Brassói Lapok, 1940. március (46. évfolyam, 49-74. szám)
1940-03-24 / 69. szám
1 KlfeWllSilS Tomokaxu Hari nevű milliomos, rest, világjárt ember. A felesége Karmában született japán nő. Ezzel a palliomos diplomatával esett meg, hogy amikor 1936-ban konzulnak nevezték ki Los Angelesbe, egy amerikai ügynökség írtján megfelelő lakást keresett. Hosszas keresés után Hollywood közletében, a Laughlin Park nevű városnegyedben talált is egy magányos villát, szép kerttel. Ez a negyed jómódú amerikai üzletemberek városrésze, akik már visszavonultak az üzlettől, vagy ide akarnak majd visszavonulni. Nem a legmagasabb társaság, hanem az úgynevezett jó társaság negyede a Laughlin-Park, amelyet a milliomos japán konzul lakhelyéül kiválasztott. A lakásba való beköltözés előtti napon Tomokazu Hari hivatalos értesítést kapott, hogy Laughlin- Parkban „ázsiaiak részére” tilos a letelepedés, tekintet nélkül arra, hogy diplomatáról van-e szó, vagy sem. Azt is közölték vele, hogy japánok csak a 35 ezer lelket számláló Little Tokió nevűjapán városrészben lakhatnak, ha Los Angelesben akarnak megtelepedni. A FELMONDOTT 30 ÉVES AMERIKAI—JAPÁN SZERZŐDÉS Ez az eset négy évvel ezelőtt történt, amikor az Egyesült Államok és Japán között első ízben robbantak ki az ellentétek a kínai hadjárat miatt. Pedig abban az időben még érvényben volt az 1911- ben megkötött amerikai—japán kereskedelmi szerződés, amely más hasonló nemzetközi egyezményektől eltérően nemcsak a két csendesóceáni nagyhataora gazdasági kapcsolatait szabályozta, hanem a japán külpolitika számára létfontosságú kérdéseket is. Harminc éven át ezen a szerződésen nyugodott a béke a Csendes óceán partjain. Ez a szerződés szabályozta többek között a japánok kivándorlását az Egyesült Államokba, valamint a Kínában és a szerződéses kávolkeleti kikötőkben való japán—amerikai gazdasági együttműködést. Ennek a szerződésnek 1939 végén Amerika részéről történt felmondása igen messzemenő problémája lett Japánnak, noha a lejárat napján, 1940 január 261 okán Amerika egyelőre — de bizonytalan ideig is írásos kötelezettség nélkül — nem változtatott a lejárt szerződés által kialakult helyzeten. De abban a pillanatban, amikor az Egyesült Államok bármilyen okból levonná a szerződés lejártából adódó gyakorlati következményeket, rendkívül súlyos helyzet elé állítaná Japánt. A szerződés híján ugyanis minden Amerikába bevitt japán áru után 10 százalékos büntetővámot kellene fizetni, az amerikai kikötők az eddigi kedvezményes illetékek helyett tetszés szerinti illetékeket követelhetnének a japán hajóktól, ugyanakkor pedig teljesen megszűnnék a japánok letelepedési joga az Egyesült Államok területén. JAPÁN GAZDASÁGILAG AMERIKÁTÓL FÜGG Mind a három intézkedés kiszámíthatatlanul súlyos csapást jelentene Japán számára. A külkereskedelem terén a 10 százalékos büntetővám megfosztaná Japánt a legfontosabb exportpiacától. A japán külkereskedelem fejlődése az utolsó négy évben a következő képet mutatja: Kivitel Bevitel A japán árukivitel fokozódása 1939- ben különösen az európai háborúnak következménye, mert az angol és német tengerentúli kereskedelem jelentős ré■srét Japán vette át jjpea kömkocoric Miriát az anwrfled piac ma még fön tovább a japán árukivitel szempontjából, mint ezelőtt. Pedig a japán külkereskedelem már eddig is egyoldalú függőségi viszonyban volt Amerikától. A kivitelre kerülő japán áruk 15 százaléka megy Amerikába, ami két nagyhatalom között rendkívül magas arányszám, de azoknak az áruknak, amelyek ellenében Japán devizákat kap, a 40 százaléka talál piacot az Egyesült Államokban. Az egész japán árukivitelnek, amely Amerikába irányul, mintegy 70 százaléka nyersselyem, olyan áru tehát, melyet Amerika nagyon köny- Néma a Csendes . Mialatt tehát Európában ágyudörgés közepette