Brassói Lapok, 1939. augusztus (45. évfolyam, 174-199. szám)
1939-08-14 / 185. szám
1939. auguszttzs H SÜL ft- Erdélyi magyar lány a hatvanezer tó ÉS HARMINCEZER SZIGET ORSZÁGÁBAN Asc ftafaut a Finn-öblön keresztül ~ Megérkezés Helsinkibe Az első finn lecke + Szálláskeresés kalandokon át * Megismerkedünk a köztársasági elnök szárnysegédével a Ciuskama családdal, a cinaszékkel és a finn kávéval — Ott hagytuk el, hogy megérkeztél Tallinba... — Igen. És egy darabig szomorkodtam a váróteremben, aztán az étteremben teáztam. Végre kiderült és enyhén sugárzó márciusi napsütésben áthajtattam a hajóállomáshoz. A kikötőben már benn állt egy fehér hajó, tatján a fehérkékkeresztes finn lobogóval. Oldalán nagy betűkkel fénylett a hajó neve és az ország neve. hova négy és félóra múlva, ha Isten megsegít, végre én is eljutok: SUOMI. Fedélzetéről csodálatos kék volt a tenger vize a napsütésben, akárcsak nálunk a nyári ég. — Kezdesz költői lenni. Az olvasó alig várja, hogy Finnországról beszélj neki valamit. — A japán minisztert ne mondjam? — Történt valami érdekes a japán miniszterrel? •— Történni nem történt, de ő maga elég érdekes volt. Kicsi, filigrán sárga emberke, egy hozzá hasonlóan kicsi és sárga emberke társaságában. . — Mit csináltak? — Csak utaztak. De ők voltak a hajón a szenzáció az utasok számára. Engem azonban, mielőtt őket megláttam, a társalgó pompás berendezése kapott meg. Elképzelheted: csupa finn háziszőttes. A bútorszövetek, a függönyök, a térítők, az asztalneműek zöld színekben tartott csodálatos összhangja otthonossá varázsolta az egész helyiséget. Aki az észt partról erre a hajóra, ebbe a társalgóba lép, már meg is van hódítva Finnország ] részére. Akkor szólalt meg valaki a hár tam mögött németül: „a japán miniszter.” Most már én is alaposan szemügyire vettem, amint fehér csontbotjával élénken mutogat valamit társának. Figyelni kezdtem a bot irányába és a láthatár szélén, a kéken tükröző tengerből jobbra és balra száz meg száz apró sziget emelkedett ki. Középütt egyetlen,fehéren tündöklő ragyogás: Helsinki. — Ez megint túlságosan költői. Tudtommal ez volt életed első tengeri útja. Megkaptad-e a tengeri betegséget? — Nem. Ehelyett valami kimondhatatlan, szorongó félelem vett rajtam erőt. Ti otthon úgy tudtátok, hogy engem Helsinkiben Tilma Hajnari finn írónő meghívott és vár. De én már Pesten tudtam, hogy ez a hölgy nagybeteg lett s nemcsak szállást nem ad, de nem is fogadhat. Megérkezem egy vadidegen ország vadidegen fővárosába, melynek nyelvéből mindössze a színeket és számokat tudom. Minden reményemet Viljo Tervonenbe vetettem, nővérem debreceni ismerősébe, akit egy lapon tudósítottam, hogy délután kettőkor érkezem. MOST MI LESZ? — És persze nem várt — Persze, hogy nem várt. Utóbb kiderült, hogy lapomat érkezésem után két órával kapta meg. Az utasok szépen kipréseltek a hajóból három óriási csomagommal s én már a vámnál találtam magam, egy egyszerű fabódéban, ahol jóindulatú felületességgel intézték az egész ügyet A japán miniszter fantasztikus piros-sárga koffereinek éppolyan kevés figyelmet szenteltek, mint az én egészen köznapi csomagjaimnak. Pár perc alatt átestünk a vámoláson, még néhány perc és egyedül állok