Budapest, 1974. (12. évfolyam)
3. szám március - Barkoczi Péter: Petőfi főbérleti lakásai
* * Barkóczi Péter Petőfi főbérleti lakásai Petőfi Sándor anyagi helyzete 1847-ig csak albérleti szállásokat engedett meg. Körülményei ekkortól kezdenek rendeződni: a Tizek Társaságának felbomlása után szerződést köt az Életképek divatlappal, ahova hat verset kell adnia negyedévi 45 Ft-ért. Ugyanilyen szerződése van a győri Hazánkkal is. Ez volt a fix alap, és hozzá a tőke: az Emich Gusztávval kötött szerződés 1500 forintról, az Összes Költemények kiadói tiszteletdíjáról. Ennyi jövedelemre már meg lehet házasodni, és az elkényeztetett fiatalasszony részére főbérleti lakásról gondoskodni. Még az esküvő előtt megkéri jóbarátját, a neves színművészt, Egressy Gábort, hogy nézzen lakás után, s ha megfelelőt talál, kösse is le. Egressy bejár vagy ötven címet — épült a város, bőven volt kiadó szállás — s a legmegfelelőbbnek a Dohány utcai Schiller-ház első emeletén levő egyik lakást találja. Lakbére elég magas: évi 650 Ft, s negyedévenként előre kell fizetni. A ház ma már nincs meg. A mellette levővel együtt 1910-ben lebontották. Helyére — a zsinagógától számított második épület ez 1911-13-ban vöröstéglás, hatalmas újságpalotát építtetett a Tolnai Világlapja, a neves Jónás Dávid és Zsigmond tervezőkkel. Az ifjú pár a koltói mézeshetek után 1847. november 4-én érkezik Pestre. A lakás háromszobás, bére is túl magas, így az ugyancsak jóbarát, az addig albérletben lakó Jókai Mór is hozzájuk költözik társbérlőként. A szép, napos szobák mindegyikébe be lehet jutni az előszobából, ahonnan a konyhába is nyílik ajtó. A korabeli építkezési mód szerint persze fürdőszoba nincsen. Fürdeni dézsában szokás a konyhában, mosakodni pedig ott van a hálószoba márványlapos mosdója. Közös illemhely a körfolyosó — a gang — végén van. A konyhán át is megközelíthető jobb oldali szobát foglalja el Jókai. A középső egyablakosból lesz a közös ebédlő. A bal oldali kétablakos, melynek alkovja is van és a legnagyobb, Petőfiéké. Háztartást nem vezetnek. Van egy cselédlánykájuk, ő hordja haza az ebédet hármuknak a mai Semmelweis utcából, az Arany Sas fogadóból. Júlia, ha tud is főzni, de nem szeret. A lakás hiánytalanul és szépen van berendezve. Az após, Szendrey Ignác jómódú ember — nyugdíjaztatása után két házat is vesz Pesten —, s bár hozományt nem ad a kedve elleni házassághoz, de bizonyára kiadja Júlia leánykori bútorait. Jókai ugyan „szerény bútorzatról" emlékezik meg, de megvan a leltár, melyet később a „Királyi Jogügyek Igazgatósága" rendeletére vettek fel a rebellis költő elkobzott javairól. Ez az aprólékos jegyzék — mely még négy üvegsótartót is számba vesz — felsorolja a kék-fehér csíkos kelmével kárpitozott garnitúrát, mely kanapéból, hat székből és egy karosszékből áll, a női íróasztalt, varróasztalkát, a költő zöld posztóval bevont íróasztalát, a komplett hálószobabútort és az ebédlő berendezését is: asztal, 12 fényezett szék, egy nagy és egy kis kredenc. Ezekben a kredencekben állhatott a 28 porcelán tányér, 9 porcelán kávésfindzsa, a 9 üvegpohár (a szokatlan darabszámok valószínűleg a Dohány utcai lakásból való hurcolkodásoknak tulajdoníthatók). Nem sorolom itt fel a jegyzék nagyszámú tételét, de nem lehet kihagyni a francia forradalom nagyjainak és a két barátnak: Arany Jánosnak és Garay