Brassói Lapok, 1938. május (44. évfolyam, 98-122. szám)
1938-05-01 / 98. szám
Pi. arn '• .i y Péter* T.1 ) a .uí v -egyetem Könyvtára 910613 BUDAPrj.OTF ■? rendek tere 4 KÉT NAGY KARDDAL... Ittas Kacsó Jándsor Közismert emberi gyengeség ez: ha olyasvalakit dicsérnek előttünk, akivel nem rokonszenvezünk, akire esetleg be nem vallottan féltékenyek vagyunk, vagy akire valamiért — okkal, vagy ok nélkül, — haragszunk, személyi sértésnek érezzük. A társaséletben általában tapintatlanságnak tartják dicsérni valakit, aki a másiknak nem tetszik. A közéletnek viszont nincs ilyen kötöttsége. A nagy nyilvánosság előtt szabad megdicsérni Szász Pál dr.-t és az E.G.E. munkáját anélkül hogy ez tapintatlanság volna a Keleti Ijsággal szentben, vagy éppen azokkal szemben, akik a Keleti Újság mögött állottak és állanak. A közéletben és a nagy nyilvánosság előtt az elért eredmények számítanak, az elért eredményeknek pedig minden jóérzésű és minden közérdekért küzdő ember örvend. Még az ellentét'kiállítottságu, elképzelésű és versengő csoportoknak is örvendeniük kell Akkor is, ha egyébként marja őket a féltékenység ördöge. Ez a közéleti „morális bizonyára nem véletlenül alakult ki így, hanm ezért, mert szükség volt rá A közéletből még az egyébként érthető emberi gyengeségeket is ki kell küszöbölni Az is igaz viszont, hogy az őszinteség, ha már nem hasznos, hát legalább szép erény Néha nem tud uralkodni magán a közéleti féltékenység s ilyenkor az őszinteség szép erényét gyakorolja. Ez történt most a Keleti Újsággá is, amelynek okkirója odanl'oH szíjmik a mások féltékenysége kikiáltásán. B. L. lelkcservi? az Erdélyi Gazdasági Egyesület és elnöke. Szászi ál dr. inunk-!ir.rri M követte azt a megállapítást is, hogy bizony ennél a munkánál kellett volna kezdeni már húsz évvel ezelőtt. Idézte Benedek Elek közismert memorátóját, hogy „a népre és a gyermekre vigyázzatok,"’ s nem rejtegette örömét, hogy végre, annyi küzdelem után, az E.G.E.-nél az kezd történni, amit Benedek Elekkel és Benedek Elek után annyiszor sürgetett, követeit. Népi és gazdasági szervezkedés folyik az E.G.E.-nél, amely jó szót, de ezenkívül iktatást és gyakorlati segítséget is visz a falvak magyar népének. Be kell vállalunk, a mai körülmények között nem igen látjuk idejét a belső harcnak. Tudatosan, illetve tervszerűen szelidítettük a bíráló hangot minden vonalon a tanácskozási hangig. Úgy érezzük, hogy amint megvolt az ideje, oka és célja a kemény bírálatnak is, most a tanácskozási hangnak van itt az ideje, már csak azért is, mert a bírálatnak ma egyoldalúan, csak magunk között vannak lehetőségei. Eszünkbe sem jutottellát, hogy harcot erőszakoljunk ki bármelyik laptársunkkal. Igazén gyanútlanul váltottuk ki ezt az őszinteségi rohamot a Keleti újságból s mi csodálkozunk a legjobban, hogy laptársunk váratlanul két nagy karddal kezd verekedni csak azért, mert megdicsértük az EGB-t, vagy ahogyan ő mondja, „tömjéneztünk" neki. Az egyik kard a B. L. fölött vagdalkozik, a másik pedig hátrafelé csapkod az EGE felé. Megismételjük, szép erény az őszinteség, de nem hasznos, különösen ha ilyen gáttalan, szinte hisztérikus formában jelentkezik. A beavatottak tudták, hogy borong valami féltékenység a Keleti Újság Árainak a feje fölött az EGE sikerei miatt, de senki sem hitte, hogy ilyen heveny mérgezést is okozhat A széles közvélemény peddig egyáltalában nem is tudott róla s nem is baj, hogy nem tudott. Ne mondjunk mi sem többet. Ennyi talán elég csilapítanak oda, ahová szükséges annak a belátására, hogy a kisebbségi életben elért és a mai körülmények között is hasznosítható sikereket mindenkinek becsülnie kell és főként mindenkinek rajta kell lennie, hogy a jónak bizonyult út továbbra is járható legyen. Ezzel a Keleti Újság egyik támadását és az elyik kardot el is intéztük volna. A másik karddal is csak azért törődünk tovább, mert vagdalkozásával alkalmat ad arra, hogy a magyar közvélemény előtt is tisztázzunk bizonyos fogalmakat. A „politikai fregalizmus” mestereinek tisztel bennünket a Keleti Ujság cikkírója s állítása igazolására azt hozza Fel, hogy mi, , akik eddig ellenzék, ellenvélemény, rósz- szóló bírálat voltunk, akik nem szerettük Hitler és Mussolini rendszereit, skk . ..unalomig ismételtük a demokrácia fázi-sait“, most hirtelen „tömjénezni” kez- idünk Szász Pál dr.