Budapest, 2009. (32. évfolyam)
9. szám szeptember - Pataki Károly: (Tűrés)határérték
BUDAPEST (Tűrés)határérték avagy a fenntartható fejlődés legmegbízhatóbb akadálya a fenntartott zavar szöveg. Pataki Károly, fotó: Sebestyén László A jelszavakat mindenki az unalomig ismeri. Már-már az igazságügyi szakértő is alig mer hivatkozni rájuk, mert hiteltelenné tették azok, akik a legtöbbet tehetnének értük. Tudjuk, hogy kis és nagy léptékben mérve is baj van: a baj globális. Lassan frázissá silányul, hogy szemléletváltásra, a környezettudatosság fokozására van szükség. Az sem maradhat el, hogy a környezettudomány alapvető célkitűzése az ember egészségének megóvása, továbbélési feltételeinek javítása, és hogy ez a tudomány interdiszciplináris. Arról sem kell már győzködni senkit, hogy az életminőség meghatározó eleme az egészség. De értjük-e, hogy miről beszélünk, és főként: értik-e azok, akik döntenek – az országban és Budapesten? A fentiek közül először is tegyük helyre a legfontosabbat: az egészséget. Ezt különösen ajánlom azok figyelmébe, akik leegyszerűsítik a fizikai egészség fogalmára. Ők azok, akik számára a környezeti hatások minôsítésekor az egyetlen rendezô elv a közigazgatási jogszabályokban elôírt egészségügyi határérték (látni fogjuk, milyen megtévesztô lehet) betartása és betartatása. Õk azok, akik szerint mindenki egészséges, aki fizikai értelemben nem beteg. Ez súlyos tévedés. Az egészség nem más, mint teljes értékû működôképesség, edzettség és ellenálló erô, amelynek csak egy, talán nem is a legfontosabb eleme a fizikai állapot. Szükség van hozzá másra is, mert az ember nemcsak fizikai lény, lelki természete, erkölcse is van. A magát fejlettnek tartó világ erről, az egészség valódi és teljes értelmezéséről feledkezett el. Előtérbe kerültek a materiális, és háttérbe az immateriális értékek. Súlyos árat fizetünk azért, hogy a fejlődés egyetlen mércéjének a növekedést, gyarapodást tekintettük. Ez a folyamat törvényszerűen vezetett értékzavarodott helyzethez, globális válsághoz. Ma még értetlenséget vált ki (sajnálatos módon a hatóságok sem kivételek, sôt!) annak hangoztatása, hogy a környezeti állapot minôségének objektív és szubjektív tényezôi is vannak. A szubjektív tényezôket szinte félve, szégyenkezve említik azok, akik elszenvedik. Pedig ezeket nem elfedni, hanem kibontani kellene. Hitem szerint az elkövetkezô idôszak erôsödô válságai elôtérbe fogják helyezni a környezetpszichológia tudományát, amelynek tárgya a természeti környezetébe illeszkedve élô ember, célja pedig az ember és a természeti-társadalmi környezet kölcsönhatásának vizsgálata s a megbomlott egyensúlyú környezeti rendszerek helyreállítása, vagyis az emberhez méltó élet feltételeinek fenntartása és fejlesztése. A környezetvédelemnek sem lehet más célja, mint az emberhez méltó élet feltételeinek fenntartása és fejlesztése érdekében helyreállítani a megbomlott egyensúlyt. Közhely, amit mondok, de nem árt elégszer ismételni: ne nagyobbak, hanem jobbak akarjunk lenni. Környezeti érdeksérelmek, környezeti érdekérvényesítés Nem jogászként, de bizonyos műszaki és természettudományos ismeretekkel és tapasztalattal rendelkező szakértőként is nagy biztonsággal állítom, hogy a környezeti érdekérvényesítés hatékonysága érdekében a 2 2009 szeptember