésnek, de tény az, hogy teljesen beszüntették a kényszerbetét levonását. A bányászok, amíg az éhségtől szédelegtek, testüket szakadozott rongyok takargatják, a bánya hasznának és jövedelmének növelésére, — amint annak idején részletesen megírtuk, — öt százalékos betétkamatért kellett keresetük egy részét viszszahagyni. Az eredmény, amiként azt velünk közük, osztatlan örömet és lelkesedést váltott ki a bányászokból. Negatív öröm ez is, de már régen elszoktatták őket a tejgyűjtésnek, de tare őket a pozitív örömöktől, sasa «9Sw»*«c, eaaeseaeseaesaaaaaaai November 15-én fog megalakulni az országos korcsolyaszövetség Brassó, november hó 4. Az egyik kolozsvári lapban olyan értelmű tudósítás jelent meg, hogy a román korcsolyaszövetség megalakult Brassóban. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban beszélgetést folytattunk dr. Gabritius Hermannal, a brassói korcsolyaegylet elnökével, aki a következőkben informált: — Az országos korcsolyaszövetség végleges megalakulásáról még korai beszélni. Mindössze az történt, hogy szeptember hó végén szűkkörű megbeszélést folytattunk Brassóban, melyen az autonóm szövetség kereteit kívántuk előkészíteni. Előzetesen még a nyár folyamán a brassói Korcsolya Egylet magához ragadta a kezdeményezést és körlevélben hívta meg az ország összes testvéregyleteit egy megbeszélésre. A körlevélre az egyletek zöme nem is válaszolt, csak a kolozsváriak és a szebiniek küldték el megbízottaikat, Csernovic táviratilag mentette ki magát és előzetesen hozzájárult a hozandó határozatokhoz. Ilyen körülmények között a szeptemberi ülés arra szorítkozott, hogy előkészítse a november 15-re összehívott országos alakuló gyűlést. Az országos korcsolyaszövetség alapszabály G B. L. tervezetét a Brassói Korcsolyaegylet klszHctt®el, melyet a kolozsváriak mést lényegesen kibővíteni és módosítani akarnak. Az idő rövidségére való tekintettel nem várhattuk meg a novemberi alakuló közgyűlést és elvben már megállapodtunk, hogy a gyorskorcsolyázó bajnokságokat Kolozsváron, a korcsolyázó bajnokságokat pedig Brassóban fogjuk megrendezni. A brassói versenyre kedvező alkalom, hogy ez évben ünnepli ötvenéves fennállását a Brassói Korcsolyaegylet . A továbbiakban azon reményének adott kifejezést dr. Fabritius, hogy a 15-iki alakuló gyűlés az összes romániai korcsolyaegyletek delegátusainak imponáló részvételével fog lefolyni. __________ A vizsgálóbíró drámája (Az igazságszolgáltatás a színpad boncasztalán) Berlin, november 3. Az utóbbi években az aktuális szociális kritika mind erősebben pódiumává avatja a színpadot: íme az első már megtett lépés a szociális színpad irányában. A berlini színpadok repertoárját ha végignézzük, nem beszélve a tisztán szórakoztatást célzó operett és revü-színdarabokról, meg kell állapítanunk, hogy alig van ma már hosszabb ideig játszott darab, amely a régi individualista levegőben mozogna, apró egyéni lelki problémácskákat oldogatna, sőt aránylag a szerelem örök kérdése is eléggé háttérbe került ezeken a színpadokon s amennyiben témaként szerepel, ez is szociális beállításban keresi megoldását. A direkt társadalmi kritika erős fegyvert talált a színpadban, amely több embernek és nagyobb eredménnyel beszél, mint a könyv. Egyre-másra jönnek ki Berlinben az aktuális társadalmi kritikák, igaz, legtöbbször csak szcenírozott