Budapesti Hírlap, 1853. február (27-51. szám)
1853-02-05 / 31. szám
Pest, Szombat. HIVATALOS RÉSZ. Ó cs. k. Apostoli Felsége f. é. jan. 25-i legf. határozata által megengedni méltóztatott, hogy Wendesdin József uj-panáthi lelkésznek a forradalom alatti jó magaviseletének elismerése tekintetéből legfelsőbb megelégedés fejeztessék ki, és neki, miután szorult pénzbeli helyzetben van, 500 pontnyi segélyezés adassék. F. é. jan. 29-kén megjelent a birodalmi törvény lap V. dija; tartalma : 11. sz. Kibocsátványa a keresk. ipar és közmunka ministeriumnak 1853 január 10-ről, mely által egy igazgatóságnak felállítása a vaspályaépítéseket illetőleg a lombard-velenczei királyságban és a veronai főépitészeti igazgatóságnak megszüntetése közzététetik. 12. sz. Kibocsátványa a keresk. ministeriumnak 1853 jan. 21-ről, mely által az 1852 oct. 24- és decemb. 26-ki 1. f. határozat által jóváhagyott szervezete a postaszolgálatnak a lombard-velenczei királyságban közzététetik. 13. sz. Rendelvénye az igazságügyministeriumnak 1853 jan. 22-ről, mely által az 1852 aug. 16-ki 1. f. határozat folytán határoztatik, mily előföltételek mellett fognak a kir. szardíniai törvényhatóságok jogérvényes ítéletei polgári jogügyekben s más törvényes reclamaiók az austriai államban végrehajtatni. 14. sz. Rendelvénye az igazságügy ministeriumnak 1853 jan. 24-éről, mely által több magyarázó határozmányok a törvényszéki illetékességről különböző rendelkezéseket illetőleg a bűnök és kihágások feletti bezárt elővizsgálat alatt és után Magyar-, Horvát-, Szlavonországban, a szerb vajdaság- és temesi bánságban közzététetnek. NEMHIVATALOS RÉSZ. Buda, febr. 4. Tegnap este 6, órakor főherczeg Albert katonai és polgári kormányzó Urunk ő császári Fensége Bécsbe elutazott. Levelezések. Bécs, febr. 3. [1] A közönségben úgy mint a börzén ma különféle hírek keringtek az austriai határterületnek a törökök általi megsértéséről, ez által okozott összeütközésekről stb. Biztos forrásból hiszszük állíthatni, hogy e hírek egészen alaptalanok. Az itteni hadtest néhány részeinek elindulása a határra nem egyéb mint a tényállás által föltételezett óvó-rendszabályok lánczának egy szeme. Austria követelései Törökország irányában egyrészt igaz, biztosított jogokon alapszanak, másrészt a humanitás kötelességet teljesíti,amiért az egész nyűgöt hálával lesz iránta lekötelezve, hogy azon szegény keresztények sorsát Törökországban, mely ekkorig valóban nem volt irigylésre méltó, véglegesen biztosítani kivánta. Hogy Austria többet nem szándékol, ez iránt minden csak félig is értesült már régen tisztában lehet. London, január 29. X Cobdennek, múlt levelemben emlitett „1793 és 1853“ czimű röpirata, három levélből álló, sajtó alól megjelent. A levelek egy lelkészhez intézték, ki Wellington herczeg fölött tartott gyászbeszédének egy példányával tisztele meg az irány irat szerkesztőjét. — Angliában, a nemzeti közszellem gyakorlati irányánál fogva, — mint minden érdek, úgy minden időszak is emberére talál. — 1790-ben Burke, „Reflection on the French Revolution“ czimű művében, megfejtését igyeknek adni, az akkoriban legfontosabb kérdésnek — a franczia bonyodalmaknak. Napjainkban minden figyelem a bizonytalan jövőn vajúdó Francziaországon függ ismét; — simin_tekintélyének öntudata által biztatva, előáll Cobden , s megragadva a lelkész küldte gyászbeszéd következtében nyilt alkalmat, szót emel, véleményt adandó a szomszédország megváltozott állapota