BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 6. (1994)
1994 / 2. szám - BÍRÁLAT - Babarczy Eszter: Egy ihletet szerző. A posztmodern (Bev., vál. Pethő Bertalan)
186 BUKSZ 1994 lánya a mesterséges valóságról. Az utóbbi kettő s különösen az utóbbi helyett talán helyénvalóbb lett volna, ha a fő amerikai médiakritikussá átvedlett Noam Chomskytól is szerepel egy szemelvény. EGY KIS FILOLÓGIA (AZ APPARÁTUS) Pethő alaposan megnehezítette a recenzens dolgát: a szemelvények forrását nem közli, még megjelenésük időpontjával is igen takarékos, pedig a posztmodern fogalmát már csaknem húsz éve emészti a szellemi világ gyomra, s eközben kisebb fordulatok is végbementek. De még azt sem tartotta szükségesnek, hogy a fordítók nevét az egyes szemelvények után feltüntesse. A fordításokat ezért csak szúrópróbaszerűen ellenőrizhettem, s meg kell itt elégednem azzal az általános megjegyzéssel, hogy a magyar nyelv jelenlegi szóállományát sokkal inkább tiszteletben tartják, mint Pethő az előszóban, s általában még az igen nehezen fordítható szerzők írásaiból is magyar szöveget formáltak. (Ez néha meglehetősen különös diszkrepanciát eredményez: Pethő például bevezetésében idézi Baudrillard írásának egy részletét - saját fordításában —, amely részlet a kötetben egy lényegesen olvashatóbb változatban szerepel, azon az áron, hogy kiiktatja a Pethőnél a jelölet szó megfelelőjeként használt „referens” szót. /86. és 221. old./) Az olyan apróbb filológiai hibákat voltaképpen nem is érdemes megemlíteni, mint hogy hiányzik a 134. lábjegyzet, Pethő magyarul már olvasható műveket nem a magyar fordítás címén idéz, s helyenként furcsa megoldásokat alkalmaz: a chance-factor kifejezést például esélytényezőnek fordítja (26. old.) - nem hiszem, hogy bárki ráismer ebben John Cage véletlenére. A meglehetősen pontos és részletes időrendi tábla mellett a posztmodern kötet azon darabja, amelyet a recenzens fejcsóválás helyett örömteli érzésekkel fogadott. Pethő bibliográfiai esszéje (122-129. old.) már maga a műfaj is üdvözlendő, hiszen a bibliográfiai essszé sokkal többet ad egy ábécérendbe sorolt tételes listánál, röviden kommentálja a feltüntett műveket, s egyben a szerző súlypontjait is érzékelteti. Pethő „történelmi szempontból” vizsgálja a posztmodem irodalmát, azaz nem törekszik a teljességre, hanem a posztmodem szó használatának egyes állomásait és területeit érintve az általa fontosabbnak tartott vagy összefoglaló jellegű műveket sorolja fel. Nagy erénye a bibliográfiának, hogy külön kitér a „posztmodern” folyóiratokra a posztmodern a maga szerteágazó és lezáratlan vitáival alighanem a folyóiratokban és a nyolcvanas és kilencvenes évek „kulcsszöveg-” és tanulmánygyűjteményeiben követhető leginkább nyomon. A bibliográfiai esszé persze nem pótolja a teljes bibliográfiát - ez ügyben Pethő egyszerűen a Vay Tamás név alatt megjelent A Posztmodern Amerikában című könyvhöz utalja az olvasót, de hogy teljes és kanonikus posztmodern bibliográfiát milyen nehéz előállítani, jól mutatja, hogy két jegyzett posztmodern szerző listája, Ihab Hassan 1987-es, The Postmodern Tum című kötetének bibliográfiája és Margaret A. Rose The Postmodern and the Post-Industrial címen 1991- ben megjelent összefoglaló igényű könyvének hasonlóan terjedelmes bibliográfiája között meglepően kevés egyezés mutatkozik1 - ugyanez az arány két kerttörténeti műben például megközelítené a 80 százalékot. (Meggyőződésem, hogy a „kulcsszöveg”-gyűjtemények és a bibliográfiák összehasonlító elemzése révén igen megvilágító eredményekhez juthatnánk: a „világkorszak”-szemléletnél valamivel realisztikusabb képet fest a posztmodern fogalom tartalmáról az a tény, hogy a polimorf posztmodernből ezerféleképpen választják ki a szerzők és a szerkesztők a maguk posztmodernjét.) Pethő a bibliográfiai esszét egy igen érdekes megjegyzéssel zárja: mellőzi a magyar szerzők bibliográfiáját, minthogy véleménye szerint előbb azzal a kérdéssel kellene foglalkozni, hogy „van-e Posztmodern Magyarországon”. Ha a magyar szerzők listáját nem is, az olvasó dolgát megkönnyítő fordításjegyzéket hiányolom (elszórva a magyar folyóiratokban igen sok „kulcsszöveg” megjelent az utóbbi években), de ez nem von le Pethő érdeméből: ezt a kérdést valóban érdemes feltenni. Megválaszolni már nehezebb volna. Mert végső soron Pethő Bertalan könyvének szorgos áttanulmányozása után s némileg a szakirodalomban is elmélyedvén még mindig csak ezt tudom kérdezni: van-e Magyarországon mi is? □ 10 ■ Ihab Hassan: The Postmodern Turn. Essays in postmodern theory and culture. Ohio State University Press, 1987. 235-256. old.; Margaret A. Rose: The Post-modern and the Post-industrial. A Critical Analysis. Cambridge University Press, 1991,286-297. old.