Budapesti Hírlap, 1853. szeptember (204-230. szám)

1853-09-18 / 220. szám

KÜLFÖLD. Anglia, London, sept. l­. A „Times“ párisi leve­lezője írja, mikép minden, Konstantinápolyból érkezett magán­levelek, noha a legkülönbözőbb pártokhoz tartozó szemlélőktől erednek, Török­ország hadkészületeit egyhangúlag tetemesek gyanánt tüntetik föl. E levelek szerint, a muzul­mánok lelkesülése épen nem puszta kérkedés, ha­nem valódi ó-török fanatismus. „Sajnálattal kell kimondanom“, folytatja a levelező, „mikép Sz.­­Pétervárott épen nem hajlandók méltányolni a porta ellenállási erejét. — Oly személyek, kiket jólértesülteknek tartanak, folyvást azt állítják, mikép a czár nem fogadandja el a porta módosí­tásait. — Igaz ugyan, hogy e személyek oroszok, részint érzületüknél, s részint születésüknél fogva. — Szerintük, a czár csak igen nehezen hagyta magát rábiratni a bécsi terv elfogadásá­ra ; végtére csak Gyulay grófnak ismételt sürgető előterjesztéseire engedett. — Ha a czár az érte­­kezleti hatalmasságok határozatát is ily nehezen fogadá el, nem valószínű, hogy most, midőn egy­­gyel több oka van a visszautasításra, ismét en­gedni fog. — A császár — mint mondják — ki­emeli, mikép nem annyira a módosítások, mint az elv miatt tagadja meg az elfogadást. — Ő nem akar példát adni arra, hogy egy orosz császár fel­tételeket fogadott el egy oly hatalmasságtól, me­lyet nem tekint magával egyenlőnek. — Az oro­szok szerint, Törökországot nem lehet valósággal független hatalmasságnak tartom, s ezért habár még oly jelentéktelenek lennének is módosítási javaslatai, ezek nem fognak elfogadtatni. A czár kész ugyan, ezen ügyben a nagyhatalmasságok előterjesztéseit tekintetbe venni, de Törökor­szágnak nem engedi meg, hogy oly föltételeket tűzzön ki, melyek őt — mint mondja — lealáz­nák. — Csak az a kérdés, hogy ha a porta válto­­­zatlanul elfogadná a bécsi jegyzéket, vájjon nem fogna-e ez Törökországban zavart idézni elő?­­ — Sept. 12. A „Times“ még eddig nem értesült ugyan a porta módosítási javaslatainak elvetéséről, azonban azt igen valószínűnek tartja, annál inkább mivel tudni akarja, hogy az oroszok a Dunánál ú­­jabb hadkészületeket tesznek. Szerinte Konstan­­­tinápoly é­s a divánban föltűnő harczvágy mutat­­­kozik; a harczias párt azt állítja, hogy Törökor­szágban rég nem volt összegyűlve oly jeles és számos hadsereg, mint az, mely jelenleg 0 m­e­r pasha alatt a Duna mellett áll. Ezen seregnek a táborbani telelése — úgymond e párt — szint­e oly kivihetetlen, mint annak szétoszlatása; s a megtámadó eljárást ezen két alternatívának elé­jük kell tenni; a legvégsőbb szükségben a nyu­­gati hatalmasságok mégis segélyt nyújtanának a szultánnak; továbbá a javaslati feltételek elfo­gadása nagy veszélyekkel járna, a forradalmat vagy katonai lázadást,­­ ennek következtében a jelen szultánnak tróntóli megfosztását idézhetné elő; a porta kénytelen ellenállani Oroszország­nak, vagy annak vazalljává lenni. — „Már meg a harczias párt“ — folytatja a „Times“ — „ily vedveket hoz fel, — a háború veszélyeit nem méltányolja eléggé, s ama segély nagyságát, mit a többi államok neki nyújtani képesek, túlbe­csüli. Omer pashának egy 100,000 főnyi sere­get Európa legszélesebb folyamán kellene átve­zetnie, s e mellett a Duna déli partjávali közle­kedést folyvást fenn kellene tartania, mivel az éjszaki parton nincsenek erősségek. Ily feltéte­lek alatt, egyetlen megveretés az összes török sereg megsemmisítését vonná maga után, s min­den csata egész Törökország