fölött, azzal oly annyit tépelődő nemzetének. Burkert, hogy gyanút ébreszszen s vigyázatra intse Angliát, a franczia újítások mételyes szellemét, s veszélyes irányát illetőleg. — Cobden tollat fogott, hogy gyanút fojtson fs aggalmat szüntessen, rémképnek tüntetvén fel a sokat hirdetett napóleoni invasiót. A jövő tudja csak, váljon sikerülend e Cobden e fellépésének , az Anglia s Francziaország közti egyetértés fentartására oly mértékben befolyni, mint befolyt a két ország közti háborúra Burke, kinek fönebbi müve hatalmas fúvója volt az ellenségeskedés szikrájának, mely pár év múlva lángra gyűlt , s mely által 800,000 ft st. adósság maradt az angol nemzet vállain. Müvének első levelében Cobden, azon hármas tételt állítja fel, hogy csak igazságos, azaz védelmi harcz, olyan, mely tisztán s közvetlenül az emberiség közüdvéért vivatik, s tűz érdemkoszorut hős kivivójának homlokára; hogy Anglia a múlt századbeli franczia háborúban nem védelmi harczot vivott, hogy tehát Wellington herczegről nem lehet, a lelkész gyászbeszédeként azt mondani, miszerint őt Isten küldte nemzete igazai s szabadságának megvédésére. Második levelében azon állítást fejti ki bővebben a hírneves szerző , hogy* az európai szárazföld, s ennek egyetemében Anglia volt a támadó fél Francziaország ellen, s hogy főleg a coalitionak előnyomulása hatott az amúgy is bősz nép bűnös kihágásai és túlzásai előidézésére. — Francziaország — úgymond —saját belügyeivel foglalkozók még, midőn a pilnitzi nyilatkozat megjelent, a francziák királyának helyzetét az európai uralkodók közös ügyének vallván; ez és azon körülmény, hogy Francziaországnak az 1789 előtti állapotokra visszatérését sürgették, idézte elő, hogy Francziaország nemzeti méltóságában sértve érezvén magát, a szerencsétlen Lajos kénytelen volt háború-üzenetre szólítani fel a képviselőházat, sógora, a német császár ellen. Mit tett Anglia? A forradalomnak mindjárt kezdetén, az angol sajtó epébe marta tollát, s a hírlapi s parliamenti legkeserűbb invectivákra Burke tűzte volt a koronát, részint 1790 - i műve, részint parliamenti tüzszönöldataival. — Francziaország fenyegettetvén a 80 ezernyi had elen határai felé közeledő Braunschweigi herczeg által, s feszült viszonyban lévén különben is az európai szárazföldnek majdnem minden udvaraival , orszorgos gonddal ügyekvék egy Anglia részéről jövő tengeri megtámadtatás veszélyét kikerülni, annál is inkább, mert csak 86 sorhajóval brit hajóhada, míg Anglia 153-al rendelkezik. E végből „majdnem térdre hullott“ („ha egy nagy nemzetről e kifejezéssel élni szabad“) gúnyt és sértést tűrt, de hasztalan. Az angol kormány XVI. Lajos trónmegfosztásáról értesülvén, párisi követének hivatalos állását azonnal megszűntnek nyilvánitá ki; sőt később, a király kivégeztetésének hírére, követét egyenesen viszszahivá. S ezt, úgymond szerző, ugyanazon nemzetnek kormánya tévé, mely egy jeles íróként több fejedelmét űzte el vagy végezte ki, mint a többi Európa együttvéve. Mindezek ellenére a franczia kormány Londonban hagyá követét, ki eltűrve a sértést, hogy lord Granville külügyminister két hivatalos levelét feltöretlenül küldé vissza, s minden a béke fentartására ezélzó előterjesztései s magyarázataira de haut-en-bas felelt, — megmaradt az angol fővárosban, mig csak távozásra egyenesen fel nem szólittaték. — Csak miután az angol király 1793-ik január 28-ki trónbeszédében nyíltan ki- mondá a parliament előtt, hogy „szövetségeseit