Budapesti Hírlap, 1853. szeptember (204-230. szám)
1853-09-18 / 220. szám
KÜLFÖLD. Anglia, London, sept. l. A „Times“ párisi levelezője írja, mikép minden, Konstantinápolyból érkezett magánlevelek, noha a legkülönbözőbb pártokhoz tartozó szemlélőktől erednek, Törökország hadkészületeit egyhangúlag tetemesek gyanánt tüntetik föl. E levelek szerint, a muzulmánok lelkesülése épen nem puszta kérkedés, hanem valódi ó-török fanatismus. „Sajnálattal kell kimondanom“, folytatja a levelező, „mikép Sz.Pétervárott épen nem hajlandók méltányolni a porta ellenállási erejét. — Oly személyek, kiket jólértesülteknek tartanak, folyvást azt állítják, mikép a czár nem fogadandja el a porta módosításait. — Igaz ugyan, hogy e személyek oroszok, részint érzületüknél, s részint születésüknél fogva. — Szerintük, a czár csak igen nehezen hagyta magát rábiratni a bécsi terv elfogadására ; végtére csak Gyulay grófnak ismételt sürgető előterjesztéseire engedett. — Ha a czár az értekezleti hatalmasságok határozatát is ily nehezen fogadá el, nem valószínű, hogy most, midőn egygyel több oka van a visszautasításra, ismét engedni fog. — A császár — mint mondják — kiemeli, mikép nem annyira a módosítások, mint az elv miatt tagadja meg az elfogadást. — Ő nem akar példát adni arra, hogy egy orosz császár feltételeket fogadott el egy oly hatalmasságtól, melyet nem tekint magával egyenlőnek. — Az oroszok szerint, Törökországot nem lehet valósággal független hatalmasságnak tartom, s ezért habár még oly jelentéktelenek lennének is módosítási javaslatai, ezek nem fognak elfogadtatni. A czár kész ugyan, ezen ügyben a nagyhatalmasságok előterjesztéseit tekintetbe venni, de Törökországnak nem engedi meg, hogy oly föltételeket tűzzön ki, melyek őt — mint mondja — lealáznák. — Csak az a kérdés, hogy ha a porta változatlanul elfogadná a bécsi jegyzéket, vájjon nem fogna-e ez Törökországban zavart idézni elő? — Sept. 12. A „Times“ még eddig nem értesült ugyan a porta módosítási javaslatainak elvetéséről, azonban azt igen valószínűnek tartja, annál inkább mivel tudni akarja, hogy az oroszok a Dunánál újabb hadkészületeket tesznek. Szerinte Konstantinápoly és a divánban föltűnő harczvágy mutatkozik; a harczias párt azt állítja, hogy Törökországban rég nem volt összegyűlve oly jeles és számos hadsereg, mint az, mely jelenleg 0 mer pasha alatt a Duna mellett áll. Ezen seregnek a táborbani telelése — úgymond e párt — szinte oly kivihetetlen, mint annak szétoszlatása; s a megtámadó eljárást ezen két alternatívának eléjük kell tenni; a legvégsőbb szükségben a nyugati hatalmasságok mégis segélyt nyújtanának a szultánnak; továbbá a javaslati feltételek elfogadása nagy veszélyekkel járna, a forradalmat vagy katonai lázadást, ennek következtében a jelen szultánnak tróntóli megfosztását idézhetné elő; a porta kénytelen ellenállani Oroszországnak, vagy annak vazalljává lenni. — „Már meg a harczias párt“ — folytatja a „Times“ — „ily vedveket hoz fel, — a háború veszélyeit nem méltányolja eléggé, s ama segély nagyságát, mit a többi államok neki nyújtani képesek, túlbecsüli. Omer pashának egy 100,000 főnyi sereget Európa legszélesebb folyamán kellene átvezetnie, s e mellett a Duna déli partjávali közlekedést folyvást fenn kellene tartania, mivel az éjszaki parton nincsenek erősségek. Ily feltételek alatt, egyetlen megveretés az összes török sereg megsemmisítését vonná maga után, s minden csata egész