Budapest, 1986. (24. évfolyam)
10. szám október - Dr. Szikossy Ferenc: A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum
•BMI A FŐVÁROSI KÖZÚTI HIDAK „MINDENESE": AZ FKFV A Dunát nem tudjuk kikerülni A hidak a legdrágább közlekedési műtárgyak, ha úgy tetszik, létesítmények, s egyúttal nélkülözhetetlenek is. A fővárosi Duna-hidak például kihatnak az egész ország közlekedésére. A háború alatt elpusztult hídjainkat újjáépítettük, úgy és olyan anyagokból, amilyenekre a mindenkori lehetőségeink módot adtak. A Margit, a Szabadság és a Lánchíd újjáépítésénél például beépítették a régi híd még használható szerkezeteit is, pedig már akkor meglehetősen „fáradtak" voltak azok az acélszerkezetek. De hogy mennyire létfontosságúak voltak a hidak a fővárosban, azt bizonyítja a Manci és a később ideiglenes jelleggel épült — de több mint tizenöt évig szolgáló — Kossuth híd is. Az újjáépült hidakat természetesen — mint arról a hídszabályzat intézkedik — tízévenként felül kell vizsgálni, és ennek alapján elvégezni a szükséges munkálatokat. A Fővárosi Tanács által jóváhagyott hídfelújítási program 1977-ben kezdődött, azóta sorrendben a Margit, a Petőfi, a Szabadság első, az Árpád, az Erzsébet, majd végül a Szabadság híd második rekonstrukciójára került sor. A ciklus „zárótételeként" most a Lánchíd teljes felújítása van soron, ami a számítások szerint 250 millió forintba kerül. Az építők „végigmennek" a hat közúti Duna-hídon, lezárul egy periódus, kifújhatják végre magukat — mondhatná valaki. Nos, erről szó sincs. Kezdődik minden elölről. 1989-ben következik megint a Margit híd, majd sorban a többi... Ha azt mondjuk, hogy a Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat a budapesti közúti Duna-hidak „mindenese", lehet, hogy nem a legpontosabban fogalmaztuk meg feladatát, próbáljuk hát konkrétabban meghatározni. A vállalat a hidak gazdája, üzemeltetője, karbantartója, és hogy el ne feledkezzünk mondandónk lényegéről: szervezi és irányítja, egyszóval lebonyolítja az ismétlődő, nagy hídfelújítási munkákat. AzFKFV-nek e munkát a Fővárosi Tanács megbízásából a közlekedés biztonsága érdekében kell elvégeznie a jó, a gazdaságos vállalkozás szellemében, eredményességével és mindenek felett felelősséggel. E munka milyenségét és mennyiségét illetően válogathatnánk a jelzőkben, hiszen a hídprogram évei alatt jócskán akadtak jelzőt kívánó események. Király Károly, az FKFV műszaki vezérigazgató-helyettese azonban nem híve a nagy szavaknak. Ez a munkánk, ez is a feladataink közé tartozik, melyet igyekszünk tisztességesen elvégezni — mondja, s nem szerénytelenségből hozzáteszi: Volt, hogy elmaradt a hordógurítás egy híd felújítása után, vagy nem volt „éremhullás", de mi így is büszkék vagyunk. Hogy mi volt ez a munka, hogyan zajlott, miért volt rá szükség, melyek a tapasztalatok? — erről szívesebben beszél, jóllehet, tudja, hogy az álmatlan éjszakáknak soha sincs vége. Több tapasztalattal felvértezve ugyan, de a munka folytatódik, a Lánchíd rekonstrukciójának befejezésével újabb tízéves periódus kezdődik. Fővárosi hídjaink mögött igen tiszteletreméltó kor áll. A forgalom évről évre nő, vele párhuzamosan nagymértékben növekszik a hídszerkezetek igénybevétele. Jogos kérdés, meddig bírják a terhelést. Elő van írva, hogy bizonyos időszakonként mit kell vizsgálni a hidakon, s ez a minimum, mert a mindenkori állapotnak megfelelően minden javítást el kell végezni. A nagy beavatkozások rendkívül nehéz vállalkozások, hiszen a mai hatalmas közúti forgalom mellett úgyszólván képtelenség tartósan „kikapcsolni" egy-egy hidat a közlekedésből. A forgalom teljes lezárása lenne a legkedvezőbb az építkezés szempontjából, a közlekedést illetően azonban tovább növeli a már meglévő zsúfoltságot. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a fővárosi Duna-hidak — csekély áteresztőképességük folytán — közlekedési hálózatunk „érszűkületei". Egy híd forgalmának rövidebb-hosszabb ideig tartó „kikapcsolása" vagy korlátozása a többi híd zsúfoltságát, igénybevételét fokozza, tehát az elfáradás, az elhasználódás mértékét is növeli egyúttal, nemegyszer oly mértékben, hogy előfordulhat — előfordult —, hogy az előírt tíz esz HHHHnHHHHMMB • 42