Budapest, 1901. november (25. évfolyam, 301-331. szám)
1901-11-21 / 321. szám
Melléklet a „BUDAPEST“ 321. számához. A világ reggszingadíj özvegy asszonya, Hetty Green. A világ leggazdagabb özvegyasszonya, akinek itt arcképét bemutatjuk, Hetty Green, ha ugyan az amerikai lapoknak hinni lehet. Hetty Green asszony, aki ez idő szerint New Yorkban lakik, nem kevesebb, mint háromszáz millió dollárnak a korlátlan úrnője. A férje, aki néhány év előtt halt meg, vasútépítésekből szerezte meg ezt a rengeteg vagyont. A harcias tekintetű özvegy, amint látjuk, már elvirágzott, jóval túl van a negyvenen , de azért kérőinek a száma régió. De ő visszautasít mindenkit, mert, úgymond, gyűlöli a csapodát, hűtlen férfinemet. Várjon hol szerezte a tapasztalatokat ? p hh ! Budapest, nov. 20. I. A főrendiház mai ülésében rövid vita után elfogadta a válaszfeliratot. Zichy Nándor gróf kezdte meg a vitát. A liberálismus ellen menydörgött, a mely veszélyezteti a trónt és az alkotmányt. Hangoztatta az egyházpolitikai törvények revízióját, a mely mihamarább kopogtatni fog a törvényhozás ajtaján, mert az Isten erősebb az embereknél. Utána Dessewffy Aurél gróf szólalt fel, aki elismeréssel nyilatkozott Széll Kálmán tisztességes kormányzatáról, csak nagyobb takarékosságra intette a kormányt, mert az országsúlyos válság előtt áll. Kautz Gyula, az osztrák magyar bank kormányzója is abban a véleményben van, hogy az ország helyzete válságos . Zichy Nándor gróffal polemizálva, elismerte, hogy az egyházpolitikai törvények alkotásánál történtek hibák, de azok megváltoztatása az országot nagy veszedelembe sodorná. A kormányt figyelmezteti, hogy az államháztartás egyensúlyát meg ne ingassa. Széll Kálmán miniszterelnök válaszolt az elhangzott beszédekre. Hangsúlyozta, hogy a kormány a takarékosság elvét mindenkor szem előtt fogja tartani s Zichy Nándor gróffal szemben megvédelmezte a liberális politikát. Több felszólalás nem volt, a fölirati vita. A Gyulai Pál által készített felirat felolvastatván, fölszólal: dr. Zichy Nándor. Föliratot nem terjeszt elő, mert nem hiszi, hogy a főrendiház régi, nyugalmas szokásától eltérve, erkölcsi súlyát éreztetni kívánja. A kormány kormányzatával nincs megelégedve, nem azonosíthatja tehát magát a kormány feliratával, de igen azzal a fölirattal, amelyet a néppárt beterjesztett a képviselőházban. A főrendiház föliratáról mondhat jót is: jó magyarsággal szerkesztették meg, de teljes nyíltságot és őszinteséget nem igen tapasztal. Hiányzik annak hangoztatatása, hogy a magyar alkotmány sértetlen föntartása a monarkiának is létföltétele , úgy az Ausztriával való birodalmi kapcsolat megvédése s a lajtántúli tartományok együttartása is. Magyarországnak van egy jeligéje : a liberalizmus. Valami nagy csoda lehet: mindennek, a koronának, országnak, népnek, gazdaságnak, földnek, levegőnek élete a liberalizmustól függ. Más erő nincs is már, csak a liberalizmus. De hát mi ez a liberalizmus ? Legalább magyarázzák meg. Az államok szilárdságát, erejét veszélyezteti pedig a liberalizmus, kivált a Szent István által lerakott alapokat, amelyeken mégis ezer év óta élünk. Ám hiába üldözi a liberalizmus a katolicizmus nagy intézményeit , azok fönn fognak maradni, mert az Isten mégis erősebb még az olyan tobzódó liberalizmusnál is, mint a francia. Különben nemgy rosszak az emberek, mint az elvek, amelyeket elfogultságból szolgálnak. A gazdasági helyzetünk azért annyira