léterét koc­káztatná, sőt még a törökök által most kivívott előnynek is a leggyászosabb következményeket kellene e­­lőidéznie, mivel Oroszország tavaszszal még na­gyobb arányban folytatná a hadi munkálatokat. Törökország épen nem felelhetne meg ezen erő­feszítésnek , mivel már most is egész haderejét összegyűjte a Dunánál; míg Oroszország hade­rejének csak egy részét használta fel a dunai fe­jedelemségek megszállására. ... A­mi már azon segélyt illeti, mit Törökország szövetségeseitől várhat, a leghatalmasabb hajóhadak jelenléte sem gyakorolhat eldöntő befolyást a szárazi se­regek előnyomulására. Az orosz kikötők ostrom­­­zárolása, s az orosz tengeri városok bombázása lvuuv auu autovla­miun­ d­/o oroon érdekelt­re nézve még sem zavarná meg a Balkán mö­götti katonai működéseket. A hatalmasságok se­gélye csupán erkölcsi lehetett, a kiegyenlítési pontokra vonatkozólag; a békefentartásábani ér­­deklettség képezé a köteléket köztük s a porta közt; a bécsi jegyzékben épen azon körülmény volt a legfontosabb, mikép az egy sajátlag Tö­rökország oltalmára összehivatott értekezletből eredt, s kiindulási pontul szolgálhatott, a porta biztonságára vonatkozó további intézkedések iránt, mely körülményt a török ministériumnak jobban szeme előtt kellett volna tartania. Azon­ban ha a hatalmasságok egyhangúlag segélyt nyújtottak Törökországnak a­ béke fentartása végett, s senki sem állíthatja , hogy ugyanezen egyhangúság fog uralkodni akkor is, ha Török­ország ellenségeskedéseket kezdene, miután O­­roszország elfogadta a javaslati feltételeket. Pá­rosban szintúgy, mint Londonban­­­ Bécsben legszigorúbban kárhoztatták a jegyzék elvetését, s a francziák császárjának legújabb nyilatkoza­tai mutatják, hogy eltökélt szándéka a békét fentartani. Ha tehát a porta azon segélyt, mit a béke érdekében nyújtottak neki,védvül használ­ja fel ellenségeskedések megkezdésére, a török ministerek az Európa előtti tekintélynek oly fo­­­kára számítnak, minővel valósággal nem bírnak még akkor is, ha a Konstantinápolyban levő britt követ oda lenne utasítva, hogy ezen harczban tényleges részt jelöljen ki számunkra. s­okunk lenne azon aggodalomra, mikép működésünkben csakhamar elszigetelve lennénk, s egy oly balfo­gás következményeit kellene viselnünk, mit örö­mest meggátoltunk volna. Azonban ily állás nem illenék Angolországhoz. Angolország a száraz­földi hatalmasságokkal egyetértőleg, a katastro­­phát meggátolni igyekszik ; s reméljük, mikép bármit idézzen is elő makacsság vagy erőszakos­ság, — ezen ország s szövetségesei megőrzendik ama közbenjárói s részrehajlatlan jellemet, mely minden időben a béke legbiztosabb zálogául bi­zonyult be “ ismét forma szerint kijelenti, mikép minden ellen­kező állítás tökéletesen alaptalan. Teljes bizalmat helyez a kereskedés hatályos tevékenységében, és saját működését csak oly czélból szándékozik gyakorolni , hogy annak munkálatait átalános rendszabályok által könnyítse.“ — A „Pays“ ma ama csekély részvétet tár­gyalja, mit a választók a legutóbbi kamrai pót­választások alkalmával tanúsítottak. Szerinte, e­­zen választások egy oly tüneményt képeznek, mely az egész jelen helyzetre világosságot vet. A kormány részéről kitűzött jelöltek minden harco s minden versenytárs föllépése nélkül vá­lasztattak meg. Szerinte, e tényt épen nem a vá­lasztók közönyének, vagy jogaikkal, nem gondo­lásának, vagy érzület hiányának, hanem egysze­­­­rűen annak kell tulajdonízni, hogy nincsenek pártok.