támogatni fogja, az Európa közérdekébe ütköző franczia nagyravágyás ellen,“ csak, miután Pitt, Burke stb., a legmérgesebb kifakadásokkal szóltak a képviselőházban Francziaországról, üzent ez utóbbi háborút 1793. február 1-én. — Lansdowne marquis, Betford herczeg a lordok házában, Fox, Sheridan stb. az alsóházban a béke pártján valának; de az oligarchiai kormánynak, s a parliamenti reformbille elől ijedező aristocratiának sikerült, a világtörténet legvérengzőbb háborújába dönteni ez országot. — Ez vázlatban tartalma az első két levélnek, melyeknek több keserű igazságai, a szabad szóhoz szokott angol közvélemény előtt is nehéz emésztésüek. — A harmadik levél napjaink történetét tárgyalja, s hasonlatosságot lát Angliának Francziaország elleni jelen magaviselete s az 1789—93-ik eljárása közt. Szerző e levélben szót emel az angol sajtónak Napoleon elleni epés modoras rémitesei, valamint általában a háborúláz ellen, mely a közvéleményt bántja, s veszélyt hozónak vallja az angol kormány által követett, „si vis pacem, para bellum“ maximát, melynek következtében, miután Európa egyéb országai is tetőtől talpig pánczélozvák, nem kevesebb mint 4,000,000 legény, Európa férfi népességének majdnem fele, fegyverben áll. — Franczia betörést Angliába, mond szerző, alaptalan s nevetségesnek kényte,len elismerni mindenki, ki időt vesz magának a szomszéd ország jelen viszonyainak bonczolgatására. A nyolcz milliónyi falusi lakosság ellenére van a háborúnak nem csak azért, mert a katonaadás terhe leginkább az ő vállait nyomná, de mert nincs miért Angliába törnie. — Kincse, aranya s ezüstje , fény s kényelmi czikkei Francziaországnak is vannak; szellemi javait pedig Angliának szintén nem irigyli, mert meetingjei, bő sajtószabadsága, habeas corpus-actája nincsenek igen ínyére. Anglia inkább a politikai s egyéni szabadsághoz, Francziaország pedig társadalmi egyenlőséghez hajlik értelmében. Nálunk , úgymond az író, milliók állanak úrbéri rendszer alatt, de Francziaországban a földmivelő szabad tulajdonosa földjének, miért kívánna tehát feudális országunkra törni ? Ha azonban ellenére van az invasionak ez osztály, mennyivel inkább ellenére van az ellenségeskedésnek a kereskedők nagy többsége, miután a franczia kereskedelmi rendszer, amint idő folytán inkább kifejlett, úgy össze is nőtt a béke érdekével. De leginkább lehetetlenítik a háborút jelen pénzügy viszonyai Francziaországnak, mert beapadtak forrásai az első háborúnak, melynek költségei, az álladalom által lefoglalt egyházi- s főnemesi birtokok jövedelmei, s a nemzetektől kizsákmányolt kincsek által fedeztettek. Ne féltsük partjait szigetországunknak, melynek küszöbére nyolczszáz év óta nem lépett külellenség!..... . A röpirat főérdemét legtöbb oldalról a szerző azon bátorságában keresik , melylyel véleményének vékony hólyagain, a már megállapodott közvéleménynek hullámai ellen úszni mer. Asajtó , majdnem egyhangúlag kárhoztatja az iratának nemzet-lefegyverzői irányát; s míg a hírlapok nagyobb Száma csak elmebeli túlcsapongást lát az „álmodozó“ okoskodásokban, addig emelkedik itt-ott egy hang, szerzőt hazafiatlansággal s Napóleonnak titkos egyetértéssel vádoló. A röpirat szerkesztője is elismeri, — mond a bírálók serege — hogy lehetséges, miszerint egy nemzet háborúba tántorodjék; minél inkább áll tehát ez igazság oly népnél, melynek sorsa néhányak kezében van. A faluk lakossága I. Napóleon idején sem volt barátja a háborúnak, de azért