romlott, mert az állam példát adott a szükségletek fokozására és az adósságból való élésre. Az adósságcsinálás bizonyos ideig megy, de végre jön egy förgeteg és elsöpri az adós társadalmat. A kormánynak mindig abban főtt a feje, mikép tegye könnyebbé az adósságcsinálást, a külföldi pénz beözönlését. A magunk erejéből kellene már élnünk, csakhogy most már alighanem késő. Ez a nagy eladósodás nem lehetett alap a kvótafölemelésre s megakasztja a véderő fejlesztését, az újonclétszám fölemelését. Miután nincs bizalma a kormányhoz, nem fogadja el a feliratot. Gr. Desewfffy Aurél: Elismerését fejezi ki a Széll kormányzása iránt, mert az tisztességes. Beszélezután az Ausztriával való viszonyunkról, a német vámtarifáról és a külkereskedelmi szerződésekről. Úgy látja, hogy a vámszövetségi viszony föltételei mindinkább gyöngülnek s a bizonytalanság súlya immár elviselhetetlenné vált. Nem lelkesül a viziutak fejlesztése, sem a budapesti kikötő létesítése iránt. Hiszen eddigi viziutainkat sem tudjuk kihasználni. Bámulja a Széll munkaerejét. Sajnálatos volna, ha a belügyminisztérium teendőinek sokasága kiváló munkaerejét összetörné. A válaszfeliratot elfogadja. (Helyeslés.) Kanta Gyula dr. az ország gazdasági állapotát válságosnak tartja, annál inkább, mert a kibontakozás alig remélhető. Anyagi erőnk hosszú idő óta annyira meg van feszítve, hogy a bejelentett beruházásokat nem fogja megbízni az ország. A továbbfeszítés még veszedelmesebb volna. Szól ezután a nemzetközi kereskedelmi szerződésekről. A szabad kereskedés hívének vallja magát, de bevallja, hogy a szabad kereskedelem csillagzata most lehunyt s a védővám, a megelőző védekezés lesz az úr a nemzetközi gazdasági életben. Bizonyos mégis, hogy kereskedelmi szerződéseket kell kötnünk, hogy állandó érintkezésünk a nagyvilággal megmaradjon. Az üzleti élet bizonytalansága szűnik meg, ha hosszabb lejáratú szerződéseket kötünk, még ha az eddigieknél nehezebbeket is. Vigyázzon a kormány, hogy a nagy beruházások az államháztartás egyensúlyát benső alapjában meg ne ingassák. Ki kell mondani a kormánynak, hogy az egyensúlyból nem enged. Ezután a Zsehy Ferdinand gróf nyilatkozataival foglalkozik s figyelmezteti, hogy igen is van ereje a főrendiháznak s éreztette is Zichy gróffal az egyházpolitikában. Megengedi, hogy az egyházpolitikai törvényalkotás tovább ment, mint a mennyire kellett volna, de visszacsinálni igen veszedelmes volna. Figyelmezteti Zichy grófot, hogy a liberalizmus sem a katholicizmusnak,sem az állami konszolidáltságnak nem ellensége. A katolicizmus mindig megfért a liberálizmussal és viszont. Zichy Nándor gr. félreértett szavait helyreigazítja s kijelenti, hogy Kautz nem az ő beszédét cáfolta. Széll Kálmán miniszterelnök: Ajánlja a felirat elfogadását, amely teljesen hozzásimul a trónbeszédhez. Tökéletesen egyetért Kautzcal úgy abban, hogy Ausztriával való viszonyunkat a kölcsönös méltányosság vezette, mint abban is, hogy virágzó gazdasági életünk nemzetközi viszonyaink kellő rendezése nélkül nem lehet. Fájlalja, hogy a vámpolitika a szabad kereskedelem iránya ellen fejlődött Európában. Sajnos, ezt az irányt mi nem változtathatjuk és fejlődését nem gátolhatjuk meg. Számolnunk kell vele. Egyetért Kautzeal abban is, hogy az államháztartás egyensúlyát megingatni nem szabad. Ennek az elvnek hódolt akkor is, amikor a pénzügyminiszterséget otthagyta. Ismeri azt a rettenetes küzdelmet, amelyet ki kellett