Brassói Lapok, 1937. augusztus (43. évfolyam, 153-178. szám)

1937-08-01 / 153. szám

4. oldalm I KÉTÓRÁS A M­it mond a kisebbségi kérdésről, az egyetlen kisebbségi kultur­­szemle k­áfi nyitója ? . . . Brasov—Brassó, julius 30. A hangulatos könyvtárszobában négyen ül­nek. Három erdélyi író és a budapesti vendég, Csuka Zoltán író, a „Láthatár" című kisebb­ségi kulturszemle főszerkesztője. Egy Írógép is kopog. A hangulat nehéz. Hát, persze . . . Beszélgetés készül a nyilvánosság számára. A nyilvánosság pedig, itt is, ott is, nehéz anyag. Sok a kockázat. Alatt lehet és amit szabad . . . Barangolunk a szempontok és meggondolások útvesztőiben. Néha megáll az Írógép. Azután átütik a sorokat a betűk. Mennyi . . . Hát bizony ne­héz, nagyon nehéz. NEGYVENMILLIÓ EMBER ÉLETE Persze, nem akarjuk megoldani a kisebbségi kérdést . . . Csak négy ember tájékozódik egy ötödik magatartása felől. Az ötödik Csuka Zoltán. Finom, csendes, szemüveges ember az egykori jugoszláviai magyar költő, aki öt éve áll annak a kisebbségi magyar kultúrszemlé­­nek az élén, amely azért alakult, hogy köze­lebb hozza négy ország magyarságát egymás­hoz. Kissé túl csendes is ez a Csuka Zoltán. Szinte azt hisszük, hogy ez már nem a költő zárkózottsága és az író spleenje, hanem a lé­lek meghasonultsága. Folyik a vita. Azután végre egy kérdés, a­melyet leírhatunk: "— Lehet-e remény az erdélyi magyarság fennmaradására? Láttunk már a történelem során kisebbségi nemzettesteket, amelyek el­pusztultak. Hogyan ítéli meg ezt a kérdést? Meggondol minden szót. Persze, a szempon­tok .. . — A kisebbségi életsors ma nem külön­legesen a kisebbségi magyar nemzettestek osztályrésze, hanem Európában negyven­millió ember élete. Ez a negyvenmillió em­ber hisz a fennmaradásában és csak ter­mészetes, hogy a továbbélés lehetőségében a magyar nemzettömböknek is hinniök kell. Még akkor is, ha a múlt a felmorzso­lódás példáival szolgál s akkor is, ha a mai Európa egyre mélyülő szakadékai mind sú­lyosabb nehézségek elé állítják a kisebbsé­geket. A kisebbségtudomány terén ma már Európában egész sereg kitűnő agyú és szi­­vü ember végez hasznos munkát s mi, Írók, akik mindig békés megoldásokban hiszünk, elsősorban hiszünk abban, hogy a kisebb­ségek ma még oly bonyolult és súlyos problémáját emberi megértéssel meg lehet oldani. hoz azonban, hogy az Íróknak ilyen becsü­letes tervei megvalósulhassanak, kedvező külpolitikai konstellációra is van szükség; ilyen pillanatnyi kedvező konstelláció volt a délszláv irodalmi est megrendezésének időpontja. „SÚLYOS ANYAGI NEHÉZSÉGEKKEL KÜZDÜNK" — Megvan-e a „Láthatárának az anyagi alapja ahhoz, hogy feladatát betölthesse? — Sajnos, a „Láthatár" ma sem töltheti be maradéktalanul a feladatát, mert meg­indulása óta súlyos anyagi nehézségekkel kell küzdenie. Elsősorban egy olyan közvé­leményt kell kialakítania, amely nemcsak szólamokban és felületében, hanem benső­ségesen is reálisan igyekszik a kisebbségi magyar nemzetrészek kulturális kérdéseiben tájékozódni. Ma már több napilap és folyó­irat ismerte fel Magyarországon ennek fon­tosságát s igyekszik ezt a közvéleményt megteremteni s főleg a fiatalságnál szép sikereket is lehet elérni. Sajnos, középosz­tályunk zöme még nem érkezett el ehhez a felismeréshez olyan mértékben, hogy egy ilyen természetű folyóirat anyagi gon­dok nélkül fenntarthassa magát. Ezért van az, hogy a ma ötödik évfolyamában meg­jelenő „Láthatár" kicsiny füzetként indult, közben majdnem egy teljes évig szünetelt és csak a legnagyobb