Jánosnak bekeretezett metszeteit. A fényezett könyvszekrényben állhatott a 160 könyv és Júlia kottagyűjteménye. Néhány hónapig békésen és nyugalmasan éltek. Júlia — utánozva kedvenc írónőjét, George Sandot — vállig lenyíratta dús fekete haját. Sokat olvastak. „Mindig olvasva találtam őket" — mondja egy visszaemlékező. Jókai is így emlékezik: „A vacsorát pótolta a beázás s olyankor egymásnak olvastunk fel saját műveinkből vagy a francia költőkből." Mivel Jókai házassági tervét Petőfi minden eszközzel meg akarta akadályozni, a megbántott író 1848 júniusában a Kossuth Lajos utcába költözik, ugyanabba a házba, ahol jövendőbelije, Laborfalvi Róza is lakott (a helyén most a HUNGAROTEX Irodaháza emelkedik). A megüresedett szobába a Vácról felhozott Petrovics szülők költöznek. Mióta apja teljesen tönkrement, fiuk tartotta el őket. Az édesanya megszünteti az ételhordást, s fia,szája íze szerint főzte kedves ételeit, mely közül a legkedvesebb a hornyú, juh és bárányfej volt, miket mindig meg tudott szerezni, ha 10-15 mészárszéket is kellett végigjárnia. Ezekből a fejekből aztán igazi élvezettel ette ki a velőt." Jókai távozásakor már zajlott a politikai élet. Vége szakad a családi idillnek. A varrogató, kötögető Júlia is politizál. Pénzük kevés. A költő a szabadszállási követválasztásra mindössze hatvanöt forinttal megy le. A kiadó nem ad további előleget. Májusban 200 forintot kell kölcsönkérnie, s a drága lakás helyett kisebbet, szerényebbet kell keresni. Augusztus elsejével átköltöznek a Lövész utca és Bástya utca sarkán levő egyemeletes házba. (Ma Királyi Pál utca 18.) * Ez az egyetlen épület pesti szállásai közül, mely még ma is fennáll. Ma háromemeletes, erősen át van alakítva, két udvara egyikébe van beépítve a régi városfal. A lakás itt is háromszobás, az egyik az öreg szülőké. Egy rokoni látogatás emlékei felidézik ottani életük néhány mozzanatát. A látogató a konyhában kis cselédlányt talált. Petőfiné reggeli pongyolában, fodros fehér főkötőben tovább kalauzolja. Korán van, nyolc óra. „Kis keskeny szobán, mely a vetetlen ágyról ítélve hálószobájuk lehetett, átmenve a másikba, mely még keskenyebb volt", a költőt találja íróasztala mellett: „nyúlánk tagjait hosszú, reggeli öltönye fedte, melynek alapszíne piros volt, sárga és kék virágokkal". A sebtében kivett lakást még csak ki sem festették. „Kopasz, régi festésű falai — mondja a visszaemlékező — teljes összhangban voltak szorongatott anyagi helyzetükkel." Petőfi szeptember 10-én még az Életképek szerkesztéséről is lemond, bár ez már mindegy volt, hiszen az előfizetők száma 1500-ról 300-ra szállt le, s a kiadó a lapot felmondotta. Ebből a lakásból jelentkezik katonának az 57 éves Petrovics, s fiára való tekintettel nyomban kinevezik a Pesti önkéntes Szabadcsapat zászlótartójának. Tiszteletet keltő jelenség lehetett a régi jó időkből megmaradt ezüstgombos dolmányában, a hosszú szárú csizmában és pörge kalapjában. Nemsokára részt vesz a Jellasics elleni, győzelmes sukorói csatában. Petőfiék alig pár hétig maradnak a Lövész utcai lakásban. A költő szeptember 24-én a hetedik hónapos terhét viselő Júliát Endrődre viszi, apósához, maga pedig bekapcsolódik a szabadságharc forgatagába. A Petrovics-szülők a Zöldfa utcába (ma Reáltanoda utca) költöznek, ahová az összes bútort magukkal viszik. Nincs akkora lakásuk, hogy