Budapest, 1892. január (16. évfolyam, 2-31. szám)

1892-01-02 / 2. szám

__­lesz ajlésen alapul, a Parlamentarismus ezen alaptörvényének negációja. (Élénk helyes­lés.) Több választáson át éreztük a hivatalos korteskedés súlyát, közelről láttuk az elgázolt szabadságot, hallottuk annak feljajdulását, de igazságot nem találtunk. (Úgy van !) És várjon az, a­mit a kormány most cselekszik, egyébb-e mint kísérlet arra, hogy a nemzeti akarat sza­bad nyilvánulását kijátszhassa. (Zajos helyes­lés.) Megrövidíti a nemzet felvilágosítására, az eszmék fejlesztésére fordítható időt, mert mind­ezekben csak káros agitációt lát, holott épen ez az alkotmányos életnek lényege, nem átall a téli idő veszedelmeire, az elterjedt betegsé­­gekre számítani, hogy a nemzet hangosan ne szólhasson. (Zajos helyeslés.) A­kik a parla­­mentarismusnak minden egyéb törvényét így folytonosan megszegik és erre alapítják hatal­mukat, azoknak nincs joguk követelni, hogy a parlamentarismusnak csak épen az az egyetlen törvénye legyen szent és sérthetetlen, mely ne­kik kedvez, t. i. a többségi akaratnak feltétlen érvényesülése. Ez meg lesz minden erőszakos rendszabály nélkül akkor, a­mikor a parlamen­tarizmusnak eddig lábbal tiport többi törvé­nyei valósággá váltak. (Élénk helyeslés.) — A tüzérség újjászervezése. A teg­napelőtt kiadott »Normal-Verordnungsblatt» közli a tüzérségnek ő felsége által elfogadott új szervezetét, amelyet a leszállított békelét­­számban levő tizennégy ütegosztály létszám­szaporodása követeli meg. A tizennégy Üteg- Osztály, 29 számtól folyólag 42-ig, mint önálló ütegosztályok sorakoznak a többi, 1-től 29-ig menő önálló ütegosztályokhoz. A lovas­ütegek szervezete egyelőre változatlanul megmarad. A vártüzérség számára egy felügyelőt neveznek ki véglegesen, továbbá minden egyes vártüzér­­zászlóalj negyedik századát 4 tisztre és 66 em­berre emelik. A tábori tüzérség immár 14 tü­zérezredből és 42 önálló ütegosztályból áll, amihez egy önálló hegyiüteg-osztály járul, háborúban. Béke­időben minden hadtest-tüzér­­ezred az ezredkarból, az első és második üteg­osztályból (3—3 üteggel) a lőszerparkkeretből és a pótkeretből áll. E tüzérezredek közvetlen kötelékébe tartoznak még az 1., 2., 4., 5., 6., 7., 11), és 11. ezredeknél még egy-egy lovas üteg­osztály, egyenként két üteggel (a 6 ágyúval), továbbá az 1—3, 6—14 hadtest-tüzérezred köte­lékébe még 1—1, azaz összesen 12 hegyi üteg, egyenként 4 ágyúval. Az egységes löveg beho­zatala a közös hadseregnél tehát ezzel tény­­nyé vált Az osztrák-magyar hadseregnek tehát van gyalogsági hadosztály-tüzérségben 126 ütege, 1008 ágyúval, hadtesttüzérségben 74 ütege 592 ágyúval, hegyitüzérségben 30 ütege 120 ágyúval, keskenynyomatávú tüzérségben 4 ütege 16 ágyúval, lovas tüzérségben 16 ütege 96 ágyúval, összesen 1648 darab 9 centiméteres tábori ágyúja és 120 darab 7­0 centiméteres hegyi ágyúja. A kormánypárt bucsuzása. A mamelukok szokásos új évi tisztelgése a kenyeret és mandátumot adó miniszterelnök­nél most a választások küszöbén az egymás­tól s a miniszterelnöktől való bucsuzás szo­morú ünnepévé vált. Fújták ugyan a válasz­tási riadót, de az elhangzott beszédek alap­hangja a küszöbön álló küzdelmek nehézsége­­nek érzése volt. Elbúcsúztak egymástól s a miniszterektől. Vajha ez a búcsú egyszersmind valamennyiökre nézve az uralomtól s a hata­lomtól való bucsúzás lenne. A mai beszédek­kel is megmutatta az úgynevezett szabadelvű párt, hogy a megbuktatásra méltó, hogy meg­buktatását kívánja a haza és a szabadság ér­deke. A képviselőházi szólás­­szabadság ellen tör most a kormány­párt, ezt tűzte ki feladatul a jövő országgyű­lésre. Ily szellemben beszélt Neppel, így Bok­ros, igy Fáik s igy Szapáry miniszterelnök. A szólásszabadság elleni rendszabályo­kon kívül, amelyeket nemcsak a házszabályok módosításával akarnak elérni, hanem más, meg nem nevezett módokon is, Szapáry több közigazgatási javaslat tárgyalását tűzte ki a jövő országgyűlés programm­jául. A tanítók s