­­ „Sem a legitimisták — úgymond — „sem az orleanisták, sem a republikánusok nem vettek részt a harc­ban, mivel mindnyájan át­látták, hogy ezen rendszer alatt s Francziaor­szág jelen politikai helyzetében semmit sem te­hetnek, s hogy ha szinte a kamrában szavuk len­ne is, tökéletesen tehetetlenek lennének. Való­ban mi történik most a kamrában? Vájjon párt­érdekekből vitatkoznak-e ott? Nem! A legutób­bi ülésszakban a viták gyakran hevesek voltak, s fontos kérdések merültek föl. A követek közt nem mindig uralkodott egyetértés. Több fontos törvények módosíttattak, más törvények vissza­vonattak, az osztályokban nyilvánult ellenzés kö­vetkeztében. Azonban ezen kamrában nincsenek többé, mint hajdan, rendszeres és makacs párt­­többségek , kevesebbségek, véleménytöbbsé­gek és kevesebbségek vannak ott , melyek nem szenvedély-hoszú, vagy becsvágyból, hanem lelkiismeretes gondolkodásból s ítélésből alakul­nak. — Ezen, a kamrában több ízben támadt vé­lemény-harczok egy oly­an politikai s társadal­mi helyzetnek következményei, mely a nemzeti akaraton alapul, s mely megengedi ugyan a kor­mánynak ellenőrködés általi felvilágosítását, de nem annak harcz általi lealázását s megbuktatá­sát. — Ha forradalomról álmodoztok, ha valamely tetszéstek szerinti monarchiát vagy köztársasá­got tartogattok, hogy a nemzet választását láb­bal tapossátok, ekkor maradjatok honn, ne ve­gyetek részt a kamrában, s még a választásokban sem; ott semmi teendőtök sincs. De bárkik le­gyetek is, — republikánusok vagy monarchisták, — ha honotoknak szolgálni akartok, s ha buz­galmatok s ismereteitek által annak jólétét és polgárisodását előmozditni akarjátok, ekkor féle­lem nélkül közeledjetek; legyetek jelöltek vagy választók; roppant szerep van számotokra, ke­­vesbbé zajos ugyan, mint a tribünöké, de hasz­nosabb s ezért dicsőbb ! — Általában mondhat­juk, mikép a jelen társadalomban, s ama kor­­mi­ly pénnek kifejezése, a tér szintoly szűk a párt-harczok, mint a mily széles a véle­­mény-harcrok számára. A­mint a pártok a poli­tikai élettől el­om­landnak, ugyanazon arányban fognak abban a vélemények világosabban föltűnni, nem azért, hogy ezen politikai életet zavarják, hanem azért, hogy azt nemesítsék s terméke­nyítsék.“­ ­ Schwell, Bern, septemb. 4. Tudva van, hogy C­h­u­r városban az ottani esküttszék elé lévén állítva Clementi Trientből, C­az­zol a Bresciából, és gróf Grrillanzoni Modenából, a milánói febr. 6-ki zendülésnek, fegyvereknek titkon kül­dése által népjogellenesen gyámolitásáért, a mon­dott esküttszék által felmentettek, azonban a szövetségi tanács vagy kormány által, a köztár­saság földjéről kiutasíttattak. Az esküttszéki el­járást—elég csodálatosan—helyesli a „St.-Galler Zeitung“ s a pártszellemes feloldatást „az esküt­­tek becsületére valónak“ állítja. Erre a „Basler Zeitung“ helyesen megjegyzi, hogy épen az em­lített lap által tett közlések nyomán inkább az ellenkezőt kell gondolni. Kétségtelennek látszik, hogy a tettesek menthetlenül igyekeztek schwei­­zi földről a lombardi lázadást, fegyverek küldése által gyámolítani, s az ily körülmények közt ki­­­mondott „nembűnös“ különös ellentétet képez azon biztosításokhoz, miket a szöv.