a vámhivatalban. Sehol egy lélek. Ugyanez a helyzet a vámház előtt. Na, most mi lesz? Visszahurcolom csomagjaimat a vámházba, ahol a vámos beleegyezik, hogy hagyjam csak ott nyugodtan. Beülök egy taxiba és magyarázni kezdem a sofőrnek, hogy valami bankba szeretnék hajtatni, ahol a pénzemet beváltják. — Pankki, pankki, — helyesel a sofőr s én hiába javítom: bank, bank, ő csak rándít egyet a vállán, rákapcsol és csakugyan eljutunk egy oszlopos banképület elé. Ez volt az első finn lecke. Bank finnül annyit jelent: pankki. Mialatt összes vagyonomat, 50 svájci frankot, beváltották, egy tábláról kitanulmányoztam az árfolyamokat. 545 finn márkát fogok kapni a pénzemért, ami a mai pénzünkben körülbelül 1500 lejnek felel meg. Most valahol szállást is kell szereznem. Annyi bizonyos, hogy a boltit már ki tudom fizetni, de hogy hol alszom, az még egyelőre rejtély. — Nem voltak címeid Budapestről? Tudtommal kaptál néhányat Vikár Bélától. — Hogyne. Én is a Vikár varázsos népében kezdtem bizakodni. Tudtam, hogy Kalevalát ő fordította magyarra s hogy fiatalkorában évtizedeket töltött Itt és tudományos körökben, mint később tapasztaltam, nevét különös megbecsüléssel ejtik ki. Itt van mindjárt az üvegúr keresztfia, Paasonen Aladár, akinek felesége és édesanyja magyar , akik Vikár szerint minden bizonnyal szívesen fognak látni. Büszkén bemondom a sofőrnek a házszámot, hiszen a számokat csak tudom, de kiderült, hogy azt sem jól, mert 2 helyett 6-ot mondtam, semre áll. Most már teljesen reménytelen volt az ügy. Visszahajtattam a vámhoz s onnan csomagjaimmal a legközelebbi szállodába. — őrizte valaki a csomagokat? — Dehogy őrizte. Ott voltak, azon a helyen, ahol egy órával ezelőtt letettem, a vámház várócsarnokában. Természetesen érintetlenül. Gyors átöltözés után gyalogszerrel megpróbáltam eljutni a Marienkatuba, Paasonenékhez. Természetesen eltévedtem. Végül megszólítottam egy kékkosztümös hölgyet, aki németül nem tudott ugyan, de szó nélkül megfordult és elvezetett egészen a házig. Paasonent csakugyan otthon találtam, koranegyvenes, alig őszülő úriember,aki igen szívesen fogad és kifogástalan magyarsággal beszél. Már édesanyja, született magyar hölgy létére, csak töri a magyart. Évtizedek óta él itt s a finn környezetben sokat felejtett. A szárnysegéd megígérte, hogy majd megpróbál elhelyezni valahol. Én nem mondhattam, hogy ötszáz márka az egész vagyonom s igy a dolog meglehetősen sürgős. Mit csináljak? Felkeresem Viljo Tervonent, reménysugaramat, ki bizonyára szintén betegen fekszik, különben kijött volna a hajóállomásra. ,v* — És megtaláltad? — Várj, ez is érdekes volt. Csengetésemre nyájas arcú, kékszemű idősebb nő nyit ajtót, akitől Viljo Tervonen után MÉG EGY BETEG — Ki ez a Paasonen? __ Várj csak, mindjárt elmondom. Térségre érkeztünk, egy palota elé, melyhez a 6-os számtól gyalog kellett visszabandukolnom. A kapu előtt fegyveres őrség, a palota ormán finn lobogó, de más, mint a hajón láttam. A kék kereszt közepébe illesztett pajzson az ágaskodó oroszlán, körülötte kilenc aranycsillag, Finnország címere. A kettes szám a palota egyik szárnyépülete, itt lakik Paasonen Aladár, a köztársasági elnök szárnysegéde. Beküldöm névjegyemet, mire