Törökország léterét kockáztatná, sőt még a törökök által most kivívott előnynek is a leggyászosabb következményeket kellene előidéznie, mivel Oroszország tavaszszal még nagyobb arányban folytatná a hadi munkálatokat. Törökország épen nem felelhetne meg ezen erőfeszítésnek , mivel már most is egész haderejét összegyűjte a Dunánál; míg Oroszország haderejének csak egy részét használta fel a dunai fejedelemségek megszállására. ... Ami már azon segélyt illeti, mit Törökország szövetségeseitől várhat, a leghatalmasabb hajóhadak jelenléte sem gyakorolhat eldöntő befolyást a szárazi seregek előnyomulására. Az orosz kikötők ostromzárolása, s az orosz tengeri városok bombázása lvuuv auu autovlamiun d/o oroon érdekeltre nézve még sem zavarná meg a Balkán mögötti katonai működéseket. A hatalmasságok segélye csupán erkölcsi lehetett, a kiegyenlítési pontokra vonatkozólag; a békefentartásábani érdeklettség képezé a köteléket köztük s a porta közt; a bécsi jegyzékben épen azon körülmény volt a legfontosabb, mikép az egy sajátlag Törökország oltalmára összehivatott értekezletből eredt, s kiindulási pontul szolgálhatott, a porta biztonságára vonatkozó további intézkedések iránt, mely körülményt a török ministériumnak jobban szeme előtt kellett volna tartania. Azonban ha a hatalmasságok egyhangúlag segélyt nyújtottak Törökországnak a béke fentartása végett, s senki sem állíthatja , hogy ugyanezen egyhangúság fog uralkodni akkor is, ha Törökország ellenségeskedéseket kezdene, miután Oroszország elfogadta a javaslati feltételeket. Párosban szintúgy, mint Londonban Bécsben legszigorúbban kárhoztatták a jegyzék elvetését, s a francziák császárjának legújabb nyilatkozatai mutatják, hogy eltökélt szándéka a békét fentartani. Ha tehát a porta azon segélyt, mit a béke érdekében nyújtottak neki,védvül használja fel ellenségeskedések megkezdésére, a török ministerek az Európa előtti tekintélynek oly fokára számítnak, minővel valósággal nem bírnak még akkor is, ha a Konstantinápolyban levő britt követ oda lenne utasítva, hogy ezen harczban tényleges részt jelöljen ki számunkra. sokunk lenne azon aggodalomra, mikép működésünkben csakhamar elszigetelve lennénk, s egy oly balfogás következményeit kellene viselnünk, mit örömest meggátoltunk volna. Azonban ily állás nem illenék Angolországhoz. Angolország a szárazföldi hatalmasságokkal egyetértőleg, a katastrophát meggátolni igyekszik ; s reméljük, mikép bármit idézzen is elő makacsság vagy erőszakosság, — ezen ország s szövetségesei megőrzendik ama közbenjárói s részrehajlatlan jellemet, mely minden időben a béke legbiztosabb zálogául bizonyult be “ ismét forma szerint kijelenti, mikép minden ellenkező állítás tökéletesen alaptalan. Teljes bizalmat helyez a kereskedés hatályos tevékenységében, és saját működését csak oly czélból szándékozik gyakorolni , hogy annak munkálatait átalános rendszabályok által könnyítse.“ — A „Pays“ ma ama csekély részvétet tárgyalja, mit a választók a legutóbbi kamrai pótválasztások alkalmával tanúsítottak. Szerinte, ezen választások egy oly tüneményt képeznek, mely az egész jelen helyzetre világosságot vet. A kormány részéről kitűzött jelöltek minden harco s minden versenytárs föllépése nélkül választattak meg. Szerinte, e tényt épen nem a választók közönyének, vagy jogaikkal, nem gondolásának, vagy érzület hiányának, hanem egyszerűen annak kell tulajdonízni, hogy nincsenek pártok. „Sem a