­tanács az austriai kormánynak ismételve tett, hogy Schweiz elég erős is, akarja is a menhelyjoggali vissza­élést meggátolni és büntetni. Jogtani szempont­ból azonban a „szabadelvű“ esküttszék ez ítélete és oly érdekes, mint a „reactionarius“ eskütt­­széké Freiburgban, hol mintegy 20 egyénre nézve az ítélet így hangzott : Igaz e, hogy N­­. fegy­verrel kezében rajtakapatott, a­mint a (a radikál) kormány ellen vonult ? Igen. Igaz e, hogy ő tettével bűnt követett el ? N­e­m. Legújabb posta. London, sept. 12. Tegnap a „Sunday Times“ egy oly okiratot közlött, melynek elő­terjesztését több parliamenti tagok hiában óhaj­­ták oly élénken, C­l­ar­e­nd­o­n lord válaszai Nesselrode gróf második köriratára. Ezen okirat mellékdarabot képez Druin de Lhuys jegyzékéhez; most azonban, miután Angolor­szág egyszerűen csatlakozott a bécsi értekezlet­hez, csupán históriai érdekkel bír. Egyébiránt Clarendon lord jegyzékében a fejedelemségek megszállását még a szultán területe megsértésé­nek, s a szultán elleni közvetlen ellenségeskedé­st tettnek tekinti, kinek joga lenne, erre hadü­zenettel válaszolni, s az egyesült hajóhadakat arra szólítni fel, hogy oltalmára Konstantinápoly felé nyomuljanak stb. — A „Times“ ma szintén közli ezen okiratot. Páris, sept. 13. Tegnap délután a kor­mányhoz oly tartalmú sürgöny érkezett Sz. Pé­­tervárról, mikép az orosz császár nem fogadta el a módosított bécsi jegyzéket. Tüstént ministeri tanács tartatott, mely késő éjjelig tartott. Ezért a császár csak későn jelent meg az Opera­­színházban. Hír szerint a kormány a jövő hónap máso­­sodik felében kenyér­jegyeket fog behozni, hogy ez által a szegényeknek enyhülést szerezzen Távirati sürgönyök. Páris, sept. 15. A vágómarha és hús be­viteli dija csaknem egészen eltöröltetett. Berlin, sept. 16. Radowitz újabban aggasztóan megbetegült. Berlin, sept. 16 Szás­z Co­b­ur­g­hy ő fensége ide érkezett és a lovassági gyakorlatok vezényletét veendi át. Milano, sept. 14 Burger helytartó ide érkezett. Bologna, sept. 13. Terni­ és Narnoban, az egyházi birtokban népcsoportulások történtek a gabnadrágaság miatt. Csapaterősítések bizto­sítják ott a csendet. Igazítás. A korona feltalálásáról szóló tegnapi napló­­czikkben „Garde“ őrnagyhadbíró helyett „Kar­ger“ olvasandó, valódi jogszerű, tehát a magas porta részéről a netaláni panasztétel bevárassék, mielőtt a máso­dik pontot illetőleg határozni lehessen, mert ha az egyesült államok e jogügybe avatkozásra semmiféle joggal nem bírnak, akkor az elfogatás állított meg nem engedhetősége miatti felszóla­lása is minden jogkövetkezés nélküli, miután azon souverainitási jogok megsértése a fényes portára vonatkoznék, melynek panaszai, csak ha az maga terjesztené elő, s akkor is ellenmondólag lennének tárgyalandók. De miután két souverain állam közti diffe­­rentiákt, mint jól tudjuk, nem a polgári jog sza­bályai szerint tárgyaltatnak és döntetnek el, át­térünk a ,,Constitutionnel“-nek az austriai ható­ságoknak Koszta elfogatásáhozi joga elleni ellen­vetéseire. Épen nem vitatjuk, miszerint minden ke­resztény államokban a területi jog a kizáró tör­vényhatósági jogot is magában foglalja azon te­rület minden lakosai, belföldiek és idegenek, ál­landóan megtelepedettek vagy keresztül utazók fölött, azon elismert idegen ügynökök egyedüli kivételével, kik népjogilag a területenkívüliséget (exterritorialität) élvezik. De Törökországra néz­ve, államszerző ivények következtében, melyeket a szokásjog és emlékezetet haladó gyakorlat ki­képezett, minden külföldiek („frankok“) szá­mára területenkívüliség szabadalma áll fenn. Mi­kép vonhatja ezt a „Constit.