Budapest, 1982. (20. évfolyam)
3. szám március - Frank János: Átlátszó plasztika
FRANK JÁNOS ÁHJÍIKKÓ iikisKlilai Bohus Zoltán munkái Bohus Zoltán a professzorának, Z. Gács Györgynek (1914—1978) tanácsára választotta az üvegművészetet. Ha most üveget mondok, a világért se gondoljanak csak poharakra, flaskákra: az üveg itt a plasztika anyaga, a szobrász közlésének eszköze. Manapság nemcsak a műfajok határai mosódtak össze, hanem a hagyományos anyagtár (bronz, kő stb.) is kibővült. Néhány éve Bohus váratlanul hűtlen lett az üveghez, a fém kezdte izgatni, a villogó krómacél, az ezüstszürke vas, a lomhafényű aluminium s az üveg unokatestvére, a plexi. Munkásságának egy évtizedét foglalta el a fémplasztika. Úgy látszik, szüksége volt erre az iskolára, hogy visszatérjen örök szerelméhez, az üveghez. Időközben az üveg ázsiója igencsak megemelkedett: Bohusnak mint üvegtervezőnek még csak átnyergelnie sem kellett. 1966-ban fejezte be tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán, s az újonnan létesített üveg szakcsoport tanársegédje lett; ma adjunktusa, 1967 óta kiállítóművész. 1972-ben a Ferencvárosi Pincetárlatban, 1976-ban a fiatalok Stúdiójában, 1981-ben az Iparművészeti Múzeumban — Üvegterek címmel — mutatott be önálló tárlatot. Tavaly részt vett a Padovában rendezett XIII. Nemzetközi Kisplasztikai Kiállításon (ezt az olaszok Bronzettonak hívják, de azért tárt karokkal fogadták Bohus üvegeit is). A nyugatnémetországi Kasselban, a Glaskunst '81 kiállításon 21 ország 120 meghívott kiállítója közül a II. díjat nyerte. Budapesten felállított köztéri plasztikái közül hadd említsem a Martinelli téri telefonközpont homlokzatán látható — Csiky Tiborral közös — rozsdamentes acélreliefjét és a MÁV Közönségszolgálat irodájának Nagymező utcai (a Radnóti színpad melletti) frontját díszítő, nyomott O betű formából és vertikálisokból komponált hatalmas, tükörfényes krómacél-domborművét. Bohus „fémkorszakában" hangsúlyozott vertikálisai feleseltek húsos, zömök, mégis könnyed térformáival, klasszikusan konstruktív fém, fémplexi, fém-üveg tárgyai pedig a csavaranya-csavar zöngéjével árnyalt építményeivel (Dinamikus egyensúly i-ll 1976; Ipari kristályok, 1977; Oldható kötés, 1977). Mennyiségre is tiszteletreméltó a rengeteg invenciót, kemény fizikai munkát, sőt, felszerszámozott lakatosműhelyt követelő alkotások sora. Akkoriban — vagy öt éve — azt írtam, hogy ezekből a művekből is kiolvasható a majd megszülető darab vagy a következő ciklus alapgondolata. A síkból a harmadik dimenzióba, a tS-mondatosból az összetett tartományába, a passzívból a cselekvőbe lépve kutatja a tér vonzás-taszítás-egyensúly törvényeit", jóslatom bevált — azért is mertem idézni —, csak éppen arra nem gondoltam még, hogy Bohus térbelisége éppen üvegtárgyakban inkarnálódik, s hogy az aktivitásba beletartozik a nézők tevőleges részvétele is, mintegy az alkotás befejezéseképpen. Ezeket a plasztikáit üveglapok rétegeiből ragasztja össze a művész. Külön hatást kelt az üveg természetes zöldes árnyalata, vagy máskor barnás tónusa, amikor is az üvegfelület fémgőzőkkel kap némi színezést. Szigorú matematikai és geometriai szabályok szerint konstruálja ezeket a műveit — az Iparművészeti Múzeum kiállításán az izgalmas tervrajzokat is kiállította —, érvényesülnek a fényáteresztés, fénytörés, sőt, a nagyítás fizikai, optikai törvényei. A Bohus-objektek palástját egymást metsző síkgörbék adják, éppen a felületek hajtásának megválasztása, s ezek meglepő metszésvonalai határozzák meg a tárgy tendenciáját. Tulajdonképpen akkor is teljes, befejezett plasztikák volnának, ha nem üvegből készítené őket, de mivel az üveg átlátszó, a palást alámögé látunk. Ez az anyag tüntető indiszkrécióval tárja föl a belsejét, maradéktalanul megmutatja a teret, vagyis a plasztikának egy újabb együtthatóját vezeti be: a semmit. De ez a semmi a többi tényezővel egyenrangú, nagyon is határozott valami. A Térspirál I. (1977), ez a torta formájú, dob formájú test éppen a hiányaival hat, a piramidális Térspirál II. (1978) állandó fejlesztésével izgat fel és nyugtat meg. A Formula II. (1981) rafinált egyszerűségét, először fölfogni sem tudjuk, később rájövünk, milyen világos törvényekre épült. A Bohusüvegek sorozatán egyszerre van jelen a méltóságteljes állandóság és a mindig szellemes dinamizmus. Főművében, a Mexikói úti földalatti végállomás mellett épült szökőkútban találkozott Bohus két kedvenc anyaga, az üveg és a polírozott krómacél. Hámori Béla építész szólt egy harmadik anyagról: a vízről. Hogy vízből is lehet plasztikát alakítani. Más és más tulajdonságokkal rendelkező anyag mind a három, a kemény krómacél dombormű (1976) a MÁV Közönségszolgálat Irodájának homlokzatán Térspirál II. üveg, 1978 24