Kegyes Tanítórendiek főgimnázuma, Budapest, 1905
A HASZNOS OLVASÁSRÓL 15 válunk a velük való érintkezés által. Mikor egy-egy író vagy költő szép gondolatában gyönyörködünk, legfőbb örömünkre az szolgál, hogy meg tudtuk érteni azt a szép gondolatot. Mindaz a szép pedig, amit megértünk, amiben gyönyörködni tudunk nemesítőleg hat ránk, műveli lelkünket, ennélfogva a tartalmas könyvek olvasása valóságos lelki szükség mindazokra nézve, akik magukat igazán művelt emberekké akarják nevelni. Az olvasmány megválasztása. A tartalmas könyvek közé elsősorban azokat sorozom, melyek főként lelkünket ragadják meg s nemes gondolatokat és érzelmeket támasztanak bennünk. Ezzel épen nem vonom kétségbe a tisztán tudományos művek tartalmasságát; a tudás szempontjából elismerem, hogy ezek a legtartalmasabbak, azonban a lelki műveltség szempontjából előbbvalóknak tartom azokat a műveket, melyek érzésvilágunkat s gondolkozásmódunkat a helyes irányba terelik s ezúton segítenek magunkban fölépíteni a tökéletes embert. Mindenesetre a legmagasabbfokú tudományosság is megfér a legmagasabbfokú tökéletességgel, amint erre épen a legnagyobbak adták a legragyogóbb példákat, azonban a nagy többség azon téves elvből kiindulva, hogy kiki annyit ér, amennyit tud, sokkal több gondot fordít elméjének kiképzésére, mint lelke egyéb nemes vágyainak kielégítésére s az igazi lelki műveltség megszerzésére. Arra sok embernek van ambíciója, hogy tudós legyen s ha az nem lehet, legalább a látszatára törekszik; de hogy lelkileg igazán művelt legyen s hogy az élet minden változata közt megmaradjon szilárdan a becsület és az erény útján, arra már sokkal kevesebben nevelik ki magukat. Hányan és hányan nem bírnak megállni helyükön, hová őket a bizalom, a tehetség, vagy a szerencse állította, hányan tévednek lejtőre még a közbecsült emberek közül is s hányról derül ki egy szép napon, hogy épen nem voltak méltók arra a tiszteletre, melyben még csak egy nappal előbb is részesítette őket a világ. A börtönök és fegyházak lakói, köztudomású dolog, nem tisztán a tanulatlan emberekből kerülnek ki. A tanultság maga senkit meg nem ment az erkölcsi zülléstől. A tehetség és tudás csak annyiban válhatik kinek-kinek javára, amennyiben lelki műveltséggel párosul, ennek híján valóságos