fejteni a pénzügyi egyensúly helyreállítása végett. A takarékosság elvéből nem enged s ezt fogja gyakorolni a kormány a beruházásoknál is. 1899-ben is kevesebbet adott ki a kormány, mint a mennyire föl volt hatalmazva. Dessewffy gróf a tisztesség korszakának nevezi a mai kormányzatot. De nem fogadható el ez a múlttal való ellentétben, mert hisz minden eddigi magyar kormányzat tisztességes volt, (Tetszés) a szónok különben nem támogatta volna. Válaszol a Zichy gróf beszédére s kijelenti, hogy a nemzet többségének a képviselőházban kifejezésre jutott gondolatvilágába való beilleszkedés volt a főrendiháztól mindenha a kormányok támogatása. Ez hazafias is, parlamentáris is. Schlauch bíboros egy közbeszólására megjegyzi, hogy a szabadelvűsog nem bölcsészeti téma, nem katedrália pontozat, hanem irány, vallomás, érzés, szellem, melyben ki-ki az ország ügyeit szabályozni és vezetni akarja a jogegyenlőség, szabad mozgás törvénye szerint. (Éljenzés balról.) A liberalizmus fentart, éltet, összekapcsol, egységesít, fejleszt, általánosít, konszolidál. Ami ebbe beleillik, az a liberalizmus. A liberá,lizmus nem hozhat veszélyt arra, ami értékes, csak üdvöz, így gondolom én ezt előkészület nélkül. (Éljenzés balról.) Hosszasan fejtegeti ezután, hogy az ország anyagi bajai szinte természetesek. De mennyire magasabb s jobb ez a helyzet, mint az 1847-iki volt, amikor semmink se volt és mindent teremteni keltett kétszeres költséggel és kétszeres fáradtsággal, annak bizonyítására, hogy a magyar erő erre csakugyan képes. Dessswffy Aurél gróf kijelenti, hogy a kormányzati tisztességre nézve kénytelen föntartani előbb kifejtett álláspontját.. (Mozgás.) Széll kormányelnök: Bocsánat, nem lehet fönntartani. Járuljon a gróf úr az én fölfogásomhoz, hogy az előbbi és minden kormányzás tisztességes volt. Végül elfogadták a föliratot s az elnök bezárta az ülést. II. A főrendiház ülése nov. 20-án. Elnök: gr. Csáky Albin az ülést délelőtt 11 óra után megnyitja s megteszi jelentéseit. A főrendek megválasztják az Erzsébet-szobor-bizottság főrendiházi tagjait. Következik: Budapest, nov. 19. ■— Az adóprés. Lukács László pénzügyminiszter tudvalevőleg több ízben leírt már a fővároshoz, hogy az adóbehajtás körül követett eljárással nincs megelégedve, mert a városi közegek igen szelíden bánnak a nyomorult adózó polgárokkal s ez az oka, hogy kevés adó folyik be s hogy a polgárság vért nem izzad. Ez ellen a kíméletes bánásmód ellen a miniszter úr erélyesen tiltakozik és követeli, hogy irgalom nélkül járjanak el az adóvégrehajtók. Különösen pedig az ingóságokat hurcoltassák el nagy erélyességgel, mert az adózó polgár ravaszkodik s csak akkor fizet, ha alaposan ráijesztenek. A legfelsőbb meghagyás következtében azután a kerületi elöljáróságok nyakra-főre hurcoltatták raktárakba a lefoglalt ingóságokat s a nagy buzgalomnak az lett a következése, hogy a II., III. és IV. kerületi elöljáróságoknak a fuvarozásra megszabott hitele már teljesen kimerült. Most mind a három póthitelt kér, mert az árverések még folyton szaporodnak, a pénzügyminiszter ur lelketlen rendelkezésének pedig mindenáron eleget kell tenni. — Az Andrássy-ut szobrai. A király szoborajándékai közül négynek, t. i. a Zrínyi-, Bocskay-, Bethlen- és Pálffy-szobornak tudvalevőleg az Andrássy-uti nagy különdön jelöltek ki helyet. Ezeknek a végleges elhelyezése iránt ma leiratban intézkedett a belügyminiszter. A szobrokat a körönd