legitimisták — úgymond — „sem az orleanisták, sem a republikánusok nem vettek részt a harcban, mivel mindnyájan átlátták, hogy ezen rendszer alatt s Francziaország jelen politikai helyzetében semmit sem tehetnek, s hogy ha szinte a kamrában szavuk lenne is, tökéletesen tehetetlenek lennének. Valóban mi történik most a kamrában? Vájjon pártérdekekből vitatkoznak-e ott? Nem! A legutóbbi ülésszakban a viták gyakran hevesek voltak, s fontos kérdések merültek föl. A követek közt nem mindig uralkodott egyetértés. Több fontos törvények módosíttattak, más törvények visszavonattak, az osztályokban nyilvánult ellenzés következtében. Azonban ezen kamrában nincsenek többé, mint hajdan, rendszeres és makacs párttöbbségek , kevesebbségek, véleménytöbbségek és kevesebbségek vannak ott , melyek nem szenvedély-hoszú, vagy becsvágyból, hanem lelkiismeretes gondolkodásból s ítélésből alakulnak. — Ezen, a kamrában több ízben támadt vélemény-harczok egy olyan politikai s társadalmi helyzetnek következményei, mely a nemzeti akaraton alapul, s mely megengedi ugyan a kormánynak ellenőrködés általi felvilágosítását, de nem annak harcz általi lealázását s megbuktatását. — Ha forradalomról álmodoztok, ha valamely tetszéstek szerinti monarchiát vagy köztársaságot tartogattok, hogy a nemzet választását lábbal tapossátok, ekkor maradjatok honn, ne vegyetek részt a kamrában, s még a választásokban sem; ott semmi teendőtök sincs. De bárkik legyetek is, — republikánusok vagy monarchisták, — ha honotoknak szolgálni akartok, s ha buzgalmatok s ismereteitek által annak jólétét és polgárisodását előmozditni akarjátok, ekkor félelem nélkül közeledjetek; legyetek jelöltek vagy választók; roppant szerep van számotokra, kevesbbé zajos ugyan, mint a tribünöké, de hasznosabb s ezért dicsőbb ! — Általában mondhatjuk, mikép a jelen társadalomban, s ama kormily pénnek kifejezése, a tér szintoly szűk a párt-harczok, mint a mily széles a vélemény-harcrok számára. Amint a pártok a politikai élettől elomlandnak, ugyanazon arányban fognak abban a vélemények világosabban föltűnni, nem azért, hogy ezen politikai életet zavarják, hanem azért, hogy azt nemesítsék s termékenyítsék.“ Schwell, Bern, septemb. 4. Tudva van, hogy Chur városban az ottani esküttszék elé lévén állítva Clementi Trientből, Cazzol a Bresciából, és gróf Grrillanzoni Modenából, a milánói febr. 6-ki zendülésnek, fegyvereknek titkon küldése által népjogellenesen gyámolitásáért, a mondott esküttszék által felmentettek, azonban a szövetségi tanács vagy kormány által, a köztársaság földjéről kiutasíttattak. Az esküttszéki eljárást—elég csodálatosan—helyesli a „St.-Galler Zeitung“ s a pártszellemes feloldatást „az esküttek becsületére valónak“ állítja. Erre a „Basler Zeitung“ helyesen megjegyzi, hogy épen az említett lap által tett közlések nyomán inkább az ellenkezőt kell gondolni. Kétségtelennek látszik, hogy a tettesek menthetlenül igyekeztek schweizi földről a lombardi lázadást, fegyverek küldése által gyámolítani, s az ily körülmények közt kimondott „nembűnös“ különös ellentétet képez azon biztosításokhoz, miket a szöv.tanács az austriai kormánynak ismételve tett, hogy Schweiz elég erős is, akarja is a menhelyjoggali visszaélést meggátolni és büntetni. Jogtani szempontból azonban a „szabadelvű“ esküttszék ez ítélete és oly érdekes, mint a „reactionarius“ esküttszéké Freiburgban, hol mintegy 20 egyénre nézve az ítélet így hangzott : Igaz e, hogy N. fegyverrel kezében rajtakapatott, amint a (a radikál) kormány ellen vonult ? Igen. Igaz e, hogy ő tettével bűnt követett el ? Nem. Legújabb posta. London, sept. 12. Tegnap a „Sunday Times“ egy oly okiratot közlött, melynek előterjesztését több parliamenti tagok hiában óhajták oly élénken, Clarendon lord válaszai Nesselrode gróf második köriratára. Ezen okirat mellékdarabot képez Druin de Lhuys jegyzékéhez; most azonban, miután Angolország egyszerűen csatlakozott a bécsi értekezlethez, csupán históriai érdekkel bír. Egyébiránt Clarendon lord jegyzékében a fejedelemségek megszállását még a szultán területe megsértésének, s a szultán elleni közvetlen ellenségeskedést tettnek tekinti, kinek joga lenne, erre hadüzenettel válaszolni, s az egyesült hajóhadakat arra szólítni fel, hogy oltalmára Konstantinápoly felé nyomuljanak stb. — A „Times“ ma szintén közli ezen okiratot. Páris, sept. 13. Tegnap délután a kormányhoz oly tartalmú sürgöny érkezett Sz. Pétervárról, mikép az orosz császár nem fogadta el a módosított bécsi jegyzéket. Tüstént ministeri tanács tartatott, mely késő éjjelig tartott. Ezért a császár csak későn jelent meg az Operaszínházban. Hír szerint a kormány a jövő hónap másosodik felében kenyérjegyeket fog behozni, hogy ez által a szegényeknek enyhülést szerezzen Távirati sürgönyök. Páris, sept. 15. A vágómarha és hús beviteli dija csaknem egészen eltöröltetett. Berlin, sept. 16. Radowitz újabban aggasztóan megbetegült. Berlin, sept. 16 Szász Coburghy ő fensége ide érkezett és a lovassági gyakorlatok vezényletét veendi át. Milano, sept. 14 Burger helytartó ide érkezett. Bologna, sept. 13. Terni és Narnoban, az egyházi birtokban népcsoportulások történtek a gabnadrágaság miatt. Csapaterősítések biztosítják ott a csendet. Igazítás. A korona feltalálásáról szóló tegnapi naplóczikkben „Garde“ őrnagyhadbíró helyett „Karger“ olvasandó, valódi jogszerű, tehát a magas porta részéről a netaláni panasztétel bevárassék, mielőtt a második pontot illetőleg határozni lehessen, mert ha az egyesült államok e jogügybe avatkozásra semmiféle joggal nem bírnak, akkor az elfogatás állított meg nem engedhetősége miatti felszólalása is minden jogkövetkezés nélküli, miután azon souverainitási jogok megsértése a fényes portára vonatkoznék, melynek panaszai, csak ha az maga terjesztené elő, s akkor is ellenmondólag lennének tárgyalandók. De miután két souverain állam közti differentiákt, mint jól tudjuk, nem a polgári jog szabályai szerint tárgyaltatnak és döntetnek el, áttérünk a ,,Constitutionnel“-nek az austriai hatóságoknak Koszta elfogatásáhozi joga elleni ellenvetéseire. Épen nem vitatjuk, miszerint minden keresztény államokban a területi jog a kizáró törvényhatósági jogot is magában foglalja azon terület minden lakosai, belföldiek és idegenek, állandóan megtelepedettek vagy keresztül utazók fölött, azon elismert idegen ügynökök egyedüli kivételével, kik népjogilag a területenkívüliséget (exterritorialität) élvezik. De Törökországra nézve, államszerző ivények következtében, melyeket a szokásjog és emlékezetet haladó gyakorlat kiképezett, minden külföldiek („frankok“) számára területenkívüliség szabadalma áll fenn. Mikép vonhatja ezt a „Constit.