a tisztviselők fizetéséről s a választási ügyekben való kúriai bíráskodásról szóló törvényjavas­latokat azonban törölte Szapáry a jövő or­szággyűlés munkarendjéből. A feloszló ország­­gyűlésre való benyújtásuk tehát nem volt ke­Szapáry azt mondta, hogy 1867 óta már 7 vá­lasztáson ítélte el a választó nemzet e párt politikáját s reméli, hogy most is úgy lesz. Ez nem igaz. A függetlenségi párt ereje mind a hét választáson egyre szaporodott s a függet­­lenségi képviselők számának állandó szaporodá­sából nem lehet azt következtetni, hogy a kö­zösügyes politika jogosultsága növekedett. Most a választókon a sor a függetlenségi 48-as képviselők számának újabb szaporításával újabb csapást mérni a nemzetrontó közösügyes rendszerre s Szapáry »szabadelvű« politi­kájára. Az országgyűlési kormánypártnak a fő­városban időző tagjai ma délelőtt féltizenegy óra előtt a szabadelvű körben gyülekeztek össze. Podm­ad­esky Frigyes pártelnököt Keppel Ferenc üdvözölte, hangsúlyozva azt, hogy a párt nehéz küzdelmeknek néz elébe. Podmaniczky Frigyes báró válaszában az el­múlt esztendőnek a szabadelvű pártra nézve mozgalmas és válságos eseményeiről szólott. Ezután a párttagok átmentek Budára a miniszterelnöki palotába. Egybegyültük után belépett a miniszterelnök éljenzéssel fogadva Vele együtt beléptek Fejérváry Gáza báró, Baross Gábor, C­s­á­k­y Albin gróf, Szilágyi Dezső, J­o­s­i­p­o­­­v­i­c­h Imre és Bethlen András gróf miniszterek.­­W­e­k­e­r­l­e Sándor betegség által volt akadályozva megjelenésében és Szőgyán­y László az udvari újévi üd­vözlések alkalmából Bécsben maradt. Bokros Elek tartotta Szapáryhoz az üdvözlő beszédet. Bokros a függetlenségi pártot támadta a köz­­igazgatási javaslat megbuktatásáért. Az or­­szággyűlés további tartalmának létjoga ezzel megszűnt. E tény után — így szólt Bokros a miniszterhez — e tény után sem reánk sem az országra nézve nem volt meglepetés, hogy ki kényszerítve és jogosítva éreztétek magatokat hogy ő Felségének az országgyűlés feloszla­tását ajánljátok. Az első ötéves időszaknak első fele áldatlan személyi küzdelmek közt folyt le, második részében pedig a kisebbség erőszakosságának voltunk tanúi, így tehát sajnálattal bár, de el kell ismerni, hogy az első ötéves ciklus nem felelt meg az alkotásá­hoz kötött várakozásoknak. Ellenfeleink támadásaiknak egyik leg­élesebb fegyverét abból kovácsolják, hogy azt hozzák fel ellened és ellenünk, hogy mi a párt hatalmi és létérdekét mindenek felett védjük­ Teljes nyíltsággal beismerjük igenis, hogy a párt fenmaradásának, hatalmának érdekeit védjük, (úgy van, úgy van.) S ebben semm titkolni, semmi szégyelnivalót nem látunk. (Úgy van, úgy van.] Bármennyire bízunk is mi a nemzet íté­letében úgy mint egyesek mégis mindannyian ki vagyunk téve annak a lehetőségnek, hogy választóink bizalma nálunknál érdemesebbeket fog felkeresni. Éppen azért a pártnak ezen ünnepélyes tisztelkedése alkalmával mi mint egyesek, egyúttal búcsúzunk — habár remél­jük, hogy a búcsú közülünk számosakra nézve csak a viszontlátásig szól. Szapáry Gyula gróf miniszterelnök a következőleg válaszolt: Tisztelt barátaim és képviselő­társaim! Helyesen jegyezte meg a párt tisztelt szónoka, hogy az év fordulója az idén sokkal fontosabb időszakot képez hazánk politikai éle­tében, mint máskor, mert összeesik ez egy or­szággyűlési ciklus befejezésével és egy ország­­gyűlés összehívásával (Halljuk! Halljuk!) s azért ma nemcsak az a feladatunk, hogy visz­­sza­tekintsünk a lefolyt év eseményeire, ha­nem visszatekinthetünk a lefolyt országgyűlés működésére is.