Brassói Lapok, 1936. február (42. évfolyam, 25-49. szám)
1936-02-27 / 47. szám
l fxz art in 7 Páter Tűi jcsuiiy egyetem Könyv tik*«. BPPAPJBST t»?e 4 *■ 9H 6*? dőStzdísl pilyány Árusításba nem bocsátható XL ti. évfolyami főszerkesztő: Csütörtök 47. szám. Szele Béla dr. 1936. évi február 21 ELŐFIZETÉSI ÁRAK. Belföldre pavooReof b tej. Rízbesítéssel 74 tej. ugyanez Brajov Dán 70 tej — Külföldre: negyedévenként S00 1*7 Magyarországra. negyedévenként 12 pengő HIRDETÉSEK dija hirdetési oldalon *. tej, páros (bal) szövegoldalon 5-50 tej páratlan (jobb) szövegoldalon 6 tej négyzetcentiméterenként Hirdetési dijak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal- Brasov Str Regele Carol 56—$8 Telefonszámok: kiadóhivatal 82, szerkesztőnée 83 Írja: Halász Sándor Az orvostudomány gyakorlati módszerei között egyre mélyebb gyökeret ereszt a szuggesztió és az autószuggesztió. Egyre megalapozottabb érvekkel dolgozik az az elmélet, amely szerint nem lehet minden betegséget gyógyszerrel és orvosi műtőkéssel meggyógyítani, északkal és reálpolitikával orvosolni. Egész komoly és nagyszerű felkészültségű tudományág lett a lelki meggyőzés orvossága, sőt újabban már az „önrábeszélés ” csodaszerét is nagyszerűen indokolni tudják. Minden időkben sokat könnyített az emberen és sokat enyhített szenvedésén az álmodozás. Aki elakad és nem tudja átrágni a rizská£ahegyet, elindul a képzeletvilág akadálytalan útján és megálmodozza szépen, megnyugtatón és kielégítően, hogy sikerült. Átfúrja magát az akadályon, keresztülvergődik a nehézségeken és az elért cél ormán kifekszik a hegytető napsütésébe és éli - percekig, esetleg órákig — a maga áloméletét, összekuszált és összegabalyodott politikai és társadalmi rendszerek zűrzavarában ez álomórák szépségében épít házat a kisiparos, vesz autót a kishivatalnok, lesz Hintálva a masamódány és szerez vagyonokat a kispohár. Életünk lelki berendezkedettsége nem bírja el, hogy céljaink soha meg ne valósuljanak Nem ragaszkodunk a százszázalék-hoz, de belőlük legalább egyetlen százalék mégis csak kijár. Legalább valamennyit érjünk el. Legalább áltathassuk magunkat, hogy belőle valamennyi mégis a megtett után magunk mögött maradt. A fogható és tapintható eredményből valamennyi, ha kicsi is és sovány falat is, éhes és görcsösen vágyós mancsaink közé mégis csak szoruljon be egyszer, mert úgy, hogy soha semmit el ne érjünk, meg ne érinthessünk, be ne szippanthassunk, élni mégsem lehet Mivel a mai kor alig-alig valósít meg az ember elképzeléséből valamit, nagyon természetes és nagyon észszerű, hogy az ember álmodozik. Az egyébként hideg és számító embernek ezt az álmodozási periódusát használja most ki a természettudomány, de a társadalomtudomány is. Nem csak az orvos szuggerál és tanítja a beteget az autószugesztió hazugságaira, hanem szuggerál és autószuggesztióra nevel a politika is. Célokat, ideálokat, eszméket és rendszereket vázol fel, amelyekről alig néhány esztendővel ezelőtt beszélni sem lehetett. Aki szólott róluk, azt kinevettük. Aki zászlóra tűzte őket, azt kiközösítettük. A mérnökök és a sebészek kora a matematikusok és reálpolitikusok világa volt ez. Szabatos mondatokkal, megfogható szabályokkal és világos útjelzőkkel cövekelték ki a planétákat és mi, a tömeg, mentünk rajta. Tudtuk, hova érkezünk el. Legalább is annyit tudtunk, hogy merre az irány A messzeségben látszott a torony és ha a távolság felbecsülésében történtek is tévedések és ha elő is fordult, hogy a birhatalanul nehéz utón végigvergődni nem tudtunk, mégis mentünk valamerre, valahogyan és valameddig. Most, a szuggesztió és az autószuggesztió korában, az egyre rohanóbban lepergő emberélet minden megtett kilométer után kevesebbet lát, mint akkor, mikor a célnak nekiindult. Vakon támolyog és csak a hangot hallja, amely Szuggerálja és