BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 19. (2007)
2007 / 2. szám - BÍRÁLAT - Fejes László: A szótármány (Etimológiai szótár Magyar szavak és toldalékok eredete)
A SZÓTÁRMÁNY FEJES LÁSZLÓ Etimológiai szótár____________________________ Magyar szavak és toldalékok eredete__________ Főszerk. Zaicz Gábor__________________________ Szerzők: Dolovai Dorottya, Jankovicsné Tálas Anikó, Sipőcz Katalin, Tamás Ildikó, T. Somogyi Magda, Kiss Gábor, Fáik Nóra, Temesi Viola_____________ Tinta Kiadó, Bp., 2006., XXI + 998 old., 7990 Ft A kötet a főszerkesztő által jegyzett bevezetéssel, irodalomjegyzékkel, a XVI. század végéig keletkezett legjelentősebb nyelvemlékek felsorolásával és a hangjelölés bemutatásával kezdődik. Ezután következnek a szavak és toldalékok eredetét bemutató szócikkek - a hátlapon szereplő ismertető szerint 275 toldaléké és 8670 szóé, feltüntetve további 11 585 származékszó eredetét is -, a szavak és toldalékok felsorolása első írásos előfordulásuk sorrendjében, a szavak eredet szerinti csoportosítása s végül a kötetben használt nyelvészeti kifejezéseket megmagyarázó „Szakkifejezések lexikona”. Nem saját tudományos kutatás eredményeire, hanem a korábban megjelent tudományos igényű etimológiai szótárakra, elsősorban A magyar nyelv történetietimológiai szótárára támaszkodó, népszerűsítő kiadvánnyal van dolgunk. Kár, hogy ez a tény csak az előszóból és a hátlap ismertető szövegéből bogozható ki. Valóban nagyon hiányzott a nagyközönségnek szóló etimológiai szótár, ám némiképp homályos, hogy ezt az űrt a jelen kiadvány hogyan kívánja betölteni. „E szótár azonban nem pusztán a korábbi munkáknak a középiskolások, illetőleg a művelt közönség számára átdolgozott változata, hiszen a szócikkek felépítése lényegesen eltér a korábbi szótárakétól éppen a tudománynépszerűsítő jellegből adódóan.” (XI. old.) A címszavakat a TESZ alapján választották ki, de „a kihalt, népies, a mai magyar nyelv szókészletének nem szerves részét képező szavakat csak igen kis számban” szerepeltetik. Nem tudni, a kis számú kivétel minek köszönheti a szerencséjét. Az előszó szerint az ESZ tartalmaz közel kétszáz, a TESZ-be még föl nem vett szót is. Öt példát fel is sorol: allergia, cunami, globalizáció, szkinhed, szupermarket. (További 52 azonosítható az első írásos előfordulás szerinti felsorolásból, a TESZ megjelenése után a magyarba került szavak ugyanis abban nyilván még nem szerepeltek. A többi új szócikk azonosítása alapos kutatómunkát igényelne.) Az előszó arról is biztosít, hogy a szerzők figyelembe vették „a magyar lexikográfia több új alapvető művét”, továbbá az újabb etimológiai kutatások eredményeit. Ez lényegében azt jelentené, hogy tudományos alapossággal tárták fel a szakirodalmat, ami - figyelembe véve, hogy az etimológiai megjegyzések általában tágabb tematikájú folyóiratok, gyűjteményes vagy konferenciakötetek elszórt, rövid cikkeiben, nem pedig összefoglaló monográfiákban vagy etimológiai folyóiratokban szoktak megjelenni - igen komoly munka lehetett. Azért némi gyanakvást ébreszt, hogy az irodalomjegyzék több mint száz tételének csak mintegy fele jelent meg 1967, azaz a TESZ első kötetének kiadása után, ráadásul a magyar szókincs eredetére vonatkozóan a komi, a mordvin, az olasz vagy akár a finn nyelv etimológiai szótára aligha tartalmaz jelentős számban fontos eredményeket - s még kevésbé a magyar nyelvészeti tanulmányokba bevezető egyetemi jegyzet. Feltűnő viszont, hogy az irodalomjegyzékben csak teljes kötetek szerepelnek, kisebb közlemények nem, csak remélhetjük, hogy igen nagy számuk miatt maradtak ki a felhasznált szakirodalom listájából. Egy tudománynépszerűsítő munka esetében a két fő szempont, hogy valóban a kortárs tudomány eredményeit közvetíti, illetve közérthető-e. Mivel az ESZ lényegében egyetlen mű, a TESZ alapján készült, az első kérdés kevésbé releváns: az ESZ etimológiáira vonatkozó kritikánk tulajdonképpen a TESZ etimológiáit illetné. Bíráló megjegyzéseink legfeljebb arra szorítkozhatnának, hogy az ESZ szerzői valóban figyelembe vették-e az újabb kutatási eredményeket, ez azonban nehezen vizsgálható és kevésbé lényegbevágó a szótár egészére nézve. Hogy megfelel-e a szótár a tudománynépszerűsítő célnak, ahhoz tudnunk kell, milyen ismeretekkel rendelkezik potenciális használója. Az egyetemi oktatói tapasztalattal rendelkező szerzők pontosan tudhatták, mit tud egy (legalábbis bölcsészeti érdeklődésű) érettségizett diák. Az átlagos középiskolás feltételezhetően ennél valamivel kevesebbet. Ám úgy tűnik, a szerzők erről megfeledkeztek. Ősi szavaink besorolásáról például az előszó így ír: „Amennyiben van a címszónak [sic!] elfogadható szamojéd (például jurák 1 2 1 ■ Benkő Loránd (főszerk.): A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. 1-3. Akadémiai, Bp., 1967,1970, 1976., a továbbiakban TESZ. 2 ■ Lakó György (főszerk.): A magyar szókészlet finnugor elemei. 1-3. Akadémiai, Bp., 1967, 1971, 1978., a továbbiakban MSZFE.