Budapest, 1967. (5. évfolyam)
1. szám január - Dr. Ney Akos: Úri utca 19
Odafönn a Várban, az Úri utca 19. szám alatt van az ódon ház, amelyről beszélni óhajtunk. Jellegzetes, szép épülete a Várnak, s tudomásunk szerint Budapest összes háza közül ennek a története van a legjobban földerítve. Rómer Flóris neves történész és várostörténész ír is róla. De annyiban talán tévesen, hogy Gara nádor palotájaként említi s később, mint Pilis megye házát. Gara palotája az Úri utca elején állott. Ez a ház ugyan elég hosszú ideig Pest megye birtokában volt, de nem mint kifejezetten megyeház, és kivált nem mint Pilis megye külön székháza. Erről még később szó lesz. A házra vonatkozó legrégibb adatot az Országos Levéltárban őrzött, 1423-ból származó ingatlancserével kapcsolatos adásvételi szerződés tartalmazza. Ezt a csereszerződést Hermann cillei gróf kötötte András nagyváradi püspökkel, aki a premontrei rend kormányzója is volt. Hermann gróf háza a mai Tárnok utca 22. számú ház (az ún. patikaház) helyén állott, a premontrei rendnek pedig az akkor kisebb városháza (ma Vármúzeum) mellett — Hermann gróf háza szomszédságában — volt tornyos rendháza, udvarral, térséggel. Ezzel függött öszsze a csere, amelyre az említett szerződés vonatkozott. Az okirat pontosan leírja a szomszédházak tulajdonosainak nevét, s a nyugati szomszédház (a most tárgyalt ház) tulajdonosának Ozorai Pipo temesi ispánt nevezi meg. Ozorai eredetileg olasz volt, családi neve Philippo Scolati del Boundelmonte. ő 1370 táján jött Magyarországra. A török időkben a háznak kétségtelenül török birtokosa volt, mert a török kiűzése után mint gazdátlan hadibirtok kezeltetett. Valószínű, hogy török szerzetesi lakóépület volt, a szomszédos városházzal összefüggőleg, amelyet akkor mecsetnek használtak. A visszafoglalás után a „Baukomission" és a budai Kamara javaslatára a császár mint hadibirtokot juttatta báró Franz Heinrich Rensing hadi kommissáriusnak. Ez a Rensing sötét alak volt (később börtönbe is került), aki szörnyen zsarolta a Várral szomszédos községeket, Logodot, Tótfalut és a többit. A lakosság panaszt emelt a vármegyénél Rensing ellen, aki kénytelen volt elismerni a panasz jogosságát s a panaszosok kárpótlására egy 11 000 forintos kötelezvényt adott át a megyének. Persze, a kötelezvényt nem váltotta be s a kárösszegeket a vármegye fizette ki helyette, a megyei jegyzőkönyv szerint azért, „nehogy a nyomorult lakosság jajkiáltásai az Isten haragját vívják ki". A vármegye egyúttal igényt jelentett be Rensing budai házára a kamaránál. Az igény érvényesítése egészen 1708-ig folyik, de a megye addig is birtokolja a házat. A többi között megyei orvosi lakását jelöli ki és Jung medicus comitatensisnek utalja ki. 1696-ból már vannak német nyelvű telekkönyvi följegyzések a házról. Utcánk neve akkor már Úri utca (Herrengasse), a házszám 80. A ház megadott méreteiből kitűnik, hogy már akkor megvolt a háznak ma is meglevő beépítése a Balta köz (akkor „Szűk utca", „Vicus strictus", „Enge Gasse") fölött. A felvételeket Venerio Ceresola hadimérnök, a hírneves várrestaurátor eszközölte. A vármegye tulajdonába kerülvén a ház, sok följegyzést találunk róla a megyei levéltárban, így például 1717-ben és 1740-ben a vármegye tiltakozik az ellen, hogy a város a házra adót vessen ki. (A tulajdonjogi átírás 1721-ben történt.) A javításokról is vannak följegyzések. Az első javítást a házon — a kút és a csatorna rendbehozatalát — a megye végezteti. 1718-ban elhatározzák, hogy a ház újraépítendő, „reaedificandia". Sajnos, 1723. augusztus 2-án, a puskaporos torony fölrobbanása nyomán keletkezett óriási tűzben a ház is leég. Az újjáépítés 1724-től 1728-ig tart s a följegyzés szerint „felette szépen" volt végrehajtandó. A fölépítés 53 133 forintba kerül, az építkezés felülvizsgálatával megbízott főispáni bizottságot Grassalkovich herceg vezeti. 1731-ben a pesti vármegyeház építési idejére ide hozzák át a levéltárt. 1780-ban bérbe adja a megye a házat Erdélyi József apát, kecskeméti plébánosnak, azzal, hogy amennyiben a megye ott gyűlést akarna tartani, Erdélyi köteles a lakását erre a célra átengedni. 1799-ben Zerdahelyi nemes úr bérli a házat; a földszintet Setéth Farkas szolgabíró és Gyurcsányi István lakják. De már ekkor elhatározza a megye a ház eladását s táblát függesztenek ki a kapura, hogy „a legtöbbet ígérőnek eladatik". 1804-ben ugyan még a Podmaniczky bárói család veszi bérbe, de 1806-ban báró Eötvös Ignác procancellarius 18 000 forintért örök áron megveszi. Az Eötvös-család tulajdonában van a ház 1829-ig. 1813-ban ebben a házban született báró Eötvös József költő, író, az 1848-i felelős magyar kormány közművelődési minisztere. 1829-től a ház a lenkei és zádorfalvi Lenkey család birtokában van. Ebből a családból származott az 1848—49-i vértanú honvédtábornok, akit Petőfi megénekelt. A család leszármazottai bírták a házat egészen az 1952-i államosításig. A ház, amely az 1423-i szerződés tanúsága szerint már akkor állott, valószínűleg 2-3 ház egyesítéséből keletkezett, amire külső főfalának 3 féle vastagságából lehet következtetni. A Balta köz fölötti beépítés már az 1686-i ostromkor is létezett, s miután tudjuk, hogy a török nem építkezett (legföljebb fürdőket), megállapítható, hogy a ház egész emelete XV. századi eredetű. A megyetulajdon idején történt építkezésekről, renoválásokról már beszámoltunk. Balla Antal megyei mérnök 1803-ban fölvételeket (alap MESÉLŐ HÁZAK DR. NEY ÁKOS ÚRI UTCAI 19 „Mint ősi várbeli lakos s mint a Várnak mondhatnám egyik legjobb ismerője, összeállítottam a házunk (Úri utca 19.) történetét. Voltaképpen egyszerű időtöltésből csináltam, 85 éves korban, túl és felül mindenféle nyilvánosságra hozatali szándékon. Ám mégis eszembe jutott, hogy írásom talán érdekli a „Budapest" olvasóit, s ezért csatoltan megküldöm." — írja Ney Ákos gyémántdiplomás mérnök, ny. MÁV főigazgató, az alábbi írást kísérő levelében. íme, a szerkesztőség válasza: i.