Brassói Lapok, 1940. március (46. évfolyam, 49-74. szám)

1940-03-24 / 69. szám

1­ KlfeWllSilS Tom­okaxu Hari nevű milliomos, rest, vil­ágjárt ember. A felesége Ka­rmában született japán nő. Ezzel a palliomos diplomatával esett meg, hogy amikor 1936-ban konzulnak nevezték ki Los Angelesbe, egy amerikai ügynökség írtján megfelelő lakást keresett. Hosszas keresés után Hollywood közletében, a Laughlin­ Park nevű városnegyedben ta­lált is egy magányos villát, szép kerttel. Ez a negyed jómódú amerikai üzletem­berek városrésze, akik már visszavo­nultak az üzlettől, vagy ide akarnak m­ajd visszavonulni. Nem a legmagasabb társaság, hanem az úgynevezett jó tár­saság negyede a Laughlin-Park, ame­lyet a milliomos japán konzul lakhelyé­ül kiválasztott. A lakásba való beköltö­zés előtti napon Tomokazu Hari hivata­los értesítést kapott, hogy Laughlin- Parkban „ázsiaiak részére” tilos a lete­lepedés, tekintet nélkül arra, hogy dip­lomatáról van-e szó, vagy sem. Azt is közölték vele, hogy japánok csak a 35 ezer lelket számláló Little Tokió nevű­­japán városrészben lakhatnak, ha Los Angelesben akarnak megtelepedni. A FELMONDOTT 30 ÉVES AME­RIKAI—JAPÁN SZERZŐDÉS Ez az eset négy évvel ezelőtt történt, amikor az Egyesült Államok és Japán között első ízben robbantak ki az ellenté­tek a kínai hadjárat miatt. Pedig abban az időben még érvényben volt az 1911- ben megkötött amerikai—japán kereske­­d­elmi szerződés, amely más hasonló nemzetközi egyezményektől eltérően n­­emcsak a két csendesóceáni nagyhata­­ora gazdasági kapcsolatait szabályozta, hanem a japán külpolitika számára lét­­fontosságú kérdéseket is. Harminc éven át ezen a szerződésen nyugodott a bé­ke a Csendes óceán partjain. Ez a szer­ződés szabályozta többek között a japá­nok kivándorlását az Egyesült Államok­ba, valamint a Kínában és a szerződéses kávolkeleti kikötőkben való japán—ame­rikai gazdasági együttműködést. Ennek a szerződésnek 1939­ végén Amerika ré­széről történt felmondása igen messze­menő problémája lett Japánnak, noha a lejárat napján, 1940 január 261 okán Ame­rika egyelőre — de bizonytalan ideig is írásos kötelezettség nélkül — nem vál­toztatott a lejárt szerződés által kiala­kult helyzeten. De abban a pillanatban, amikor az Egyesült Államok bármilyen okból levonná a szerződés lejártából adódó gyakorlati következményeket, rendkívül súlyos helyzet elé állítaná Ja­pánt. A szerződés híján ugyanis min­den Amerikába bevitt japán áru után 10 százalékos büntetővámot kellene fizet­ni, az amerikai kikötők az eddigi ked­vezményes illetékek helyett tetszés sze­rinti illetékeket követelhetnének a japán hajóktól, ugyanakkor pedig teljesen megszűnnék a japánok letelepedési joga az Egyesült Államok területén. JAPÁN GAZDASÁGILAG AME­RIKÁTÓL FÜGG Mind a három intézkedés kiszámítha­tatlanul súlyos csapást jelentene Japán számára. A külkereskedelem terén a 10 százalékos büntetővám megfosztaná Ja­pánt a legfontosabb exportpiacától. A japán külkereskedelem fejlődése az utol­só négy évben a következő képet mu­tatja: Kivitel Bevitel A japán árukivitel fokozódása 1939- ben különösen az európai háborúnak­­­ következménye, mert az angol és német tengerentúli kereskedelem jelentős ré­­■srét Japán vette át jjpea kömk­oco­ric Miriát az anwrfled piac ma még fön to­vább a japán árukivitel szempontjából, mint ezelőtt. Pedig a japán külkereske­delem már eddig is egyoldalú függőségi viszonyban volt Amerikától. A kivitelre kerülő japán áruk 15 százaléka megy Amerikába, ami két nagyhatalom között rendkívül magas arányszám, de azoknak az áruknak, amelyek ellenében Japán de­vizákat kap, a 40 százaléka talál piacot az Egyesült Államokban. Az egész japán árukivitelnek, amely Amerikába irányul, mintegy 70 százaléka nyersselyem, olyan áru tehát, melyet Amerika nagyon köny- Néma a Csendes . Mialatt tehát Európában ágyudörgés közepette folyik, vagy