katonát adni tartozott; a pénzes osztály pedig csak addig buzog a béke mellett, míg ez kincsszaporítási vagy biztosítási eszközül szolgál , minőül. Napóleon a háborút használta, s ezért lehetséges, hogy unokája a jelen császár is, ez után oldandja meg az országos pénzügyi bonyodalmak csomóját. Azután az első franczia háborúban , nem volt e népnek mit megboszulnia; de ott áll ma Lipcse, Waterloo s a nagy császárt eltemetett angol sziget bosznokul! — Mi a hadköltségek fedezését illeti, — a franczia seregnek csak szerencsére s nem annyira pénzre van szüksége. Ha bírja az elsőt, nincs hiányában a másodiknak sem, mert 24 óra alatt, az angol bank 20 millió font sterlingjére kezét teheti. Igaz, hogy 809 év óta nem lépett külellenség Albion szabad földjére, de nem szabad felednünk, hogy Julius Caesarnak Angliára törése s hódító Vilmosnak ideje közt több mint 800 év folyt le; nem szabad felednünk, hogy a múlt század vége felé, egy franczia invasio Izland partjain tettleg megkisértetett s czéljától csak az elemek által vezetett vissza; nem szabad felednünk, hogy hason czélbóll. Napoleon tekintélyes sereget gyűjtött Boulogne előtt össze, s hogy Lajos Fülöp fia Joinville herczeg, s az 1848-diki köztársasági kormány idején több „tábornokok kedves foglalkozása volt egy invasiónak Angliába tervezése; végre nem szabad szerzővel együtt szánt szándékosan szemet hunynunk, III. Napóleonnak gyors és szakadatlan hadkészületei előtt. Azért hogy a múlt században tervezett s Izland partjain kikötendő invasiót az elemek meghiússzák , s Lajos Fülöp fegyver helyett, esernyővel kezében lépett Albion vendégföldjére , nem következik, hogy III. Napóleont is hasonló sors érje. Meglehet, hogy valamelyik éjszaka, egy vagy másik kérdésben ultimátumot küld a párisi kormány a st. jamesi udvar nyakára, melyre ez becsülettel s méltósággal reá nem állhat; mire a londoni franczia követ visszahivatik, s megüzentetvén rögtön a háború, a franczia dob utczáinkon pereg, még mielőtt mi felhagytunk volna az ultimátum nagy és hosszú taglalásával. — Mindez pár napnak műve lehet, holott mi a Malta és Corfu közt henyélő hajóhadunkat csak egy hónap alatt hozhatjuk vissza; s mire ez , a mondott módon, megtörténhetik a nélkül, hogy a népjog értelmében a betörőket, miután a háború üzenet megtörtént, rablós vadcsoportoknak bélyegezhetnek. A röpirat, melynek úgy tartalmát mint a fölöttes bírálatot vázlatban adom, előfutójául küldetett ki szerző által a világba, a csütörtökön Manchesterben megnyílt „béke-congressus“-nak. E gyűlésnek, melynek közel 25 év óta Cobden egyik első apostola, s melynek czélja előkésziteni azon kort, melyben az irás szavaiként, az oroszlány és bárány közös fekhelyet választandanak, határozatait legközelebbi levelemben elküldendem. Felemlítem csak azt, hogy a szónokok néhányai s különösen Cobden , pár metszően éles észrevétellel kisérék Palmerston lord anti-béke politikai irányát, melynek a jelen kormányban is, főleg ő a képviselője. A „militiabill“nek ő egyik apja; ő az, ki mint belügyminister gyorsabbitá e törvény foganatosítását; végre ő az, ki mint említem a sorezredek szaporításának javaslatával szándékozik a parlament előtt fellépni. E javaslat értelmében 12 ezer emberrel fognának a gyalog- és lovas ezredek rendes összeírás útján kiegészítteteni , míg a tengerészek , hajóvédők , s tüzérek osztályainak hiányai, önkénytesek által fognának pótoltatni. Különös ellentétben áll Palmerston lord e