-nak. Abból a mndoslatból, hogy „bár így kezdődött volna húsz évvel ezelőtt”, olyan kegyetlen kriitikát olvas ki azokra, akik belső életünk eddigi rendszerét képviselték, hogy mi még idézni sem tartjuk hasznosnak a mai körülmények között, mert ez az önkorbácsoló torzítás bizonyos mértékig még önvallomásnak is hathat. Erősen túloz a Keleti újság cikkírója, mert ilyen kritikát, ilyen kíméletlen, megértetlen és igazságtalan bírálatot komoly magyar sajtószerv sohasem használt azok ellen, akiknek a nevében beszél. A keserűségben sem szabad túlmenni a határon. A demokráciáért mi ma is harcolunk az adott lehetőségek között. Sajgálunk érte csak azért nem olyan hangos, mint az övé cikke sorai mögött, mert mi tudjuk s le is számoltunk már vele, hogy milyen lehetőségeket hagytak kihasználhatatlanul vezetőink akkor, amikor a demokráciát még csak unták, de nem kellett sajnálniok. Sohasem bíráltuk mi politikai szervezetünket azért, mert túlságosan ügyesen szervezett és a széles népi tömegekre építkezett. Azért bíráltuk, mert ezt kellett volna tennie és nem tette akkor, amiko még lehetett. AzEGE mozgalma mellé pedig azért állottunk mindjárt gyógyulása első pillanatában, mert ezt tette. Ezt bizony. Ennek is köszönheti eredményeit, amelyeket el kell ismernie a Keleti Újságnak is, ha nem egy csoport, hanem az egész kisebbségi magyarság nevében néz, lát és beszél. Mussolini és I Filler neve nyilván azért került a credóba, mert az E.G.E.-et, úgy amint ma van, készen álló korporációnak láttuk, holott ezért a rendszerért nem lelkesedtünk annak idején. A Keleti Újság cikkírójának észre kellett volna vennie abban a megtámadott vezércikkben azt a mondatot is, amelyet annyiszor hangoztattunk már 20 év alatt: egy kisebbségi népnek minden eshetőségre fel kell készülnie. A körülményeket nem mi teremtjük magunknak, hanem kapjuk őket. Élnünk pedig, sőt gyarapodnunk amennyire lehet, minden körülmények között kell. Igenis örvendünk, hogy az új alkotmány rendelkezései készen kapják nálunk a mezőgazdasági korporációt. Megszervezve és fejlődésre készen. Bár így állanánk iparosainkkal is, és? Szabó Béni már megszervezte volna őket az új követelményeknek megfelelően s bár a Vásárhelyi Találkozó vezérei is meg tudnák tenni ezt minél hamarabb a magyarság értelmiségi rétegeinek egyetlen szervezetbe való kovácsolásával, igaz, már nem siratjuk a régi lehetőségeket, bár szánjuk azokat, akik nem tudtak élni velük. A szelet nem kívánjuk, de ha jön, meg kell szilárdítanunk házainkat és védenünk kell értékeinket. A Keleti Újság írói is tudják, hogy a szavak értéke változik Ne beszéljenek politikai fregalizmusról akkor, amikor a mondatnak úgy kell megszületnie, ahogy hagyják. Nálunk a világnézeti harc lényege is mindig a kisebbségi életlehetőségek keresése és védelme volt s ezt a kötelezettséget érezzük ma is, amikor régi lehetőségek vesztek el s az uíjakat meg kell találnunk, ha törik, ha szakad. Aki tud még emlékezni s nem veszíti el a fejét ma sem, az nagyon jól látja azt az erős egyenes vonalat, amelyen minden mellékgondolat és mellékszámítás nélkül haladtunk és haladni kívánunk ezután is. Igaz, előnyös helyzetben is vagyunk, mert csak magunkban állunk, a magunk érzései, meglátásai és jószándékai szerint dolgozunk. Nincs mögöttünk semmi óhaj, parancs, vagy sugalmazás. Ezért bírálhattunk szabadon, amikor annak az idej® volt s ezért támogathattuk szabadon az EGÉ-t is, amikor úgy láttuk, hogy átgondolt, fürge és hasznos munkához fogott. Osztozkodásnál soha ott nem voltunk, se ha pénzt osztogattak innen, vagy onnan,, se ha mandátumokról, méltóságokróll, címekről, vagy tanácsosi helyekről volt szó» Közírók és újságírók voltunk csak s ilyen minőségünkben igyekeztünk teljesíteni azt a kötelességet, amit az erdélyi magyarság sorsa érzésünk szerint reánk rakott. Ha valahol valamikor tévedtünk, mi viseltük a következményeket,viszont nem kaptunk jutalmat semmit a közvélemény támogatásán túl, ha dicséretes munkát végeztünk".