felesége kiüzen, hogy beteg , más nem fogadhat, de férje né, -'r itthon lesz és rendelkezé 4 listárzónákről tróntörvény alpján Aradon az Ingatlaneladások esetében egyelőre csak széljegyzeteket vezetnek be a telekkönyvbe Arad, augusztus 12. Mint ismeretes, a Hivatalos Lap augusztus 3-iki számában megjelent a katonai zónák létesítéséről szóló törvény végrehajtási utasítása. Mivel a végrehajtási utasítás egyes rendelkezései még tisztázatlanok és mivel még pontos közlésre szorul, hogy a végrehajtási utasításban foglalt intézkedések a határmenti katonai zónákban levő városok területére is vonatkoznak-e, az aradi telekkönyvi hivatal augusztus 3-iki hatállyal felfüggesztette az ingatlaneladások telekkönyvi átírását. Az említett végrehajtási utasítás rendelkezéseinek értelmében ugyanis ingatlaneladások csak a katonai hatóságok véleményezése után történhetnek. Aradon jelenleg az a helyzet, hogy ingatlaneladások esetében egyelőre a telekkönyvbe csak széljegyzeteket jegyeznek be és a végleges átírás csak akkor történik meg, ha tisztázást nyer, hogy az aradi, tehát a városi ingatlaneladások esetében is szükséges-e az eladásnak a katonai hatóságok részéről történő jóváhagyása, valamint az is, hogy ezt a jóváhagyást mely katonai hatóságtól kell kérni. T iteanu propagandaminiszter Parisban beszámolót tartott az anyai és amerikai ijságírószövetségi díszebéden Páris, augusztus 12. Titeanu Eugen román sajtó- és propagandaalminiszter szombaton délben a sajtószövetség díszvendége volt ebéden. A szövetség részéről, amely az angliai és amerikai nagy lapok és távirati irodák összes kontinentális irodavezetőit magában foglalja, az ebéden jelen volt Eric Hawkins, a New York Herald Tribune főszerkesztője, a szövetség elnöke, Henry Taylor az Associated Press, Gordon Waterfield, a Reuter-ügynökség, Geoffrey Cot, a Daily Express főtudósítója, valamint a Daily Herald, Chicago Tribune, New York Sun, New York Times, Times, Financial Times, Exchange Telegraph, Fairchilds Publications, British International Press Bureau, United Press, Central News és Thompson Service lapok, illetőleg sajtó ügynökségek tudósítói. Az angol és amerikai újságírók felkérésére Titeanu miniszter részletes beszámolót tartott a romániai állapotokról, ismertetve a rendszer alapelveit és az Őfelsége a király magas irányítása alatt végzett munkát, a nemzeti újjászületés kormányainak Celinescu Armand miniszterelnök vezetésével kifejtett eredményes tevékenységét, valamint annak a békepolitikának az irányvonalait, amelyet Románia mindazokkal az államokkal szemben folytat, amelyek hajlandók vele jó egyetértésben együttműködni jogainak és határainak tiszteletben tartásával. Eric Hawkins, a szövetség elnöke, megköszönte Titeanu miniszternek a beszámolót, amely teljesen megvilágította a román problémák minden oldalát. tudakozódom, németül. A hölgy barátságosan biccentett és bekiáltott a lakásba: — Raili! — Még egy mosolygó szempár jelenik meg. Fiatal lány, borzas szőke hajjal. Gondolom, ő lesz a tolmács. Megismétlem kérdésemet németül. ’— Ja, aber... és eltűnik, de szempillantás alatt újra megjelenik, kis piros zsebszótárral a kezében. Keresgél, keresgél benne, aztán nagynehezen összeállít egy