BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 3. (1991)
1991 / 3. szám - BÍRÁLAT - Csaba László: Kórbonctani jelentés a lengyel szocializmusról (Mizsei Kálmán: Lengyelország: Válságok, reformpótlékok és reformok)
KÓRBONCTANI JELENTÉS A LENGYEL SZOCIALIZMUSRÓL CSABA LÁSZLÓ Mizsei Iffilmán:_______________________________ Lengyelország.___________________________ Válságok, reformpótlékok és reformok________ Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1990. 351 old., 180 Ft ____ Rendkívül olvasmányos ez a könyv, és korántsem csupán a közgazdász szakmának vagy a közép-európai térség iránt érdeklődőknek szól. A társadalmi és politikai kérdések iránt érzékeny közvélemény a magyar sorskérdések vizsgálata során, a „hogyan jutottunk ide és miért" kérdését taglalva gyakorta húz párhuzamot hazánk és Lengyelország ezött. A szerző pedig nem titkolt szándékkal a sztálini társadalmi-gazdasági modell sajátos esetét látja-láttatja olvasójával. Ez indokolt is, hiszen például a szovjet reformpolitika előbb föl-, majd leszálló ágában, 1989— 1991 között, más közegben, szinte kísértetiesen ismétlődnek a nyolcvanas évtized lengyel fejleményei. A nyolcvanas évek első harmadában, amikor először vetődött fel e monográfia megjelentetésének igénye, a kiadó akkori vezetői azzal hárították el a gondolatot, hogy Lengyelország nem jó példája a szocializmusnak, és ebben volt bizonyos igazság. A társadalom és a gazdaság totális alávetettségének modellje sosem tudott lengyel körülmények között meggyökeresedni, s a legnagyobb egység időszakaiban is csak igen sajátos vonásokkal jutott érvényre. Persze az egész kérdésföltevés, a konfliktusok, a fordulatok és az események - no meg a rendszer működésének tartós következményei a magyar olvasó számára is ismerősek. Mégis, „micsoda különbség" - jegyezhetjük meg minden lényeges fordulatnál. Mizsei évtizedes kutatási eredményeket összegző munkája a hazai empirikus és összehasonlító gazdaságkutatás azon legjobb vonulatába illeszkedik, amelynek kezdetén Ausch Sándor KGST-reformkönyvével a hatvanas évtized reformvitáinak összegzését adta. Ezt a kutatást a hetvenes évtizedben Köves András a szovjet külgazdasági nyitást és annak ránk is háruló hatását vizsgáló munkája folytatta, a nyolcvanas évtizedben pedig Bauer Tamásnak a tervgazdálkodás lehetetlenségét bebizonyító monográfiája, valamint Soós Károly Attila a pénz tervgazdasági szerepét és a szocialista reformok elégtelen és korlátolt voltát bíráló tanulmányai teljesítette ki e folyamatot. Mizsei 1989 tavaszán lezárt munkája már a rendszerváltás érték- és feltételrendszerében, visszapillantó jelleggel fogalmazza meg a kérdéseket és a szocialista kísérlet kudarcát taglaló válaszait. A kiadó - hattyúdalként - tavaly még rávehető volt arra, hogy Magyarországon élő és alkotó közgazdász tudományos elemzését jelentesse meg, s magára vállalja a létének értelmét és célját jelentő tevékenység veszteségeinek egy részét. Mizsei a filmművészet egyik jól bevált megoldásával él: a képsor a főhős haldoklásával indul, akinek szeme előtt még egyszer lepereg egész élete. Ez megnöveli bele- és együttérző képességünket, amire szükség is van, hisz nem az utólag mindig okosabb kívülálló fölényességével követjük az eseményeket. Ez előny olvasás közben, de némiképp hátrány a mérleg megvonásakor, hisz - úgy tűnik - a korabeli szemüveg, a mérce- és értékrend sokszor nyomja rá bélyegét az egyes kérdések tárgyalására. Ekkor pedig az olvasó úgy érezheti magát, mint amikor az 1990. karácsonyiújévi időszakban a magyar televízióban Andrzej Wajda Vasemberét láthatta: a gdanski munkások patetikus győzelmi menetével záruló emelkedett képsoroknak sajátosan abszurd mellékízt adott, hogy a filmben szereplő főhősök, így Walesa és Geremek másnap reggel a napisajtó lapjairól tíz évvel öregebben, meghízva és a hatalmi harcban egymás fő ellenlábasaiként néztek vissza ránk. Mizsei könyve országtanulmányként is összehasonlító elemzés, mert az állandó lengyel-magyar párhuzam mellett tárgyalja a Szovjetunió és az egykori béketábor szerepét is. A szocializmus kialakulása ugyanúgy elképzelhetetlen lett volna a jaltai alku által meghatározott hatalmi-geopolitikai realitások, mint a rendszer felbomlása, a szovjet gazdasági erő meggyengülése és a katonai-külpolitikai prioritások ebből fakadó újraértelmezése nélkül. Csak a külső és belső feltételek összjátéka és a külső meghatározottság döntő volta magyarázhatja azt, hogy amint szinte csak néhány hét eltéréssel vezették be, ugyanúgy néhány hét hónap alatt egyidejűleg számolták föl az államszocialista béren-1 ■ Ausch Sándor: A KGST-együttműködés helyzete, mechanizmusa, távlatai. Közgazdasági és Jogi, Budapest, 1969. 2 ■ Köves András: A világgazdasági nyitás: kihívás és kényszer. Közgazdasági és Jogi, Budapest, 1980. 3 ■ Bauer Tamás: Tervgazdaság, beruházás, ciklusok. Közgazdasági és Jogi, Budapest, 1981. ■ Soós Károly Attila: Terv, kampány, pénz. Közgazdasági és Jogi, Budapest, 1986.