“ kétségbe, ez való­ban megfoghatlan, miután Francziaország ez elő­joggal a maga nemzetebelieire nézve Törökor­szágban a legrégibb idők óta a legteljesb mérték­ben bír, s talán egy nap sem múlik el, melyen azt a Levantén vagy európai Törökországban levő consulok valamelyike gyakorlatilag ne alkalmaz­ná. A franczia császári kormány aligha hajlandó lesz azon jogokról lemondani, melyek az úgyne­vezett „capitulatiók“-ból Francziaország és a porta közt erednek, mik a franczia uralkodók állandó gondoskodásának művét képezik I. Fe­­rencztől (1535-ki capitulatio Szolimán szultánnal) IV. Henriktől (1604-ki capit. I. Ahmet szul­tánnal) XIV. Lajostól (1673-ki capitulatio IV. Mahomed szultánnal) kezdve azok kiterjesztése és összeállitásáig 1740-ben Vergennes, ak­kori Konstantinápolybani franczia követ fárado­zásai által, s melyek a gyakorlatban a mi időn­kig tetemes, a gyakorlat és szokás által szente­sített kiterjedést nyertek. Utaljuk a „Constituti­­onnel“-t a következő „capitulations, ou traités angiens et nouveaux entre la Cour de France, et la Porte ottomane, renouvellés et augmentés l’an de J. C. 1740 et de l’ Eglie 1153 , traduis à Con­stantinople par le S. Dévai, secretair interpréte du Roi et son premier Dragoman à la Cour otto­mane 1761 (Wenck, codex juris gentium T. I. pag. 538)“ czimű munkának derék régibb kia­dására ; abban megtaláland­ja, mixel már oHlv. államszerződvények által megállapittatott, mi­szerint francziák büntényi vagy más vétségi ese­teiben, valamint azok polgári jogvitályaiban a bí­ráskodás egyedül a franczia követséget és a fran­czia consulokat illeti a török birodalomban, még­pedig franczia törvény szerint, a török hatósá­gok kizárásával (XIV. és XXVI. czikkek). Ho­gyan lehetne ez lehetséges bűnesetekben, az il­lető franczia elfogatásának joga nélkül, azt gon­dolni nem lehet, s valóban a frank consulok tör­vényhatósága keleten a maguk nemzetéből valók fölött oly szilárd, mikép­­pen a kérdéses Koszta - ügyben, az austriai és egyesült államokbeli con­sulok tudomás szerint abban egyeztek meg ,hogy Koszta a franczia császári consulság fogházába adassék.“ A „Const.“ önmaga tegye és fejtse meg magának azon kérdést: miképen van az, hogy e szerint mind a franczia, mind az austriai consul­­ságnak Smyrnában külön fogházaik vannak, holott bizonyosan egy keresztény államban sincs valamely consulsági épület fogházzal ellátva ? Aztán ítélje meg maga, várjon e phrasisnak: „ja­mais les sultans n’ont fait au profit de l’ Autriche ni de toute autre puissance, l’ abandon d’aucun des droits de souverainité qui leur appartiennent sur le territoire titre“ van-e positiv jogalapja ? Francziaország, Páris, sept. 12. A „Moniteur“ ma követ­kező jegyzéket közöl: „Némely külföldi lapok folyvást oly gabna­­vásárlásokról beszélnek, melyek a franczia kor­mány részére tétettek volna. — Ilynemű közlés­re egyedül azon tény szolgáltathatott ürügyet, mikép mintegy 6 hét előtt Angolországban 419,000 hectolitre-nyi gabna vásároltatott, a hadsereg és tengerészet évi élelmezése végett. E­­­zen vásárláson kívül, mely külföldön eszközölte­tett, hogy így ne gyakoroljon befolyást a belföldi piac­okra, a kormány sohasem szándékozott köz­­­vetve vagy közvetlenül beavatkozni bármely gab­­nára vonatkozó üzletbe. — Már kijelenté,­s most 1228 Törökország. Konstantinápoly, sept. 5. A hadké­születek folyvást tartanak , a népet mindenkép igyekeznek fölizgatni és fanatizálni. A falakon múlt héten, mint a „Tr. Ztg“ írja proclamatiók voltak felragasztva, mik alkalmasint az ulemák­­tól eredtek, s a szultánhoz voltak intézve; azok tartalma röviden ez volt: „Néped harczra készen áll, jogait fegyverrel kezében védeni; ha atyáid­hoz és a trónra méltó vagy, ragadj kardot és ve­zess csatára minket, ha nem, úgy lépj le a trón­ról és adj arra méltóbbnak helyet.