folyik, vagy készül a nagy leszámolás a hatalomért, a Csendes óceán nyugati és keleti partjain egyelőre még csendes, de annál elkeseredettebb küzdelem folyik Amerika és Japán között az elsőbbségért. És ugyancsak egyelőre még nincs semmi összefüggés a távolkeleti és a nyugateurópai háború között, habár Németország nagyon szeretné, ha Japán ellenséges viszonyba kerülne Angliával és a kínaiak is szívesen látnák, ha bekerülnének a nyugateurópai szövetségesek érdekkörébe, hogy jobban támogassák őket. Egyelőre azonban London és Páris nem akarja kiterjeszteni a háborút a Távolkeletre, amíg az Egyesült Államok semlegesek az európai háborúban, Japán viszont nem akarja az európai háborúba való beavatkozással járó kockázatokat vállalni, mert ott lóg a feje fölött a meg nem hosszabbított amerikai kereskedelmi szerződés Damokles-kardja. Éppen az európai háború juttatta kifejezésre a legvilágosabban, hogy Japán legveszedelmesebb elnyel nélkülözhet. hazont lépés az egész árubevitelének mintegy 35 százalékát, a hadfelszerelési és háborús gazdasági célokra szükséges árubevitelének 70 százalékát Amerikából szerzi be, vagyis ennek a piacnak az elvesztése súlyos megrázódtatást idézhetne elő Japán egész gazdasági életében és katonai helyzetében. Amerika természetesen tisztában van fölényes helyzetével, amelyet igyekszik is kihasználni nemcsak Kínában, hanem a Csendes óceán egész vidékén, ahol Japán terjeszkedési törekvései veszélyeztethetik az USA érdekeit harc leán partjain lenfele Amerika és a washingtoni kormány, amely most Angliától is szabadabb kezet kapott a Távolkeleten, állandóan fenyegeti Japánt, hogy a legerélyesebben meg fogja védeni nemcsak a saját, hanem Anglia és Franciaország kínai érdekeit is a japánok által állandóan hangoztatott „új ázsiai rend” kísérleteivel szemben. Japán csikorgó foggal mindannyiszor meghátrált Amerika elöl, de nem nyugodott bele a helyzetébe. Ezt mutatja az is, hogy Japán inkább vállalja a bizonytalan helyzetet, semhogy elfogadja azokat a feltételeket, amelyek mellett Amerika hajlandó lenne új kereskedelmi szerződést kötni vele. Az amerikai feltételek ugyanis sokkal inkább politikai, mint gazdasági természetűek. Amerika mindenekelőtt bocsánatkérést és kártérítést követel azért a mintegy 600 esetért, amikor a japán hadsereg és haditengerészet megsértette Kínában az amerikai jogokat. Biztosítékokat akar arra, hogy hasonló esetek nem fognak megismétlődni. Követeli továbbá a „nyitott ajtó” szerződések és a kínai madkettőkre vonatkozó idegen jogok tisztetetben tartását és végül Kína területi felségjogának helyreállítását és tiszteletben tartását Amerika feltételei Japán egész ázsiai politikájának és eddig elért eredményeinek a feladását jelenti. Az európai háború kitörése óta Amerika álláspontja ebben a tekintetben még merevebb lett. Ebbe bukott bele az Abe-kormány és emiatt van ma is belpolitikai válság Japánban. A hadsereg nyomására a tokiói diétából kizárt Takao Saito képviselő éles bírálata leplezetlenül feltárta a kínai japán politika súlyos válságát.. Amerika nyomasztó gazdasági fölénye mellett ebben a kérdésben aligha lehet kompromisszumos meglodásra számítani, mert az Egyesült Államok kínai magatartása mögött tulajdonképpen a csendesóceáni japán terjeszkedés megakasztásának a törekvése húzódik meg. Hiába igyekszik Japán gazdasági közeledést elérni Moszkva felé, hogy az amerikai kapcsolatokat pótolja, mert egyrészt a Németországnak lekötött Oroszország a legjobb esetben is csak hosszú évek múlva lenne képes Amerikát pótolni, másrészt pedig Moszkva és Washington érdekel Japánnal szemben — ha más okokból is— azonos irányban mozognak. Steinhard moszkvai USA-követ legutóbbi tárgyalásai és a finn háborúban Oroszországnak adott amerikai benzinszállítmányok is erre engednek következtetni. Az