És ennyi nekünk elég volt eddig is, elég lesz ezután is. Ne gondolja a Keleti Újsága cikkírója és azok, akiknek a nevében beszél, hogy „az ellenzék szerepét óhajtjuk felváltani a hajbókoló kellemesebb szerepével.” ő ítélheti úgy, hogy a hajbókolás kellemesebb, mert húsz év óta csinálja, mi azonban nem kívánjuk el tőle mást sem, ha már húsz évig megelégedtünk az ellenzékiség keserűbb kenyerével. Mindössze nem akarjuk azt tenni, amit olyan szívesen ró a terhünkre, hogy „csak azért is rosszaié ellenvéleményen"s legyünk, mert belső életünk kormánya más felé fordul szám, most neki kell vállalnia a kellemetlenebb szerepet. Ha szükségét látjuk, bizony bírálunk ezután i s» Neki viszont azt kívánjuk, hogy több ok* legyen a „kellemesebb hajbókolásra’*,, mint eddig volt. És magunknak is kívánunk valamit: minél kevesebb okunk legyen a kevésbbé kellemes „ellenzékieskedésre”, mert így lesz a legjobb az erdélyi magyarságra. ... • rM #.fr»«f^r»#»regfcspcr •*»**»*»#»** »f* o n %. e » st f* r n A romániai liscilsen utám nem heroinét a népszövetségi tanácsülés napirendjére Amennyiben a tanács másképpen dönténe, a kormány kénytelen lenne megváltoztatni a Népszövetséggel szembeni magatartását Cucure?n, aprms A bucuresti „Indépendance Roumaine” figyelemreméltó cikkben foglalkozik a május 9-én kezdődő népszövetségi tanácsülés elé kerülő problémákkal. A francia nyelvű lap szerint előrelátható, hogy a romániai kisebbségi kérdést nem tűzik napirendre. Ha másképpen történnék — teszi hozzá — ezzel olyan hibát követnének el, amely súlyos válságot idézhet elő a Népszövetség kebelében. A továbbiakban hangoztatja a lap, hogy a kormány minden erejével a lelkek megbékítésére törekszik. Az országon hatalmas szélsőséges hullám csapott át, amit a kormány hazafias és óvatos eszközökkel le akar vezetni. — A belső konszolidálásnak, a lelkek megnyugtatásának és összhangosításának ezt a művét — írja — komolyan érinthetné Géninek legkisebb elővigyázatlan beavatkozása is, mert ez a körülmény, ha értesüléseink nem csalnak, arra késztetné a kormányt, hogy legnagyobb sajnálatára olyan magatartást foglaljon el, amely nem szolgálná a Népszövetség tekintélyének helyreállítását és megerősítését. Cikke további során hangoztatja az 111- dépendance Roumainet, hogy Románia " úgy a kisantant", mint a Balkánszövetség I keretében szövetségeseivel együtt őszinte lelkességgel, hűséggel és hatásosan vette ki részét a Népszövetség munkájából. Tehát most balvégzetű tévedés lenne arra késztetni őt, hogy eltávolodjék ettől a műtől. E tekintetben egyébként több megállapítás hangzott el, legutóbb a Balkánszövetség tanácsának értekezlete alkalmával, amikor Petrescu-Comnen külügyminiszter sajtónyilatkozatában leszögezte, hogy Románia kész támogatást nyújtani abékét szolgáló nemzetközi akciókhoz,de nem óhajt beleavatkozni más államok belügyeibe, de ugyanúgy nem fogja tűrni azt sem, hogy saját belügyeibe avatkozzanak. Ezt a nyilatkozatot — állapítja meg a lap —a mai román közhangulat is alátámasztja. Aki valamennyire is ismeri a Közép- és Keleteurópán átvonuló nacionalista áramlatot és figyelemmel kíséri a kormány gigászi erőfeszítéseit a közmegnyilatkozásoknak a törvényesség, a türelmesség és az emberségesség medrébe való terelése érdekében, nem kételkedhetik ama visszahatás felől, amit, különösen a mai körülmények között, az ország belügyeibe való külső beavatkozás keltene. Az ország, valamint a társadalmi és nemzeti összhang érdekében a kormány kénytelen lenne levonni a végső következtetéseket Genffel szemben. fg$Hitmip£Mái!f AtvsNAsia nein Keesáfe XLIV. évfoyam V8. szaru Főszerkesztői KACSÓ SÁNDOR Brasov — Vasárnap 1938. májms Sídre dalon 6. negyedévenként 360.— tej. — - lej, páratlan (jobb) szövegda Regele Carol 56—58. Telefonszám 82