Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1888
A BÖLCSELŐ ELEM VÖRÖSMARTY LYRAI KÖLTEMÉNYEIBEN. „A földhöz minket baj s öröm kötöz.“ Így fejezi ki Vörösmarty költőileg, szépen és igazán, azt az ellentétet, mely életünk összes mozzanataiban, viszonyaiban nyilvánul, azt az állandó változatosságot, mely nélkül a lét nem is képzelhető. Derűs, borús napok váltakozásából áll az élet, s egyéni hangulatunk, mely a körülmények, viszonyok és a környezet hatása alatt áll folyvást, semmihez sem hasonlít jobban, mint az időjáráshoz. Egyszer meleget árasztó, fényes napsugár ragyogja be egünket, máskor barna felhők borítják el, most a tavasz enyhe fugalmának lebbenését érezzük, majd meg esős, hideg őszi szél csapja meg arczunkat. Megszokjuk mindeniket, amint megszokottá lesz életünk folyása, s ha az újság ingere kielégítést nyert, tovább folytatjuk napi életünket, tűrve, amit a sors reánk mér, elfogadva, ami jóval megkínál. Egész életünk alapja csakugyan a megszokás, mely a bajok és örömök arányos felosztását illetőleg kisebb-nagyobb mértékben egyenlő sorsúvá tesz bennünket. A kiszabott munkakör érdekei, terhei, a bizonyos czél felé folyvást előre haladó létmozgás, figyelmünknek kiváltképpen a jelenre irányuló feszültsége miatt ritkán tehetjük mélyrehatóbb vizsgálódás és gondolkodás tárgyává mindazt, ami bennünk és körünkben mint ható ok működik, vagy mint okozat megfejtésre vár. Szinte úgy tűnik ez föl, mintha hajlandók volnánk e tekintetben is a „munkafelosztás“ elvét követni, gondolkodásunknak más téren való lefoglaltsága miatt azokra bízván a problémák fejtegetését, akik mintegy erre vannak hivatva. Annyi bizonyos, hogy a természet és élet igen sok jelenségének sokszor csupán észrevevő-