biztatja, irányítja és itt-ott keményen lökdös is — előre. Az „előre“ azonban e percben csak az életfolyam útjának újabb lépését jelenti, de nem jelent fix pontot, tapintható valóságot, érzékelhető építményt. Az egész európai politikában sehol a megnyugtató Eifeltorony. Ha egy pillanatra a hipnózis alól szabadulni tudnánk és eszmélni mernénk, hol la tablók meg a megtett öt kilométerjelző kövét ? Mit ért el Európa az eszmék nagy csatájában, amelyért nemcsak szó, de vér is folyik immár húsz esztendeje? Hol vannak a számok, amelyek igazolhatnák, hogy akár a fasizálódott dél, akár a hitlerizálódott közép, akár pedig a jobb és bal végletei között vergődő keret jutott valamire ? Minden szusszanónál a megfáradt erők csontjait megmasszírozzák, a kitikkadt torok egy kis citromot kap, akárcsak a Sport kimerült bajnokai a félidőben és menni kell tovább anélkül, hogy a félidő eredményeiben gyönyörködni hagynák őket. A bakancson a szíjat szorosabbra kötik, a szakadozott ruhára sebtében egy-egy foltocskát felfércelnek és a hipnotikus jelszót még hangosabban és még mélyebbre beléd üvöltik és újraengednek. Európa négyszázötven milliós tömege valami pozitívumot szeretne a megtett utak pihenőjén, valami egészen sekélyes értékű realitást. Legalább egy megvalósult Hodzsa-tervet a Duna-völgyében, kompenzáció nélküli kivitelt keletről nyugat felé, vagy ha jobban tetszik, dél felől észak irányába. Vagy szeretne valami még jelentéktelenebb bizonyosságot: például adót, előre megállapítottan, három évre, vámtarifát, lefixáltan, örök időkre. . . de nem kap ennyit sem, még ennyit sem, csak biztatást, hitegetést, csalogatást és hajszás parancsot, szuggesztiót. A magyar irodalom korszak-elnevezései között szerepel a „tespedés kora“*. Azt a kort tevezik így, amelyben nem alkotott az író, és a művésznemzedék maradandót. Nem találta meg az alkotó önmagát, nem talált formát és mondanivalót, nem látott komolyabb célkitűzéseket és nem voltak vágyálmai. Ezt a mai kort nem lehet a „tespedések korának“ nevezni, mert vannak vágyálmaink és célkitűzéseink is vannak Egész komoly és nagy életprogramunk van; élni akarunk az európai földtekén és békében akarunk élni. Ez a béke azonban realitásokat és számvetéseket parancsol, mert a béke tudatos élet és megalapozott építkezés. És ezt nem szabad, számolni nem szabad. A számolás felszámolással járna. Megállapítást nyerne az első összeadásnál, már, hogy az az irány, amely felé haladunk, nem bírja el a matematika szabályait. Nincs alatta talaj és nincs felette levegő. Fezőrök, akiket manapság doktrinéreknek hívnak, agyalták ki szavakból és szólamokból, de nem tettek bele tartalmat és lényeget. Sehol benne ,,családi ház44, és „Földautó“, „bankbetétkönyv 44 és „szöllőbirtok“, „élet-standard“ és „télikabát“. A fajjal nem lehet jóllakni és a totalitásból nem lehet megélni, a gyűlöletből nem fakad beteljesült vágy, csak bosszú és a háborúból nem fakad béke, csak még tágasabb osztalék Ezért nem szabad papíron ceruzával megmérni azt az utat, amelyet Európa húsz esztendeje tapos és ezért muszáj bizonytalan végzetek felé lohóni tovább mindazoknak, akik megadták magukat a vezérek szuggesztív erejének és alázatos tisztelettel, mukkanás nélküli szolgalélekkel behódoltak. flodzsa interentelte, hogy A kisantant államok között olyan előleges megállapodás jött létre, amely mellett semmi akadálya sincs a további tárgyalásoknak A francia sajtó szerint Ausztria megijedt a párisi tárgyalások következményeitől és azért fordult ismét Olaszországhoz A franca hügyminisztérium nem fogik bele a dunavölgyi tárgyalásokba, de élénk figyelemmel kíséri azokat Belgrád, február 26. A belgrádi tárgyalások befejeződtek, Hodzsa Milán elutazott. A lefolyt tárgyalások anyagából most vonja le végső következő elegeit a nyugati sajtó márt általában