berendezkedhessenek, a bútort elraktározzák. A lehető legszerényebben élnek. Petőfi tartja el őket, de ez még technikailag is nehéz. Decemberben elküld nekik húsz forintot, de attól fél, hogy nem kapják kézhez. Aggódva írja Pestre Orlay Petrich Somának: „. . . ha a húsz pengős levelet nem kaptátok volna meg, akkor eredj tüstént Vörösmartyhoz, s kérj nevemben annyi pénzt kölcsön, amenynyire szüksége van szüleimnek." A szülők — emlékezik vissza Sass István — megadással tűrték a rájuk mért csapást. Zúgolódásukat, midőn Pesten szűkösen élni kényszerültek s a szó szoros értelmében nyomorogtak, „senki sem hallotta". Pesten többfajta járvány is fellép; a jó öreg korcsmáros márciusban meghal tífuszban. Megtört felesége a távoli Erdősor utcában húzódik meg. Ismét tavasz van: a győzelmes honvéd hadsereg Buda várát ostromolja. Az éppen hazaérkezett Petőfit az izgága ifjú Klapka György őrizetbe helyezi. Itt értesül arról, hogy anyja haldoklik. Pestet Hentzi ágyúgolyói pásztázzák, egymás után gyulladnak ki az épületek, a lakosság a Városligetbe és az Orczy-kertbe menekül, a Lipót- és a Terézváros is (az Erzsébetváros még nem vált ki) igen sok kárt szenved. Petőfi a legnagyobb életveszélyben siet a mai Benczúr utca táján levő Erdősorra, ahol a homokbuckák között álló falusias házban anyja utolsó napjait éli. A Három Dob utcáig egy barátja is elkíséri „az utcán záporként hulló golyók és bombák között". Rákóczi út 12. A Síp és a Dohány utca sarkán most sokemeletes, vöröstéglás lakóház emelkedik, földszintjén zsibongó áruház. Az épületet Wälder Gyula tervezte 1937-ben, az ódon, kétemeletes Marczibányi-ház helyére. Ennek második emeletén volt Petőfi utolsó főbérleti lakása. Ablakai a Dohány utcára néztek (amit ekkor még a Síp utcától kifelé Fűzfa utcának hívtak). Május 19-én költözött be Júliával s a csecsemő Zoltánkával, a szabadságharcban is aktívan résztvevő Egressy Gábor szomszédságába. A ház arról volt nevezetes, hogy lakói majd mind valamiféle kapcsolatban álltak a Nemzeti Színházzal, színész, zenész vagy írói minőségben. Júliára sokan emlékeznek vissza ebből az időből. A lakásuk északi volt, de a függőfolyosóra — a gangra — sütött a nap. Itt „húzogatta a kis Zoltán kocsiját, s közben egyik kezében könyvet tartogatott és olvasgatott". Hívják Arany Jánost is, hogy költözzék fel és lakjék velük. Petőfi saját vállalkozásban kinyomtatja A honvéd című költeményét. A példányszám felét átveszi a kormány, a másik felét maga akarja értékesíteni. A kormánytól 500 Ftot kap, de a drágaság egyre nagyobb. (A pesti polgármester 800 forintos fizetését például 1500, majd 2000 forintra emelték az egyre magasabb árak miatt.) Június 30-án Kossuth magához kéreti Petőfit és Vas Gerebent, hogy hirdessenek népgyűlést a Múzeum-kertbe, s indítsák meg a népfölkelést. De már mindez késő. A kormány még aznap, Petőfiék pedig július 3-án elhagyják a várost. A lakáskulcsot a szomszédokra bízzák. Október végén otthonukat hatóságilag lepecsételik, s nemsokára elárvereznek minden ingóságot. Amikor a ház bontásra került, egy újságíró még utoljára körülnézett benne: „A zegzugos nagy konyhában a tűzhelynél vasajtó a falban, zugában húst lehetett füstölni. Az egyik nagy fehér cserépkályha még a régi. Megvannak még a régi kovácsoltvas gangrácsok is." Petőfi utolsó három éve. Petőfi három főbérlete: 23