Budapest, 1986. (24. évfolyam)
8. szám augusztus - PESTI TÜKÖR
Következik: a Lánchíd Éppen tíz esztendeje döntöttek a felelős kormányzati szervek a budapesti Dunahidak felújításáról. Azóta biztonságos, szép és forgalomtechnikai szempontból korszerűbb lett a Petőfi, az Erzsébet és az Árpád híd. A Szabadság híd rekonstrukciója júliusban fejeződött be, és nyomban hozzákezdtek a főváros legöregebb átkelőhelyének, a Széchenyi Lánchídnak felújítási munkálataihoz. Azaz az előkészítéshez, hiszen a jövő esztendőben tervezett munkálatok megindításához pontosan fel kell mérni, mi az elvégzendő feladat. Annyi már bizonyos, hogy megújulnak a hídfők, a közúti és gyalogosaluljárók, a járdák és a pillérek kőburkolatai. Pontosan bemérték, mit és hogyan kell javítani, átalakítani a szerkezet acélvázán, a szigetelésen, és persze új aszfaltburkolatot terítenek az úttestre is. Várhatóan egy esztendőt vesznek igénybe a munkálatok, az idei előkészítés még nem zavarja a forgalmat. Az elképzelések szerint 1987 februárjától azonban csak az autóbuszok vehetik igénybe, egy sávon, jelzőlámpák irányításával a Lánchidat. Ez az amúgy is túlzsúfolt, belvárosi híd kiesik hát a közlekedésből, így aztán — s ebben a budapestieknek nagy gyakorlatuk van már — a szomszédos átkelőkön szaporodik majd meg a járművek száma. Tehát türelem, körültekintés és nagy fokú óvatosság kell majd a Buda és Pest közötti forgalom biztonságos és a körülményekhez képest zavartalan lebonyolításához. Ezt megkönnyítendő, a közlekedésszervezők több változást készítenek elő. Például a Margit hídra felhajtók a Jászai Mari térnél két sávot vehetnek majd igénybe. A Mártírok útján, a Mechwart térnél áthelyezik a villamos-megállóhelyet a Május 1. mozi elé, így az Európa-ház előtt három sávban közlekedhetnek az autósok. A Lánchídhoz kapcsolódó utak közül felújítják a József Attila utcát az Engels térig, s ezzel egyidőben tatarozzák a környező házakat. Új burkolatot kap a Clark Ádám tér és az Alagút, valamint az Alagút utca a Krisztina körútig. Vagyis mérhetetlen kényelmetlenségnek nézünk elébe, de megéri. És szükséges. És a fővárosiak már az elmúlt tíz esztendő alatt is bebizonyították, ha tudják, miért, meddig, minek az érdekében történik mindez , vállalják a kényelmetlenségeket. (müller) Új emléktábla a Paulay Ede utcában A pesti Nemzeti Színház és a Színművészeti Főiskola igazgatója, színházszervező és dramaturg Paulay Ede 150 éve született. Az újonnan állított emléktáblán kívül a Nemzeti Színház-beli emlékkiállítás is az utókor tiszteletének tanújele a múlt század nagy autodidakta színházi szakembere iránt. Élete 58 éve alatt csak a színház ügye, a siker, a legmagasabb színvonalú előadás megteremtésének a lehetősége érdekelte. Kezdetben mint súgó, majd mint vidéki színész nagy kortársaitól leste el a színművészet szakmai és lélektani tudományát és fortélyait. Senki sem tanította, családjában sem volt színész, mégis, amikor 27 évesen felküzdötte magát Pestre, a Nemzeti Színházhoz, azonnal hozzáfogott a színészet tanításához az éppen akkor létesült Színitanoda titkáraként. Színészpedagógusi munkáját élete végéig folyatta színigazgatói elfoglaltsága mellett is. De ugyanakkor mint igazgató egy személyben látta el a színház főrendezői és fődramaturgi munkakörét, sőt, 70 színdarabot maga fordított le a jobb előadhatóság érdekében. A színháztörténészek a pesti Nemzeti Színház múlt század végi „aranykorát" Paulaykorszaknak is nevezik, s többségük szerint Budapest színházát európai színvonalra emelte. Rossz anyagi körülményei ellenére Paulay Ede többször is bejárta Európa leghíresebb színházait, tapasztalatairól tanulmányokban