Brassói Lapok, 1933. október (39. évfolyam, 224-249. szám)
1933-10-01 / 224. szám
2. oldal Ismét érdekes napja volt a lipcsei gyújtogatás ügynek Van der Lubbe szembesítése a munkástanukkal Ismeretlen részletek a vizsgálóbíró vallomásából ' Lipcse, szeptember 30. A Van der Lubbe-pernek ma ismét nagyon érdekes napja volt. A tárgyalást ma is későn kezdték meg, mert a mára beidézett egyik tanú, egy Bienke nevezetű állástalan munkás késett. Bienke végre megérkezik és a tárgyalás megkezdődhetik. A tanú tagadja azt, hogy népgyűléseken beszélt volna és ott arra biztatta munkástársait, hogy gyújtsanak fel középületeket. Elnök: Nézze, ne tagadja. Tanuk vannak rá, akik eskü alatt vallják, hogy ön ilyen értelemben beszélt. Bienke: Goromba valótlanság. Az is valótlan, hogy én Van der Lubbet beszélni hallottam volna. Nem tagadom, többször láttam, de, mert süket vagyok, sohasem hallottam, hogy a tömegben mit beszél. Azt sem hallottam, hogy Van der Lubbe állítólag azt mondotta volna, hogy a pünkösdi forradalom alkalmával kellett volna a proletariátusnak a hatalmat átvenni. Lehet, hogy mondotta, de, ismétlem, nem jól hallok és így nem hallottam tisztán, hogy mit beszél. A tanú ezután tagadja, hogy kommunista lenne és hogy a párt tagja lett volna valaha. Ellentétben van a kommunista felfogással. A főügyész: Szóval ön nem értette Van der Lubbet, mert süket, de látni látta. Bienke: Kérem, nem is nagyon láttam ott Van der Lubbet, mert a szemem is rossz. (Derültség). Ezután Dimitroff bolgár vádlott tesz fel kérdéseket. Dimitroff: Ebben az ügyben le volt ön tartóztatva? Tanú: Igen! Március 10-től július 12-ig vizsgálati fogságban voltam, de megszüntették ellenem az eljárást. Dimitroff: A vizsgálati fogságban nem találkozott ön Van der Lubbéval? Tanú: Nem, a börtönben sohasem láttam. A főügyész nem kívánja a tanú megesketését, sőt ellenzi azt. A tárgyalás elnöke közli a tanúval, hogy ha hamisan esküszik, nemcsak hamis eskü bűntettét követi el, hanem azonfelül is vádat emelnek ellene bűntett elősegítése címen. Arról, hogy a kioktatás után a tanút megeskették-e, avagy nem, nincs jelentésünk. Utána Jahnetzke tanú kerül a bíróság elé, aki kijelenti, hogy tagja volt a kommunista pártnak a múlt év júliusáig, de onnan kilépett, mert világnézetével a párt felfogása nem egyezett meg. Neukölnben — mondja a tanú — egyébként is azon a felfogáson voltak, hogy nem terrorral, hanem gazdasági fegyverekkel kell a felborulás útját előkészíteni. Az elnök: Nézze meg Van der Lubbet. Lubbe feláll. Elnök: Ismeri ön ezt az embert? Hosszú csend következik ezután, amely alatt a tanú egyetlen szót sem szól. Végre megszólal a tanú: — Marinus, ismersz engem? Ismét hosszú és kínos szünet. A tanú: Hát nem emlékszel. Segítettelek, enni adtam neked? Elnök: Na, Lubbe, beszéljen, ismeri a tanút? Felismeri? Lubbe egyetlen szót sem szól. Előbb mereven nézi a padlót, majd kényszeredetten mosolyog, de nem válaszol. Torgier kommunista képviselő kérdezi ezután a tanút, hogy a terror kérdésében mi volt abban az időben, amikor tanú még tagja volt a pártnak, a párt álláspontja a Tanú: Az volt a felfogás, hogy fel kell hagyni minden terrorral, mert minden leütött, vagy megölt nemzetiszocialista csak újabb és újabb munkás-ellenséget jelent. A VIZSGÁLÓBÍRÓ VALLOMÁSÁNAK ISMERETLEN RÉSZLETEI Prága, szeptember 30. A prágai lapok ma reggeli számában szélesen és kimerítően foglalkoznak azzal a vallomással, amelyet Vogt vizsgálóbíró a lipcsei perben a főtárgyaláson tett. A vizsgálóbíró vallomásának ezek a részletei nem kerültek eddig a nemzetközi távirati ügynökségek útján az európai sajtóba. A prágai lapok szerint Vogt vizsgálóbíró " vallomása során azt is elmondotta, hogy Taneff vádlott a börtönben öngyilkosságot akart elkövetni. Dimitroff az egyik kihallgatása alkalmával rátámadt a vizsgálóbíróra és meg akarta verni. Ugyncsak harcias volt a börtönben Jan der Lubbe is, aki több rendőrtiszt ellen támadt. Bűncselekmény, amelyet a mai világ termelt ki Tőzsdespekulánsok akarták meggyilkolni a japán kormány vezető tagjait A főrendező