Tóth Endréné (szerk.): Budapest Enciklopédia. 3. bővített, átdolgozott kiadás (Budapest, 1981)
K nak. Ennek a jogkönyvnek jelentős hatása volt más magyar városokra is. A jogkönyvet lemásoltatták, s a budai jog szerint éltek. Pest városának a XV. század elejéig nem volt önkormányzata, ezt a jogot Zsigmond királytól kapta, de még ekkor sem vált a város Budával egyenrangúvá, hiszen Pestnek csupán hattagú tanácsa volt, Budának pedig tizenkét tagú. A két város Mátyás király uralkodása alatt lett egyenrangú. Óbuda földesúri város volt a középkor századaiban, a káptalan birtokolta, s csak egy részét emelték 1355-ben királynéi városi rangra. Midőn Budát 1541-ben a törökök birtokukba vették, a város kiváltságait nem vették figyelembe, új jogrendszert vezettek be, amelynek semmi kapcsolata sem volt a korábbi magyar jogrendszerrel, hanem az az általános török jog magyarországi alkalmazása volt. 1686-ban, Buda visszafoglalása után Buda és Pest városa felett a közvetlen fennhatóságot a budai kamarai inspektor (később adminisztrátor) gyakorolta. A városi jogoknak és kiváltságoknak csak igen kis részét gyakorolhatta a polgárság, és éveken keresztül szívós harcot kellett folytatniuk ezeknek a jogoknak a megszerzéséért. A városi hatóságnak a hatásköre ezekben az években csupán arra korlátozódott, hogy végrehajtsa a budai kamarai adminisztráció parancsait, gyakorolja a községi bíráskodást, intézze a város belügyeit, és megválassza tisztviselőit. A közvagyon felett azonban nem rendelkezett, mivel a városoknak vagyonuk és jövedelmük nem volt. A városok kiváltságait biztosító oklevelek a török uralom alatt a város pusztulásával együtt elpusztultak, feledésbe merültek. A kiváltságok felújítása és kiegészítése hosszú évek harca után az 1703-ban kiadott Diploma Leopoldinummal történt meg: Buda és Pest szabad királyi város lett, kikerült a kamarai adminisztráció fennhatósága alól, s mint pecunium regium a magyar kamara közvetlen fennhatósága alá került. Az 1703. évi privilégiumlevelet 1711-ben Eleonóra császárnénak, I. Lipót özvegyének mint régensnek a kiváltságlevele kibővítette. E két kiváltságlevél határozta meg Buda és Pest jogállását 1848-ig, illetve 1873-ig. A városokat a privilégiumlevél értelmében a belső tanács kormányozta. Ennek a hatásköre közigazgatási, igazságszolgáltatási és politikai jogkörökre terjedt ki. A tanács élén Budán a polgármester, Pesten a városbíró (1773-tól kezdve a polgármester) állott, akit kétévenként a választópolgárság választott. A tanács tagjait (mindkét városban 12 tagot) élethossziglan választották. A tanáccsal szemben a polgárság 1705-től kezdve a külső tanács, majd 1731-től kezdve a választott polgárság útján gyakorolta jogait. Ez utóbbi hatáskörébe tartozott az adókulcs megállapítása, a városi számadások felülvizsgálása, a statútumok hitelesítése és a város gazdasági ügyeiben a tanács felhívására vélemény adása. A választott polgárság tulajdonképpeni működését bizottságokban fejtette ki, amelyekben a tanács tagjaival közösen működtek a választott polgárságból kiküldött tagok. A választott polgárság tagjai, akik halálukig viselték tisztségüket, a polgárság leggazdagabb rétegéből kerültek ki. Élükön a polgárság szószólója (Vormund, tribunus plebis) állt. A város növekedése és ezzel kapcsolatban az elintézendő ügyek szaporodása következtében a XVIII. század elejétől kezdve fokozatosan szükségessé vált bizonyos igazgatási feladatok ellátására külön hivatalok szervezése. Már a XVIII. század elején kialakult Budán és Pesten a kamarási hivatal, a telekhivatal, az árvahivatal, az adóhivatal, a számvevőség, majd a későbbiek folyamán a mérnöki hivatal, a városkapitányi hivatal és a többi hivatalok egész sora. A város igazgatási szervezetében jelentősebb változás 1848-ban következett be, amikor a polgári forradalom során megszüntették a város korábbi önkormányzati testületét, a választott polgárságot, s helyébe a vagyoni, illetve a műveltségi cenzus alapján kijelölt választók által megválasztott törvényhatósági bizottság került, mint a városi önkormányzat megtestesítője. Ez közvetlenül vagy közvetve valamennyi igazgatási funkció irányításában és ellenőrzésében részt vett. Az 1848/49-es szabadságharc bukása után a törvényhatósági bizottság helyébe a községtanács lépett, 4 C^uyvccbí lul!(v.mvv cbtm ' ... /? O . J ^AÍt#T< WWW vVv ^>V\ J^yt$C\Ví> «<t\Ttfív J .VA tfOrvt Awt \ t <fMfar§í\\<\V\\6 íy-UVA'fM Art Vvwl Írtr jV) v\€fVw vw\ ^VA &prh-\ tW^HV vW E» l'pvví <Uf-tf#ft i;v (WvM jl.l AvvT*l Clltl Haller Ruprecht, Buda bírája és felesége, ábrázolás a Halter család nemzetségkönyvéből, a XV. század vége