megállapítja, hogy a belgrádi tárgyalások alkalmából a Dunavölgye államainak gazdasági megszervezését még elérni nem sikerült, ezt azonban igen, hogy a kimtant államok egymás közötti kapcsolatában tisztázták azokat a pontokat, amelyek mellett a további tárgyalások sikerre vezethetnek. Most már minden tekintetben együtt a kisántánt és így, közös alapon tárgyalhat a római egyezményt aláíró hatalmakkal. A francia sajtó egy másik része azon ''•teményen van, hogy a francia lapok egy része hibásan kommentálta az eddigi tárgyalások eredményeit és ezek a merészebb következtetések megijesztenék Ausztriát. Itt a magyarázata annak, hogy Ausztria a paks tárgyalások után hirtelen állásfoglalást változtatott és ismét közeledett Róma felé, ami a tervezett dunai összefogás szempontjából súlyos és jelentős esemény. A Journal des Debats szerint a kisantant gazdasági kérdéseinek tekintetében teljesen megegyezett és ez az egyesség olyan szilárd, hogy most már a kisantant államok újra felvehetik a kapcsolatot Rómával s mindazokkal az államokkal, amelyek annak idején a római egyezményt aláírták. A Journalnak is az a véleménye, hogy Belgrádban csak tervezet készült, de a tervezet alapja lehet azoknak a tárgyalásoknak, amelyeket Prágában folytatnak majd és amelyek a kérdéses államok politikai összefogását is lehetővé teszik. Páris egyelőre ezekbe a tárgyalásokba nem folyik bele, de tudott dolog, hogy érdeklődik azok iránt Jelentéseink szerint azokról a tárgyalások védeményeit a legkevesebbre be- és amelyek ezek után Szófiával, Béccsel és Budapesttel folytatódnak, a francia külügyminisztériumot állandóan tájékoztatni fogják. A francia lapok közül a Temps az, amely a belgrádi tárgyalások eredményeit a legkvesebbre becsüli. Azt írja, hogy Belgrádban nem volt határozott formában szó arról, hogy a dunavölgyi hatalmi csoportok kialakítása céljából tárgyalásokat indítsanak. Hodzsa Milán Hodzsa Milián belgrádi tárgyalásainak befejezése után autón bejárta az újvidéki Kökény szavazókörlet 31 községét. Az a szavazókörlet ez, amelynek valaha Hodzsa Milán országgyűlési képviselője volt. A kerületből való elutazása ellőtt Újvidék állomáson Hodzsa fogadta a „Politika“ munkatársát és az alábbi nyilatkozatot adta: — Politikai megbeszélésünkön, amelyet Szojadinovics jugoszláv miniszterelnökkel folytattunk, pozitív eredményekre jutottunk. Most már kijelenthetem, hogy semmi akadálya sincs annak, hogy a csehjugoszláv és román kiküldöttek összeüljenek és megtanácskozzák a dunavölgyi államok összeműködésének lehetőségeit. Javaslataimat ugy Stojadinovics, mint Titulescu elfogadta és így a megállapodásnak meg kellett történnie. Jegyzőkönyvünk első eredménye az lesz, hogy megvalósítja a közeledést egyrészt a római egyezményt aláíró hatalmak, másrészt pedig az európai politiki tényezők felé. A tárgyalások eredményével teljes mértékben meg vagyok elégedve. A nyilatkozat elhangzása után az újságíró az alábbi kérdést adta fel: — Lehető-e a megegyezés a római egyezményt aláíró hatalmakkal? Hodzsa Milán így válaszolt: — Igen! Igen! Egész bizonyosan bizakodó és hisz a sikerben Budapestért senkit sem fogadott a cseh külügyminiszter A Stambul-Athén-Belgrád állomásokat érintő nemzetközi gyorsvonat kedden kora reggel futott be a budapesti nyugati pályaudvarra. Ezzel a vonattal utazott vissza Prágába Hodzsa Milán cseh külügyminiszter. Hodzsa külön kocsiján le voltak húzva a függönyök és a kalauz szerint a politikus parancsba is adta, hogy Pozsonyig ne ébresszék fel, mert aludni szeretne. Hodzsa Milán szalonkocsiját Budapesten átkapcsolták a Szob felé menő nemzetközi gyorshoz, amely menetrendszerű pontossággal hagyta el Budapestet. Valaki Budapesten egy láda tokajit küldött fel Hodzsa külügyminiszter kocsijába ajándékképpen. Hogy ki lett az ajándékozó, Budapesten nem tudják.