orosz —japán tárgyalások hónapok óta egy helyben topognak, sőt katonai és repülőincidensek zavarják újabban Moszkva és Tokió viszonyát, miközben az Egyesült Államok újabb kölcsönt szavaztak meg a kínai függetlenségi (csiungkingi) kormánynak. I „sárga veszedelem** ellen írta Bányai Ernő millió jenben 1936 2798 2925 1937 3254 2903 1938 2897 2836 1939 3933 3127 Miért nem veszik fel Hawai szigetét az Egyesült Államok sorába? Amerika az utolsó negyven év alatt minden alkalommal igyekezett gátat vetni a japán terjeszkedésnek. Az 1905 évi portsmuthi békében Amerika ütötte el Japánt az oroszokkal szemben aratott győzelem remélt gyümölcseitől, mint ahogy 1919-ben és 1920-ban úgy a Versailles béketárgyalásokon, mint a szovjetellenes szibériai hadjáratokban Amerika nyirbálta meg a japán terjeszkedési vágy mohó szárnyait. Az 1922 évi washingtoni Hottaegyezmény, amely 1936 december 31-ikén járt le, ugyancsak Amerika törekvéseinek a jegyében korlátozta Japán haditengerészeti terjeszkedéseit. Elsősorban Japán ellen irányul az USA által kezdeményezett pánamerikai szervezkedés is. Amerika védekezik a „sárga veszedelem” ellen. A losangelesi japán konzul esete olyan epizód, amely élesen belevilágít a sárga veszedelem miatti félelem megdöbbentő örvényébe. Az Egyesült Államokban és az egész amerikai szárazföldön többmillió japán él, mégpedig főként a Japán felé néző csendesóceáni partvidéken. És ami még nyugtalanítóbb, a Csendes óceán szigetvilágában is — egészen Ausztráliáig — rohamosan szaporodik a Nipponból kirajzott japánok száma. Rendkívül kiéleződött a japánkérdés Hawai szigetén, a Csendes óceán Gibraltárján, amely Amerika legfontosabb védbástyája Japán felé. Hawai szigetén alakosság kétharmada ázsiai és a 81.000 iskolásnövendékből 45.000 japán. Ez a magyarázata annak, hogy Hawi évek ót hiába kéri, hogy vegyék fel negyvenkilencedik államnak a csillagos lobogó 48 társállama mellé. Hawai ma is gyarmati rangban van, mert Amerika nem akar ilyen sok ázsiai szavazót felvenni az Egyesült Államok polgárai sorába. Ezért nem engedik meg a japánoknak, hogy a részükre már régebben kijelölt gettókon kívül letelepedhessenek Amerika földjén és az Egyesült Államok közvéleménye legszívesebben és elsősorban azért nem hosszabbítaná meg a japán—amerikai szerződést, hogy újabb japánok ne telepedhessenek le a USAI területén. Mindez nem jelenti azt, hogy Amerika ellensége Japánnak. Amerika békében akar élni Japánnal, de tisztes távolban akarja tartani magától a minden téren veszedelmes, tanulékony, ügyes és hallatlanul szorgalmas versenytársat. Amerika állandóan odatartja Japán orra áll az öklét. Ezért folyik az USA hadi felkészülődése a sarkvidéki Alaszkától a tropikus Samoa szigetéig. Ezt a célt szolgálja a Panama-csatorna kibővítése, az óriási flottafejlesztési program, Hawai fokozatos megerősítése és bevehetetlen tengeri támaszponttá való kiépítése. Hawai szigetén van Amerikának a legnagyobb katonai helyőrsége és Pearl Harbor nevű katonai kikötője a világ legmodernebb és legjobban felszerelt hadikikötője. Nagy izgalmat keltett Japánban néhány héttel ezelőtt, hogy az amerikai flotta egyik erős különítményét kiküldték a Csendes óceán legtávolabbi részébe, a „Langley” repülőgépanyahajó 14 nehéz bombavető repülőgéppel Manilába ment, hogy több tengeralattjáróval együtt megerősítse Amerika távolkeleti flottáját. A repülőgépek állandó ellenőrző és felderítő után keringenek a Csendes óceán felett, egészen az előretolt amerikai korallszigetekig, amelyeken túl a japánok érdekterülete kezdődik a világháború után Németországtól elvett szigeteknél. Honoluluban, 2400 mérföldnyire az amerikai szárazföldtől, 40 csatahajóból álló flotta állomásozik és most tavasszal az egész amerikai hadiflotta óriási, egy évig tartó »hadgyarevi iste«’".