Wesselényi Miklós polgári fiúiskola, Budapest, 1932
fii Br. Wesselényi Miklós. Kivonat Cserhalmi Ágost tanárnak a br. Wesselényi Miklós Egyesület március 12.-i díszközgyűlésén tartott beszédéből. Franciországból elindult felvilágosodás eszméi Hazánkba is eljutottak. Az 1790—91-i országgyűlés után úgy látszott visszatér az alkotmányos élet. II. Lipót halála után, mikor I. Ferenc foglalta el a trónt és a Szentszövetséget megkötötték, újra beborult a magyar ég és nem derült ki V. Ferdinánd alatt sem A francia tapasztalatokon okulva, I. Ferenc kérlelhetetlenül folytatt el minden szabadságtörekvést. Visszatért a legteljesebb abszolutizmus. A legkisebb ellenszegülés jószágvesztéssel és bebörtönzéssel járt. Végtelen csüggedés lett úrrá a nemzeten, mely tehetetlenségében tűrt és hallgatott. Ebben a reménytelenségben adta nekünk az isteni gondviselés dr. Wesselényi Miklóst. Wesselényi erdélyi főnemes volt és mint ilyen először csak az erdélyi országgyűlésnek volt a tagja, de 1830-ban birtokot vett Szatmármegyében s igy az 1839.-i országgyűlésen már tagja volt a magyar főrendi táblának. Erdély ekkor még különálló volt, melyet a gubernator kormányzott, a bécsi udvar szellemében. A Királyhágón túl tehát épen olyan áldatlan volt a helyzet, mint a Királyhágón innen. A jobbágyság roskadozott az úrbéri terhek alatt, a bécsi udvar a külső háborúihoz törvénytelen úton fogdosta az újoncokat és a háború költségeinek fedezésére törvénytelen adókat vetett ki, lábbal tiporta alkotmányunkat és írott törvényeinket semmibe sem vette, a magyart még legelemibb jogától, nyelvének hivatalos használatától is eltiltotta. Ebben a siralmas állapotban mukkanni sem mert senki. A nemzet reménytelenül görnyedt az elnyomatás súlya alatt. Wesselényi felrázta a nemzetet a csüggedésből, új hitet, önbizalmat, bátorságot, tettrekészséget öntött a nemzetbe. Ez Wesselényinek legnagyobb történelmi érdeme. A természet hatalmas atléta termettel, nagy testi erővel, ügyességgel, dörgő hanggal és kiváló szónoki képességgel ajándékozta meg; nagynevű őseinek küzdelmes élete pedig páratlan nagy hazaszeretettel, rendíthetetlen férfias bátorsággal, megalkuvást nem tűrő vasakarattal és a leggyöngédebb szívvel és csodálatos nagy emberszeretettel ruházta fel. Valóságos inkarnációja volt a férfias életerőnek, nem félt a haláltól, általában gyűlölte a félelmet. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy amikor a megye- és országgyűléseken szólásra emelkedett, mindenki a legnagyobb bámulattal hallgatta férfias tiltakozását a törvénysértések ellen, gyönyörű választékos