“ Hasonló, szintén török nyelven irt proclamatiók voltak az utczákon elszórva; azok egyike igy hangzik : „A hatalmas padisah! összes alattvalóid ké­szek országlási szolgálatodban vagyonuk és vérü­ket és gyermekeik életét feláldozni. Tehát neked is kötelességed Mohamed kardját, melyet a klubi moshéban felkötöttél, miként őseid és elődeid, kivonni hüvelyéből. Miniszereid vonakodása el­­puhultságukból származik, s mindnyájunkat a legborzasztóbb veszélyekbe dönthet. Ezek elhá­rítása végett óhajtják a te vitéz sereged és ha szolgáid a háborút a jog és vallás megvédésére. Ó padisah, vedd figyelembe sürgető kérel­münket !“ Törökök és európaiak közti komoly zsurló­­dások sem hanyzanak, így múlt héten egy kávé­­házban három francziát és egy franczia nőt a tö­rökök szó szerint darabokra vagdaltak. A gőzhajók folyvást csapatokat szállítanak Ázsiából, melyek most legtöbbnyire Shumla felé küldetnek. Az O­m­e­r pasha rendeletére létesített vé­­­delmi művek a Dunaparton az orosz csapatoknak a folyón átmenetelét Bulgáriába a „Tr. Ztg.“ szerint csaknem lehetlenné teszik. Minthogy most Gorcsakoff­­nok a negyedik hadtesttel más irányt vett, s azt Bukaresttől Kalafatig állítot­ta fel, Omer pasha kellő intézkedéseket tett a Balkánvonal megvédésére. A török haderő Bul­gáriában az egyiptomi csapatok egy részével fog szaporíttatni, s 110,000 emberre emeltetni. Egy Shumlából kiinduló és Varna, Viddins Rustsuk­­ba menő távirdavonal által Omer pasha a háború színhelyének minden pontjain történő esemény­ről a leggyorsabban értesülhet. Amerika, New-York, aug. 27- A franczia udvarhoz küldendő követ még nincs kinevezve; azonban ezen ügy néhány nap alatt bizonyosan el lesz in­tézve. — Ha bizonyosnak lehetendett tartani, hogy C­a­s­s tábornok ezen állomást elfogadja, az elnök, Európa jelen kritikus helyzetében, ö­­römest használta volna ezen férfiú jeles tehetsé­geit s tapasztalását. — A követséggel — mint mondják — C­o­b­b kínáltatott meg, ki, úgy, hi­szik, azt elfogadandja. — A „New­ York Times“ következő har­­cziasan hangzó tudósításokat közöl : — „Mint halljuk, Governers Island-ba a hadügy­­ministeriumtól parancs érkezett az iránt, mikép a biogrande-i határra tüstént oly nagy meny­­nyiségü ágyuk s hadiszerek szállíttassanak, mi­nekkel Taylor tábornok egész hadjárata alatt nem birt.­­Ugyanis ama határon Santa-Anna tetemes haderőt öszpontosit. A Mesilla völgy fölötti viszály, az el paso-i bonyodalom, C­a­­ravajal s társainak lázadása stb. több alkalmat nyújtanak összeütközésre, mint a­mennyit San­ta­ Anna képes elhárítni. — Sokan azt állítják, mikép­p nem gondol épen ellenségeskedésekre, hanem csak azon pénz kármentesítési igényeit akarja érvényesítni, miket az indiánok becsapásai miatt formál Amerika ellen. — Ezen pénz­köve­telések igen tetemesek; egy év előtt, mintegy 7 millió dollárra mentek föl, most pedig már két­­ar.Tayí^!á­ra fölbágnak — A kormány aligha hagyja magát rávétetni, hogy 14 millió dollárnyi kész­pénzt fizessen ki; hajlandóbb lenne, a­z a v­a­y­­féle engedélyt áldozni fel, részbeli fizetés fejé­ben . — A „Herald“ ezen gyanításokra vála­szolva azt állítja, mikép a Rio-Grandé-be rendelt hadiszerek csak nem haladják túl ama szükséges és szokott mennyiséget, mely a határ­szélre évenkint szállíttatni szokott. — Ellensé­geskedésektől épen nem lehet félni. A mai diámhoz egy ív melléklet van csatolva

Next