“ kétségbe, ez valóban megfoghatlan, miután Francziaország ez előjoggal a maga nemzetebelieire nézve Törökországban a legrégibb idők óta a legteljesb mértékben bír, s talán egy nap sem múlik el, melyen azt a Levantén vagy európai Törökországban levő consulok valamelyike gyakorlatilag ne alkalmazná. A franczia császári kormány aligha hajlandó lesz azon jogokról lemondani, melyek az úgynevezett „capitulatiók“-ból Francziaország és a porta közt erednek, mik a franczia uralkodók állandó gondoskodásának művét képezik I. Ferencztől (1535-ki capitulatio Szolimán szultánnal) IV. Henriktől (1604-ki capit. I. Ahmet szultánnal) XIV. Lajostól (1673-ki capitulatio IV. Mahomed szultánnal) kezdve azok kiterjesztése és összeállitásáig 1740-ben Vergennes, akkori Konstantinápolybani franczia követ fáradozásai által, s melyek a gyakorlatban a mi időnkig tetemes, a gyakorlat és szokás által szentesített kiterjedést nyertek. Utaljuk a „Constitutionnel“-t a következő „capitulations, ou traités angiens et nouveaux entre la Cour de France, et la Porte ottomane, renouvellés et augmentés l’an de J. C. 1740 et de l’ Eglie 1153 , traduis à Constantinople par le S. Dévai, secretair interpréte du Roi et son premier Dragoman à la Cour ottomane 1761 (Wenck, codex juris gentium T. I. pag. 538)“ czimű munkának derék régibb kiadására ; abban megtalálandja, mixel már oHlv. államszerződvények által megállapittatott, miszerint francziák büntényi vagy más vétségi eseteiben, valamint azok polgári jogvitályaiban a bíráskodás egyedül a franczia követséget és a franczia consulokat illeti a török birodalomban, mégpedig franczia törvény szerint, a török hatóságok kizárásával (XIV. és XXVI. czikkek). Hogyan lehetne ez lehetséges bűnesetekben, az illető franczia elfogatásának joga nélkül, azt gondolni nem lehet, s valóban a frank consulok törvényhatósága keleten a maguk nemzetéből valók fölött oly szilárd, miképpen a kérdéses Koszta - ügyben, az austriai és egyesült államokbeli consulok tudomás szerint abban egyeztek meg ,hogy Koszta a franczia császári consulság fogházába adassék.“ A „Const.“ önmaga tegye és fejtse meg magának azon kérdést: miképen van az, hogy e szerint mind a franczia, mind az austriai consulságnak Smyrnában külön fogházaik vannak, holott bizonyosan egy keresztény államban sincs valamely consulsági épület fogházzal ellátva ? Aztán ítélje meg maga, várjon e phrasisnak: „jamais les sultans n’ont fait au profit de l’ Autriche ni de toute autre puissance, l’ abandon d’aucun des droits de souverainité qui leur appartiennent sur le territoire titre“ van-e positiv jogalapja ? Francziaország, Páris, sept. 12. A „Moniteur“ ma következő jegyzéket közöl: „Némely külföldi lapok folyvást oly gabnavásárlásokról beszélnek, melyek a franczia kormány részére tétettek volna. — Ilynemű közlésre egyedül azon tény szolgáltathatott ürügyet, mikép mintegy 6 hét előtt Angolországban 419,000 hectolitre-nyi gabna vásároltatott, a hadsereg és tengerészet évi élelmezése végett. Ezen vásárláson kívül, mely külföldön eszközöltetett, hogy így ne gyakoroljon befolyást a belföldi piacokra, a kormány sohasem szándékozott közvetve vagy közvetlenül beavatkozni bármely gabnára vonatkozó üzletbe. — Már kijelenté,s most 1228 Törökország. Konstantinápoly, sept. 5. A hadkészületek folyvást tartanak , a népet mindenkép igyekeznek fölizgatni és fanatizálni. A falakon múlt héten, mint a „Tr. Ztg“ írja proclamatiók voltak felragasztva, mik alkalmasint az ulemáktól eredtek, s a szultánhoz voltak intézve; azok tartalma röviden ez volt: „Néped harczra készen áll, jogait fegyverrel kezében védeni; ha atyáidhoz és a trónra méltó vagy, ragadj kardot és vezess csatára minket, ha nem, úgy lépj le a trónról és adj arra méltóbbnak helyet.