megszökött, a többit elfogták Tokió, szeptember 30. A japán hadügyminiszter ellen elkövetett és a kormány több tagja ellen tervezett merénylet ügyében hónapok óta tartó nyomozás szenzációs fordulatot hozott. A tokiói rendőrség megállapította, hogy az összeesküvést a kormány tagjai ellen tőzsdespekulánsok szervezték azzal a kimondott céllal, hogy a merényletek megrázzák a pénzpiacot és árzuhanást eredményezzenek. Az összeesküvés tagjai javarészben a tőzsdei alkuszok közül kerültek for. A japán rendőrségnek több alkuszt sikerült már elfognia, az összeesküvés értelmi szerzője és irányítója azonban megugrott. Villanyközpont Kolozsvár székhellyel Eddig Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmár és Máramarossziget kapcsolódtak be az érdekes tárgyalásba Kolozsvár, szeptember 10. Az északromániai városok között nagyjelentőségű tárgyalások folynak. A tárgyalások anyaga egy terv, amelynek célja egy hatalmas villamos-központ kiépítése volna. Kolozsvár polgármestere ebben az ügyben hosszú megbeszélést folytatott már Nagyváradon. Eddig Kolozsvár, Nagyvárad, Máramarossziget és Szatmár kapcsolódtak bele a tárgyalásokba. Belügyminiszter úr ! Embereket kínoznak Margittán Badacsonyról fordítsa el tekintetét egy-egy percre az ország igazi keserűségei felé is Nagyvárad, szeptember 30 Újabb felháborító csendőrbrutalitás. És ismét Margittán, ahol a csendőrség annak az ürügye alatt ágál, uralkodik és verekedik hónapok óta, hogy a kommunistáktól kell megtisztítania ezt a jobbsorsra érdemes községet .Ez a legújabb eset azonban már mindet, eddigi mértéket meghalad s kihívja az erőteljes és követelőző felkiáltást. — Teremtsen egyszer már rendet a belügyminiszter ebben a csendőrségi dzsungelben, ahol nem is egy csendőrőrmester, vagy őrsparancsnok valóban úgy viselkedik, mint a dzsungel lakói, csak éppen nem annyira nemesen. Weisz Jenő asztalossegéd Margittán, Weisz József műhelyében van alkalmazásban. Innen vitte el csütörtökön délelőtt egy községi rendőr. A csendőrség érdeklődött iránta, oda vitte. Weisz Jenő hamar megtudta a rsendőrörsön, hogy mi vár rá. Amint belépett az őrmester szobájába és megállott annak asztala előtt, nyomban megkapta az első adagot. Az őrmester áthajlott az asztal felett és erőteljesen mellbevágta: — Három lépés távolsági Weisz messzebb tántorodott vissza mint három lépés, de az őrmester most már kijött az asztal mellől és nem restelte utána menni. Újabb ökölcsapások következtek, mod már az arcba, ami fájdalmasabb és megszégyenitőbb. Aztán hajrángatás következett s közben az alsólábszárak dühös rugdalása. Ez is borzalmasan fájdalmas, szinte elviselhetetlen. Dehát mit nem visel el egy szerencsétlen kisebbségi egyed, aki még zsidó és kommunista gyanús is, a hatalmas csendőrőrmestertől? Weisz Jenőnek is csak a könnye elorgott a fájdalomtól, de szólni, tiltakozni már nem mert. Hogyan is mert volna? Hosszas hajrángatás és rugdalás után aztán végre megszületett az első kérdés, amelyből Weisz megtudta legalább, hogy miért van itt és miért verik. A kérdés így szólott: — Kivel festetted az éjszaka a falakra, hogy „le a háborúval?" S azt, hogy „szolidárisak vagyünk a grivițai munkásokkal?" A megkínzott asztalossegéd szinte örvendett hogy végre beszélhet és tiltakozhatik a vád ellen. Nem ő a tettes, dehogy, ő este tíz óráig a cserkészotthonban volt, honnan hazament, nem tud semmiről semmit. Különben is ez a cionista szervezetnek a tagja, tehát nem kommunista. Nem, dehogy! Az őrmester erre kikísértette az istállóba, ahol „vigyázz“-ba állították. — Mozdulni nem szabad, így állott egy félóráig. Közben hallgatta, hogy az őrmester szobájában most valaki mást vtllatnak. A félóra letelte után találkozott azokkal, akiket utána „vettek elő“. Egy csendőr Hoffmann susztert és Rosenberger festőt kísértette be hozzá az istállóba. Az „új embereket“ is vigyázzba merevítették. Aztán a csendőrlegény munkába kezdett. Hoffmann került sorra. A csendőr ütött, aztán Hoffmann haját cibálta, újra ütött és ismét cibált. Közben ordítozott, sziszegett, dörmögött, úgy, ahogyan a