Budapest, 2006. (29. évfolyam)
9. szám szeptember - A címlapon: Netovább - Sebestyén László felvétele
BUDAPEST a városlakók folyóirata XXIX. évfolyam 9. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945-ill. évfolyam, 1945-1917 (szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor) IV-XXVI évfolyam, 1966-1988 (szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János) FŐSZERKESZTŐ: Buza Péter A SZEPTEMBERI SZÁM TÁRSSZERKESZTŐJE: Török András OLVASÓSZERKESZTŐ Saly Noémi SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (fotó), Török András, Vargha Mihály, (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal a szerkesztőség levelezési címe: 1089 Budapest, Elnök utca 1. E-mail: budapestramail.tvnet.hu Web: http://budapest.neuropolis.hu/ KIADJA PRESSXPRESS felelős kiadó: Dávid Ferenc 1089 Budapest, Elnök utca 1. Telefon: 219-0354, fax: 210-2195/103 TERJESZTÉS HÍRVILÁG Press Kft. Tel./fax: 411 -0491 hirvilag.press0hirvilagpress.com n A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal támogatja GRAFIKAI TERV, TÖRDELÉS: Nemes András NYOMDAI MUNKA: Pharma Press Kft. 1089 Budapest, Elnök u. 1. telefon: 210-4190, 210-4194 ISSN: 1785-590 X Nyilvántartási szám: 2.2.4./237/2004 A BORÍTÓN: Netovább (8. o.) A HÁTSÓ BORÍTÓN: Kétszáz éves madárkák röpte (16. o.) BUDAPEST BUDAPEST fordulóponthoz érkezett: sokan érzik ezt ma így — írtuk másfél éve. Mennyire igazunk volt! Ez a fordulópont Budapest fizikai valóján mára már szemmel látható módon látszik. Ma Budapest négy meghatározó helyszínén —jelképes módon — hatalmas építési terület, ideiglenes foghíj tátong. A Vörösmarty téren, a Károly körúton, a Blaha Lujza téren, a Király utca elején. Ezekre a helyekre a tervek szerint nívós épületek kerülnek. De mint közismert, a kevésbé szem előtt lévő területeken felgyorsult bontások szeretett városunk alapkarakterének pusztulását, változását is előidézik. Budapest arca változik, és a változás egyre gyorsul. Egy adott pillanatban igen nehéz megítélni, miként viszonyuljunk ehhez - különösen egy olyan szellemi közösség, amely e lap mögött áll. Volt már arra példa, százegynéhány évvel ezelőtt, amikor a régi Pest központjának lerombolását (szinte) egyhangú lelkesedés fogadta, hiszen kellett a hely a világvárosias új városközpontnak, a szépséges Erzsébet-hídnak. Budapestnek közgazdasági értelemben (a régiós verseny miatt) nincs több ideje várni. A budapestieknek nincs is kedvük tovább várni. A mostani fordulópont mindenképpen itt van, nem késleltethető. Rajtunk múlik, hogy 100 év múlva a millenniumhoz hasonlítják-e ezt az évtizedet, vagy éppen ellenkezőleg: szembeállítják vele. Pillanatnyilag csak annyi érezhető: a város esélyei igen jók. Az elmúlt hetekben egyik sztár építész adta a kilincset a másiknak. És közülük többet a nálunk építeni akaró világcégek hoztak ide. A fordulópont azt is jelentheti, hogy - az országgyűlési választásokhoz hasonlóan - megtörik egy másfél évtizedes trend. Eddig a főváros irányításában, ha állandóság nem is, de folyamatosság volt megfigyelhető. Ha a folyamatosság esetleg megtörne, akkor sem szeretnénk, ha helyébe az állandóságot kapnánk Budapest nem Amerikában van — itt a sajtótermékeknek nem áll jól, ha egy-egy politikai keresztútnál nyilvánossá teszik, melyik politikai erőnek, személyesen melyik jelöltnek a győzelmét üdvözölné. A „Budapest" mögött álló asztal társaséig ráadásul büszke politikai és szellemi sokszínűségére. A törzsasztal pártpolitikai értelemben erősen barázdált — ezért ezen informális klub tagjai megkímélik egymást bizonyos elfogultságaiktól. Ezért természetesen nincs közös főpolgármester-jelöltjük. Képesek viszont az ideális jelölt fantomképét megrajzolni. A Budapest szerkesztősége olyan főpolgármestert szeretne, aki harcol majd Budapest megosztottsága ellen, és fő feladatának tekinti a város újraegyesítéséért folytatott küzdelmet, - aki addig is, amíg a fenti harcban átfogó győzelmet (tekintettel a kétharmados törvények szükségességére) nem érhet el, megpróbál alternatív módokat találni, a Közmunkatanács egyes funkcióinak feltámasztásával, az önkormányzatok közös gondolkodásával; - akinek egyként fontos a régi és az új, aki képes sikeresen vegyíteni Budapest e két kincsét; - aki sem nem hajhássza, a személyes népszerűséget, sem nem kelt alantas hisztériát a város felemeléséhez alkalmasint szükséges hitelek ellen; - aki képes a város hosszú távú érdekei felé hajlítani az építeni, kereskedni, növekedni akaró tőkét ám nem a belvárosi negyedeket áldozza be az ,,fejlesztés" érdekeinek; - aki személyes hitelével és magatartásával képes befolyásolni a fővárosi kisember mindennapi szokásait; - aki képes néhány irritáló gondra (például tömegközlekedés, parkolás, hajléktalankérdés stb.) olyan megoldásokat találni, amelyek hatásaival egyformán elégedett lehet őslakos és csak napokra ide látogató turista. 2006 és 2010 között szeretett városunk végre abban a helyzetben van, hogy a választás célja NEM a kisebbik rossz kiválasztása. Most - hála az uniós forrásoknak és a magától mozgolódó igényes fejlesztőknek - nagy esélyt kaptunk. Az esély tárgya: egy élhető, vonzó világváros. A neve, ugye milyen könnyű kitalálni: BUDAPEST .