VIII. kerületi községi főreáliskola, Budapest, 1876
Magyarország pragmatikai története a reáliskolák VIII. osztályában. (Módszertani értekezés.) Mióta a legújabb reáliskolai tanterv napvilágot látott, a tantárgyak tananyagának megválasztása s terjedelmének meghatározása sok eszmecserére adott alkalmat. Akadtak buzgó férfiak, kik a tananyag módszertani kezeléséről a tanáregyesület ülésein felolvasásokat tartottak, vagy folyóiratokban tették közzé nézeteiket, elmondván a nyelv és irodalom, földrajz, számtan, leirati mértan, természetrajz stb. tanítására vonatkozó észrevételeiket; de Magyarország oknyomozó történetének tanításáról a reáliskolák Vili. osztályába még eddig senki sem értekezett. Úgy látszik, a történettel foglalkozó kollega urak vagy nagyon beleélték magukat a tananyag módszeres kezelésébe, vagy háladatlan munkának tartják a kérdés tüzetes fejtegetését s megnyugszanak abban, hogy van tanterv instructio nélkül, s addig is, míg ez is monumentális valami elkészül, hát várjunk. De már tovább ne várjunk! A várakozás reáliskolai tanulóinkra nézve óriási bajokkal van összekötve. A legnagyobb nehézséget a kérdés megoldásában az képezi, hogy a VIII osztályban be kell oknyomozó tárgyalással fejezni az egész tananyagot hetenkénti 3 órában (!). Reáliskoláról lévén szó és nem gymnasiumról, azt merem állítani, hogy a nemes célért lelkesülő tanárnak sokkal nagyobb feladattal kell megküzdeni a reáliskolában mint a gymnasiumban, ha azt akarja, — és ezt kell akarnia —, hogy a tanulónak az életben a neves gondolkozás és hazafias érzés legyen legszebb és legmaradandóbb jellemvonása. Állításom, azt hiszem, nem szorul bizonyításra ; mindenki tudja, hogy a gymnasiumot végzett és több humánus képzettséggel bíró ifjúnak lehet még azután is alkalma hazánk történetének tanulását folytatni, míg ellenben a reáliskolából kikerült tanuló előtt egyelőre annak elérésére el van vágva az út; s ha a reáliskolák VIII. osztályában a hazafias érzés nem verhet tartott gyökeret a tanuló szivében, akkor az ubi bene, ibi patria-féle elvet könnyen magáévá teheti, s lehet azután belőle derék cosmopolita, de nem tetőtől talpig jó hazafi. Mentsük meg tehát a tanulót ama díszes cafrangtól s keressünk módot, melylyel a nehéz feladatot meg lehet oldani. Nézetem szerint a tanárnak mindenek előtt tisztában kell lenni. 1*