készül a nagy le­számolás a hatalomért, a Csendes óce­án nyugati és keleti partjain egyelőre még csendes, de annál elkeseredettebb küzdelem folyik Amerika és Japán kö­zött az elsőbbségért. És ugyancsak egy­előre még nincs semmi összefüggés a távolkeleti és a nyugateurópai háború között, habár Németország nagyon sze­retné, ha Japán ellenséges viszonyba ke­rülne Angliával és a kínaiak is szívesen látnák, ha bekerülnének a nyugateuró­­pai szövetségesek érdekkörébe, hogy jobban támogassák őket. Egyelőre azon­ban London és Páris nem akarja kiter­jeszteni a háborút a Távolkeletre, am­íg az Egyesült Államok semlegesek az eu­rópai háborúban, Japán viszont nem akar­ja az európai háborúba való beavatko­zással járó kockázatokat vállalni, mert ott lóg a feje fölött a meg nem hosszab­bított amerikai kereskedelmi szerződés Damokles-kardja. Éppen az európai há­ború juttatta kifejezésre a legvilágosab­­ban, hogy Japán legveszedelmesebb el­nyel­ nélkülözhet. h­azont lépés az egész árubevitelének mintegy 35 százalékát, a hadfelszerelési és háborús gazdasági célokra szükséges árubevitelének 70 szá­zalékát Amerikából szerzi be, vagyis en­nek a piacnak az elvesztése súlyos meg­­rázódtatást idézhetne elő Japán egész gazdasági életében és katonai helyzeté­ben. Amerika természetesen tisztában van fölényes helyzetével, amelyet igyek­szik is kihasználni nemcsak Kínában, hanem a Csendes óceán egész vidékén, a­hol Japán terjeszkedési törekvései ve­szélyeztethetik az USA érdekeit harc leán partjain lenfele Amerika és a washingtoni kor­mány, amely most Angliától is szaba­dabb kezet kapott a Távolkeleten, ál­landóan fenyegeti Japánt, hogy a legeré­lyesebben meg fogja védeni nemcsak a saját, hanem Anglia és Franciaország kínai érdekeit is a japánok által állan­­dóan hangoztatott „új ázsiai rend” kí­sérleteivel szemben. Japán csikorgó foggal mindannyiszor meghátrált Amerika elöl, de nem nyugo­dott bele a helyzetébe. Ezt mutatja az is, hogy Japán inkább vállalja a bizony­talan helyzetet, semhogy elfogadja azo­kat a feltételeket, amelyek mellett Ame­rika hajlandó lenne új kereskedelmi szer­ződést kötni vele. Az amerikai feltételek ugyanis sokkal inkább politikai, min­t gazdasági természetűek. Amerika min­denekelőtt bocsánatkérést és kártérítést követel azért a mintegy 600 esetért, a­mikor a japán hadsereg és haditengeré­szet megsértette Kínában az amerikai jogokat. Biztosítékokat akar arra, hogy hasonló esetek nem fognak megismét­lődni. Követeli továbbá a „nyitott­ ajtó” szerződések és a kínai ma­d­ket­­tőkre vonatkozó idegen jogok tisztetet­ben tartását és végül Kína területi fel­ségjogának helyreállítását és tisztelet­ben tartását Amerika feltételei Japán egész ázsiai politikájának és eddig elért eredményeinek a feladását jelenti. Az európai háború kitörése óta Amerika ál­láspontja ebben a tekintetben még merevebb lett. Ebbe bukott bele az Abe-kormány és emiatt van ma is bel­politikai válság Japánban. A hadsereg nyomására a tokiói diétából kizárt Ta­­kao Saito képviselő éles bírálata leple­zetlenül feltárta a kínai japán politika súlyos válságát.. Amerika nyomasztó gazdasági fölénye mellett ebben a kér­désben aligha lehet kompromisszumos meglodásra számítani, mert az Egyesült Államok kínai magatartása mögött tulaj­donképpen a csendesóceáni japán ter­jeszkedés megakasztásának a törekvése húzódik meg. Hiába igyekszik Japán gazdasági közeledést elérni Moszkva fe­lé, hogy az amerikai kapcsolatokat pó­tolja, mert egyrészt a Németországnak lekötött Oroszország a legjobb esetben is csak hosszú évek múlva lenne képes Amerikát pótolni, másrészt pedig Moszk­va és Washington érdekel Japánnal szemben — ha más okokból is­­— azo­nos irányban mozognak. Steinhard moszkvai USA-követ legutóbbi tárgya­lásai és a finn háborúban Oroszország­nak adott amerikai benzinszállítmányok is erre engednek