Budapest, 2005. (28. évfolyam)
5. szám május - Ongjerth Richárd: Nemcsak a házakat, de a lepusztult negyedek társadalmát is rehabilitálni kell
3 MÁJUS félflisi BUDAPEST les körű, sokszereplős, aktív partnerségi viszonyrendszer kialakítására és hosszú távú fenntartására egy adott városfejlesztési akcióban. Az is ismert körülmény, hogy Budapest majd minden városfejlesztési témakörben többnyire más szereplőkkel, közreműködőkkel együtt léphet fel sikeresen és hatékonyan, így a szociális rehabilitáció tervezett megvalósítási modellje mintaként szolgálhat a városfejlesztés számos szakpolitikai programjának előkészítési-megvalósítási-partnerségi mechanizmusát illetően is. Mert a szociális rehabilitáció tekintetében a Fővárosi Önkormányzat kezdeményező, együttműködő, támogató, koordináló szerepet tölt be, számos más szervezet partnereként, hogy az érintett kerületek megvalósíthassák idevágó terveiket. A kezdeményező, projektgeneráló szerep nagyrészt informális - értsd: jogszabályok által kötelezően elő nem írt - eszközökkel alakult ki. Ennek keretében a Városkutatás Kft. a budapesti városfejlesztési koncepció elfogadásához kapcsolódó közgyűlési döntés alapján elkészítette az A szociális városrehabilitáció, koncepció, eszközrendszer és modellkísérletek című tanulmányt, amely többféle kritérium alapján javaslatot tett a Magdolna-negyednek mint a szociális városrehabilitáció kísérleti terepének kijelölésére. A tanulmányt a Városházi beszélgetések a városrehabilitációról című, a városfejlesztés kulcsterületeire koncentráló nyilvános szakmai megbeszélés-sorozat keretét"^V^- ben vitatták meg 2004 őszén, és részben ennek hatására támadt érdeklődés a szociális rehabilitáció témakörében különösen érintett önkormányzatokban - a kőbányaiban és a ferencvárosiban - a modellprogramban való részvétel iránt. A Fővárosi Önkormányzat közgyűlése februárban döntött a program modellkísérletének pénzügyi támogatásáról, valamint a tervezéshez, illetve a kerületi tervek megítéléséhez szükséges indikátorokról. Ezek a jelzőszámok kezdetben az adott negyedek, tömbök krízisterületkénti lehatárolásához szükségesek, és magukban foglalják a társadalmi viszonyok (kedvezőtlen demográfiai helyzet, szegénység és a kirekesztés magas szintje, valamint a nagyszámú nemzetiségi és kisebbségi csoport, különösen a romák helyzete), a gazdasági körülmények (a tartós munkanélküliség magas szintje, a háztartás-fenntartás bizonytalansága, az alacsony gazdasági aktivitás és az alacsony iskolázottság), valamint a lakókörnyezet (erősen leromlott lakásállomány, leromlott környezet, magas kriminalitás és rossz közbiztonság) állapotát kifejező legfontosabb jellemzőket. A fővárosi döntés elkészítői olyan mutatókat fogalmaztak meg, amelyek statisztikailag szilárdak, nem esetleges adatgyűjtésből származnak, adott időközönként felülvizsgálhatóak, és konzisztensen - egész Budapest területére - a rendelkezésre állnak. Ehhez a KSH 2001-es népszámlálási adatai, az Európai Bizottság Urban II. közösségi kezdeményezésének mutatórendszere, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal regionális operatív programja, a városi területek rehabilitációja intézkedésének kritériumrendszere, Nagy-Britannia krízisterületi mutatórendszere (The English Indices of Deprivation 2004, Office of the Deputy Prime Minister, 2004.), továbbá a Budapesti Városrehabilitációs program - A városrehabilitáció műszaki feladatainak vizsgálata (RÉV8 - Teampannon - MIGSZ -X-PERT, 1999. július), illetve az A szociális városrehabilitáció: koncepció, eszközrendszer és modellkísérlet (Városkutatás, 2004. szeptember) című háttértanulmányok szolgáltak forrásul. Közvetlenül a közgyűlési döntést követően, 2005. februárjában a Fővárosi Önkormányzat a partnerségi viszonyok elősegítésére, egyúttal figyelemfelkeltő és tudatosságnövelő rendezvényként kétnapos kollokviumot rendezett, amelyen az elképzelések részletei megismerhetőkké váltak a széles szakmai közvélemény előtt, és mód nyílt a tervezett megoldások megvitatására is. A szakmai rendezvényen a házigazda, Demszky Gábor főpolgármester és Ikvai-Szabó Imre akkori fővárosi bizottsági elnök mellett részt vett és felszólalt Göncz Kinga ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszter, valamint Horváth Csaba, az Országgyűlés gazdasági bizottsága infrastruktúra-fejlesztési és lakásügyi albizottságának elnöke, akik szervezetük támogatásáról biztosították a modellkísérlet szervezőit. A konferencia után néhány napon belül - szintén fővárosi kezdeményezésre - megalakult a szociális városrehabilitációs szakmai kollégium, amelyben az illetékes kormányzati szervek (különféle minisz- MHHH