erőfeszítések áráa érkezett el mai, még egyáltalában nem, végleges és kifejlett formájához. A leg­utóbbi esztendő azonban azt bizonyította, hogy ha kitartunk és hiszünk feladatunk­ban, ezeket a gyermekbetegségeket le tud­juk küzdeni. Már két óra eltelt. Az írógép sokszor meg­állt. Még egy kérdés ... De nem. Elsiklunk felette. Ezt a választ kapom: — A Láthatár kisebbségi kulturszemle és mint ilyen, természetesen csak addig érintheti a nemzet­politikai és szociális kérdéseket, a­míg azok szorosan összefüggnek a kulturális kér­désekkel. Ezeknek a kérdéseknek a tárgyalá­sa egy nemzetpolitikai szemlének a feladata és semmi esetre sem a „Láthatár". A magyarság még nem végzett az égető kérdésekkel, mi, sajnos, igen. Az áthúzott szavakban benne van a mai európai lélek kin- és semmi esetre sem a „Láthatár“-é. Ruffy Péter NEGYVENMILLIÓ EMBER SORSA VISA CSUKA a budapesti ZOLTÁNNAL, Láthatár“ főszerkesztőjével „Nem lehet“ és a másik „nem lehet“... — Világnézet és szellemi elhelyezkedés egy új magyar sors kialakítására A MAI EURÓPAI LÉLEK SZINTÉZISE A SOROK KÖZÖTT... Világnézet és kisebbségi kérdés Azután újabb kérdés. Ez már kényes. Ez­­már messze siklik. Olyan távolra, hogy alig lehet megkerülni. — Milyen világnázetet tart a legalkalma­sabbnak a kisebbségi magyar nemzettestek önmagukat megtartó harca számára? Mi, ki­mondjuk nyíltan: a tiszta demokráciát, mert csak ez ismeri el a gyengék jogát, szemben a parancsuralmakkal, amelyek az erősebb jogot hangoztatják és a kizárólagosság alapján ál­lanak. Itt most csend következik. Hosszú csend. Szinte kínos. Szinte megdöbbentő, hogy Eu­rópa egy kis zugában mennyire kell ügyelni a kimondott szóra.­­ A különböző kisebbségi nemzetrészek különböző világnézetek alapján állva igye­keznek a maguk létkérdéseit megoldáshoz vinni. Így a német nemzetrészeknél a hit­leri tanok hódítását látjuk, viszont a Szov­jet népei marxista alapon állva próbálják megoldani a kérdést. A magyar nemzetki­sebbségeknek, mint mindenben, a maguk nemzeti sajátságait, történelmi múltját, helyzeti adottságait és politikai lehetőségeit kell felismerniük, szem előtt tartaniuk, hogy életben maradhassanak, h hogy ennek a világnézetnek a magyar népiségből kell fakadnia és kilombosodnia, az természe­tes. Mulasztások - Miben látja a kisebbségi magyar nemzet­­testek eddigi mulasztásait és a jövő felada­tait? — 18 esztendő után talán még elhamar­kodott dolog lenne mulasztásokról beszél­ni, hiszen nem szabad elfeledni, hogy az utódállamokba jutott magyar nemzetrészek történelmünk egész folyamán többségi sor­sot éltek és így új életsorsukban egészen új feladatok és kérdések előtt állottak. Mindenesetre el kellett múlnia jó néhány esztendőnek, hogy ezek a nemzetrészek reális helyzetük felismeréséhez jussanak és ebből következőleg tűzzék maguk elé azo­kat a feladatokat, amelyek útján kérdései­ket megoldhatják. Hogy ezen a téren tér- és feladatok téntek helyes lépések, az kétségtelen. Megint sok, sok kérdés. Márciusi Front . . . szociális kérdés ... a Makkai-vita ... ki­sebbségi életlehetőségek . . . hát, Istenem, nem lehet. Arról a másik „Nem lehet ”-ről még talán. — Hogyan ítéli meg Makkai álláspontját és az emlékezetes cikket? Erre a kérdésre részletesen válaszoltam a „Láthatár" márciusi számában, kifejtve, hogy Makkai cikkét általában sokan félre­értették. Makkai elvonatkoztatottan a mai kisebbségi kategória lehetetlenségéről szólt s ebből önként vetődik fel a gondolat, hogy a most bontakozó kisebbségtudománynak meg kell