Budapest, 1877. november-december (1. évfolyam, 1-46. szám)
1877-12-03 / 19. szám
Budapest. — Első évfolyam. 19. szám. Hétfő, deczemer 3. 1877 KÉPES POLITIKAI NAPILAP. MEGJELENIK ELŐFIZETÉSI ÁR: SZERKESZTŐI IRODA: mindennap, a háború tartama alatt hétfőn is. Egész évre . . . 10 frt. | Negyedévre . . . 3 frt sugár-ut 60. sz., hova a kéziratok küldendők. _______ ) Fél évre «... 6 * | Egy hóra .... 1 frt. ) 7------Egyes szám ára: hirdetések : KIADÓHIVATAL : _________helyben 3 kr., vidéken 4 kr.__________ Stha.abo, petiteor egykori hirdetésnél 12 kr. »Wtofl 10 tr. 9~ Lapunk képcsarnokában nem csupán azon hadvezéreknek van helyök, kik a véres csatatéreken aratnak véres babérokat , hanem — és kétségkívül még méltóbb joggal azoknak is, kik az eszmék nagy harczát vívják a szó vagy a toll hatalmas fegyverével. E szent harcz hősei közé tartozik Hugo Victor, Francziaország legnagyobb költője. Hugo Victor Besangonban született 1802-ben, tanulmányait csekély megszakitással Párisban végezte. 1815-ben az école politechnique előkészítő intézetébe került, minthogy szülői ágytól és asztaltól elváltak főleg politikai nézetkülönbség miatt. Hugo tehát a mathematikát tanulta s e mellett verseket irt.1822- ben megjelent az »Ódák és balladák« első kötete, mely nem csupán ihletett költészete hanem vallási és royalista lelkesültsége által is megragadá a közfigyelmet, de e lelkesülés nem gyökerezett mélyen az ifjú költő szivében, hanem inkább csak az anyai nevelés hatása alatt keletkezett mesterségesen, s ennélfogva nem is lehetett tartós. Két excentrikus regénye, „Han d’Islande“ és „Bug Jargal“ után 182-ban közrebocsátotta költeményeinek második kötetét, melyben már a royalista lelkesedésnek jelentékeny lehűlése volt érezhető. Ekkor már javában folyt az irodalmi harcz a franczia klassikai és a romantikus iskola hívei közt és midőn Hugo Victor, az előbbinek minden hagyományával szakítva 1827-ben Cromwell czímű drámáját közrebocsátotta, egy lépéssel a romantikus iskola élére állt és annak fejéül egyhangúlag elismertetett. Az 1830-ai júliusi forradalom teljesen átalakítá Hugo nézeteit, ki akkor végkép és határozottan a szabadelvűek sorába lépett. 1831-ben jelent meg világhírű regénye a Notre-Dame de Paris, melynél nagyobb és maradandóbb sikert egyetlen műve sem aratott. Nyomon követé ezt egy újabb kötet költemény az »őszi levelek.« 1841-ben megnyíltak előtte a franczia akadémia kapui, a reá következő években külföldön, nevezetesen a Rajna mellékén és Spanyolországban utazott honnét 1843-ben leányának és vejének gyászos halála szállttá haza. 1848-ban Páris városa megválasztó képviselőül az alkotmányozó testületbe, később pedig a törvényhozó testületbe, hol a legelőbbre haladott szabadelvű eszmék mellett küzdött mint szónok és hírlapíró. A decz. 2-ki államcsíny őt is száműzé és földönfutóvá lett Francziaország legnagyobb költője. Az 50-es évek elején írt művei III. Napóleon és a császárság ellen irányzott leghevesebb politikai pampleletek, de oly ragyogó tollal és oly elementáris erővel írva, milyennel csak Hugo Victor rendelkezik. 1856-ben a Contemplations és 1859-ben a Századok legendái jelentek meg, melyek a franczia irodalom legbecsesebb gyöngyei közé tartoznak. Számkivetésében írta a „Nyomorultak«, avenger munkásai“ és a „nevető ember“ czímű regényeit is, melyek Hugo nevét nálunk is népszerűvé tették. A császárság bukása után viszszatért Párisba és élénk részt vett hazája politikai küzdelmeiben, de mindig és mindenek felett költő maradt, lantját még azon borzasztó csapások se bírták elhallgattatni , melyek őt tehetséges és reményteljes két fiának halála által érték, kik az irodalomban már is tiszteletreméltó nevet vívtak ki maguknak. A 75 éves aggastyán termékenysége meglepő, a költészet soha ki nem alvó tüze ég e hófehér haj alatt és égni fog, míg az élet utolsó szikrája is ki nem alszik e nagy és nemes szívből. A jelen év folytán is három kötetnyi munka jelent meg tőle: a századok legendájának második sorozata, a nagyapaság művészete, a szív és kedély világának e megkapó rajza és a bűn története, mely pár hó alatt 90 kiadást ért, és melyben a decz. 2-ki államcsínyt pellengésre állítja és annak szerzőit megbélyegezi úgy, mint még nemzetellenes bűn megbélyegezve nem volt. .. . . ' 'J, Most van e világtörténelmi gaztetta évfordulója — időszerűnek tartottaképen ma mutatni be olvasóinknak a nagy költő kitűnően sikerült arczképét, hogy megismerjék azon ember vonásait kinek élete és működése csak két czélt ismer: a szabadság terjesztését és az emberi szív nemesítését és ki műveiért és eszméiért már régóta bírja a magyar közönség tiszteletét és rokonszenvét.