(Halljuk ! Halljuk !) Midőn a jelen­legi kormány 1890 március havában elfoglalta állását és én a kormány nevében program­­munkat a ház elé terjesztettem, két irányban jeleztem a kormány tevékenységének szüksé­gét. (Halljuk ! Halljuk !) Az­ egyik a helyes pénz­ügyi és közgazdasági politika követése, a má­sik a szükséges belreformok létesítése és ke­resztülvitele. (Helyeslés) Nem lehet ugyan feladatom, hogy a le­folyt országgyűlés működéséről bírálatot és eseményeket mégis fel kell ez alkalommal említenem. (Halljuk ! Halljuk!) Az egyik a pé ügyi egyensúly helyreállí­t­á­s­a, mert, hogy hazánk viszonyai megsz­­árduljanak, ahhoz egyik főkellék volt pénz­ügyünk rendezése. Nehéz volt­­. barátaim­­ feladat, mert három feladatot kellett egy­szerre teljesíteni. Sok évi elmaradásunk után gondoskodni kellett azon beruházásokról, me­lyek szükségesek voltak arra, hogy az állan­cultur missiójának megfeleljen. (Úgy van!) Te­kintettel az európai helyzetre nagy befekteté­seket kellett tennünk harcképességünk eme­­lésére és ezen feladatok mellett kellett egyide­jűleg helyreállítanunk a pénzügyi egyensúlyt. Ezen feladatok közül némelyik ellentétben ál­lott a másikkal és összeegyeztésük nem volt könnyű. Áldozatkészségre és kitartásra volt szükség, hogy ezen munkával megküzdjünk. (Úgy van !) A nemzet életképességének fényes bizonyítékát adta az által, hogy a feladatot megoldani sikerült s az érdemet azon ország­gyűléstől, mely ezen eredményt létesítette sem megtagadni, sem elvitatni nem lehet (Ugyvail. A másik kimagasló és korszakalkotó ese­mény a kereskedelmi szerzőr­­lések megkötése. Egy éve annak, ha­ helyzetről nyert tájékozás után e helyről n­tam azt, hogy főtörekvése a kormányné­metországgal uj kereskedelmi szerzi lépni, és hogy eziránt minden oldal, őszinte a kívánság, hogy a helyzetet is­zedés megkötésére lehető kedvezőnek ! A tárgyalások rövid idő múlva megiit­í­tattak s a kedvező hangulat oda vitte a­zi hogy nemcsak a Németországgal kötendő ződz­s alapján létesítettek, de megvet alapja mindazon kereskedelmi szerződése, melyeket most megkötöttünk. Rendes körülmények között két­­ közt is elég nehéz a külömböző érdek, kiegyenlíteni, most azonban sikerült hat állan, külömböző érdekeit kiegyenlíteni s mindezt, aránylag rövid egy évi tartam alatt. Az is nevezetes, hogy a szerződéseket hat állam parlamentje néhány heti idők alatt egyidejűleg tárgyalta. Ez nagyfontosságú esemény. (Úgy van!) Lehetnek ugyan egyes érdekeltségeknek kifogásai a szerződés egyes tételeire nézve, de maga az a körülmény, hogy hat állam meg­egyezése sikerült s hogy ezen egyezmény által kereskedelmi viszonyaink 12 évre biztosítva vannak, az érdekelt államok közgazdasági vi­szonyaiban korszakot alkotó ese­mény. (Úgy van !) Ha a lefolyt országgyűlés az ország kon­­solidációjára szükséges egyik feladatának az anyagi téren megfelelt, a jövő országgyűlésre más, és oly fontos feladat vár, és ez az ország fejlődésére szükséges belreformok létesítése s ezek között első helyet foglal a k­ö­z­i­g­a­z­­gatás reformja. (Élénk helyeslés. Közigazgatási reform alatt nemcsak azt az egy törvényt értem, mely a vármegyék közigazga­tásának rendezéséről szól, melyet a légúti,... ülésszakon beadtam, mert bármily fontos is, ez az összes közigazgatási reformnak csak egy részét képezi. Sőt nem tekintem a kérdést akkor sem megoldottnak, ha ezen törvényja­­vaslattal egyidejűleg a közigazgatási bírásko­dásról szóló törvényjavaslat is beadatik. Már az általam benyújtott törvényjavaslat indoko­lásánál kifejtettem, hg­y a törvényeknek egész sorozata szükséges, közigazgatási reform teljes keresztülvitelére Halljuk ! Halljuk !) A vármegyei­­közigazgatáson és a köz­igazgatási bíráskodáson kívül, itt van a vá­rosi törvényhatóságok kér­­dése, (Helyeslés) a községek rende­zése, (Helyeslés) a gyámsági és gondnoksági ügyek szabályozása,­­ (Helyeslés) a tisztviselők jogvi­szonyainak megállapítása. (Helyeslés) Már ezen felsorolt törvények is elég anyagot nyújtanak arra, hogy a többi törvényhozási teendők mellett, nem egy évi ülésszakot, hanem egész országgyűlési ciklust igénybe vegyenek, pedig ezekkel nincs kimerítve a közigazgatás rendezésére alkotandó törvények sorozata. (Úgy van.) A közigazgatás rendezésére vonatkozó e javaslatok tárgyalása fogja a legközelebb or­szággyűlés egyik legfontosabb teendőjét képez­ni. És habár a törvényhozás folyó teendő

Next