Budapest, 1972. (10. évfolyam)
6. szám június - László Gyula: A munkássport hőskora
László Gyula A munkássport hőskora Egy évszázaddal ezelőtt, Buda és Pest fővárossá egyesülésének idején az akkori csizmadia-és szabólegények, kékfestők, vágóhídi munkások, a kétkezi dolgozók aligha gondoltak még arra, hogy a napi munka után vagy pihenő napjaikon sportoljanak. Hol volt még akkor a munkásosztály a sporttól, a rendszeres testedzéstől, a sportegyesületek alakításától, amelynek színeiben tornázni, atletizálni, túrázni később nem egyszer egyet jelentett a szocialista eszme vállalásával, az osztályharccal. Az embertelenül hosszú napi munka közé ékelődött kurta szabad időben az eszmélésre sem igen volt módjuk a munkásoknak, még kevésbé arra, hogy a testükkel, az egészségükkel törődjenek. Legtöbbjük rossz levegőjű gyárak, műhelyek füstös kocsmák, egészségtelen, zsúfolt otthonok széttörhetetlennek látszó háromszögében élt. Holott a Pest-Budai Munkásképző Egylet a Dunaparti két város egyesítése előtt három esztendővel, már 1869-ben alapszabályba iktatta a test edzését. Ez azonban alighanem csak az alapszabályban volt lefektetve — mert hogy valóban tornáztak volna, arra már nincs adat. Az első negyedszázad Az első munkás-sportegylet a Vorwärts, negyedévszázadot váratott magára. 1895-ben alakították, a millenniumi építkezések alkalmából Budapestre sereglett német ajkú munkások. Soraikban magyarok is voltak. A századforduló a munkások sporttevékenységében is fordulatot hozott. A munkásosztály számbeli növekedésével, politikai öntudatának erősödésével egyre-másra születtek a munkásság egészséges életmódját szolgáló sportegyesületek. 1900-ban a Veres Pálné u. 4-ben megalakult a Velocitas Budapesti Munkáskerékpár Egylet. Nem sokkal később a Klauzál utca 2-ben a Typographia Testgyakorlók Köre. 1904-ben a Munkások Torna és Sportegylete indult útnak a Kertész utca 41-ből. 1905 a Hercules alakulásának éve. 1908-ban a Vorwartsből kiváltak egy csoportja kibontotta a Munkás Testedző Egylet zászlaját is. Az új munkás-sportegylet megalakítására szólító felhívás 1906-ban jelent meg a Népszavában. A felhívásra negyvenen jelentkeztek. Ezek előkészítő bizottságot küldtek ki az alapszabályok benyújtásra. A belügyminiszter természetesen nem nagyon sietett az alakuló munkásegyesület alapszabályainak láttamozásával. Két esztendőn keresztül különböző kifogásokkal utasította vissza a tervezetet, míg végül is úgy hagyta jóvá az alapszabályt, ha abba belekerül az is, hogy az MTE „működésének köréből minden politikai tevékenységet kizár". Csodálatosképpen azon nem akadt fenn, hogy az egyesület színéül a vöröset választotta. A város peremén is szükségét érezték a sportnak. Erzsébetfalván, a Csillag utca 2. szám alatt 1909-ben kezdte meg tevékenységét az Erzsébetfalvi Munkás Testedzőkör. Egy évvel később, 1910. február 4-én újabb munkás-sportegyesület született. Néhány munkás-turista megalakította a Természetbarátok Turista Egyesületét. Egy Conti utcai kis ház kávémérésében ült össze a kevés számú alapító tag — annál több volt a rendőr a helyiség előtt. . . A vezetőségnek tizenhárom tagja volt, a taglétszám pedig mindössze harminc. A következő évben már kettőezerhatszáz tagja volt a TTE-nek, és egymás után alakultak Budapesten s vidéken a csoportok és alosztályok. Ugyanebben az évben kezdte meg működését a Kispesti Munkások Testedző Egyesülete, a Világosság Kerékpárkör. Amikor a Népszava testedzés-rovatában, 1911. február 19-én megjelent a néhány sor felhívás a Vasas megalakítására, már egy tucat munkássportklub működött. „Vas- és Fémmunkások — olvasható a korabeli lapban —, akik a sport és testedzés iránt érdeklődnek, kéretnek, hogy 1911. évi február hó 24-én, pénteken este 8 órakor a Szövetség házának I. emeleti olvasótermében megjelenni szíveskedjenek. Minden vasas, aki egészségét ápolni, testét edzeni akarja, és aki híve a nemes sportnak, az ezen az összejövetelen megjelenik!" A Vasas SC alakuló ülését egy hónappal később, március 16-ára hívták össze. A famunkások sem akartak elmaradni. 