keresnie a megoldás mikéntjét. A „Láthatár“ öt éve a magyar nyelvterületen egyetlen sajtótermék áll csak az utódállamokba került magyar kisebbségi nemzettestek kölcsönös megismerésének a szolgálatában: a budapesti "Láthatár" című havi szemle. Mi a munka­terve ennek a folyóiratnak és mozgalmának? — A „Láthatár" elsősorban a szellemi kapcsolatokat igyekszik kiépíteni a kisebb­ségi magyar nemzetrészek között, ezzel párhuzamosan pedig igyekszik a mai ma­gyarhoni közvéleményt reálisan tájékoztat­ni a kisebbségi magyar nemzetrészek kul­turális életéről, munkájuk eredményéről, vagy eredménytelenségéről. Emellett nagy súlyt helyez arra is, hogy a környező né­pek kulturális életét és lelkületét megismer­tesse a magyarsággal. Ezt a feladatot a „Láthatár“ nemcsak a folyóirat hasábjain igyekszik betölteni, hanem különböző iro­dalmi estek, körutak rendezésével cselekvő­­leg is. Így például többek között a Lát­határ ’rendezte a Pásztortűz magyarországi felolvasókaraszát, a szlovenszkói magyar írók, legutóbb pedig a jugoszláviai magyar írók budapesti bemutatkozását és vidéki körútjait. A szomszédos népekkel való kö­zeledés terén pedig az elmúlt év decembe­­ runkaterme­ tében Budapesten délszláv irodalmi estet ren­­dezett, amelyen a belgrádi Pen-klub öt tag­ja személyesen vett részt. Ezeknek a buda­pesti estéknek a jelentőségét csak fokozta az, hogy a rádió vezetősége teljes megér­téssel viseltetve a Láthatár ilyennemű­ mun­kája iránt, ezeket az esteket mind közve-­­­titette is. A MAGAS POLITIKA — Milyen benyomásokkal távoztak Buda­pestről a jugoszláv irók? — A budapesti esten résztvett délszláv irók a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkoztak az est sikeréről s azzal az ígé­rettel távoztak, hogy a maguk részéről mindent elkövetnek a viszonzásra. Hogy ez a viszonzás még máig sem történt meg, an­nak aligha az irók az okai. — Szó került-e a román irók budapesti be­mutatkozásáról is és történtek-e lépések ebben az irányban? — A „Láthatár" programjának felvázo­lásában megemlítettem a szomszédos népek kultúrájának magyarhoni ismertetését. Eb­ből következik, hogy a délszláv irodalmi­­ élet mellett súlyt helyezünk a többi szom­­­­szédos nép kulturális ismertetésére is. Ah- * : 1937. au­gusztus 1 BEFŐZŐSZEREK FRISS, OLCSÓ ÉS JÓ MINŐSÉGBEN SCHMIED! és FONTIN-nél BRASSÓ, Kolostor­ utca 10. Telefon 11—20. ­ Reumás fájdalmakban szenvedő egyének igyanak reggelenként felkelés­kor egy pohár termés­zetes „Ferenc Jó­zsef“ keserűvizet, mert ez a gyomorbél­­csatornát alaposan kitisztítja és méregte­­leníti, azonkívül az emésztést és az­­ anyagcserét hathatósan előmozdítja. De falera 1$ elítéti az északírországi merényleteket Az ír köztársasági gárda tagjai követték el az ulsteri zavargásokat Dublin, július 50. De Valera, az ír köztársaság elnöke, nyilatkozott az angol királyi pár belfasti látogatása során lezajlott tüntetésekről és a megkísérelt merényletekről. De Va­lera hangsúlyozta, hogy elítéli ezeket az erőszakos megmozdulásokat. A zavargá­sok okozói nyilván a szélsőséges ir na­cionalisták. Az ír kormány kész segíteni a hatóságoknak a zavargások értelmi szerzőinek kinyomozásában.­­ A zavargások méretei meglepték az ir kormányt, — folytatta De Valera —, mert a kormány már régebben betiltotta ezeket a szélsőséges alakulatokat és az ír „köztársasági gárda“ vezetői, élükön Ma­­rica Twomerrel, már jóideje börtönben ülnek. Az ír kormány most újabb erélyes rendőri rendszabályokat foganatosít a titkos szervezetek ellen. - -MTI

Next