kedélyállapotának inkább megfelelt: — Te zsidót Te büdös zsidót Nesze, zsidót Weisz ezt még kevésbé bírta, mintha ütötték verték, szidták volna. Kérni kezdette a csendőrt, hogy hagyja abba, mert nem tudja rázni, mindjárt rosszul lesz. Erre a csendőr nekiesett: — Hát te mi vagy? Te is zsidó vagy? Miért van akkor neked rendes hajad? Ezt a biblia tiltja. Hol a pájesz? Mi? A kérdéseket rúgásokkal tette nyomatékosabbá. Aztán ordított: I 1933. október 8. DR. NANU MUSCEL ^ az egyedüli gyógyszer Iniiumza, míg ^ rén idegzsábák, stb., ellen* Csakis eredeti csomagolásban árusítják. Minden dobozban az orvos aggg jelzésével ellátott 2 a kapszula (oátyában) van. Kapható ^ gyógyszertárakban és drogériákban ^ — Vigyázz! Fel a fejjel! Ha Weisz engedelmeskedett és felfelé nézett ,akkor a lábszárait rúgta, ha lesütötte a fejét, akkor a fejét verte. Két óra hosszat szórakozott így a csendőr. És akkor új műsorszámot talált ki. Egy tolvajlásért lefogott embert hozott elő és ráparancsolt, hogy üsse pofon Weiszot. A tolvaj vonakodott, de néhány ökölcsapás meggyőzte, hogy jobb engedelmeskedni. Mikor a pofon elcsattant, akkor Weisz kapott parancsot: — Most add vissza neki! Ezt már nem bírta tovább a szerencsétlen asztalossegéd. Kijelentette, hogy inkább verjék agyon, de ő nem engedelmeskedik. A csendőr vigyorgott. Hát jobban szereted, ha téged ütnek? Megkapod. Most újra Hoffmannt vette elő és addig ütötte, amíg Hoffmann vállalkozott arra, hogy pofon üti Weiszot. De gyengén ütött. Erre a csendőr megmutatta neki, hogy milyen pofokat kell adni és újra ütötte-verte, amíg csak bele nem fáradt. Nagyon elfáradt. Déli 12 órától délután négyig „teljesítette kötelességét". Bucsúzásul még kényszeríteni akarta Weiszot, hogy vessen. keresztet Aztán elengedte őket. A vádat nem lehetett rájuk bizonyítani, s egyébként is csak "szórakozás" volt az egész. Weisz a csendőrségről egyenesen Nagyváradra ment. Ilutza tiszti főorvos vette fel a látleletet A feljelentés megtörtént. Az ügyészség és a bíróság mindenesetre szabályszerűen le is folytatja majd ezt az ügyet Nem lehet kételkedni abban, hogy a csendőr súlyos büntetést kap. De addig? Addig még az emberek százait verheti véresre! Ez az ügy már nemcsak a bíróságra tartozik, hanem a belügyminiszterre is. Azonnal, de azonnal el kell távolítani azt az embert Margittáról és nem szabad odaengedni sehová, ahol akár ártatlan, akár bűnös emberek kerülhetnének a keze ügyébe. A balkáni törekvések külföldi megvilágításban London, szeptember 30. A Daily Telegraph rendkívül érdekes cikkben világítja meg a balkáni politikai törekvéseket, amelyek, a lap szerint, az utóbbi időben reális elgondolásokká erősödtek s minden jel arra vall, hogy a közeljövőben egészen érdekes kialakuláshoz vezetnek. A lap tudósítói jelentése nyomán felhívja a figyelmet arra, hogy a genfi tanácskozások lezajlása után Venizelosz, a szerb királyi pár, Litvinov és Titulescu valamennyien Ankarába mennek, ahol saját bevallásuk szerint is, fontos politikai találkozó lesz. Nem lehet kétséges, hogy ez a szokatlan összetételű konferencia a Balkán-Unió újra felmerült tervét vitatja tovább és pedig azzal az újabb elképzeléssel, hogy a kialakuló blokk az Aegei-tengertől a Balti-tengerig terjedjen. Abban az esetben, ha ebbe a balkáni csoportosulásba Bulgária is belép, úgy az új szövetség hat országot ölelne fel és kétségkívül jelentős erőt képviselne mindenféle szempontból. A Daily Telegraph szerint a nemrégiben létrejött görög-török szerződés kissé nyugtalanítja a terv megvalósításának szorgalmazóit, egyúttal azonban ösztönzést is nyújt nekik. A Szerbia és Törökország között kezdeményezett politikai közeledés már ezt a cákitűzést szolgálja Robbanás egy lengyelországi lőporgyárban: 3 halott, 5 sebesült Varsó, szeptember 30. Radamból Varsóba küldött jelentés szerint a városka közelében fekvő pironkai lőporgyárban hatalmas robbanás volt, amely a gyár egyik részét romhalmazzá döntötte. A romok alól 3 halottat és 5 sebesültet ástak ki. A robbanás okát még nem állapították meg. Lehet, hogy merényletről van szó.