Budapest, 2009. (32. évfolyam)
7. szám július - Branczik Márta: Szálló a József körúton
BUDAPEST Szálló a József körúton Branczik Márta Felújítás miatt tavaly bezárt a József körút elején álló Nemzeti Szálloda. Az építész szerette volna a tervezés megkezdése előtt megismerni az eredeti épületet, ezért maga kezdeményezte a kutatást, ami egy idő után önálló életet kezdett élni, és messzire elkanyarodott az építészettörténettől. Remélhetően 2010 tavaszán újra olyan elegánsan és frissen vár minket a szálló, ahogyan 1895-ben megnyílt. A Rémi-család A hotelt akkor még – a tulajdonos után – Rémi Szállónak hívták, és csak jóval később, 1929-ben kapta mai elnevezését a szemközti színházépületben játszó társulatról. A szokásos névváltozásoknál azért bonyolultabb a helyzet, mert már az 1900-as években is létezett egy Nemzeti Szálló, amelynek bérlője ráadásul Rémi nevű volt. Vagyis a Rémi Szállónak nemcsak az utódját hívták Nemzeti Szállónak, hanem már a megnyitása idején is volt egy Nemzeti Szálló, amit ugyanaz a személy vagy ugyanaz a család üzemeltetett! A szálak így könnyen összekuszálódhattak, hiszen az eltelt több mint száz év folyamán mind a Rémi-család, mind a korábbi Nemzeti Szálló léte feledésbe merült. Draveczky Balázs, a kor vendéglátásának kutatója, több forrást is idézett, hogy tisztázza a szálloda történetét. (Újabb történetek terített asztalokról és környékükről, Pallas Stúdió, Budapest, 2000). Például Kahn József Budapesti útmutatóját (1891), amely elismerően említi, hogy a legjobbak egyike „Rémi Zsigmond Nemzeti szállodája”, vagy Ilosvai Hugó könyvét (1896), amelynek hátoldalán megtalálható a Rémi Szálló hirdetése. Ott maga a tulajdonos ajánlja a szállodát, aláírásként viszont – további zavart keltve bennünk – „idb. Rémi Róbert, a Nemzeti Szálló volt tulajdonosa” szerepel. Tehát ki is volt akkor a Nemzeti Szálló tulajdonosa? Rémi Zsigmond, vagy id. Rémi Róbert? (Nem beszélve arról, hogy kell még lennie egy ifjabb Rémi Róbertnek is!) Draveczky azt sem zárta ki, hogy névelírásról lehet szó. Pedig az egykorú kiadványok hiteles információkat adtak, csak nehéz eligazodni köztük. A Google keresôje ugyancsak nagyon izgalmas, de meglehetôsen összefüggéstelen adatokat dobott ki a Rémiekrôl, majd véletlenül Siklóssy Lászlónak a Közmunkatanács történetét feldolgozó könyvében Rémi Róbert portréjára bukkantam. Nyilvánvalóvá vált, hogy olyan emberről van szó, aki a maga korában, a 19. század végén ismert közszereplő, vagyonos ember lehetett, ugyanakkor ma már szinte semmit sem tudunk róla. Fontosabb adatokkal szolgáltak a Budapest Fôváros Levéltára elektronikus adattárai. Rémi Róbert Budapest fôváros törvényhatósági bizottsága közgyûlési jegyzôkönyveinek adatbázisa szerint már 1873-1899 között – mint VIII. kerületi virilis – a közgyûlés, 1887-tôl 1899-ig pedig a Fôvárosi Közmunkák Tanácsának tagja volt. Mikszáth lapja, az Országos Hírlap 1897. november 26-án pedig arról tudósított, hogy megválasztották a „Józsefváros egyesült községi pártja” elnökévé. Fontos kiindulópontként szolgált a BFL Társadalomtörténeti Adattára is. A bérleti szerződések, cégiratok, házassági szerzôdések, tervrajzok ugyan mindig csak egy-egy aktuális ügyre vonatkoztak, ám e dokumentumok alapján lassan kirajzolódott a Rémi Szálló története. A bevezetôben feltett kérdésekre, ki is a Nemzeti Szálló tulajdonosa, és milyen kapcsolata volt Rémi Róbertnek a vendéglátással, a magánokiratokban lehetett megtalálni a választ. Az 1882. áprilisában kelt szerzôdés (BFL, dr. Gaszner közjegyzô iratai) szerint „A Magyar Jelzáloghitelbank a váczi utca 22. szám alatt fekvô, Nemzeti Szálloda nevezet alatt ismeretes háromemeletes házát (pesti tk. 606. tkv. Betét, 607 hrsz)...annak minden belsô és külsô helyiségeivel, összes hozzátartozandóságával együtt bérbeadják... Rémi Róbertnek és feleségének Sartory Teréznek.” Rémi Róbert tehát a Nemzeti Szálló bérlôje volt 1882-tôl, vagyis nem az ingatlant vásárolta meg, hanem a szálloda üzemeltetési jogát. Ebben az időben a korabeli források a szálló „tulajdonosa” megnevezés alatt a szálloda-üzem tulajdonosát értik, nem az ingatlanét. 1896-ban a Rémi Szállót népszerűsítô kiadványt Rémi Róbert tehát ezért írja alá úgy, mint „a Nemzeti Szálló volt tulajdonosa”. Magántulajdon Rémi Róbert portréja. Goszleth István, 1895 körül 30 2009 július