számolt be, és alkalmazta is azokat saját színházában. Jól megérezte, hogy a nagy előd, Szigligeti Ede megteremtette az előfeltételeket a színvonalas fővárosi színházi kultúra megvalósításához. Szakmai tekintélyének elismerését jelentette nemzeti színházi igazgatói és dramaturgi kinevezése 1878-ban, amikor éppen tagja sem volt a színháznak, továbbá a Petőfi- és a Kisfaludy-társasági tagsága, végül a Ferenc József-rend lovagkeresztjével történt kitüntetése igazgatóságának harmadik évében. De talán mindennél fontosabb az a tekintély, amit kollégái, munkatársai, tanítványai körében szerzett magának tehetségével, tudásával, határozottságával, soha nem lankadó hivatásérzetével és megérdemelt sikereivel. Mindig szigorú volt, de tapintatos, értette, hogy kell színészsztárokkal epizódszerepeket elfogadtatni, mert színészei szinte imádták. Feljegyezték egyik mondását: „Alig emlékszem reá, hogy nekem is voltak színpadi sikereim, annyira megszoktam már, hogy másokéiért dolgozom". Halála után, 1925-ben utcát nevezett el róla a Főváros — ma országos intézmények sora ünnepli. Talán egyszer munkásságának színterein: a Várszínházban, a régi Nemzeti Színház és a Színitanoda helyén is emléktáblát állítanak. Dr. Paulay Lajos Zenés nyár a Várban A közkedvelt, külföldiek által is előszeretettel látogatott Várnegyed zenei programja idén Buda visszahódítása 300. évfordulója jegyében alakult. A Hilton-szálló Dominikánus-udvarában Offenbach kisoperáin kívül az odesszai Állami Akadémiai Balett vendégszerepelt nagy sikerű programjával. Az idén először a fesztiválvárosok: Sopron, Keszthely és Barcs vendégkoncerteken mutatkoztak be a patinás falak között. Jelentős közönséget vonzott a Bakfark Bálint Lant trió és a Reneszánsz Harsonaegyüttes. Itt rendezték meg két japán vendégművész közreműködésével a Budapesti Ifjúsági Zenekar Vivaldi- és Bach-estjét is. Csemegeként a magyar néptánc és népzene legszebb darabjaiból láthatott-hallhatott összeállítást a zenekedvelő közönség, és pódiumra lépett a Muzsikás együttes is. Nagy közönséget vonzott a Budapesti Történeti Múzeum nyári hangverseny-programja a Király Pincében, amelyen osztrák művészek is vendégszerepeltek, s mely hangversenysorozat szintén a háromszáz évvel ezelőtti történelmi események jubileumának jegyében telt el. (1) A Budapest Galéria a Képző- és Iparművészeti Lektorátussal egyetértésben NYILVÁNOS PÁLYÁZATOT hirdet a Képző- és Iparművészek Szövetsége, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója, a Fiatal Iparművészek Stúdiója és a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának tagjai részére a budapesti lakótelepek komplex képzőművészeti díszítésére. A pályaműveknél tematikai, formai, funkcionális, műfaji megkötés nincs, de a térszervező, elsősorban plasztikai megoldások részesülnek előnyben. Bemutatandó: 1:10 léptékű kisminta, bírálható építész- ill. kertterv 1:100 léptékben AO tervlapokon kasírozva, műleírás, költségbecslés. A pályaművek elbírálását a Képző- és Iparművészeti Lektorátus és a Budapest Galéria által megbízott szakértők végzik. A pályaművek beadásának időpontja: 1986. november 27-28. 10-16. helye: Budapest III. Lajos u. 158. A pályázat eredményének közzététele 1987. január 15-ig megtörténik. A nyertes művekből a Budapest Galéria 1987 februárjában Lajos utcai kiállítóházában kiállítást rendez. A kijelölt lakótelepek helyszínrajzai és részletes tájékoztató munkanapokon 10-12-ig vehetők át a Budapest Galériánál (VI. Liszt Ferenc tér 10. I. 1. Tel.: 424-764, 221-013). A nyertes pályaműveket a Budapest Galéria a művésszel kötött szerződés keretében a VII. ötéves terv folyamán megvalósítja. 3