1913-ban megalakult a Famunkások Football-Clubja. Ugyanebben az évben látott munkához a Compaktor Sport Club a Baross utcai Pannónia Kávéházban, és a nyilván nagy feltűnést keltő Nőmunkások Tornaegyesülete a Lövölde tér 2-ben. Az Orczy út 40-es számú ház a Vas- és Rézbútormunkások Sport Klubjának adott helyet. Rosszindulatú gáncs, fölösleges bürokratizmus nehezítette kezdettől fogva a munkássportolók munkáját. Sportszerrel, megfelelő helyiségekkel alig-alig rendelkeztek. A Vorwärts például annak idején, hogy tagjai télen is tornázhassanak, egy vendéglő külön szobájában állította fel a tornaszereket, és ott tartotta tornaóráit. A tornázni, sportolni akaró munkások később se nagyon jutottak állandó tornateremhez. Jellemző a kor szellemére az a válasz, amelyet egy, ebben az ügyben elhangzott városházi interpellációra adtak, miszerint: „Nem kötelesek az iskolaigazgatók eltűrni azt, hogy ugyanazokon a tornaszereken, amelyeken este a munkások tornáznak, reggel az iskolásgyerekek tornázzanak." A pálya még nagyobb gond volt. Még olyan kitűnő, lelkes, küzdeni tudó, nagyszerű játékosokat adó csapatnak is, mint a Vasas, amelyiknek labdarúgói 1911-ben a IV. osztályban öltötték magukra egyesületük mezét, s öt év múlva már az első osztályban csillogtatták játéktudásukat. Angyalföldi grundokon, bérbe vett telkeken, kölcsönpályákon edzettek s játszották mérkőzéseiket a Vasas futballistái. Volt idő, amikor a felszerelést is kölcsönadakozásból vásárolták. Orth György, a Vasas és a magyar válogatott világhírű futballistája így emlékszik vissza a hőskorra: „Mindnyájan hozzájárultunk, hogy meglegyen. Én jómagam akkor munka nélkül voltam, de hogy hozzájárulhassak, a ruhámat és felöltőmet tettem zálogba. Soha nem felejtem el, a nyomdászokkal játszottuk az első mérkőzést, és én munkaruhában mentem a meccsre, mert a ruhám a zálogban volt." A nemes törekvés, a jó szándék, hogy a munkás sportegyesületek minél több embert csaljanak ki a kocsmákból a szabadba, a sportpályákra, hogy eddzék, neveljék a munkásosztály legöntudatosabb rétegét, az első világháború kitörésekor zátonyra futott. A mezei futást a szuronyroham váltotta fel. A háború egyszeriben pontot tett szinte minden sporttevékenységre. Újrakezdés és fellendülés A forradalom, a proletárdiktatúra új reményt és lehetőséget jelentett a munkássport számára. A régiek mellett új sportegyesületek alakultak. A Nyomdászok Testedző Egyesülete és a Palotai Testgyakorlók Köre nyitotta meg a sort 1918-ban, majd 1919-ben porondra lépett a Soroksári Munkás Testedzők köre, a Húsipari Munkások Sportklubja, és a Nagytétényi Munkások Testedző és Sportegylete is. A kerékpározás nagy népszerűségét bizonyítja, hogy a proletárdiktatúra évében öt kerékpáros munkásegyesület látott neki a kerekesek toborzásához: a Király utca 102-ben az Edison Kerékpáros Egyesület, a Mária Terézia tér 1-ben a „Kitartás" Kerékpár Kör, valamint a „Horgony" Kerékpárkör, amelynek a Bajnok utca és Kmetty utca sarkán lévő vendéglő adott helyet. Vendéglőben kezdte meg működését a „Jóbarát" Kerékpáros Kör és a Kispesti Munkások Kerékpár Köre is. A Tanácsköztársaság alatt lendületet kapott, megújhodott a munkások sporttevékenysége, természetesen az egész magyar sportélet szerves részeként. A Tanácsköztársaság vezetői fontos állami ügynek tekintették a sportot. Létrehozták a Testnevelési Ügyek Direktóriumát, köztulajdonba vették a sportlétesítményeket és a sportszergyártást. Hajós Alfrédot, első olimpiai bajnokunkat, felkérték új sportlétesítmények tervezésére. Ezek megvalósítására már nem kerülhetett sor. Az ellenforradalom szétzúzta a munkásosztály és a munkás sportolók terveit. A Tanácsköztársaság bukása után nehéz évek következtek a munkássport híveire. A lehetőségek a minimumra csökkentek. Az ellenforradalmi rendszer nem nézte jó szemmel az ilyen irányú szervezkedést sem. Mindenben politikai tevékenységet szimatolt, s nem is alaptalanul. A Munkás Testedző Egyesület, a Vasas, a Természetbarátok Egyesülete ugyan átmentette magát, de taglétszámuk megcsappant, nem egy tag börtönben sínylődött vagy emigrálni kényszerült. A Tanácsköztársaság nagyszerű távlatokat nyitó rendeletei és lehetőségei azonban nem múltak el nyomtalanul, ott éltek az emberek emlékezetében. Amint tehát a közvetlen terror kissé alábbhagyott, a legjobbak ismét csatasorba álltak, s a hatóság éberségét kijátszva, rendezték soraikat. A húszas évek elején már némi fellendülés észlelhető a munkássportban. A Csepeli Munkásotthonban 1922-ben megalakult a Csepeli Testedzők Köre, az Alsóerdősor utca 32-ben pedig a Cipőfelsőrészkészítők Sport Clubja. Jóllehet az ellenforradalmi korszak igazán nem kedvezett a munkás sportolóknak és egyesületeiknek. Az MTE birkózóit például úgy dobták ki abból a helyiségből, ahol edzéseiket tartották, hogy még a tulajdonukat képező felszereléseiket sem vihették magukkal. A munkás sportolók azonban — mint korábban — most sem ismertek lehetetlent. Mivel az iskolák tornatermeibe nem engedték be őket, így az atléták a kispesti erdőkben, a Népligetben tartották edzéseiket. Olyan is akadt, aki úgy oldotta meg a napi edzést, hogy lakásától a munkahelyéig és visszafutva tette meg az utat. Áldozatvállalásból turistaház Az MTE-nél és a TTE-nél ezekben az években született meg az elhatározás, hogy turistaházat építenek maguknak. De miből? Csak megalapozatlan vágyálomnak tűnt a nagy terv. A tag- 34