Baár-Madas református felső leányiskola és nevelőintézet, Budapest, 1913
Kirándulás az Aldunára
Kirándulás az Aldunára. Az intézeti kirándulásoknak nevelési szempontból elismert szükségességét és észszerűségét az adja meg, hogy összekötve a kellemest a hasznossal, a növendékeknek nemcsak szórakozást nyújtanak, hanem a szakszerű magyarázatok révén ismereteiket is oly módon gyarapítják, mely mellett a szerzett benyomások kitörölhetetlenül maradnak meg a növendékek emlékezetében. A gondjainkra bízott kislányok a sors kedvezése folytán általában véve oly kedvező helyzetben vannak, mely módot nyújt nekik szüleik felügyelete alatt a látnivalókban gazdagabb külföldnek később való megismerésére és így kézenfekvő és észszerű, hogy növendékeinkkel e kirándulások révén hazánk oly vidékeit kívánjuk megismertetni, melyeket később alig lesz módokban látni, s annál kevésbbé szakszerű felügyelet alatt becsülni tanulni, mert a szülők természetszerűen szívesebben vezetik gyermekeiket oly külföldi látnivalókhoz, melyeket maguk sem ismernek. Némi szerepe van ebben a hazai iránti ellenszenvnek is, mely lekicsinyel mindent, ami magyar, de ami a nevelés szempontjából helyes álláspontnak semmiképen el nem fogadható, mert csak akkor tudja a növendék igazán értékelni a lelkében önkénytelenül felmerülő öszszehasonlítás révén a fejlettebb külföld látnivalóit, ha előbb hazánkéit megismeri. Ezért tartjuk szükségesnek tehát a növendékeknek évről évre hazánkból bemutatni azt, ami szép, ami megnézésre érdemes, s ezért rendezzük évenként e nagyobb együttes kirándulásokat. Akik ezeken a hosszabb, rövidebb ideig tartó tanulmányi utazásokon részt vettek, gazdag földrajzi, mű- és történeti, technikai és természetrajzi ismeretekkel, s nagyon sok felejthetetlenül kedves emlékkel tértek vissza. Sokszor csodálkozva győződtek meg róla.