Budapest, 1981. (19. évfolyam)

2. szám február - Dr. Berti Béla: Hetvenéves közlekedési térkép

K­ogutowicz kis közlekedési térképe a Magyar Földrajzi Intézet Rt. kiadá­sában — az 1910—1911 években je­lenhetett meg. „Metszésének és nyomásá­nak" időpontja ugyanis nincs a térképen, a két évszámra két-három belvárosi utcanév­változásból következtettem. A Marokkói utca 1910-ben megszűnt, beleolvadt a Fürdő (ma József Attila) utcába, és a térképen levő Hímző utcából csak 1911 végén lett Cukor utca. Időközben, ugyancsak 1911-ben, meg­rövidült a térképen még teljes hosszában levő Nádor utca, amelyből kivált a Falk Miksa (ma Néphadsereg) utca. Az akkor tíz kerületből álló főváros tér­képe mai szemmel is korszerűnek mondható. Egyrészt az egyes kerületeket más-más szín­nel jelölték, s a pasztellszínezés mellett az utcanevek, a közlekedési vonalak, a megálló­helyek, a viszonylatszámok fekete nyomása jól olvasható, ami egyáltalán nem mellékes szempont egy közlekedési térképnél. Más­részt megjelenik a térképen a jelentősebb épületek, hidak külső képe feltüntetve azoknak német és francia elnevezését is. A Belvárost a régi IV. kerületet — a térkép szerkesztői a középpontban helyezik el, míg a legtávolabb eső Kőbányát (X. ker.) — jól élve a helykihasználással - külön a jobb alsó sarokban. A térkép nem méretarányos. A Duna — a hajójáratok jó áttekinthetősége végett - jó­val szélesebb, és a külső területrészek felé az i­rárrg egyre csökken. (A magyarázatot erre egyébként német nyelven — közük is.) Ami első rátekintésre a legszembetűnőbb: a beépítetlen vagy gyér beépítésű területek nagysága — különösen a budai oldalon. A Margitszigeten és a Vérmezőn, továbbá a Várpalota körüli részen kívül, Újlaktól nyu­gatra, a Csatárka, Törökvész felé még utak sincsenek, akárcsak a Rózsadomb felsőbb részén. Beépítetlen vagy zöldterület a Déli pályaudvartól és a Gellérthegytől nyugatra eső rész, továbbá a Naphegy teteje és a Gellérthegy déli lejtője is. De él még a Tabán. A pesti oldalon a Városligeten, a régi lóversenytéren, a Ludovikakerten, és a köz­temetőn (ma Mező Imre út) kívül három nagyobb lakatlan területrésszel találkozunk: a Rákos rendező pályaudvartól keletre, a Körvasút alatt — ez a főváros határa volt —, továbbá a Ferencvárosi pályaudvartól észak­ra és Kőbányán a Kápolna tértől keletre. A Budai körút (ma Karinthy Frigyes út) is lakatlan területrészen végződik, mert mö­götte a holt Duna-ág van, ahol nyáron füröd­tek és csónakáztak, ott, ahol most a Petőfi­híd éri el a budai oldalt, a Lágymányoson. Természetesen voltak még a fővárosban az említetteken túlmenően is nagyobb, össze­függő beépítetlen és zöldterületek, a térképen „túli", így arról le nem olvasható részeken. A térkép a tömegközlekedési eszközök kö­zül a villamosvasút, a földalatti, a vicinális (a mai HÉV) és a csavargőzös (propeller) útvonalait mutatja be. Feltünteti még a mar­gitszigeti — 1928. április 11-ig közlekedő lóvasút járatot is. Nem szerepelnek viszont az omnibuszjáratok, amelyek közül az utolsó 1929. november 5-ig közlekedett a Villányi úton. Autóbusz- és trolibuszközlekedés 1910—1­1-ben még nem volt a fővárosban. A barna színű és páratlan viszonylatszámú villamoskocsikat a Budapesti Közúti Vas­pálya Társaság (a BKVT), a sárga, páros