törvényjavaslatával Cobdennel, s igen felötlő módon kommentálgatja a kormány a manchesteri béketanácskoztat határozatait , azon folytonos rendeleteivel, melyekkel a partok erődítései intéztetnek. Egyveleg. A franczia császár meghívójegygyel tisztelé meg Rothschild Leót a ma szombaton s holnap megtartandó házassági ünnepélyre. A meghívott még tegnapelőtt elhagyó Londont Párisba sietendő. A lakodalmi császári asztal éksüteménye , 3 lábnyi átmérőjében, Londonból rendeltetett rmjgTA sütemény remeke a czukorkészítményeknek; közepén egy mesterileg dolgozott kúp emelkedik, s bőségszarvak, virágok s czukorszalagokkal diszeskedik. Angliának éjszaki részében múlt héten fekete eső hullott, a földet is haszonszintre áztató. Hírlik, hogy a jövedelmi adó fontos kérdésében Gladstone, — kit tegnapelőtt vendégelt meg pártja Oxfordban — miniszertársaival meghasonlott, s hogy Sir Baring, a Melbourne kormánynak volt financzministere, leend utóda. Páris, jan. 29. — S.— A császári ara egy a helyhatósághoz intézett lekötelező levélben visszautasítá a számára határozott ajándékot, azt kérvén, hogy ennek értéke jótékony czélra alkalmaztassék. A helyhatóság elhatározá, hogy azon 600,000 fok egy szegény leány nevelő intézet felállítására fordíttassék. A leendő császárné ezen bánása bizonyosan jó hatást teend, mert azon hit, hogy az egész előre kicsinált dolog, ép oly balga mint rosz akaratú koholmány, melynek egy okos ember sem adand hitelt. Tegnapelőtt a császári pár az Elysée kápolnában megáldozott. A clerus boszankodik, hogy a Moniteur e tényt kis betűkkel a ,vegyes hírek közt említé. Az összekötési előkészületekről nem kell semmit mondanom , a kormánylapok ezek iránt előbb értesítik. Az ide özönlő idegenek száma rendkívüli, azon utczák ablakai, melyeken a menet átvonulandó nagy árakon béreltetnek ki; a pipere árusnők nem tudják, hol a fejek, mióta a Moniteur kihirdető, hogy a hölgyek kalapokban jelenjenek meg a templomban; az ácsok, kik a főegyházban dolgoznak, tegnapelőtt megszüntetik munkájukat, hogy magasb munkabért csikarjanak ki; a mérnöktest katonái által azonnal pótoltattak, s az udvari szabó műhelyében a boulevardon néhány szász legény éjjel nappal izzad a senatori és követi egyenruhák készítésében , mi azonban a párisi mesterségek legforradalmibb osztályát nem gátolja, a marseillaiset ha nem is énekelni, legalább fogai közt elmozogni. Hogy komolyabb dolgokról beszéljek, megemlítem, mikep azon hír valósul, hogy az austria követ a császár beszédét egy külügyi miniszerünkkel tartott értekezlet tárgyává tette. A császár azon állítása, hogy az austriai ház az I. Napóleon császárral, szövetséget kereste, s különösen e kifejezés : longuer, mélyen sértette Hübner urat; Drouin de Lhuys azonban azon megjegyzéssel nyugtatta meg, hogy a császári beszéd e része valóban csak históriai ítéletnek tekintendő. 31. Február 5-én 1853. B I DAP ES TI HI R L A P. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Megjelenik e lap, hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap. Előfizetési díj : Vidéken.félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 fr. Helyben, félévre: 8 frt. évnegyedre: 4 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásért 6 kr., többszörért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országút Kunewalderházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-ik emeletben, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek bérmentesítendők.,