Brassói Lapok, 1940. augusztus (46. évfolyam, 172-198. szám)
1940-08-01 / 172. szám
Mikor kerül nyilvánosságraa külföldi megbeszélések eredménye? ’ Cézár Petrescu a Romániában vezércickben tárgyalja a román államférfiak külföldi látogatásának eredményeit. Cikkében többek között ezeket írja: kétségtelenül érthető az a türelmetlenség, amellyel ma minden hazája sorsát szívén viselő román ismerni szeretné a miniszterelnök és külügyminiszternek a győzelmes tengely vezetőinél tett látogatásából levonható eredményeket. Ez a türelmetlenség idejében nyer majd kielégülést és abban a mértékben, amelyben azt a nem csupán tőlünk függő körülmények megengedik. Bizonyos, hogy jogainkat alaposan kifejtették és védelmezték, s hogy tekintettel a szomszédokkal való viszályra, nagylelkű szellemben értelmezték és csoportosították. Abban a reményben, hogy ily módon valóságos béke, tartós fellendülés, új politikai ég, alj kerül Európának e vidékére, ahol századok óta a nemzeti erők, a talaj változatos kincsei, a népek tagadhatatlan, de csak mostohán művelt tulajdonságai a háború, a bosszú, a hódítás csillagképe alatt őrlődtek. Bizonyos az is, hogy az a megértőgond, amellyel a Berlin-Róma tengelye senyvesztő viszályok kioltására törekszik, nem alapszik holmi érzelmes-romantikus érvelésen. A politikai romanticizmus idejének beffellegzett. Az érzelmes ömlengések idejének is, amelyeket érzelmi kihasználások követtek". AZ EURÓPAI SZOLIDARITÁS FELÉ / ’A politikai valóságérzet — folytatja Cézár Petrescu — Délkeleteurópa tökéletes megbékítését kívánja, új gazdasági rendet és kedvezőbb fejlődési fellélt ■ teleket a történelem által eddig kisemmizett összes államoknak, mert csak így, az itteni konszolidáció után lehet eredményesen hozzáfogni az egész Európa új rendjének megállapításához, egy átfogó terv alapján, valamint a béke megkötéséhez, amely ezúttal kevéssé lesz tekintettel a földrajzi határok körüli ellentétekre és a hangsúlyt az életfeltételek rendszerbe foglalására, az általános érdekek összeegyeztetésére és az európai szolidaritásra helyezi majd. Jól jegyezzük meg, a holnapi béke és rend főként ebbe az irányba törekszik: európai szolidaritás.'' Cezar Petrescu ezután arról ír, hogy Európa régi kontinensein mindenkit a maga aprólesöprő veszekedései hipnotizáltak és ezért minden határon állandóan ömlött a vér és őrt állottak a sírok, miközben elfelejtkeztünk arról, hogy Ázsia e félszigetén túl, az egész földkerekségen sokkal nagyobb lakosságú és kimeríthetetlen nyersanyagforrásokkal rendelkező földrészek versenyeznek a világ uralmáért. Mindezt az európai ember azért tévesztette szem elől, mert a történelmet a csak magával törődő, különálló és magát a világ központjának tekintő Európa ábécéjéből tanulta, amely sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonított két bolhanagyságú hercegség csetepatéinak, mint a más földrészeken lezajló óriási népmozgalmaknak, amelyek félévezredre más irányba fordították a történelem tengelyét. Ma azonban, amikor megszűnt a térbeli távolság, amikor az események egymásba kapcsolódtak és a gazdasági függőség egyre zsarnokibb lesz, szinte kézzelfogható szükség mutatkozik az egész bolygónkat átfogó öntudat kialakulására. Még a leghalványabb szemüvegen át is egyre nyilvánvalóbbnak látszik annak a földönlakó másfélmilliárd embernek a fontossága, aki fogyasztó és termelő, keresi a maga számára az életteret és befolyásolja a világgazdasági piacokat, felébred az eddigi aléltságból, diktálja az árakat és néha a világ másik végének diktálják a politikai irányt is. Európa sorsa 2000 éves vezető hatalmi helyzet után még sohasem forgott olyan veszélyben, mint most. A nagy világháború után a gazdasági törvények önműködő hatásaként Amerika ott találta magát a világ gazdasági, pénzügyi életének az élén. Mit jelentene várjon holnap, a mostani