pamfletek, amelyek örök drámai értékekre nem tarthatnak, de nem is akarnak igényt tartani. S ami jellegüket s jelentőségüket legjobban jellemzi, szerzőjük vagy legalább is társszerzőjük „szakember“. Nem író, nem irodalmár, hanem valaki, aki egy szakmában, amelynek nagy szociális aktuális jelentősége van, egy munkás életet élt le s annak fogja most össze egy nyilvános kritikában az eredményeit. A mult évben nagy szenzációt jelentett a porosz fegyházak legfőbb igazgatójának darabja a fegyházbüntetés ellen, melynek konklúziója kb. az volt, hogy börtönnel nem lehet célt érni. Itt a súlyt az adta meg a darabnak, hogy kinek a szájából hallja a közönség a fegyházrendszert elítélő ítéletet. Sime most megint egy „Justitz-Drama“. Ezúttal nem a börtön ellen, hanem a bíró ellen, aki a börtönbe küldi az embereket s a szerző, az egyik szerző Berlin egyik leghíresebb védőügyvédje, Max Alsberg. A darab egy nagyon elterjedt s eredményeiben félelmetes előítélet ellen száll síkra: az ellen, hogy a bíróság automataszerű pontossággal működjék, tehát csalhatatlan. Mert az emberekben, sajnos, a bírák nagy részében is, megvan az a téves feltevés, hogy az ítélkező masinéria olyan tökéletesen meg van csinálva, hogy a tévedés igen ritka dolog s a bíró bírói tevékenységében gép s nem ember, aki ugyanolyan gyöngéknek van alávetve, mint mi mindnyájan. A szerzők az előzetes bűnügyi vizsgálat esetében mutatják meg annak ellenkezőjét: azt hogy a bírónak is vannak előítéletei, amelyeknek észrevétlenül enged s hatásuk alatt gyakran a vizsgálatot éppen a tényekkel ellenkező irányban folytatja le, így jönnek létre azok a perek, amelyekben gyamokok alapján kerülnek be ártatlan emberek hosszú évekre a fegyházba. S a történet érdekesség szempontjából is nagyon ügyesen van megszerkesztve: az előadás olyan feszülten érdekes, mint egy detektívregény, annyira, hogy szinte árt szociális tendenciájának, mert elvonja róla a figyelmet. A darab címe egyébként: „Voruntersuchung is a Renaissance Theater-ben játszik. Irma Kabiseh prostituáltat meggyilkolva találják lakásán. A házfelügyelő a gyanút egy diákra irányítja, aki barátja a leánynak s tegnap nagy jelenete volt vele. Megjelenik a vizsgálóbíró s a tény, hogy a diáknak a leánnyal viszonya volt, a szigorú erkölcsi alapon álló vizsgálóbíróban előítéletet kelt a diák iránt s megadja az irányt, amelyben a vizsgálatot tovább vezeti. Olyan eredménnyel, hogy a közvetett bizonyítékok köre mind szorosabbra zárul a folyton tagadó diák körül. Aki azonban barátja a vizsgálóbíró fiának s titkos vőlegénye a vizsgálóbíró leányának, éppen az elmúlt éjszakára a diák odaadta a bíró fiának a lakása kulcsát, hogy beszéljen vele viszonyuk megszüntetéséről. Mikor ez kitűnik s a gyanú az előbb öszegyűjtött közvetett bizonyítékok alapján most már a fia ellen irányul, egyszerre elvesztik a vizsgálóbíró előtt bizonyító erejüket, mert a „fia nem lehet gyilkos“. Tényleg nem is az, de a vizsgálóbírónak, ha tényleg olyan objektív gépszerűséggel működnie, mint hiszi, nem volna szabad most a másik előítélettel vezettetnie magát. A gyilkos a házfelügyelő, aki kirabolta a tegnap postán nagyobb öszszeget kapott leányt. Senki sem szereti magát meghazudtolva látni. S a bíró is ember, akinek szintén megvan az a gyengéje, melynek sokan köszönhetik elítéltetésüket. Dienes László Novomfor 6