következtetni. Az orosz —japán tárgyalások hónapok óta egy helyben topognak, sőt katonai és repü­­lőincidensek zavarják újabban Moszkva és Tokió viszonyát, miközben az Egye­sült Államok újabb kölcsönt szavaztak meg a kínai függetlenségi (csiungkingi) kormánynak. I „sárga veszedelem** ellen írta Bányai Ernő millió jenben 1936 2798 2925 1937 3254 2903 1938 2897 2836 1939 3933 3127 Miért nem veszik fel Hawai szigetét az Egyesült Államok sorába? Amerika az utolsó negyven év alatt minden alkalommal igyekezett gátat vet­ni a japán terjeszkedésnek. Az 1905 évi portsmuthi békében Amerika ütötte el Japánt az oroszokkal szemben aratott győzelem remélt gyümölcseitől, mint a­hogy 1919-ben és 1920-ban úgy a Ver­sailles­ béketárgyalásokon, mint a szov­jetellenes szibériai hadjáratokban Ame­rika nyirbálta meg a japán terjeszkedé­si vágy mohó szárnyait. Az 1922 évi washingtoni Hottaegyezmény, amely 1936 december 31-ikén járt le, ugyan­csak Amerika törekvéseinek a jegyében korlátozta Japán haditengerészeti ter­jeszkedéseit. Elsősorban Japán ellen irá­nyul az USA által kezdeményezett pán­amerikai szervezkedés is. Amerika véde­kezik a „sárga veszedelem” ellen. A los­­angelesi japán konzul esete olyan epi­zód, amely élesen belevilágít a sárga ve­szedelem miatti félelem megdöbbentő örvényébe. Az Egyesült Államokban és az egész amerikai szárazföldön több­millió japán él, még­pedig főként a Ja­pán felé néző csendesóceáni partvidé­ken. És ami még nyugtalanítóbb, a Csendes óceán szigetvilágában is — egészen Ausztráliáig — rohamosan sza­porodik a Nipponból kirajzott japánok száma. Rendkívül kiéleződött a japán­kérdés Hawai szigetén, a Csendes óce­án Gibraltárján, amely Amerika legfon­tosabb védbástyája Japán felé. Hawai szigetén a­­lakosság kétharmada ázsiai és a 81.000 iskolásnövendékből 45.000 japán. Ez a magyarázata annak, hogy Hawi évek ót hiába kéri, hogy vegyék fel negyvenkilencedik államnak a csilla­gos lobogó 48 társállama mellé. Hawai ma is gyarmati rangban van, mert Ame­rika nem akar ilyen sok ázsiai szava­zót felvenni az Egyesült Államok polgá­rai sorába. Ezért nem engedik meg a ja­pánoknak, hogy a részükre már régebben kijelölt gettókon kívül letelepedhessenek Amerika földjén és az Egyesült Államok közvéleménye legszívesebben és első­sorban azért nem hosszabbítaná meg a japán—amerikai szerződést, hogy újabb japánok ne telepedhessenek le a USAI területén. Mindez nem jelenti azt, hogy Amerika ellensége Japánnak. Amerika békében akar élni Japánnal, de tisztes távolban akarja tartani magától a minden téren veszedelmes, tanulékony, ügyes és hal­latlanul szorgalmas versenytársat. Ame­rika állandóan odatartja Japán orra áll az öklét. Ezért folyik az USA hadi fel­készülődése a sarkvidéki Alaszkától a tropikus Samoa szigetéig. Ezt a célt szolgálja a Panama-csatorna kibővítése, az óriási flottafejlesztési program, Ha­wai fokozatos megerősítése és bevehetet­len tengeri támaszponttá való kiépítése. Hawai szigetén van Amerikának a leg­nagyobb katonai helyőrsége és Pearl Harbor nevű katonai kikötője a világ legmodernebb és legjobban felszerelt hadikikötője. Nagy izgalmat keltett Ja­pánban néhány héttel ezelőtt, hogy az amerikai flotta egyik erős különítményét kiküldték a Csendes óceán legtávolabbi részébe, a „Langley” repülőgépanyahajó 14 nehéz bombavető repülőgéppel Ma­nilába ment, hogy több tengeralattjáró­val együtt megerősítse Amerika távolke­leti flottáját. A repülőgépek állandó el­lenőrző és felderítő után keringenek a Csendes óceán felett, egészen az előre­tolt amerikai korallszigetekig, amelyeken túl a japánok érdekterülete kezdődik a világháború után Németországtól elvett szigeteknél. Honoluluban, 2400 mérföld­­nyire az amerikai szárazföldtől, 40 csa­tahajóból álló flotta állomásozik és most tavasszal az egész amerikai hadiflotta óriási, egy évig tartó »hadgyarevi iste«’".

Next