kimerítő második háború után, egy szervezetlen, anarchikus, belső forrongások és kicsinyes területi követelések által felkorbácsolt Európa? Mi egyebet, mint a múlt halotti múzeumát a többi földrészekkel, Amerikával, vagy talán az újjászülető ázsiával szemben Ebben az esetben ezek diktálnák a világ rendjét, mert ők határoznának az emberi lét feltételei fölött is. AZ ÚJ EURÓPAI REND ELŐJÁTÉKA A cikkíró szerint a Berlini Róma-tengely bevallottan, vagy be nem vallottan, ezt az eshetőséget tartja szem előtt, mert tudja, hogy egy összeomlott Európában, amely elvesztette évezredes elsőbbségét, a tengely győzelme a pusztulás győzelme lenne. Ezért igyekeznek a tengelyhatalmak még a háború befejezése előtt és a béke alkalmával felmerült kérdések megelőzésével, egy új, átfogó, sürgős és a valóságokon nyugvó európai rendet kialakítani. rend előjátéka. Általa tartjuk fenn magunkat — írja Cezar Petrescu —vagy emelkedünk magasabbra, mint ahol vagyunk, nélküle mindannyian visszazuhanunk oda, ahonnan elindultunk. Ilyen szemszögből kell ma az eseményeket felfogni és végiggondolni. Végül a cikkíró felhívást intéz a román összetartáshoz, hogy illeszkedjék be az európai szolidaritásba. Viszont ez az európai összetartozás nem állhat fenn, ha nem adja meg mindenkinek az élethez való jogát, ha nincs egyenlőség az önmegtagadásban, ha nem ismeri el a Románia által hozott áldozatokat, amelyek nélkül ezen a környéken új háborús tűzfészek lobbant volna lángra. A délkeleteurópai rend lesz a jövő európai A román kormány becsületesen igyekszik majd megegyezésre jutni a szomszédaival J. Paleologu, a Románia külpolitikai szerkesztője külön cikkben foglalkozik Gigurtu miniszterelnök és Manoilescu külügyminiszter külföldi látogatásaival és igyekszik levonni belőlük bizonyos következtetéseket. Annak előrebocsátásával, hogy ezeknek a megbeszéléseknek a célja a a délkeleteurópai kérdésekkel kapcsolatos adatszerű tájékozódás és útmutatás volt és hogy úgy Obersalzbergben, mint Rómában csak általános alapelveket tárgyaltak meg, a cikkíró a következő négy pontban foglalja össze a látogatások eredményét: 1. A látogatás, amely a tengelyhatalmak meghívására történt természetes következménye volt annak, hogy Románia Németország és Olaszország politikája felé tájékozódott és abba belekapcsolódott. 2. A látogatások alkalmával igen beható tájékoztató és útmutató akció folyt le a délkeleteurópai államok politikai és gazdasági kérdéseiről. 3. A látogatások az őszinte barátság, a valóságos érdekek és a Románia iránti megértés légkörében folytak le. 4. A német birodalom és Olaszország vezetőivel megbeszélt általános alapelvek után Románia teljes szabadsággal együttműködik az érdekelt kormányokkal, azoknak a feltételeknek a megállapításánál, amelyeik végleges megegyezésre vezethetnek a Duna völgyében. „A román kormány — folytatja Paleologu — legbecsületesebben igyekszik majd, hogy a szomszédaival megegyezésre jusson, azzal a feltétellel, hogy a másik oldalon is ugyanolyan jóakaratot és lojalitást tapasztaljon a történelmi, földrajzi és gazdasági tényeken alapuló megegyezés keresésében, olyan megegyezés érdekében, melyet nem sugalmaznak sem reménybeli törekvések, sem egy olyan regényesség mesterséges ellenérzései, amely talán megható, de szembeszökő ellenmondásban van az egész világ által ismert és elismert igazságokkal." Németország kiterjesztette Szlovákia fölötti befolyását Az Universal berlini tudósítója szerint a salzburgi tárgyalások eredményét a német lapok főként az érdekelt államok sajtójából vett idézetek formájában ismertetik. A magyar újságok megelégednek a szokásos kísérő megjegyzésekkel. A bolgár sajtó — amint a berlini lapok rámutatnak, — különleges megelégedéssel tárgyalja az obersalzbergi megbeszéléseket. Sokkal részletesebben foglakoznak a német lapok ezeknek a tárgyalásoknak