mondatot. Ott lakik, akit keresek, de jelenleg nincs a városon. Azért csak kerüljek beljebb. Ugye, én vagyok a kis magyar lány? Hallott már rólam. Mindjárt hazajön Vilja barátja és lakótársa, ő tud németül s mindent elmagyaráz. Az asztalon ott feküdt a fényképem és a levelezőlapom, innen tudhattak rólam. Végül megjelenik egy elfogódott, magas, szőke, szemüveges fiatalember, belekapaszkodik a kezembe és elrebegi: — Olavi Otsamo. Most már minden egyenesbe jött. A fia elsőéves orvosnövendék, tökéletesen jártas a német nyelvtanban, de még sohasem beszélt németül. Ezért a beszélgetés kissé nehezen indul, de három nap múlva jobban beszélt nálam, aki viszont a nyelvtannal örökké hadilábon állottam. És mindjárt megismerkedtem a finn kávéval, mely a legfontosabb kelléke a finn életnek. Ha valahova belépsz, a nap bármely szakába, a fogadtatás kedvessége két doligban nyilatkozik meg. Először is beültetnek a hintaszékbe. Hintaszék nélkül finn lakás nem képzelhető el sem városon, sem falun. Aztán már hozzák is a kávét, egy csomó apró süteménnyel. Külön egyensúlyozóművészetre van szükség, hogy az ember a kávét a hintaszékben baj nélkül fogyassza el. TANÚI,MANY A FINN KERESZTNEVEKRŐL — Bevallom, a közönség számára most kezd a dolog érdekes lenni. A háziaszszonyok bizonyára kiváncsiak, milyen az a finn kávé? — Ó, az nagyon egyszerű. Átlátszó barna folyadék, pótlék nélkül főzik és háromnegyed résznyire megtöltik vele tíz ember csészéjét, mely valamivel nagyobb csak a mi feketés csészénknél. Cukrot és tejszint adnak hozzá, mellyel aztán színültig töltik fel a kávét. De nem is rendes ember, aki meg nem iszik két-három csészével. Közben híre futott, hogy megérkezett a kis magyar lány és hamarosan benépesült a szoba. Ott volt a három Liuskama lány, a házikisasszonyok: Terttu, Raili és Eila. — Terttu? Az bizonyára Tercsi magyarul. — Tévedsz, kérlek szépen. Terttu azt jellenti: szőlő. A finn keresztnevek általában arra jók, hogy a szülőkben valami kedves emléket ébresszenek. Ismertem finn lányt, akinek az volt a neve: Kedves Ajándék. Egy másikat Édes Kölcsönnek hívtak. — És végül hol kötöttél ki? — Vendéglátóim kupaktanáccsá alakultak át. Olavi tellefonhívására megérkezett Csepreghy Béla, ösztöndíjas magyar teológus, Maila nevű egyetemi hallgató barátjával, ki egész este egy szót sem szólt, csak szorosan leült a középső lány, Railli mellé. Képzelheted, rögtön tisztában voltam a helyzettel. — Képzelem. De szállás még mindig nem volt. — Későre is járt már az idő. Elhatároztuk, hogy holnap új ismerősöm, Olavi Otsamo társaságában végigjárjuk az összes diákotthonokat. Egyelőre elmentünk Olavival a moziba. — Hetvenkétórás utazás után? Holtfáradtan? — Mit tehettem volna mást? Olavi borzasztóan röstellte, hogy olyan ügyetlenül helyettesítette lakótársát s nem jött ki elém a hajóállomásra. Most mindenáron jóvá akarta tenni a dolgot és erőnek erejével szórakoztatni akart. — Milyen mozi volt? Milyen darabot láttatok benne? — Én azt sem tudom, hogy kerültem bele és hogy kerültem ki onnan. A képre éppenséggel nem emlékszem, csak arra, hogy finnül beszéltek és egy szót sem értettem belőle. Alig vártam, hogy otthon legyek a szállodámban. (F ref) pl HN/* rheumatikus