számúakat pedig a Budapesti Villamos Városi Vasút Rt. (a BVV) üzemeltette. A térkép feltünteti az állomásokat (megálló­helyeket), sőt a szakaszhatárokat is. A meg­állóhelyek közötti távolság — szemben a mai 300—400 méterrel — sokszor csak 100—150 méter volt. Láthatjuk például, hogy a Nagy­körútnak az akkori Erzsébet körútra eső ré­szén, ahol ma — a két végpontot­­­em szá­mítva csak egy megállóhely van (a Wesse­lényi utcánál), még kettő volt: a Dohány­utcánál és a Dob utcánál. Vagy például a mai Móricz Zsigmond körtéren (akkor még nem volt külön neve) a tér mindkét oldalán van megállóhely. A szakaszhatároknak a feltüntetése azért fontos, mert egy szakaszon belül olcsóbb volt a jegy (szakaszjegy, vonal­jegy, átszállójegy). A villamosok közül egyik-másik ugyancsak hosszú útvonalon közlekedett, így például az 1-es a Keleti pályaudvar -Újpest, az 57-es a Kelenföldi pályaudvar- -Újpest között járt. A 6-os a Nyugati pályaudvart kötötte össze a Boráros térrel, ugyanezen az útvonalon haladt a 4-es, de a Nyugati pályaudvar előtt elkanyarodva, a Báthory utcán, majd a Duna-parton körforgalomban tért vissza a Boráros térre. A hetven év előtti Budapest négy közúti hídja közül csupán kettőn járt valamel: a Margit-hídon, és a Ferenc József (ma Sza­badság) hídon. A két part közötti átkelést — Óbudától a Boráros térig — a sűrűn közle­kedő csavargőzös hajójáratok biztosították. Budapestnek 880 ezer lakosa volt, s kinek kedve tartotta, omnibuszon is utazhatott a Lánchídon keresztül. A térkép jelöli annak a néhány szobornak a helyét is, amelyek túlnyomórészt a főváros­iunk tereit díszítették. A postahivatalokét is, hiszen a posta a közlekedés fogalomkörébe tartozik. A továbbiakban néhány szó a térképen szereplő régi utcanevekről természetesen a teljesség igénye nélkül. A Nagykörút és a Kiskörút egyes részei közül csupán a József­, a Ferenc- és a Múzeum körút neve maradt fenn napjainkig. A Rákóczi, a Thököly és az Üllői út neve is a régi. A Hungária körútnak az angyalföldi része Róbert Károly körút lett. A Ferenc József tér mai neve Roosevelt tér, a József téré József nádor tér, míg az Erzsébet tér Engelsről kapta új nevét. Meg­változott a Habsburgokra és a királyságra emlélkeztető több név is: így a Rudolfról és a Ferenc Józsefről elnevezett rakpartoké, vagy a Gizella (ma Vörösmarty) téré, to­vábbá a Korona herceg (ma Petőfi Sándor) utcáé, a Korona utca pedig beolvadt a Régi­posta utcába. A volt Eskü tér és Eskü út helyébe lépett Március 15. tér és Szabadsajtó út 1948-ban kapták új nevüket. A budai oldalon is találkozunk utcanév­változásokkal, de kevesebbel, mint a pestin, így a Margit körút a mai Mártírok útja, a Pálffy tér a mai Bem tér, Átlós út volt a Bartók Béla út régi neve a Móricz Zsigmond körtértől délre eső részen. Az olyan patinás nevek, mint a Krisztina körúté, a Széna, Szarvas és Döbrentei téré, továbbá még sok más főként a Várnegyedben­­ megma­radtak. Az utca-, út- és térelnevezések a városban a térképről való gyors tájékozódást szolgál­ják, egyszersmind azonban, ha nyomon kö­vetjük változásukat, a város történelmi és kulturális fejlődését, nem kis mértékben a politikai, társadalmi változásokat is tükrözik. Dr. Berti Béla HONISMERET Hetvenéves közlekedési térkép Kőbánya térképe

Next