A Budapesti Hirlap Vasárnapja, 1929. január-június (2. évfolyam, 1-24. szám)
1929-05-12 / 17. szám
1029 mAJoa 12, vasomul) BtiGÄPESTI HiBLAP A WESSELÉNYI“!!? MA1 GYERMEKKORUt ÚTJAN VAN A VILÁGSIKER FELÉ Beszélgetés a polifónikus gyermekkarok legnagyobb pedagógusával — A magyar zene tízéves hősei, akik felköszöntőt írnak Kodály Zoltánhoz és akiknek a kedvéért Kleiber Erich megtanult magyarul köszönni (Kép borítólap 33. oldalán) — Igen, Budapesten már ismernek bennünket, a vidékem még nem, mert nincs pénzünk vidékre menni, a fiúk legnagyobbrészt szegény emberek gyerekei. De azért hallottak már vidéken is bennünket. A Stúdióból, mikor a karácsonyi játékban a rádióban felléptünk. Boros Endre nem kéreti magát, a csupa szív, csupa muzsika ember végtelenül boldog, hogy beszélhet a „fiairól“. A fiai a híres 115 tagú Wesselényi utcai polgári iskolai gyermekkórus. Nagy család, bizony, a mai világban, úgy tartja el őket a magyarok istene, aki az égi madarakról is gondoskodik, hát még azokról, akik a feltámadt és a világ első helyére lendült magyar zenét éneklik. Száztizenöt gyerek, úgyszólván évről-évre változnak, bizony sok baj van velük, amíg minden esztendőben újra „összestimmolnak“. A vakáció után, az új iskolaév elején jön az előkészítő munka: a válogatás. Ez a legnehezebb. A Wesselényi utcában mindenki akar énekelni és azok a szerencsések, akik „beváltak“.A vakáció alatt sok minden történhetik és a szoprán rekedten jön vissza, változik a hangja, kamaszodik. Nagy munka lehet bizony, ilyenkor kímélni kell a hangot, nem szabad erőltetni. Nagy munka ez a válogatás. Nem is esik meg apró tragédiák nélkül. — A tavalyi szoprán énekel. Nem megy nő, hiába erőlködik. Megsajnálom: „ne erőltesd a dolgot, pihenned kell, fiam!“ A gyerek elsáppad: „Nem, tanár úr kérem, nincs semmi bajom, csak most be vagyok rekedve, biztosan hideg vizet ittam“. Hiába! A szopránt kiteszik és a híres kórus „nyugalmazott“ tagja ettől kezdve fájó szívvel gondol azokra a szép napokra, amikor még ő is énekelt. Nem hinné senki, micsoda ambíció dolgozik ezekben a kispesti legényekben. Szeretik a zenét, pedig alig van köztük egy pár, aki találkozott volna a komoly zenével odahaza. De azért a Czollner Laci annyira vitte, hogy mikor a karácsonyi játékban elkezdett biztos, tiszta szoprán hangon énekelni, a nemzetiszínházbeli művészek, akik együtt „játsztak“ ez estén vele, azt mondták: „énekes színésznek született!“ A második szereplésük alkalmával a Molnár Ferenc „Fehér felhő“-jében énekeltek, szintén a Stúdióban.■ Szerepeltek már a fiúk igen híres karmesterekkel együtt is a Zeneakadémián, meg a Vígadóban, — mondja csendes elégedettséggel és a jól végzett munka igazi derűjével, Borús tanár. — Mahler III. szimfóniájában a gyermekkórust adták, először Kleiber Erichnek, másodszor Walter Brúnónak a vezényletével. — Kodály „Psalmus Hungaricus“-ában is ez a gyermekkórus szerepelt; egyszer Dohnárnyi, másodszor Kodály volt a dirigensük. Most három éve a Vígadóban a híres Budai Dalárdával együtt énekeltek, nagyszerű volt. Azóta meghalt már Siegfried Ocks, a híres berlini oratórium-karnagy, aki nem győzte csodálni a Wesselényi utcai kórust, mikor „Makkabeusi Judas“ oratóriumban dirigálta őket. — Kleiber végigdirigálta már Európát és Amerikát. Mikor a Mahler-szimfóniát a főpróba előtt átvette, megkért, próbáljuk el, mert a gyerekkórussal mindig bajok szoktak lenni. Bementünk a próbaterembe, ahol éppen a Palaestrina-kórus nőtagjai próbáltak. Aztán a fiúk következtek. Kleiber megszokott óvatossággal dirigált, a zongorához ült, hogy kísérje az éneket, hátha baj lesz. Hanem a harmadik taktusnálfelugrott. Az arckifejezése megváltozott, kiséret nélkül és álmélkodva dirigált tovább. — „Ilyet még nem hallottam életemben! Ez lélek és nemcsak hang!“ és szorongatta a kezem. Másnap pedig, a délelőtti próbán meglepte a kórust. Németesen, de érthetően kiáltotta: „Jó reggelt fiúk!“ Hanem aztán énekeltek is neki! És másutt is, mindenütt és mindenben csupa siker. Hatványozódó siker! Hiszen Budapesten is sikerük van, ez pedig nagy szó, a pesti közönségnek nem lehet mindent „beadni“. Sok küszködéssel járt, amíg 1925 áprilistól 1929 április haváig, az első Kodály szerzői esttől a mostaniig megérkezett a siker. Az első esten, ezelőtt pontosan négy esztendővel, félig telt terem előtt léptek fel a szólistákkal és muzsikusokkal együtt. Ma az április 14-i estet meg kellett ismételni és utána a harmadik estet is meg kellett rendezni, mert sokan vannak még, akik kimaradtak és hallani akarják. A többi iskola is kedvet kapott már, a legutóbbi koncerten a Szilágyi Erzsébet Leánylíceum növendékeinek pompás éneke jelentkezett riválisként Stojanovits Adrienne nagyszerű vezetésével és Kertész Gyula, Steiner Rezső, Dobó Sándor énektanárok, Turry Peregrin zeneművész is rivális kórusokkal arattak sikert. Ősi dalok, ősi melódiák és a szövegek szálltak az ének szárnyain a levegőben. Jelenti magát Jézus háromszori esztendőben. Hangos Húsvét napján Duna megáradott, Piros Pünkösd napján rózsa megvirágzott Jézus magát úgy jelengeti már... A Zeneakadémia nagyterme zsúfolásig megtelt, kinn a folyosón ácsorogtak, akik nem kaptak jegyet már. Mint valami új magyar ünnep, mindenütt ragyogó szemek, nagyon sok fiatal, virágzó, lelkes magyar nő és komoly férfiak ... Aztán a „Gergelyjárásnál“ színházakban régóta nem érzett jókedv, magyar szellemesség, magyar tréfa önti el a hallgatóságot, de az énekeseket is, a pódium és a közönség egy, összetartoznak, mint a mívészet aranykorában. Elesett a lúd a jégen, Majd fölkel a jövő héten Összeüti a bokáját, Sárga sarkantyúm csizmáját... Ezen muszáj nevetni, hát még mikor az jön, hogy: Adjatok szalonnát, ommedignum reverendám laude, Hadd csináljunk rántottét, Tótusz kápusz demiterum fórum Domine ... Majd meg a Villő! Micsoda búsongás, majd meg csakazértis mulatság! A Gólya nóta egyszerre megláthatja a törökdúlást, a gyerekek ott sírnak Korús Endre 11. oldal