a romániai benyomásaival, ami politikai szempontból érthetőbb is, különösen, ha figyelembe vesszük a Románia új politikai irányával járó következményeket a német külpolitika délkeleteurópai irányelveivel szemben. A szlovák minisztereknek Hitlernél tett látogatásával kapcsolatban megállapítják, hogy ez a találkozó megerősítette a német birodalom Szlovákia fölötti befolyását. Mindenekelőtt Németország katonai természetű előjogának kibővítését tárgyalták és ugyanakkor elhatározták, hogy a pozsonyi német követ jogkörét is kiszélesítik. Ezzel hozzák összefüggésbe Durcánsky külügyminiszter leváltását, akinek tárcáját Tuka miniszterelnök vette át. Ezek a változások, valamint az, hogy Mádi Sándor belépett az új kormányba, azt bizonyítják, hogy a szlovák és a német kormány között teljes az egyetértés. A olasz sajtó a tarápiások emoníniszrel Az olasz sajtó megjegyzéseit az Universul római tudósítója foglalja össze. Eszerint az olasz fővárosban sem tudnak még semmit a salzburgi és római megbeszélések lefolyásáról, de nyilvánvaló, hogy a román államférfiak előtt megerősítették, hogy Románia ismét bizonyítékát kell adja az európai együttműködés szellemének ,amelyet az utóbbi időben olyan nagy mértékben már bebizonyított. A kérdések nagy tömege és kényes volta valószínűleg csak az általános és együttességükben való megvitatást tette lehetővé. Minél hamarább lehetővé válik a vitás kérdések megvizsgálása, annál gyorsabban elérkezünk Európa e részének békés elrendeződéséhez, amint Olaszország, Németország már több izben kívánta és kifejezésre juttatta. Éppn ezért a román-német és román-olasz megbeszélések, még ha — amint hiszik —, csak egyszerűen tájékoztató és felvilágosító céljuk volt is, a müncheni találkozó után olyan rövid idő elteltével bizonyára nagyfontosságúak és hasznosak voltak Rómában — folytatja az Universul tudósítója — állandóan visszatérnek arra, hogy a tengelyhatalmak, amelyek tevékenységükkel megvédték Európa dunai és balkáni részét a háború csapásaitól, azt kívánják, hogy ez a fontos európai körzet maradéktalanul és tökéletesen illeszkedjék be az Európában létesítendő I új rendszerbe, mégpedig nem az érdekelt államok magánérdekei kedvéért, hanem annak a magasabb rangú rendnek a szükségességéért, amelytől az ebben a körzetben élő népek jóléte függ. Egyébként — mint a Lavoro Fascista megjegyzi — Románia a maga hagyományaival, kultúrájával és természeti kincseivel jogot formálhat az őt megillető helyre az új Európa népeinek ebben az egyetértésében és arra, hogy nyugodtan folytassa azt a hivatását, amelyet a sors bízott rá ebben az annyira fontos és kényes európai körzetben. Az olasz fővárosban remélik, hogy Románia a helyes úton van, mert az első lépést, amely mindig a legnehezebb, már meg is tette. A tengelyhatalmak által teremtett építő realizmus légkörében nem fog nehezére esni, hogy eljusson a becsületesen és megértéssel végrehajtott, de szükséges tisztázódásokhoz. Az a megelégedett hangulat, mely a Gigurtu és Manoilescu által a Vezérrel és a Dúcéval folytatott barátságos megbeszélés után Salzburgban és Rómában tapasztalható volt, azt a reményt kelti, hogy ez az idő nincsen meszsze és hogy július 26-ika és július 27-ike két olyan időpont lesz, amelyet számon kell majd tartani Románia és a tengelyhatalmak közötti kapcsolatok történetében. Ez a két dátum jelentős lépés lesz (Vichy, Rador) A francia kormány hétfőn délután rendkívül fontos tanácskozásra ült össze. A tanácskozások mintegy két óra hosszat tartottak és azon elsősorban a háborús felelősség kérdését vitatták meg. Behatóan megvizsgálták azoknak a felelős tényezőknek a kérdését, akik 1939 szeptemberében Franciaországot békés helyzetéből a háborús állapotba sodorták. A minisztertanács elfogadta azt a törvénytervezetet, amely egy különleges felsőbíróság felállítását írja elő. A