“ Hasonló, szintén török nyelven irt proclamatiók voltak az utczákon elszórva; azok egyike igy hangzik : „A hatalmas padisah! összes alattvalóid készek országlási szolgálatodban vagyonuk és vérüket és gyermekeik életét feláldozni. Tehát neked is kötelességed Mohamed kardját, melyet a klubi moshéban felkötöttél, miként őseid és elődeid, kivonni hüvelyéből. Miniszereid vonakodása elpuhultságukból származik, s mindnyájunkat a legborzasztóbb veszélyekbe dönthet. Ezek elhárítása végett óhajtják a te vitéz sereged és ha szolgáid a háborút a jog és vallás megvédésére. Ó padisah, vedd figyelembe sürgető kérelmünket !“ Törökök és európaiak közti komoly zsurlódások sem hanyzanak, így múlt héten egy kávéházban három francziát és egy franczia nőt a törökök szó szerint darabokra vagdaltak. A gőzhajók folyvást csapatokat szállítanak Ázsiából, melyek most legtöbbnyire Shumla felé küldetnek. Az Omer pasha rendeletére létesített védelmi művek a Dunaparton az orosz csapatoknak a folyón átmenetelét Bulgáriába a „Tr. Ztg.“ szerint csaknem lehetlenné teszik. Minthogy most Gorcsakoffnok a negyedik hadtesttel más irányt vett, s azt Bukaresttől Kalafatig állította fel, Omer pasha kellő intézkedéseket tett a Balkánvonal megvédésére. A török haderő Bulgáriában az egyiptomi csapatok egy részével fog szaporíttatni, s 110,000 emberre emeltetni. Egy Shumlából kiinduló és Varna, Viddins Rustsukba menő távirdavonal által Omer pasha a háború színhelyének minden pontjain történő eseményről a leggyorsabban értesülhet. Amerika, New-York, aug. 27- A franczia udvarhoz küldendő követ még nincs kinevezve; azonban ezen ügy néhány nap alatt bizonyosan el lesz intézve. — Ha bizonyosnak lehetendett tartani, hogy Cass tábornok ezen állomást elfogadja, az elnök, Európa jelen kritikus helyzetében, örömest használta volna ezen férfiú jeles tehetségeit s tapasztalását. — A követséggel — mint mondják — Cobb kínáltatott meg, ki, úgy, hiszik, azt elfogadandja. — A „New York Times“ következő harcziasan hangzó tudósításokat közöl : — „Mint halljuk, Governers Island-ba a hadügyministeriumtól parancs érkezett az iránt, mikép a biogrande-i határra tüstént oly nagy menynyiségü ágyuk s hadiszerek szállíttassanak, minekkel Taylor tábornok egész hadjárata alatt nem birt.Ugyanis ama határon Santa-Anna tetemes haderőt öszpontosit. A Mesilla völgy fölötti viszály, az el paso-i bonyodalom, Caravajal s társainak lázadása stb. több alkalmat nyújtanak összeütközésre, mint amennyit Santa Anna képes elhárítni. — Sokan azt állítják, miképp nem gondol épen ellenségeskedésekre, hanem csak azon pénz kármentesítési igényeit akarja érvényesítni, miket az indiánok becsapásai miatt formál Amerika ellen. — Ezen pénzkövetelések igen tetemesek; egy év előtt, mintegy 7 millió dollárra mentek föl, most pedig már kétar.Tayí^!ára fölbágnak — A kormány aligha hagyja magát rávétetni, hogy 14 millió dollárnyi készpénzt fizessen ki; hajlandóbb lenne, az a vayféle engedélyt áldozni fel, részbeli fizetés fejében . — A „Herald“ ezen gyanításokra válaszolva azt állítja, mikép a Rio-Grandé-be rendelt hadiszerek csak nem haladják túl ama szükséges és szokott mennyiséget, mely a határszélre évenkint szállíttatni szokott. — Ellenségeskedésektől épen nem lehet félni. A mai diámhoz egy ív melléklet van csatolva