törvénytervezet a régi törvények egyes szakaszainak jogi újrafogalmazását teszi szükségessé. A minisztertanács végül felhatalmazta az elfoglalt területeken levő prefektusokat, hogy a közigazgatási hivatalok zavartalan működése érdekében szükség szerint tisztviselőket nevezzenek ki. (Bern, Rador) A Stefani közli: Vichy-i hírek szerint rövidesen megkezdi működését az a különleges felsőbíróság, amely a francia államférfiak felelősségét hivatott megállapítani. A bíróság előtt Daladier volt miniszterelnöknek, Reynaud-nak, Gamelin tábornoknak, Pierre Cot-nak, Leon Blum-nak, Mandel volt belügyminiszternek és Guy la Chambrenak kell számot adnia ténykedéséről. (Stockholm, Rador) A Stockholm Tidningen c. lap szerint Avenol főtitkár Baudoin francia külügyminiszter utasítására mondott le a Népszövetségnél viselt vezértitkári tisztségéről. Franciaország ugyanis nem tekinti többé magát a Népszövetség tagállamának, az európai földrész új politikai, gazdasági és szellemi újjáépítésének útján-MIT IR A TIMPUS* A Timpus vezércikkben boncolgatja a németországi és olaszországi megbeszélések Romániával kapcsolatos eredményét. Annak a hivatalos közleménynek az alapján, amely szerint Obersalzbergben és Rómában csak általános alapelveket tárgyaltak meg és azok alapján az érdekelt országok kormányainak szabadon kell azon dolgozniuk, hogy megállapítsák a dunavölgyi végleges megegyezéshez vezető feltételeket, a következő következtetésekre jut: ,,Ez a kijelentés igen nagy fontosságú. Azt mutatja, hogy Délkeleteurópa népeinek maguknak kell megegyezniük és hozzáfogniuk az együttműködésük és közeledésük megvalósításához, az új Európa általános keretei között. Ezek a keretek a következők: igazság, békés eszközök, az etnikai nemzeti egységek tiszteletben tartása, a hatékony és gyakorlati, mindenkinek a boldogulására irányuló gazdasági együttműködéséhez szükséges feltételek megteremtése. Ezekbe a keretekbe nem fér be semmiféle önző számítás, megnagyobbodási és hatalmi étvágy, vagy revánsszelleme.“ A BOLGÁR MINISZTERELNÖK NYILATKOZATA (Szófia, Rador) Firoff bolgár miniszterelnök a sajtó számára közleményt adott ki, amelyben a salzburgi látogatáson szerzett benyomásait ismerteti. A megbeszélés rendkívül szívélyes légkörben zajlott le. A bolgár államférfiakat meghatotta az igazságosságnak az a mély érzése, amelyben részük volt. Láthatták, hogy a tengelyhatalmak milyen féltékenyen őrködnek a béke fenntartásán. (Berlin) A szlovák államférfiak salzburgi látogatásával kapcsolatban Szlovákiában mélyebbre ható döntésekre készültek fel. A Montag című lap szerint a délkeleteurópai államférfiakkal folytatott salzburgi tárgyalások teljes eredménnyyl jártak és sikerült Délkeleteurópában a békés rendezés alapfeltételeit megteremteni. ANGOL VÉLEMÉNY ROMÁNIA, MAGYARORSZÁG ÉS BULGÁRIA KIBÉRLÉSÉRŐL (London, Rador) A Reuter-ügynökség diplomáciai levelezője kijelenti, hogy mindeddig semmit sem árultak el a berechtesgadeni és római tárgyalások tartalmáról, vagy természetéről. Minden jel arra vall, hogy Németország szeretne jobb viszonyt teremteni Románia és Magyarország, illetve Románia és Bulgária között a gazdasági hozam fokozása céljából s főkép azért, hogy politikai síkon ne kelljen a hátában bonyodalmaktól tartania, olyan pillanatban, amikor minden erejére szüksége van a nyugati háború folytatása és az elfoglalt területek kihasználása céljából. Jellemző, hogy Jugoszláviát eddig kihagyták a balkáni újjárendezésből s úgy tetszik, mintha pillérnek szemelték volna ki Olaszország rendelkezésére. Jugoszlávia azonban aligha lesz engedelmes ,,pillér“ s nem szabad elfelejtenünk Szovjetoroszországgal való kapcsolatainak egyre elmélyülőbb szívélyességét. Oroszország magatartása ezzel a sakkhúzással szemben még tisztázatlan. 1940. augusztus 1 Franciaország nem tekinti jobbá magát a Népszövetség tagállamának